Délmagyarország, 1999. szeptember (89. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-29 / 227. szám

8 EGY SZÁZALÉK SZERDA, 1999. SZEPT. 29. A szüret első napja a Somoditanyán Szeptemberi meglepetés: aszúsodik a rizling A rajnai rizling lerakodása. (Fotó: Gyenes Kálmán) Somod i sándor ásotthalmi tanyáj á n megkezdődött a szüret. A minőségi borairól ismert gazda két hektáron rajnai rizlinget és chardonnay-t takarít be. Az idei szüreten a szólómennyiség kisebb, de a minóség sokat ígér. Ragyogó őszi nap van, az Isten is szüretre teremtette. Egy jótékony kéz mintha lehalkítaná a világot, ahogy az autó letér a fenyőfák közé, egy homoktalajú utacskán Somodi Sándor ásotthalmi tanyája felé. Nem is tudom, a halk szavú gazda ezért választotta-e lakhelyül ezt a tanyát vagy ő már itt lett olyan bizakodó és kiegyensúlyozott, amilyennek ismerik. A tanyát szó szerint körbeállja a fenyves. A városi jövés-menésből érkező ember számára valószínűtlen nyugalom van. Csak az udvaron tapasztalható némi élénkség, két kutya fut az érkező elé, távolabb a borgazda alkalmazottjai szüretre utaló eszközökkel tesznek-vesznek. A prést meg a tartályokat előző nap kipróbálták és előkészítették: az első saját szüretelésű szőlőre vár minden. Somodi Sándor egy tál házi termésű saszlát hoz az asztalra. A szüret reggel kezdődött, az első napon a rajnai rizlinget szedik az ásotthalmi erdészeti iskola diákjai. Mórahalom közelében körülbelül két hektár rizlingje és chardonnay-ja vár a szedőkre és úgy számítja, tíz nap alatt végeznek. Az egyik nap szüretelt szőlőt még aznap fel is dolgozzák a tanyán. Volt gazda, aki már korábban szedni kezdte a rizlinget, Somodi,Sándor azonban egy ideig kivárt. Szerencsére segítség érkezett, mondja, és a szeptemberi kék égre mutat. - Nagy bajban lennénk, ha nem lett volna ez a szép szeptember. Az év pocsék volt, a sok eső sok peronoszpórával járt, és ez lecsökkentette a termés mennyiségét. A szeptember azonban valóságos álom: napfényes, meleg napok jöttek, s a talajnak is jó volt a víztartalma. A bor várható minőségéről faggatni kell a gazdát. Már ismerem: akkor ilyen óvatos, amikor különleges eredményre számít. Az idei szüret meglepetése, hogy a szeptemberi meleg idő hatására rajnai rizlingjének fürtjein aszúsodás indult meg. A jelenség szinte csak a tokajhegyaljai szőlőkre jellemző, és világviszonylatban is igen ritka. Somodi Sándor persze nem kiabál el semmit, és várja, milyen hatása lesz. A rajnai rizling igen érzékeny az aszúsodásért felelős gombára, ezen a vidéken azonban a botritis rendszerint a szürkerothadás néven ismert bajt okozza a termésben. Most viszont más a helyzet. A gomba kilyuggatja a szőlőbogyó héját, s e szitán át elpárolog a víz; a savak és cukrok azonban éppen emiatt koncentrálódnak benne. Amúgy az aszúsodás jókora veszteség, ami a várható bormennyiséget illeti, hiszen valósággal mazsolává aszalja szemeket. Somodi Sándor már sejti, hogy idén különleges zamatú évjárat várható, abban viszont biztos, hogy „gyalázatosan kevés" lesz a bor. A szőlősben a rizling első napját fejezik be a diákok. Egy traktoron három színültig telt tartályban illatozik a szőlő. A sorok puha, hangfogó homokja elnyeli a lépteket. A gazda néhány barnásszürke töppedt szemet hoz a tenyerén: ezt kóstolja, mondja. Szó ami szó, nem így képzeltem az aszúsodást. A szemek azonban mézédesek és gazdag ízük van. Körülnézve, a termés jó részén a szőlőszemek ilyen barnás színűvé váltak és harmadnyira töppedtek össze. Vannak fürtök, amelyeken alig látható sárga bogyó. A járatlan szemlélő első látásra azt hinné, oda az egész. Nem csoda, hogy a gazda is azzel kezdte szőlőszedő diákjainak reggeli eligazítását, nehogy eldobálják az értékes íz- és illatanyagot tartalmazó barna fürtöket. Hetvenöt mázsa rajnai rizling érkezik a tanyára. De a gazda meg sem nézheti elégedetten a termés első transzportját, mert az erdővágaton át azt látja, hogy az ég alján ibolyaszínű felhők torlódnak. Egykettőre itt a vihar. Az ég akkorát csattan, hogy a tanya kandúrja ijedtében leveti magát az ablakpárkányról. „Sanyi, gyütt a traktor!" - kiált valaki. „Addig úgysem kezdünk, míg a kicsi meg nem kente az orsót" - így a válasz. A „kicsi" - Kolonics Attila - benn kuporog a présben és ecsettel kenegeti a menetes tengelyt. A présbe 35 mázsa szőlő fér, két préslap nyomja majd össze a kétméteres henger tartalmát, alatta pedig széles kádban gyűl össze a must. Az öttagú csapat még méregeti egy kicsit a záport, aztán nekikezdenek. A konténerből vasvillával és lapáttal hányják a fürtöket a daráló garatjába, onnan egy szivattyú áttetsző gégecsövön továbbítja az összezúzott szőlőt a présbe. Világosodni kezd, és az eső is eláll. A fenyves körvonala kiélesedik. A szőlőt köpő gégecső párát lehel, mint télen a lovak. A levegő hamarosan tele lesz az összetört szőlő illatával, a must most már egy hegyi patak csobogásával folyik, a gazda orrcimpája meg-megremeg, ezek az első jelzések, amiket egy új termés új boráról kap. Somodi Sándor derűs. Ismét ragyog a nap. Lehet kóstolni. Poharak kerülnek elő, a must édes, a fokolás 19 fok körül mutat, és a mélyén valóban ott leng az aszúsodott szemek íze. A gazda persze óvatos, hogy ez még ezer dolgon múlik majd. A mustot egyelőre derítőtartályba szivattyúzzák és erjedést gátló ként adnak hozzá, hogy bevárja a többi termést. Időközben a hőmérsékletére is figyelni kell. A tanya hátsó udvarán hatalmas tartályok állnak. Egyikben a vasárnapi próbapréselés mustját hűti egy kisebb szökőkútféle. Az erjedés ugyanis hőt termel, s minél gyorsabb és zajosabb, annál több illan el a bor íz- és illatanyagaiból. Somodi Sándornak elkezdődött az éjjel-nappali musthőmérséklet-figyelő szolgálat, ami az emeletnyi tartályokat nézve testedzésnek sem utolsó. A szüreti munkások jókedve is jelzi: a présnél rendben megy minden. A gép mormogása és a must csobogása közben búcsúzunk; ajándék volt ez a nap, mondja Somodi gazda, s jobbat neki sem lehet kívánni: ennek a szeptemberi napnak a fénye csillogjon majd az újbor első poharában is. Panak Sándor Néhol borgőz, másutt borvirág Az évszázad utolsó szürete Magyar cukor Budapest (MTI) Az elmúlt hét végén megkezdődött a cukorrépa-feldolgozási kampány a Magyar Cukor Rt. három gyárában. A hetvennapos akció során mintegy 143 ezer tonna cukor gyártását tervezik a társaságnál. Az osztrák Agrana-csoporthoz tartozó cég több mint 500 termelővel egymillió tonna cukorrépa szállítására kötött szerződést az idén. A társaság petőházi gyárában szeptember 25én, Ácson szeptember 28-án kezdődött, Kaposváron pedig október l-jén indul a feldolgozási kampány. A feldolgozó cég előzőleg megegyezett a Cukorrépatermelők Országos Szövetségének térségi képviselőivel, hogy a beadott cukorrépát ezentúl a Petőházán működő központi laboratórium minősíti. Á cukorrépa szállítására a Magyar Cukor Rt. a MÁV-val és a GYSEV-vel áll szerződéses kapcsolatban. Az idén a cukorrépa több mint 50 százaléka vasúton kerül a három dunántúli gyárba. A Magyar Cukor Rt. az idén 723 millió forintot fordít beruházásokra. Az ISO 9002 minőségbiztosítási rendszert hamarosan auditálják a kaposvári gyárban is; így az egész társaság rendelkezni fog a tanúsítvánnyal. A Magyar Cukor Rt. gyáraiban termelt cukor minősége megfelel az EU-II. normáknak. A 9,4 milliárd schillinges forgalmat lebonyolító, főként a közép-európai cukor- és keményítőgyártásban érdekelt Agrana az elmúlt évtizedben jelentős összeget fordított magyarországi érdekeltségeire. Munkatársunktól Van ahol már javában zajlik a szüret, van ahol most készülődnek a fárasztó mulatságra, az viszont mindenütt jellemző, hogy felemásnak ígérkezik az idei őszi szüret. Az ország szőlőtermelő vidékein, akad ahol rekordtermés várható, máshol a tavaszi, nyár eleji jég, felhőszakadás, és az ezután következő fertőzések miatti termeléskiesés okoz gondot a termelőknek. Az agrártárca és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa számításai szerint a tavalyinál némileg kisebb lesz a termés az ország 131 ezer hektárnyira tehető szőlőültetvényén, de még így is 4 millió hektolitert meghaladó bor kerülhet hordókba, palackokba. Miután a hazai fogyasztást a szakemberek évi 2,8-3 millió hektoliterre teszik, 1 millió hektolitert az exportpiacokon kellene értékesíteni. Az ország hagyományos borvidékein minden készen áll a szüretre, ám hogy milyen termés várható, s a felvásárlók, termelők milyen problémák elé néznek, egyelőre csak sejtem lehet. Noha a legkorábbi fajtát, az Irsay Olivért a Duna-Tisza közén már régóta szedik, a szüreti csúcs csak e hónap második felében kezdődött. Az ország ültetvényeinek több mint 40 százalékát kitevő alföldi borvidéken július végén még hektáronkénti 7,3-7,4 tonna hozamot reméltek, most jó ha 6,5-7 tonna lesz az átlag. A szőlőkben nagymértékű a fertőzés, a gombabetegségek szinte járványszerűen terjedtek a csapadékos időjárásban. A károsodott levelek, a sok helyen jéggel is vert lombozat miatt a bogyókban még különösen kedvező időjárás mellett sem alakulhat ki magas cukorfok. Kovács László, az Alföldi Szőlészek és Borászok Egyesületének titkára szerint jelenleg az értékesítés kilátásai a legkevésbé ismertek. Úgy tűnik, hogy a felvásárlók mielőtt megtennék árajánlataikat, még egymással is tárgyalni óhajtanak. Figyelembe véve, hogy utoljára 1996-ban emelkedtek a felvásárlási árak, az idén legalább 15-20 százalékkal többet szeretnének kapni a gazdák a felvásárlóktól, hogy legalább ráfordításaik megtérüljenek. A piaci azonban ezt nem indokolja, ugyanis a kínálat nagyobb, mint a kereslet. Valamelyest javíthat a helyzeten a borlepárlásra vonatkozó rendelet, miszerint országosan 220 ezer hektoliter lepárlásával lehet csökkenteni a felhalmozódott készleteket. Több héttel az idei hegyaljai szüret előtt már biztosnak látszott: ismét gondok lesznek a szőlőfelvásárlással TokajHegyalján. A történelmi borvidéken rekordtermés várható, ám az átvevők jelezték, jószerével csak az aszúra és a 19 cukorfok feletti szőlőre vevők. Miután a korábban alkalmazott, úgynevezett szociális felvásárlásról az idén szó sem lehet, vélhetően igen sok kistermelő juthat csődbe. A viszonylag kedvező időjárásnak köszönhetően három héttel előbbre tart a szőlő érése a borvidéken, és a végig napos szeptember „rásegíthet" erre. A hegyközségi tanács ennek ellenére türelmet kér, s a korai szüret helyett azt javasolja, hogy a termelők várjanak az esetleges aszúsodásra. Miután az utolsó aszús év hat évvel ezelőtt volt, a készletek leapadtak. A térség legnagyobb felvásárlója, a Tokaj Kereskedőház Rt. a területbejárás után tesz vételi ajánlatot a szőlőre. Ám - miután az orosz piac összeomlása miatt több ezer hektoliter bor vár még a pincékben eladásra - nem tudnak annyi szőlőt átvenni, mint amennyi terem - vélekedett Hegedűs Zoltán, a társaság vezérigazgatója. A balatoni borvidéken sem csökkentek a pincék készletei az optimális szintre. Olaszrizlingből a tavalyi termés fele még a hordókban van. Mindenestre ígéretes jel, hogy az idén már a balatoni csárdák és vendéglők döntő többsége a helyi borokat mérte és egyre több helyen jelent meg a termelők nevével címkézett palackozott bor. Müller István, a Pelsovin Trade cég vezetője, aki a tóparti borversenyeket szervezi elmondta: a tavalyi termés jó minőségű volt, de az idei is kiemelkedő évjárat lehet. Amennyiben marad a száraz ősz, és a napsütés, az Egri Borvidék fölött, akkor minőséget tekintve az 1999-es esztendő lehet az évszázad legjobb éve - mondta Dula Bence, Eger hegybírája. Mindez nem mondható el a termés mennyiségéről, mert a tavaszi, heves esőzések miatt nem lehetett rendesen permetezni és így peronoszpóra tizedelte a termést. Ennek következtében a tavalyihoz képest 35-40 százalékkal kevesebb fehér-szőlő és 25-30 százalékkal kevesebb kékszőlő terem. Ebben a helyzetben kínálati piac alakulhat ki, ami a felvásárlási árak emelkedéséhez vezethet. A szokásosnál lényegesen több csapadék, a mecsekaljai ültetvényeket kétszer is sújtó nyári jégverés nyomot hagyott a tőkéken. Mivel a szőlő levele csaknem állandóan nedves volt, nehezen lehetett alkalmas időpontokat találni a növényvédelemre. Ahol időhiány vagy anyagi gondok miatt nem volt megfelelő a védekezés, ott lisztharmat és peronoszpóra jelent meg. A jégverte szőlőkön még a szürkepenész is felütötte a fejét. Tiffán Ede, a Villányi Borvidék vezető borásza szerint csak a villányi fajtáknak kedvezett az időjárás, kéthetes előnyben van az érési folyamat a többéves átlaghoz képest. Ahol a szükséges védekezést elvégezték, ott mennyiségében közepes, minőségében kivételesen jó termésre számíthatnak. Daka Zsolt siklósi hegybíró úgy véli: a körzetben az ültetvények csupán tíz százalékán károsítottak a növénybetegségek, azoknál a gazdáknál, akiknél a szakértelem, vagy a gyakoribb permetezéshez szükséges pénz hiányzott. A siklósi borvidéket a fehérborok jellemzik, mégis ezek értékesítése jelenti a legfőbb gondot. Az országban évente felbukkanó hamisborok a jó minőségű siklósi fehér árát is leszorították: a literenként hetven-nyolcvan forintos önköltségi árnál jó, ha tíz forinttal többet kérhetnek a gazdák. Polcokon a nemzeti termék. A magyar név megint szép lesz...? (Fotó: Schmidt Andrea)