Délmagyarország, 1999. szeptember (89. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-01 / 203. szám

8 EGY SZÁZALÉK SZERDA, 1999. SZEPT. 1. • Csoda-Skoda: luxusbelső> bebőrözve Felöltöztetett" lóerők Az ötvenes évek le­gendás Skodája, az Oc­tavia két esztendővel ezelőtti reinkarnációja után nemrégiben meg­jelent a hazai piacon is a csúcsmodell, az 1,8 literes, 20 szelepes benzinmotorral szerelt és turbótöltővel „meg­erősített" luxuskocsija, a 150 lóerős Laurin & Klement. Az Audinál gyártott négyhengeres, húszszelepes motor alaposan meglepi a gyanútlan autóst. Bár a kocsi luxusmódon fel­szerelt belseje előre árulkodik, a megszo­kottól merőben eltérő négykerekűt kap az ember... A valódi bőrrel bevont ülések első ránézésre sejte­tik, a Mlada Boleslavban gyártott autóba mindent be­építették, ami a biztonságos és kényelmes autózást szol­gálja. Induláskor érezhető, hogy meglehetősen dinami­kus és erős motort rejtettek el az 1265 kiló önsúlyú au­tó orrában. Az első hallásra kevéssé erőteljesnek gon­dolt 1,8 literes motornak meglehetősen jót tesz a tur­bótöltő: így még tíz másod­percre sincs szüksége az Octaviának ahhoz, hogy száz kilométeres óránkénti sebességre húzza fel a nem éppen könnyű karosszériát. A 210 Nm maximális nyo­matékkal bíró motor 1800­as fordulat fölött kezd iga­zán élni, maximális sebes­sége pedig jócskán megha­A „Skoda Octavia 1,8 20V Turbó Laurin & Klement" - belülről. (DM/DV-illusztráció) ladja az óránkénti kétszáz kilométeres tempót. így az­után a csúcsmodell menet­teljesítménye egyáltalán nem lebecsülendő. Utazás közben sem veszít dinami­kájából a motor, igaz, eh­hez az alacsonyabb fokoza­tokban alaposan meg kell pörgetni az ötfokozatú se­bességváltót. Autópályán pedig meg sem kottyan az erőforrásnak a 160 kilomé­teres tempó, ahol mind­össze 4000-et fordul per­cenként az izmos motor, s érezhetően akad még erő­tartalék a vészhelyzetek­A kocsi dinamizmusát is figyelembe véve viszony­lag szerény étvággyal bír a húszszelepes motor: vegyes használatban, állandóan működő klíma mellett tíz liter körüli átlaggal meg­elégszik. A nagy testű li­muzin a kanyarokban is jól irányítható, gáztöltésű len­géscsillapítói is teszik a dolgukat anélkül, hogy a vezetőt a kisodródás veszé­lye fenyegetné. A fékrend­szer is jobb a megszokott­nál: elől-hátul tárcsafék vi­gyázza a bennülőket. A fékerő pontosan adagolha­tó, a kocsi stabilitását pedig előnyösen befolyásolják a 16 collos könnyűfémfelnire szerelt 205/55 R 16-os gu­miabroncsok. Az izmos motor mellett a rendkívül gazdag felsze­reltség a legnagyobb eré­nye az Octavia Laurin & Klement-nek. A hagyomá­nyosan kényelmes „octavi­ás" belső ebben a kivitel­ben már-már szemkáprázta­tó: króm és bőr uralja a te­ret. A világosra hangolt belső színvilágot csak a műszerpult sötétszürkéje töri meg, a hat lemezt be­fogadó CD-játszóval szerelt zeneberendezés dallamait nyolc hangszóró szólja szét az utastérben. Természete­sen a tükrök és az ablakok elektromosan működnek, szériafelszerelés az auto­mataklíma is, amely télen­nyáron gondoskodik az utastérben az előre beállí­tott hőmérsékletről. Ki­mondottan szép kidolgozá­sú a középkonzol, amelyet faborítás tesz még elegán­sabbá. Ötletes, hogy a két első ülés közötti, lehajtható könyöktámaszt rakodótér­nek is használhatjuk. A két első ülés fűthető, a vezetőé pedig minden irányban ál­lítható, süllyeszthető és emelhető. A szervoókor­mány is „testre szabható", így igazán komfortos érzé­se támad vezetés közben a pilótának. A hátsó utasoknak meg­felelő kényelmet és elegan­ciát kínál az Octavia. A több mint 1 méter 70 centi­méter széles karosszéria hátul még három utasnak is elegendő helyet kínál. Az 528 literes csomagtér pedig szinte egyedülálló ebben a kategóriában, még többhe­tes kirándulásra elegendő holmi is elfér benne. A menetteljesítmény és az elegancia mellett méltá­nyos ára is kiemeli kategó­riájából a luxus-Skodát. A full extrás kivitel éppen csak elkerüli a hatmillió fo­rintot, ami ekkora kocsi esetében egyáltalán nem mondható soknak. A luxus Octaviát az IKESZ Autó­centrum jóvoltából próbál­hattuk ki. Rafai Gábor Az amerikai aulós E Annié Proulx, a mai amerikai valóságot bemutató, . világhírű regényének ügyefogyott hőse, Quoyle, la­kókocsiban él, majd amikor Mockingburgból a kanadai Új-Fundlandra érkezik, ott is folyton egy furgonnal mászkál. Hogy honnét kerül benzinre pénze, ez nem de­rül ki a regényből, pedig Quoyle-t állásából állandóan ki­rúgják; Amerikában olcsó az üzemanyag. Elég kár, de azt sem tartja nyüván a mű: Quoyle gépjárművét évente hányszor videózzák körbe tiltott helyen parkolás miatt, hányszor szállítják el, miközben a tulajdonos beugrott a boltba kefirért, s őt magát hányszor bírságolják meg, mert nem használta a biztonsági övet. Föl kell tennünk a kérdést: tulajdonképpen van-e Quoyle kocsijában tartalék izzókészlet, elakadásjelző há­romszög? Ilyesmikre, érthetetlen módon, nem tér ki a regény. Az olvasóban fölmerül a gyanú - ez az ember, ez a Quoyle csak úgy jön-megy autójával, közlekedik vele, hasznoslt­ja, és nem fordul elő: a kocsi, ahelyett, hogy megkönnyí­tené életét, nehezebbé teszi sorsa elviselését. Nem utal ra a szerző, a mockingburgi forgalmi dugóban háromszor, vagy csak kétszer halad-e lassabban járgányával Quoyle, mint az úttest melletti járdán a gyalogosok, gyalog. Va­jon hol garazslrozza kocsiját Quoyle? Mennyit fizet go­rázsbérleti díjként, amikor épp nincs kirúgva, s amikor kt van, miképp úszhatja meg a fizetést? (Most jut eszembe: amikor Quoyle-t kirúgják, akkor autójával taxizni kezd, míg munkahelye vissza nem veszi. Mindig újraindítja, majd megszünteti személyszállítási vállalkozását Quoyle. Van-e abban a taxiban színes fénykép 6 magáról, Quoy le-ról, alatta a nevével, hogy a kedves utas, aki mellesleg soha be nem mutatkozik - röhejes is lenne, ha bemutat­kozna - tudja, ki a sofőr?...) Ám térjünk vissza eredeti kérdésünkre, és állapítsuk meg: a kötetbéli Quoyle-nak fóltehetőleg nincsen is garázsa. Ez esetben hogyan véd* meg kocsiját az autófeltörésre szakosodott bűnbandák­tól? Biztos jól működik a jármű riasztója, s amikor fólmj­jog a jelző, Quoyle kirohan, kisbaltával a kézben, és hely­benhagyja a gazembert Ilyesmit azonban végképp nem említ a könyv, talán azért, mert Quoyle kocsiját senki nem akarja feltörni; Amerikában sok helyütt le sem zár­ják az utcán parkoló autót. A regényben ez az egész kocsikérdés egyébként nem té­ma. Quoyle-nak, az amerikai társadalom presztízs nélküli, elég széles rétege megszemélyesítőjének, van au tója, ami nem viszi, hanem hozza a pénzt, s amit nem csak évente kétszer tud teletankolni. Ez a világ legtermé­szetesebb dolga. Magyarországon mennyire természetes? DÉLMAGYARORSZÁG SCatáitalaml jó. DÉLMAGYARORSZÁG KFT. 6720 SZEGED, STEFÁNIA 10. p aimtnx 1910-ww p )ELMGYARORSZAQ 1999. Ám. 29.. S9rV9 0/ nyomdatechnika Áma: 42 FT (EixtH/i rvi 37 Fr) Ugrás egy színesebb világba \

Next

/
Thumbnails
Contents