Délmagyarország, 1999. november (89. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-12 / 264. szám

10 KAPCSOLATOK PÉNTEK, 1999. NOV. 12. A nyugdíjasok és a szövetkezeti vagyon Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett (ormában jelentetjük meg* Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 A hét fotója Sördöntötte sor A feszülten figyelő nagyobbacska gyermekek (vagy kisebbecske fiatalemberek) gólra éhesen lesik kedvenc focicsapatuk virtuskodását. Az ifjú nézók fő támogatója a neves sörgyár: a srácok kényelmesen nekidőlhetnek a cég reklámtáblájának. A fölnőttek világában persze már megesik, hogy tábla nélkül (viszont árpaitaltál telten) dőlnek jobbra-balra meglett férfiemberek. (Fotó: Karnok Csaba, szöveg: Nyilas Péter) Mesedélután Idősek ünnepeltek A Gáspár Zoltán utcai Idősek Klubjának tagsága és dolgozói nevében szeretnénk megköszönni mindazok támogatását, akik lehetővé tették, hogy az idősek napja alkalmából rendezett ünnepségünket szebbé tehessük. Köszönet a Kodály Téri Általános Iskola Katonáné Nemes Györgyi által vezetett csoportjának kedves műsorukért, a Csányi virágkertészetnek a gyönyörű virágokért. Köszönjük az Adri cukrászda és a Károlyi süteménybolt nagylelkű támogatását. Elismerés zenészünknek, a kitűnő hangulatért. A II. számú gondozási központ és az idősek klubja vezetői Sétánkat az Ady térnél kezdjük, ahol találkozik Szeged, és ami azon kívül maradt. Batthyány utca, Alföldi utca. Ahogy kifelé haladunk, egyre rosszabb az út, bár a civilizáció, kátyúsan és bizonytalanul, a Mátyás térig még határozottan jelen van. Az „átkos" végén csatornázták, aszfaltozták, azóta a társadalom peremén élő nyomorultakat kiszorították az építkezni képesek, és az utca egyre sikkesebb; érdekes viszont, hogy eltűntek a kilenc évvel ezelőtt egy-két homlokzaton, kapun büszkélkedő, koronásra váltó Kossuth-clmerek. Azért az utca hagyományaiból még maradt valami: kocsma hangoskodik a Rákóczi utca kereszteződésénél az élelmiszer bolt helyett. Amstel sör foglalta el a tápéi vagy dorozsmai (?) kenyér helyét. A Mátyás tér reneszánszát éli. A ferences kolostor megújul, vannak lakói is szép számmal, körülötte búcsúk idején sokadalom, és az egész évben sokakat vonzó játszótér. Innen „befelé" nézve egészen impozáns a környezet. A város egyetlen épen maradt középkori emléke a templom: fényárban úszik, vörösre világítva az alacsonyan úszó felhőket. A torony tetején aranylik a kereszt. A téren Szent Ferenc és a farkas szinte élnek. Bálint Sanyi bácsi mellszobra már kevésbé. Az arc inkább egy hermához hasonlít. Kinek is lett volna szüksége emberarcra, amikor szülőházának háttal felrakták egy kődarabra? A Petresi utcai óvoda ebben az évben is sikerrel szervezte meg hagyományos gyermeknapi alapítványi délutánját. Kicsik és nagyok versenyeztek (rajzoltak, sportoltak, játszottak a KID LAND Kft. szabadtéri játékaival), valamint lelkes, kíváncsi nézői lehettek a színes, vidám műsoroknak. A Napos úti általános iskola Menjünk tehát arra, amerre Sándor bácsi háta mutat! Tulajdonképpen a Váradi utcát kellene megcéloznunk, de ez kerülő nélkül lehetetlen, és különben is: a Kisfaludy utca közelebb visz a szülőházhoz. A Mátyás térről balra fordulva ez az utca tehermentesíteni tudná a keskeny Pálfy, és a túlterhelt Földmíves utcát, - ha alkalmas lenne közlekedésre. Mert az első néhány száz méteren van ugyan valamiféle sártalanítás (feltehetően a polgárok még az „átkosban" kiprotekciózták, és/vagy kifizették mind a gyenge minőségű útborítás, mind a csatornázás költségeit, legalábbis a járhatatlan por-sárkátyú sújtotta Dobó utcáig), de már itt érezhető valamiféle meghatározhatatlan, furcsa áporodott szag: mintha a dohos-vizes pincékből áradna. Innen, még a Varsói Szerződés szolgálatában aszfalttal borított és csatomázott Szabad sajtó utcáig jelzik a kör alakú fedőlapok a telefonnal együtt a civilizáció nyomait, de egyre rosszabbodó, portalanított útburkolat kíséretében, amely a kereszteződésnél sárkátyúknak adja át a helyét. Pedig két utcával odébb már a szegedi egyetem részét képviselő Juhász Gyula Tanárképző Főiskola épületei büszkélkednek. Ennek ellenére a Nyíl utcától kezdve eltűnik a csatomázás is, éppen úgy, mint a Váradi utcán, pedig tanulói mazsorett bemutatóval örvendeztették meg óvodásainkat és vendégeinket. A Tapsi Hapsi Színház meseelőadása a gyermekek számára már többször átélt élményt jelentett újból, újabb történettel. Kézügyességüket tehették próbára a mindkettőben már emeletes házak is épültek. „Vissza a természethez!" A szennyvíz belecsorog az ásott kutakba és a túlterhelt derítőkbe, ahonnan persze ki is kívánkozik esősebb napokon. Sár vagy por, utcára hordott mosogatóvfz, néha egyéb is. A cinikusok (vagy akik meg kívánnak szabadulni itteni házuktól) büszkén állítják, hogy a derítők környezetében jól fejlődik az uborka. Természetesen mosni is lehet, de csak kézzel és minél kevesebb vízzel. A „zöldek" elégedettek lehetnek. Zuhanyozni, fürdeni lehetőleg ne! Elég, ha az esővíz elönt. Többgyermekes családok (a jelen és jövő Magyarország oszlopai) és idős (emberi életmódban talán már soha nem részesülő) emberek élnek így, a különböző politikai kurzusok nagyobb dicsőségére. És az egyre erősebb szag! Szabadság tér. Foci, és serdülő bandák. Játszótér? Szétrombolt hinták, papírhulladék és szétzúzott sörösüvegek. Az emberek egymásnak mondják, hogy a gyerekeket nem szabad idehozni, mert mohók a kullancsok. Talán nem is igaz. De a tengelytörő gödrök a fél évszázada megszűnt révhez vezető terméskővel kirakott Füzes, majd Közép-kapu utcán tagadhatatlanok. Csatornának az úttesten hatalmas foltokban elterülő 20-30 cm mély tócsák eljelentkezők az óvónénik segítségével agyagozás, fűzés, hajtogatás közben. Abban, hogy e színes, élménydús délután és a várva várt tombola sorsolás ebben az évben is megvalósulhatott, jelentős érdeme van a McDolenére van nyoma. Legalábbis az utca bizonyos szakaszain. Elképzelhető, hogy az akkor még fizetőképesnek vélt nyugdíjasok számára épült, ma állítólag gyógyszerraktárnak használt ABC áruház számára csatornáztak. A kétely - ha a Földmíves utca felé indulunk továbbra is fennmarad, hisz az árkok élnek: a rendszeresen beléjük öntött víz, sőt az utcára hordott disznótrágya és a leve is kedveskedik. Azután fellélegezhetünk. A Sárkány utcára értünk, és köszönt bennünket egy, az „átkosból" visszamaradt nyomorúságos külsejű kerületi könyvtár, és új vívmányként, egy kutyakozmetika meg balról és jobbról is egy-egy kocsma. A világ változik, de a szag makacs, a temetőig elkísér, pedig arrafelé már többnyire csatornáztak: az emberi fekália vízbe nem sikeresen fojtott szaga. Visszafordulva, a Szabadság tértől kifelé, a Paprika utca táján „30 km-es zóna" táblákat látni, türelmesebb tempóra bíztatva az autósokat. Csúfondároskodás. Próbáljon csak valaki ennél gyorsabban hajtani! Apropó! Bálint Sanyi bácsi szülőháza már „közmfvesített" környezetben ismerhető fel alig. Sarokház. És a sarokházaknak szerencséje van Alsóvárosban. „Görbe ház, görbe hát?" Ugyan dehogy! Szinte mindegyik élvezheti valamenald's új éttermének, a Délmagyarország napilap szerkesztőségének, a KID LAND Kft.nek, a Béketelepi Általános Iskolának, Majoros Sándor játékkészítőnek, és minden kedves, segítő szülőnek! Köszönjük segítségüket a Petresi utcai óvoda gyermekei nevében! A Petresi utcai óvoda dolgozói lyik oldalról a közművesítés áldását. A két utcasarok közöttieknek meg a közösség képviseletével büszkélkedő mindenkori városvezetés jóvoltából meglehet a kaján „elégtételük": derítőikkel és derítőnek használt kútjaikkal nem csupán saját, de a sarkiak - meg hát az egész környezet - talaját is szennyezik. Mindenek ellenére szép a napsugaras, és az egyre kevesebb napsugaras házzal büszkélkedhető Alsóváros. Lakói megteszik, ami tőlük telik. Friss szellőjű tavaszi meggyvirágzás idején olyan ez a városrész (?) mint a hófehérbe öltözött menyasszony. De vőlegény lesz-e valaha is a Város? Valaha egyszerű volt a képlet: kuláknegyed. Kellenek a milliárdok a belvárosra. Gyönyörű, nagy, régiúj lakásokat lehet így kialakítani, mint a rendszerváltást megelőző belvárosi rekonstrukció idején. De az egyszerű külvárosi polgár is adót fizet, és igényt tart arra, hogy főzhessen, ehessen, mosogathasson, szeretkezhessen és rettegés nélkül megfürdethesse, esetleg tiszta ruhában iskolába járathassa a nemzet számára állítólag olyannyira értékes gyermekeit. Azután egy fordulónál felerősödik a sok mindennel keveredett humántermék áporodott, de félreismerhetetlen szaga. Feltűnik egy szippantós tartálykocsi... Szívja és viszi. Szívja és viszi - Európába? Túl a 2000. éven is? Újfalusi Németh Jenő A Délmagyarország szeptember 18-i számában megjelent „Ki gürcölt a szövetkezeti vagyonért?" című cikkében a Szevafém elnökének nyilatkozatához mint érintettek - a következő észrevételeket fűzzük. Elnök Úr! Ön a nyilatkozatában sajátos és általános, a valóságot teljes mértékben nem tükröző érveket fogalmaz meg. A szövetkezeti törvény szülte visszásságokra hivatkozik. A jelen törvény nem kényszeríti arra önöket, hogy a „külső" nem tag - tulajdonosakkal szemben etikátlanul járjanak el. Önök a maguk érdekeik szerint értelmezik a törvényt, és a joghézagokat használják fel szisztematikusan, hogy a szövetkezet vagyona különösebb ellenszolgáltatás nélkül egy szűk érdekcsoport kezére kerüljön. Ezt az állításunkat a következőkkel támasztjuk alá: 1. 1992-ben a könyv szerinti vagyon 90 százalékát, azaz 223,5 millió forintot nevesítettek 391 tag között. A vagyonnevesítéskor azért nem alakult át más gazdasági társasággá a szövetkezet, mert a kimutatott vagyonérték jóval alatta volt a valóságos értéknek, és hátrányosan érintette volna a pozitív vagyonkülönbözet utáni adózás. 2. Az aktív tagok érdekeit érvényesítette az az 1994. május 25-i közgyűlési határozat, melynek eredménye, hogy ötvenkét főre csökkent a tagok száma. A 10 ezer forintról 50 ezer forintra megemelt tagi részjegyeket a nyugdíjasok nem tudták kifizetni, így megváltak tagságuktól, és elvesztették szavazati jogukat. A döntési jog az ötvenkét fő aktív szövetkezeti tag kezébe került. Szavazati joggal a közgyűlésen csak ők rendelkeznek, így jogukban áll megállapítani azt, hogy a külső üzletrészeket mennyiért vásárolhatják vissza, vagy mennyit fizessenek a nyereség terhére. 3. 1998 végére az aktív tagok 201 millió forint, míg a 113 külső tulajdonos 22 millió forint üzletrésszel rendelkezett. Tehát a felosztott vagyon 90 százaléka az aktív tagok tulajdonába került, egy jelentős rész 3 százalékos áron. A közgyűlés ugyanis a vezetőség javaslatára 5-10 százalékra értékelte le a külső üzletrésztulajdont, a határozatról levélben értesítették a külső tulajdonosokat, és a jelen gazdasági helyzetre hivatkozva utaltak arra, ha nem adják el üzletrészüket a felkínált áron, az később teljesen elértéktelenedhet. A tájékozatlan, kispénzű nyugdíjasok nagyobb része tudomásul veszi a leírtakat "és különösebb körültekintés nélkül megválik üzletrészétől. Az így megvásárolt üzletrészeket a vezetőség névre szólóan 3 százalékos áron értékesíti az aktív tagok között, kizárva nyugdíjasait a vásárlási lehetőségtől. De hogyan módosulhatott az üzletrésztulajdon? Az alanyi jogon szerzett üzletrésztulajdon nem volt nagyobb 5 millió forintnál. A kedvezményes vásárlási lehetőséggel 10 milliós üzletrészekre lehetett szert tenni. Van olyan aktív tag is, aki közel 60 milliós üzletrésztulajdonhozjutott. A szövetkezet 201 millió forintos üzletrészt vásárolt vissza úgy, hogy vagyonából nem adott el semmit. Közben vagyonát folyamatosan növelte. 1999-ben Dorozsmán, a nagybani piacon üzletet épített. A több évtizedig befizetett nyereségarányos OKISZ, KISZÖV működési hozzájárulás eredményeként ezen képviseletek felszámolása után 116 millió forintot térítettek viasza a szövetkezetnek. Amikor mi aktívan dolgoztunk, rövidlejáratú hitelek felvételével biztosítottuk a működésünket úgy, hogy a hiteleket mindig időre visszafizettük. Most már az önök érdeke, hogy a szövetkezet rentábilisan működjön. De hogy mennyire sújtja a nyugdíjasokat, a külső tagokat az osztalék-kifizetés rendje is, arra egy példával mutatunk rá. Egy 5 millió forint alanyi jogú, és megközelítőleg 50 millió forint vásárolt üzletrésszel rendelkező aktív tag 825 ezer forint bruttó osztalékra jogosult. Alanyi üzletrésze után „csak" 75 ezer forint osztalék illetné. A nagy osztalékot, a 750 ezer forintot a vásárolt üzletrész eredményezte. Mi köze van ennek a személyes közreműködéshez és a 10 ezer forintos tagi részjegyhez? Semmi. Egy átlagos 1,5 millió forint alanyi jogú külső üzletrésztulajdon után bruttó 3 ezer forint jár, több százszor kevesebb! A 22 millió forintról rendelkező külső üzletrész-tulajdonosok kifizetése az összvagyonhoz képest nem jelenthet különösebb gondot önöknek. A szövetkezeti törvény nem tiltja önöket abban, hogy a külső tulajdonosok érdekei is érvényesülhessenek. Ne kívánják tőlünk, hogy jelentéktelen ellenszolgáltatásért megváljunk tulajdonunktól, amiért mi is 30-40 évig keményen megdolgoztunk. Pipicz József, Szanka Imre, Peták Béla, Rovó László NYOMDAI SZC ILGÁLTATÁS: t^ 62/4 20-819 W Nem tudja még, hogy mikor, de jöhetnek váratlan kiadások, és szeretne azokra felkészülni 7 • ING -'Í-BANK Alsóvárosi séta Szippantóval Európába?