Délmagyarország, 1999. november (89. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-12 / 264. szám

8 ÉVFORDULÓ PÉNTEK, 1999. NOV. 12. Magyar ünnep a Donaukanal partján Évszázadok ezer szála Csűri Károly és a Collegium Hungaricum. (DM-fotó) Bécsben a Donaukanal mellett, a Hollandstrassén emelkedik a Collegium Hungaricum nyolcszintes, frissen felújított épülete. A nagymúltú intézmény ­amely éppen ma ünnepli 75. születésnapját - igaz­gatója tavasz óta a sze­gedi egyetemi tanár. Csű­ri Károly, aki a József At­tila Tudományegyetem osztrák irodalom és kul­túra tanszékét vezette mostani megbízatása előtt. Ezért is kerestük meg, azt tudakolván: ho­gyan érzi magát új mun­kakörében és egy új vá­rosban? - Hogyan került a kultu­rális örökség minisztériu­mának látókörébe egy sze­gedi egyetemi tanár, ami­kor megfelelő embert ke­restek erre a posztra? - Az osztrák tanszék ve­zetője voltam. A minisztérium nyilván olyan embert keresett, aki járatos ezen a területen, megvan a megfelelő nyelvtu­dása, és akit az osztrák kultú­rához köt az elmúlt években végzett munkája. - A Collegium Hungari­cumnak mi a funkciója? Milyen szerepeket kell be­töltenie itt, Bécsben? - Szinte lehetetlen szétvá­lasztani egymástól az intéz­mény funkcióit, mivel szoro­san összetartoznak a gyakor­latban. Alapvetően három te­rületre kell koncentrálnunk, a kulturális, a tudományos és a kulturális diplomáciai tevé­kenységre. E hármasságot ta­lán úgy lehet igazán megérte­ni, ha egy pillantást vetünk közös múltunkra. Bécset először salzburgi évkönyvek említik 881-ben, mégpedig egy, a magyarokkal vívott csata kapcsán. Ettől kezdve pedig a történelem szorosan összekötött bennünket a ma­gyar államiság ezer éve alatt, ha sokszor nem is éppen kel­lemes körülmények között. Hiszen például a magyarok a 900-as években, de még Szent István uralkodása idején 1030-ban is meghódítják Bé­cset. A 15. század vége felé Mátyás király öt esztendeig uralja a várost, hogy a kuru­cok és az 1848-as forradalmi hadak fenyegetéséről ne is be­széljünk. Természetesen nem­csak ebből áll közös történel­münk, hiszen például a keres­kedelmi utak itt vezettek át. Rengeteg olyan emlék van Bécsben, például a Stephans­dóm, amelynek építésében ki­mutathatóan részt vettek ma­gyar iparosok. Vagy az 1365­ben alapított bécsi egyetemen négyezer magyar diák tanult annak idején, ami húsz száza­léka volt a diákoknak. Ma­gyar professzorok is tanítottak az intézményben, Dóczy Or­bán és Bakács Ferenc szemé­lyében pedig két magyar szár­mazású püspöke is volt Bécs­nek. Arról nem is beszélve, hogy 1526-tól, a kettős király­választástól négyszáz éven át, egészen a monarchia fölbom­lásáig ezer szállal kötődött egymáshoz a két ország. A 18. század végéig Bécs volt a közös „főváros", ahol számos magyar főúri család élt vagy tartott palotát. Elég, ha csak az Esterházy-, a Pálfy, a Batthyány-, a Nádasdy- vagy az Erdődy-Fürstenberg-palo­tát említem. És a négyszáz év emlékei, iratanyaga jórészt Bécsben maradtak. Ennek a hihetetlen mennyiségű és ér­tékű anyagnak a kutatása pe­dig - mintegy 250 ezer levél­tári egységről van szó! - nél­külözhetetlen saját történel­münk megismeréséhez. E ku­tatások szervezése és támoga­tása az intézmény tudományos feladata. Ezért is alakult meg 1920-ban a Bécsi Magyar Történeti Intézet, négy év múlva pedig, 1924-ben a Col­legium Hungaricum. Ami mellesleg már nemcsak a tör­ténelmi kutatásokat segítette, tágabb feladatköre is volt. Ösztöndíjasokat fogadott, fen­nállása alatt mintegy ötszáz kutató számára biztosított szállást az évek során a régi kollégium. Közel ötven kötet jelent meg '48-ig az itt végzett forráskutatások alapján. Olyan emberek dolgoztak itt, akik közül sokan a későbbi hazai szellemi elit tagjai lettek. -És az intézet kulturális feladatai? - A Collegium Hungaricu­mot tudományos intézetként hozták létre. 1963 óta lát el kulturális feladatokat is, ami azóta „kifelé", Bécs számára végülis elsődleges tevékeny­ségnek számit. A feladat vol­taképpen igen egyszerű: a ma­gyar kultúra színvonalas pro­dukcióinak bemutatása. És ez egyben a legnehezebb. Bécs­ben ugyanis óriási a kínálat, amivel versenyeznünk kell. Fel kell fedeznünk, rá kell jönnünk, hogy mi az, amire a bécsiek eljönnek, amit szíve­sen fogadnak. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy nagyon sok kiváló magyar művész van, akik joggal tarta­nának igényt arra, hogy itt szerepeljenek, és ezt mégsem tudjuk biztosftani. Nemcsak azért, mert mindenkit bemu­tatni képtelenség, hanem azért is, mert nekünk olyan szem­pontokat is figyelembe kell vennünk a válogatáskor, hogy mit lehet „eladni" a bécsi kul­turális közéletben. Zenében például csak a legkiválóbb produkciók jöhetnek szamf­tásba. mert Bécs zenei élete olyan, hogy a „csak" jó dol­gok egyszerűen feledésbe mennek, nem jön el rájuk a közönség. És ugyanez a hely­zet a képzőművészetekben is. - Az intézmény harmadik funkciója pedig a diplo­máciaifeladatkör... - így van. És messze­menően nem formális kötele­zettség az, hogy meg kell is­merkedni a kulturális élet bé­csi illetve ausztriai vezető személyiségeivel. Hiszen vé­gülis rajtuk keresztül, általuk lehet csak elérni bizonyos dolgokat. Főleg ha ki szeret­nénk lépni a házból a bécsi nagy nyilvánosság elé. Ilyen például az államalapítás mil­lenniumára tervezett repre­zentatív kiállításunk, amihez a bécsi nemzeti könyvtár anya­gát és új kiállítótermét szeret­nénk megszerezni. Ehhez ­ennyit hadd áruljunk el - a magyar nagykövetnek illett egy ebédet adnia az itteni mú­zeumok vezetői számára, ahol elmondhattam elképzelései­met. Most várjuk a választ. És az sem baj, ha az osztrák kul­turális diplomácia támogatá­sára is számíthatunk. Mindeh­hez persze ismerni kell a megfelelő, döntéshelyzetben lévő embereket. Egy másik példa: amikor átadták az idei Herder-díjakat, néhány napon belül Mircea Dinescu itt lépett Névjegy Csúri Károly 1946­ban született Szegeden. A József Attila Tudo­mányegyetem bölcsész­karán szerzett német­angol szakos diplomát 1969-ben. Itt kezdett dolgozni is, a német nyelv és irodalom tan­székén. Szakterülete az irodalomtudomány. Az osztrák irodalom és kultúra tanszéke 1993­ban alakult meg, ennek lett vezetője. Egyetemi tanári kinevezését 1996-ban kapta meg. 1999. március 1. óta a Bécsi Collegium Hun­garicum igazgatója. föl nálunk, a házban. Mert ahogy megtudtuk, hogy ő fog­ja kapni az egyik díjat, költőként és a román forrada­lom egyik legjelentősebb sze­replőjeként - a magyar díja­zott egyébként Fried István, a szegedi egyetem professzora azonnal meghívtuk. Eljött Szőts Gézával, aki a fordítója volt. És eljött a román nagy­követ is és sokan mások. Mind­ez lehetőséget ad arra, hogy itt, a kultúra házában találkoz­zanak, ismeretségeket kösse­nek emberek, amiből közvet­ve profitálhat az ország is. Szerintem az előítéleteket csak személyes kapcsolatok oldhatják. Vagy: itt volt nem­régiben a Budapest Tánc­együttes Bonchida műsorával, amelyet a magyar-román-ci­gány kultúrkörből állítottak össze. Erre is meg lehetett hívni - és el is jöttek - a ro­mán kulturális intézet és a magyar diplomácia képvi­selőit. Ez természetesen kul­turális esemény volt, annyi­ban azonban politikumot is tartalmaz, hogy kapcsolatokat teremt, és talán feszültségeket is old országok és népcsopor­tok között. És amiben csak le­het, kooperálunk a különböző nemzetekkel, az itt élő ma­gyarokkal, hiszen Igy az esé­lye is nagyobb annak, hogy meghallgatásra, fontos közön­ségre találunk, nem is beszél­ve az országok közötti kap­csolatépítésről. - Az, hogy korábban a JA­TE osztrák tanszékét ve­zette, mennyiben nyújtott segítséget itteni munkájá­ban? - Mindenekelőtt irodalom­tudósokkal álltam kapcsolat­ban, de volt szerencsém meg­ismerni művészeket és soka­kat az osztrák kulturális élet reprezentánsai közül. Ez pedig óriási segítséget jelent. Azt azonban nem szabad figyel­men kfvül hagyni, hogy én itt mindenekelőtt a magyar kul­túrát képviselem, azt kell is­mernem átfogóan, a művé­szettől a tudományig, lévén, hogy azt kell közvetítenem. Ebben viszont kétségkívül se­gített, hogy a tanszéken töltött évek alatt megismertem Ausztriát és Bécset, vagyis már volt fogalmam arról, mire lehet itt kereslet. Vagy ha nem olyan produkciót mutatunk be, ami az itteni fzlés szerint való, akkor hogyan kell úgy felve­zetni, hogy a bécsiek számára mégis fontos legyen. És éppen ebben sikerült megállapod­nunk a budapesti osztrák kul­turális intézet most kinevezett vezetőjével. Hogy 6 bécsi szemmel segítsen nekünk vá­logatni a magyar kultúrából, mi pedig magyar szemmel ne­kik az osztrákból. - Az, hogy a Collegium Hungaricum igazgatója szegedi, hozott-e valamit Csongrád megye számára? - Természetesen. Úgy gon­dolom, hogy szűkebb pátriám régebben meglehetősen háttér­ben volt, mint általában a vi­dék. És az sem hátrány, hogy ismerem a megyét. így hfvtam meg nemrég a nagyszerű tápéi táncegyüttest, a Topogót, ami óriási sikert aratott. De a frankfurti könyvvásárt me­gelőző programsorozatunkban vendégünk volt Darvasi Lász­ló is a nyolc meghívott író. költő között. És most készí­tünk elő egy retrospektív tárla­tot a vásárhelyi festészetnek. - Bécs belvárosában áll ez a gyönyörű, nyolcszintes épület. Hogyan lehet működtetni, fönntartani? - Alapvetően természete­sen a kulturális örökség mi­nisztériumának támogatásá­ból élünk, fedezzük a ház fenntartását, a programok megvalósítását. És természe­tesen pályázati pénzekre is építünk. Amivel az a gond, hogy bizonytalan. Nem lehet úgy előre tervezni, ha nem tudjuk, valamire kapunk-e pénzt, a hárommillió forintos évi programkeret pedig Bécs­ben igencsak kis összegnek számft. Szerencse, hogy a jövőben a Nemzeti Kulturális Alap talán egy bizonyos összeget eleve biztosit majd a kulturális intézetek számára, amivel már lehet kalkulálni. Emellett Bécsben is igyek­szünk pénzeket szerezni, szponzorokat találni, illetve próbálunk bécsi intézmé­nyekkel együttműködni, ami olcsóbbá és hatásosabbá tehe­ti munkánkat. A költségek pedig? Havonta legalább 2500 meghívót küldünk ki, aminek csak a postaköltsége darabonként 3 Schilling. - Mit tart eddigi legna­gyobb sikerének? - Ha nem is siker, de fon­tos számomra, hogy a tavaszi vezetőváltással kapcsolatos hazai problémákból itt, Bécs­ben nem éreztem semmit. Mindenki nagyon kedvesen fogadott, és messzemenően tá­mogatott. Látták, hogy szemé­lyemben nem valamiféle „sé­ma" érkezett az intézet élére. Az sem közömbös, hogy sike­rült fokozatosan olyan munka­társi csapatot kialakítani, amely szívvel-lélekkel végzi a dolgát. Hiszen - a munkához képest - nagyon kevesen va­gyunk. Ez a ház csak úgy működtethető, ha a kollégák áldozatokat is hoznak, és ha kell, éjjel-nappal, hétvégén is dolgoznak. Az is jó ered­mény, hogy sikerült néhány olyan nagy rendezvényt meg­valósítani, aminek nagyon ko­moly látogatottsága és vissz­hangja volt. Például a nagybá­nyai festők kiállítását március­ban, egy, a felújítás után fris­sen megnyitott épületben. Ugyancsak nagy siker volt az őszi film-retrospektiva, ame­lyen 47 magyar filmet mutat­tunk be a Film Archiv Austria közreműködésével. És ma, november 12-én ünnepeljük az intézet 75 éves jubileumát, a régi épületben, a Trautson­palotában, többek közt egy nagy Pulszky Ferenc-kiállítás­sal. Mint ahogyan az is óriási segítség a könyvtár számára, hogy a kiadókat előzetesen megkeresve Frankfurtból, a könyvvásárról csaknem vala­mennyi magyar szerző néme­tül megjelent művét meg tud­tuk szerezni, amelyekből már bemutatókat is szervezhet­tünk. Októberben Villachban nyílt, novemberben pedig a Collegiumban nyflik az „Utó­Frankfurt" kiállítás. Mindez Siklós Péter művészeti titkár segítsége, hozzáértése nélkül aligha sikerülhetett volna. - További tervei? - Mindenekelőtt az itteni kapcsolatokat szeretném job­ban kiépíteni. Azért is, hogy anyagi forrásokhoz is jussunk, hogy terheket tudjunk levenni a magyar állam nyakából és azért is, hogy még több helyre el tudjuk juttatni a magyar kultúrát. És sokat várok a ja­nuártól munkába lépő új tudo­mányos igazgatótól, aki a Bé­csi Magyar Történeti Intézet vezetője lesz, és akinek kitűnő helyismerete van. Újvári Gá­bor két évig dolgozott koráb­ban itt, az intézetben igazga­tóhelyettesi beosztásban. És újra meg kell kezdenünk év­könyveink kiadását, a CH­akadémiák, konferenciák anyagának megjelentetését. Szóval most a tudományban szinte több feladatunk van, mint a kultúrában. És ha ez a terület is szervezettebben új­raindul, akkor talán már el­mondhatom, hogy úgy műkö­dik az intézet, ahogyan működnie kell. Szávay István AKCIÓ! MAZDA PAPP 6721 Szeged. Berlini krt. 4. Tel.: (06-62) 317-306 Fax: (06-62) 317-074 E-mall: mazdapappszeged@macavnet.hu www.muda.hu Muda Info: 06-80-323-626 Még szép. hogy Mazda ALGYŐ Község Önkormányzata pályázatot hirdet 2000. január l-jétől vállalkozói formában betöltendő FOGORVOSI álláshelyre. Képesítési feltételek: A pályázathoz csatolandó: - szakirányú egyetemi végzettség - az iskolai végzettséget igazoló - fogorvosi szakvizsga. okirat(ok) másolata A pályázat tartalmi feltételei: ~ szakképzettséget igazoló - a pályázó szakmai önéletrajza okirat(ok) másolata - kézzel írt motivációs levél. ~ három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány eredeti példánya - kamarai tagság igazolása. A pályázat benyújtásának határideje: a pályázat megjelenésétől számított 8. nap. A pályázat elbírálásánál a gyermekfogászati szakvizsga és gyakorlat előnyt jelent. A pályázatról szakmai bizottság véleményezése után a képviselő-testület dönt. A pályázatot Algyő község polgármesterének (6750 Algyő, Kastélykert u. 40.) kell benyújtani. L ÚJDONSÁG Vasárnaptól csütörtökig 11-töl 15 óráig ^ SVÉDASZTALOS EBÉD csak 880 Ft-ért A PEKING ÉTTEREMBEN - 30-féle étel közül választfiat - 6 éves korig az étel fogyasztás ingyenes - ingyen kínai tea. Cím: Szeged, Bocskai u. 8/A. Tel.: 62/422-884. ESÖBEN-HÓBAN HIDEGBEN válassza a legjobbat. IUIÁRKÓ CIPŐBOLT Szeged, 100%-ig VÍZÁLLÓ Cipók és bakancsok Tisza L krt 40. teljes választéka 36-48 •as méretig, ^^ ^ ^ 1 év garaaciéval. w Kényelmes V KjMbjuJt Mazda B2500/D » 109LE —^kategória legerősebb motorja --

Next

/
Thumbnails
Contents