Délmagyarország, 1999. október (89. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-16 / 242. szám

SZOMBAT, 1999. OKT. 16. HIRDETÉS 7 RANDI-rovat Hogyan hirdethetsz a RANDI-rovatban? Vágd ki a mellékelt ábrát, és ragaszd a beküldendő szöveget tartalmazó borítékra. Az ábra hetente változik, és csak azokat az üzeneteket jelentetjük meg, amelyek borítékján az előző heti ábra szerepel. Várjuk névvel, lakcímmel kiegészített üzeneteiteket, hirdetéseiteket, amelyeket ingyen közlünk (neveteket, címeteket nem tesszük közzé.) Címünk: Délmagyarország/Délvilág Szerkesztősége, 6740 Stefánia 10., Sajtóház. A borítékra írjátok rá: RANDI-rovat! 17 éves, molett, jó humorú, kedves, romantikus lány vagyok. Olyan fiúk jelentkezéséi várom, akik kedvelik a molett lányokat, és szívesen megismerkednének velem. Jelige: „Molett a párom". 21 éves, hosszú barna hajú, zöldesbarna szemű, szentesi lány vagyok. Érzékeny, érzelmes, romantikus, álmodozó - ezek a jelzők igazak rám a leginkább. A zene, az éneklés, a költészet nagyon fontos szerepel tölt be az életemben, én is írok verseket. Keresem azt az étzelmes, jó humorú, vidám srácot, aki kellőképpen komolytalan, de egy komoly kapcsolatra vágyik. Ha felkeltettem érdeklődésed, (íj a „Gyémánt" jeligére! A „Ne hagyj cserben" jeligéjű lánynak üzenem: Remélem, te sem hagysz cserben, és eljössz a megbeszélt találkozóra. Én ott várok rád a hirdetés megjelenése napján, du. 17-kor, a Kerek-Perec előtt. Hogy tudjad, hogy kit kell keresned, lesz nálam egy ilyen újság. Kedves, „Bat girl" jeligéjű lány! Hirdetésed elolvasva felébredt bennem a remény, hogy megismerkedhetek veled. Én is szentesi vagyok, szeretek bulizni, sétálni, sportolni. 15 éves vagyok, és hosszabb kapcsolatot szeretnék végre valakivel. Találkozzunk a hirdetés megjelenését követő hétfőn, 2.30-kor a Rossman előtti szökőkútnál. Ha nem jó az időpont, íij másikat! A „Sterbinszky" jeligéjű lánynak: Helló! 16 éves, 183 cm magas srác vagyok. Olvastam a hirdetésed, és azt hiszem, hogy én vagyok a számodra fontos. Szeretek zenét hallgatni, olvasni, sportolni, és moziba járni. Ha akarsz velem találkozni, legyél az egyik padon a Domus előtt, szombaton, 9-kor. Ha nem jó az időpont, írj újat ugyanerre a jeligére! A „Bat girl" jeligéjű lánynak: Helló, én egy 16 éves, szentesi srác vagyok. Én is szeretek motorozni, és a jó mozifilmeket sem vetem meg. Ha akarsz velem találkozni, gyere el 17-én, du. 15kor a Petőfi iskola előtti nagy fához. Ingyen a kezedben egy ilyen újság. A „Ragyogás" jeligére: Hirdetésed felkeltette az érdeklődésemet. 18 éves, barna hajú, kék szemű, szemüveges, szegedi lány vagyok, aki szintén magányos. Én is szeretek jókat beszélgetni, moziba járni, kerékpározni és főzni. Ha szeretnél megismerkedni velem, találkozzunk az üzenet megjelenése napján. 15-kor a Tisza-parton, az árvízi emlékműnél. Legyen nálad egy ilyen újság, hogy megismerjelek. Ha az időpont nem jő. írj „Magány" jeligére. Sziasztok, lányok! 26 éves, szegedi srác vagyok. Szeretek zenél hallgatni, sétálni, moziba járni. Szeretem a sportot. Ha egy komoly kapcsolatra vágyó, vidám lány vagy, íij a „Cherish" jeligére. Sziasztok, fiúk! Ne hagyjátok a következő két magányos lány szivét üresen bolyongani. Egyikünk 19, a másikunk 20 éves, barna, illetve kék szeműek vagyunk. Keressük az ideális partnert, személyetekben. Vásárhelyiek vagyunk. Jelige: „Párosan szép az élet". A „Bat girl" jeligére: Én szintén szentesi vagyok, aki ugyancsak imád motorozni, és persze moziba járni! Szeretnék veled megismerkedni, a hirdetés megjelenésének napján várlak 18-kor a Dió hintánál, legyen a kezedben egy kulcscsomó. Ha nem jó ez az időpont, írj „Őszi szerelem" jeligére. „Bat girl" jeligére: Szia! Most egy 18 éves, 183 cm magas srác bemutatkozó üzenetét olvasod. A hirdetésed nagyon megtetszett nekem, ezért szeretnék veled megismerkedni. Találkozzunk okt. 16-án, du. 16-kor a szökőkútnál. A kezedben legyen egy ilyen újság! Addig is szia. Ha nem jó az időpont, írj a Szentes, 1999 jeligére. Az „Egymásra találunk" jeligére: Én egy 20 éves, érzékeny lány vagyok. Szeretek sétálni, olvasni, és zenét hallgatni. Szeretnék egy komoly kapcsolatot, amelyben az őszinteség és az igaz szerelem a meghatározó. Ha te is ilyenre vágysz, akkor találkozzunk Szegeden, az Anna-kűtnál, okt. 9-én, 16-kor. Nálam egy egyszínű, kék mappa lesz. Jelige: „Boldogság". A „Szerelem" jeligére: Hirdetésed felkellette az érdeklődésemet, és szeretnék találkozni veled. Én is szeretek sétálni, moziba járni, és jókat beszélgetni. Találkozzunk szombaton. 16-kor, a Korzó mozi előtt. Legyen nálad egy ilyen újság. A „Szerelem hullámhoszszán" jeligéjű fiúnak üzeni a „Szerelem" jeligéjű lány: Elfelejtettél az időpont mellé egy helyet is megjelölni! Ha még mindig szeretnél velem találkozni, legyél az Anna-kútnál 18-án, 16-kor. Ha nem jó.az időpont, írj vissza ugyanerre a jeligére! 168 cm magas, szegedi srác vagyok. Szeretnék megismerkedni egy helyes, 15-18 éves, őszinte, szeretetre vágyó, nem molett lánnyal. Szeretem a romantikus sétákat, az állatokat, és a meghitt beszélgetéseket. A bulikért nem rajongok. Ha felkeltettem az érdeklődésed, írj „Végre rád találtam" jeligére! 18 éves, barna szemű és hajú, szemüveges, szegedi lány vagyok. Szeretnék olyan fiúkkal megismerkedni, akiknél a belső tulajdonságok fontosabbak a külsőknél. Szeretek sétálni, de nem egyedül, zenél hallgatni, szórakozni. Ha úgy érzed, hogy te vagy az, akit keresek, akkor íij „Telihold" jeligére. 17 éves, szegedi srác vagyok. Szeretek bulizni, moziba járni, sportolni. Szeretnék megismerkedni egy olyan lánnyal, aki végre feledteti a csalódásaimat. Jelige: „Remény". Ha Te is egyedül vagy, és igaz társra vágysz, akkor írj nekem, egy 26 éves, szentesi, magas, csinosnak mondott, komoly gondolkodású, de ennek ellenére jó humorú, rendes lánynak, „Remény" jeligére. Sziasztok lányok! 180 cm magas, káros szenvedélyektől mentes srác levelét olvassátok. Szeretek moziba járni, zenét hallgatni, sportolni, nagyokat sétálni, kirándulni. Ha komoly kapcsolatot szeretnél kialakítani, szerény vagy, őszinte, vidám, akkor írj a „Tenyeremen hordoználak" jeligére. Sziasztok, lányok! Most egy 25 éves, sok csalódáson átesett, 182 cm magas, barna hajú, jó humorú srác levelét olvassátok. Szeretek sétálni, moziba járni, a diszkó nem tartozik a kedvenc szórakozásaim közé. Olyan lányok levelét várom, akik szintén sokat csalódtak, és egy megértő, őszinte, tartós kapcsolatra vágynak. Nálam nem a külső a lényeg, a belső értékek is lehetnek szépek és jók. Várom válaszod az „Örök szerelem" jeligére. A „Kéz a kézben" jeligére üzenem: Nagyon megtetszett rövid bemutatkozásod. Szívesen találkoznék veled okt. 17-én, vasárnap, 4 órakor, az újszegedi gyermekkórház bejáratánál. Megbízható, szerény, kissé zárkózott lány vagyok. Ha az időpont ne, jó, írj az „Állatbarát" jeligére. A „Ketten együtt" jeligéjű lánynak: Az általad megjelölt időpontban sajnos nem tudtunk találkozni, de ha továbbra is szeretnél megismerkedni velem, legyél vasárnap, 16-kor a Centrumnál, a trolimegállóban, legyen Nálad egy ilyen újság. Ha nem jó az időpont, Írj ugyanerre a jeligére. Várlak, gyere el! 21 éves, 162 cm magas, vidám, klasszikus emberi értékekre igényes, színházat, mozit is kedvelő, szegedi diáklány vagyok. Ha Te intelligens, szegedi, főiskolás vagy egyetemista fiú vagy, és hasonló az érdeklődési körünk, szeretnélek megismerni egy romantikus kapcsolat reményében. „Ugye, létezel?" Hatszázan a rácson túl, négyszázan innen Nagyfa árnyékában hűsölve Csépai József börtönparancsnok: - Nem tűröm a fegyelmezetlenséget és az eröszakot. (Fotó: Nagy László) Van egy település a megyében, amelyről nagyon keveset tudunk. Sót, közigazgatási szempontból talán nem is létezik, sok ezer embernek azonban örök emléket jelent. Ezen a településen jelenleg körülbelül ezren élnek. Közülük hatszázan börtönben. A település neve: Nagyfa. Volt kertészet, börtön, alkoholelvonó, aztán megint börtön. Nagyfán jelenleg mintegy hatszáz elítéltet tartanak fogva, s körülbelül még négyszázan laknak az intézet környékén, általában azért, mert a munkájuk a börtönhöz köti éket. Furcsa világ ez: a játszótérrel szemben a postán elítéltek rakják ki a csomagokat, ötven méterrel arrébb pedig a szögesdrót húzódik. De ami fontosabb: Nagyfán szervezik az életet, az intézet szeretne önellátó lenni. Ahol a madár se jár Amikor a nagyfai intézet helyét keresték, gondosan ügyeltek arra, hogy olyan helyen alakítsák ki, hogy se akkor, s a későbbiekben se legyen szomszédos lakott településsel. A Tiszaparton, a töltés és szántóföldek által határolt területen valóban úgy érzi az ember, hogy ide a madár is három napi hideg élelemmel jön. Nagyfa a második világháború kezdete táján a szegedi Csillag börtön kertészeteként szolgált, majd börtön lett és ezt követően, a hetvenes évek elején alakították át alkoholelvonó intézetté. A dolog logikája követhető: jó messzire eldugjuk az alkoholistákat, mintha nem is léteznének. Tartott ez az állapot 1990-ig, amióta Nagyfai Büntetés-végrehajtási Intézetként tartják nyilván a 16 ezer négyzetméteres területet. Az országban négy olyan börtön van, amely országos büntetés-végrehajtási intézetként tartatik nyilván, vagyis mindhárom büntetési fokozat (fogház, börtön, fegyház) elhelyezhető benne. Ilyen hely Nagyfa, ahol túlnyomó többségében börtön fokozatban múlatják az időt az elítéltek. Cigányul beszél a parancsnok Az intézet parancsnoka augusztus l-jétől Csépai József ezredes, aki a Fővárosi Büntetésvégrehajtási Intézet parancsnokhelyettese volt. Csépai ezredesnek jól sikerült a bemutatkozás Nagyfán: egynapos parancsnok volt, amikor két elítélt megszökött. Azóta már rács van azon az ablakon is, ahol az elítéltek ki tudtak mászni, mindenesetre Csépai József elmondhatta magáról, hogy egyből a mély vízbe dobták. Úgy tűnik azonban, hogy az úszással nincs gondja: a parancsnokot szemmel láthatóan tisztelik kollégái és az elítéltek is, közeledtére elcsendesednek a zsibongók. Csépai ezredes respektjét annak is köszönheti, hogy alkalmazkodott a börtönviszonyokhoz és néhány szót megtanult cigányul is... Órákat töltöttünk el a börtön parancsnokával, mégis, már az első percekben felvetett egy kényesnek tűnő témát: a börtönből feltételesen eltávozók által „odakint" elkövetett bűncselekményeket, amelyekkel ezekben a napokban tele van a sajtó. Csépai József leszögezte: az elítélt bírói döntés alapján kerül szabadlábra, sokszor az intézet javaslata ellenére. Vagyis az elkövetett bűncselekményekhez a büntetés-végrehajtásnak nincs köze, azt azonban nem tagadta, hogy a hosszú időtartamú szabadságvesztés letöltése után szinte biztosra vehető, hogy pár nap múlva bűnözni fog a szabadult. Ez pedig a rendszernek a hibája, illetve annak, hogy az elítélt a semmibe szabadul. Két-háromezer forinttal indítják útjára azt az embert, akinek éveken keresztül megmondták, hogy mikor mit kell tennie, vagyis nem kellett önállóan élnie. Szabadulása után hamar elfogy a pénze, s ha kap is munkát, az elsó hónapot nincstelenül kell kihúznia. Vagy nyomorog és éhezik, vagy pedig betör, lop, mint ahogy erre számtalan példát lehetne felhozni. A másik probléma, ha az elítélt betegen szabadul. A kórházi ellátás biztosított, törődnek a beteggel, sőt, a gyógyszereket ingyen kapják a magyar elítéltek. Például a nagyfai intézet gyógyászati kiadása az elmúlt hónapban milliós nagyságrendű volt. Tehát, a szabaduló elítélt egyszer csak kint talalja magát a társadalomban, ahol senki sem kérdezi meg, mi a baja, nem tudja, hogy hová kellene fordulni, s állapota egyre rosszabbodik. Beteges elítéltek Nagyfán egy nyolcvanágyas krónikus utókezelői részleg működik, ahol az elítélteket és a személyzetet is gondozzák. Erről már Benkő Árpád főorvos beszélt, aki a 24 órás ügyeletet ellátó részleg vezetője. A főorvos beszámolt arról, hogy már röntgengépük is van, és saját laboratóriumukban tudják feldolgozni a mintákat. Rendszeresen végeznek drogszűrést: idén eddig egyetlen elítéltnél volt pozitív a lelet, arra azonban többször van példa, hogy az eltávozásról narkotikum hatása alatt tér vissza az elítélt. Mint ahogy a büntetés-végrehajtási intézetekben általában, Nagyfán is az a legnagyobb probléma, hogy hogyan kössék le az elítélteket, hogyan biztosítsanak számukra értelmes elfoglaltságot. Erre kiváló és olcsó lehetőség az elítéltek dolgoztatása. Jelenleg Nagyfán a fogva tartottak harmada végez valamilyen munkát, de ezt a számot a parancsnok növelni és állandósítani szeretné. Egyelőre azonban az a helyzet, hogy a vállalkozók vonakodnak elítéltet foglalkoztatni, holott utánuk nem kell például társadalombiztosítási járulékot fizetni. Sót, a parancsnok már kapott olyan köszönőlevelet, amelyben a munkáltató kifejtette, mennyire elégedett volt az elítéltek munkavégzésével. Cél az önellátás A nagyfai intézet kilencszáz hektáros terület közepén fekszik, ennek a tulajdonosa azonban egy kft. Ez a börtön vezetését rendkívül nehéz helyzetbe hozza, hiszen ha szabadon gazdálkodnának és saját maguknak termelnének, gyakorlatilag nem kellene a beszerzésért felelősöknek a piacokat járni, hanem irányítanák a mezőgazdaságot és az állattenyésztést. Ebben a folyamatban első lépésként Csépai ezredes egy ötvenhektáros tangazdaság kialakítását tervezi a következő év elejére. Ennek a célja a foglalkoztatáson túl az is, hogy a szabadulás után a szociális földprogramba be tudjanak illeszkedni az ex-elítéltek. A tárgyalások már folynak, az ezredes pedig eltökélt, mindenképpen meg akaija valósítani az elhatározását. Nagy szükség volna termelésre, hiszen az elítéltek étkeztetése csak rendkívüli gazdasági bűvészmutatvány segítségével valósulhat meg. Egy átlag elítélt napi élelmiszeradagját 232 forintból kell kihozni. Ebben háromszori étkezés, meleg ebéd és naponta egyszer hús is benne foglaltatik az előbbi összegért. Az átlagot némiképp emeli, hogy a diétás és vegetáriánus „vendégeknek" külön főznek, így az átlag 280 forintra kúszik fel. Ami még mindig nem túl sok. Remek képzavarral élve úgy lehet fogalmazni, hogy a nagyfai intézet hátán púp az idegenrendészeti őrizet. Ide olyan külföldieket zsúfolnak be, akik jogellenesen tartózkodnak Magyarországon. Többek között kínaiakat, afrikaiakat és szerbeket, keresztényeket és muzulmánokat, időseket és fiatalokat zárnak be és tartanak fogva. A kívülálló számára ez meglehetősen furcsa, a börtön vezetésének pedig meglehetősen nehéz kezelni az eltérő igényeket. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a keddi paradicsommártásos húsgombócot burgonyapürével azért utasították vissza néhányan, mert hús van benne, cukor van benne, zsír van benne és nem ezt kérték. Emberszerető smasszerek Csépai József ezredes augusztus eleje óta saját rendjének kialakításán fáradozik. „Nem tűröm a fegyelmezetlenséget és az erőszakot sem" - jelentette ki. Ez vonatkozik az elítéltekre, de a büntetés-végrehajtási állományra is. A parancsnok szerencsésnek tartja magát, mert a személyzete jó és megbízható szakemberekből áll. Arra a kérdésre, hogy az alacsony fizetés és a folyamatos stressz mellett miért maradnak meg a börtönőrök ezen a pályán, Csépai ezredes meglepő választ adott: emberszeretetből, bár ezt a smasszerek nem vallanák be. Ha itt valaki agresszív, az mindenkinek rossz, még magának a börtönőrnek is. Az a feladatunk, hogy az elítélt hasznosan és probléma mentesen töltse el a börtönben a rá büntetésként kiszabott időt. A már említett munkáltatáson túl igyekszik képzéseket is szervezni a börtön vezetése. Az elitéltek között sok a funkcionális analfabéta, ténylegesen Írástudatlan pedig a fogva tartottak húsz százaléka. Csépai ezredes tudja azt is, hogy létezik börtönön belüli informális szerveződések az elítéltek körében, ezeket azonban a jó parancsnoknak kézben kell tartania, s óhatatlan működésüket saját hasznára kell fordítania. Búcsúzva Nagyfától, meg kellett állapítanunk, hogy valóban egy kis falu működik itt, hiszen a drótokon kívül családi házak épülnek, és mintegy háromszázan állandóan itt élnek. A fejlődés fokát bizonyítja, hogy van már saját postahivataluk, sót, italkimérő egységük is. Azt azonban nem lehet letagadni, hogy Nagyfán börtön működik, de az eddigi elszigeteltségből ki akar törni, önellátóvá akar válni, hiszen ezek a lépések is azt szolgálják, hogy a szabaduló elítélt értelmes életet élve soha többé ne kerüljön rács mögé. Ekkor lehet azt mondani, hogy - s ezzel köszöntünk el a parancsnoktól - „a foglalkozás elérte a célját". Aralő Lásxlő Munkatársunktól Egy kisebb fegyverarzenálra és lopott birkákra bukkantak a rendörök az elmúlt napokban Csongrád megyében. Lakossági bejelentés előzte meg azt a vásárhelyi akciót, melynek során a rendőrség B. Zs., 45 éves mindszenti lakosnál tartott házkutatást. B. Zs. otthonában nagy mennyiségű Fegyverek és birkák éles lőszert, hangtompítós puskát, házilag gyártott, fegyvernek látszó tárgyat, robbanószer alapanyagot és lőport találtak. A gyanúsítottként kihallgatott férfi elmondta, hogy a hangtompítós kispuskát Mindszenten, a csatorna partján találta, a fegyvernek látszó tárgyakat és a lőport maga készítette, a lőszereket pedig alkalmi ismerőseitói szerezte be. B. Zs.-t őrizetbe vették. Egy hajléktalan és két algyői lakos is megismerkedett a rendőrséggel, ugyanis azzal gyanúsítják őket, hogy birkákat loptak. Egy bejelentést követően a szegedi rendőrök egy algyői tanyán jelentek meg, ahol egy 37 éves hajléktalan, N. J. - akit egyébként a Szegedi Városi Bíróság körözött - éppen birkát nyúzott. A kihallgatás során N. J. elmondta, hogy öt birkát lopott a 20 éves K. A-val és a 36 éves T. J.-nével együtt. A további két gyanúsított közül K. A. elismerte, hogy részt vette a lopásban, sőt, készségesen azt is megemlítette, hogy szeptemberben négy másik bűncselekményt követett el, teljesen egyedül. A kezdeti tagadás után T. J.-né is beismerte, hogy köze volt az öt birka ellopásához. Az állatok közül egyébként négy élve, egy pedig „nyúzott" állapotban került elő. K. A-t és N. J.-t a rendőrség őrizetbe vette.