Délmagyarország, 1999. augusztus (89. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-02 / 178. szám

999. AUG. 2. HÉTFŐ, 1999. AUG. 2. SZEGED 5 tuab íek, amelyben a 1 nagyobb számú ereg erőt vett a ma­tabadságharc kato­gaz, hogy maga az vezér elesett Bem ától találva, de a r sors akkor már iedett. A nagyszerű lár bontogatta feke­nyait, elragadta a őbbet, a legkülönb­i magyar tájon va­nodott. (1924) forint yőzelmesen vívj3 •melési harcát a há­:s terv befejezésé­itéves terv, a szoci­; alapjainak leraká­s ezzel erősítse a unió vezette hatal­kefrontot. Ahhoz, magyar nép ebben ián is győzelme' , biztosíték a Ma­Dolgozók Pártja szetése. (1949) frnyvek ik elé, amelyben a nyomtatott könyv sének ötszázáéi* dóját ünnepeltük. öröm számunkra, ithatjuk a Szegedi i nagyszerű termé­ely az elmúlt évi íyek alapján az or­'omdáinak verse­az előkelő négyé­én végzett. (1974) imutató más »kért et a nyár esti Csaba) . A tengerparti le* iltözéktől a nappá'' cosztümön kereszt" és estélyi ruhákon é1 nden szerepelt a p®' íutató második felé" nagyar divattervez" : csodálhatták meg8 Monostori Pirost .ja után Kovács A* i következtek, m* csipkedíszftés és ' lés dominált. Ezt' 5t legutóbb Párizs' itta a közönség. * ;s ruhák után a ve* egnézhették a sz* tényik Mária festet és tájképeket. A ki' lónap végéig tekint a Béke utcai Soni; inban. • Az alapítvány alapja: az adomány Kevés a városszépítő Az alapítvány egy ,aös az államisággal, hi­"«n a rendházak, a ko­mstorok adományokbál *e*dtek el működni. mba módra a rend­•"rváltás időszakában "áporodtak az alapít­vanyok. Akkori ban •0S« hirüket keltették, , X?ra "he<y*eállt a end". Az alapítványok j^uletésének és mai e|y*etének megértésé­éi Bódi György, a Sze­?e<lert Alapítvány titká­ra ad iránytűt. A kiegyezés után a polgá­rosodással együtt járt, hogy , 'enetősek adomá-nyaiból . gyenkonyhákat, árvaháza­" tartottak fönn. így szüle­'ett Például a János Kórház. „lm'ndLenki tudja, hogy l r JZechenyi István birto­a'nak egyéves jövedelmét flotta föl a Magyar Tudo­^anyos Akadémia létesíté­re> s e gesztus - mai fogai­ónkkal tulajdonképpen ­vgy a!aPítvány létrehozása t. Am az adományozás és a'aP"vány mint forma az gykozpontú, paternalista ál­aro modelljével nem fért ,Sze> ezért 1949-ben az ala­P'tványok vagyonát is álla­pították. az alapítványt a Polgári törvénykönyvből tö­mitek. A demokratizálás és a e|tdszerváltás jeleként is "'lógható, hogy 1987-ben z alapítvány intézménye 'sszakerült a polgári tör­enykönyvbe. Alapításához, ae yt szerveződés esetén a e'yi szakigazgatási szerv, tszágos alapítványnál pedig f adott minisztérium enge­,é'yét kellett beszerezni. .90. január l-jétől már feles szükség államigazga­eljárásra, ugyanis a me­°yei bíróságok veszik nyil­antartásba a nonprofit szer­beteket. b 1989-es egyesülési pény lehetővé tette a sza­ad szervezkedést, s ezzel ^ ParhuZamosan az állam ki- * vonult egy sor területről. Háromszektorú lett a kultúra világa. A piacgazdaságban pedig az üzlet és az állam mellett megjelent a civil tár­sadalom. Ugyanis azokat a tevékenységeket, melyek nem termelnek profitot vagy az állami bürokrácia számára megragadhatatlanok, elvég­zik a civil szervezetek, me­lyeket az üzleti és az állami szféra is támogat - azért, mert átvesz tőlük feladatot. A nyilvánosság a legfon­tosabb eszköze annak, hogy tiszta maradjon a nonprofit szervezetek működéséről ki­alakult kép. Mivel szúkülnek az alapítványhoz kötődő kedvezmények, az alapítvá­nyok körüli homály tisztul. Ehhez az is hozzájárult, hogy a közhasznú szerveze­tekről szóló törvény kötele­zővé tette a közhasznúságról szóló jelentést, azaz az ado­mányokról az utolsó fillérig el kell számolni. Szeged iskolaváros jelle­géből fakad, hogy az itteni alapítványok 28 százaléka oktatási célú, s többnyire egy-egy intézményt támogat, de sok az egészségügyi nonprofit szervezet is. E szempontból az ország élvo­nalába tartozunk. Feltűnően hiányzik viszont Szegeden ­véli Bódi György - a város­szépítésre, környezetvéde­lemre szakosodott szervezet. A szakember szerint nálunk a törvénykezési környezet kedvezőbb az országosnál. Ugyanakkor az itteni nonp­rofit szervezetek gazdasági ereje szerény. Ennek oka, hogy miközben a nonprofit szervezetek partnerek, egy­másnak versenytársai is, mi­kor a helyi szponzori kör tá­mogatásáért vetélkednek. A másik ok, hogy e szférában is érvényesül a Budapest­központúság. Például 1998­ban a körülbelül 50 ezer nonprofit szervezet 300 mil­liárd forintos bevételének kétharmada a fővárosban je­lent meg. Ú. I. MA A SZOCIALISTA PÁRT indájában (Tisza L. krt. H 1/122.) dr. Bálint János 'n8yenes jogi tanácsadást b 15-16 óra között. HOLNAP A FÜGGETLEN Kisgaz­da Földmunkás és Polgári Párt szegedi irodájában (Te­leki u. 3.) jogi tanácsadást tart 14-15 óráig dr. Kopasz Rudolf ügyvéd. Kedves olvasók! Közérdekű problé­máikat, észrevételeiket tapasztalatai­kat elűző héten ügyeletes munkatár­sunkkal, Panek Józseffel oszthatták meg. Hétfűtűl hétköznap reggel 8 és 10 óra között, vasárnap 14 és 15 óra kö­zött Fekete Klára várja hívásaikat a 06-20-9432-663-as rádiótelefon-szá­mon. Elveszett tárgyaikat kereső, illet­ve talált tárgyakat visszaadni szándé­kozó olvasóink ingyenes hirdetésben tehetik közzé mon­dandójukat. Hirdetésfelvétel: 8 és 18 óra között a 06-80­«20-220-as zöld számon, illetve személyesen a Sajtóház­ban és hirdetőirodáinkban. Denevérek. Etelka sori telefonálónk olvasta a de­nevérekről szóló cikkünket ús az a véleménye, hogy nem félni kell tőlük, ha­nem félteni őket. Olvasónk tapasztalata, hogy a volt üippai fatelep közelében lakva a denevérek rengeteg hiezei poloskát tüntettek el, s igen hasznos állatok. Gaz. A 471-430-as számról béketelepi olva­sónk jelezte, hogy a város­részben a régi posta és a Hosszú utca között akkora a gaz, hogy a járókelők éppesak az úttestet tudják használni. Hívónk azt sze­retné, ha legalább a járda­részt megtisztítanák. • A Magyar Állami Népi Együttes a Dóm téren A korhüség üzen A Dóm féri színpadon ismét sikert aratott a néptánc. (Fotó: Nagy László) A magyar népzene reprezentatív együttesé­hez méltóan közönségsi­kert aratott a Magyar Ál­lami Népi Együttes szom­baton este a Dóm téri színpadon. A produkció­ban a Szeged Táncegyüt­tes Nagy Albert méhke­réki román koreográfiá­jával lépett fel. A siker a tavalyi volt, az együttes műsorára azonban mintha már az új művészeti vezető, a hetvenes évek tánc­házmozgalmának egyik élet­re hívója, Sebő Ferenc hatott volna. A korhű hagyomány­őrzés és a elvesző archaikus értékek mentése iránt elhiva­tott zenész és zenekutató ko­rábbról is a történeti népze­nei párhuzamok híve volt a teátrális romantikus feldol­gozásokkal szemben. A java­részt Vavrinecz András és Mihályi Gábor által kidolgo­zott kompozíciókban (a tava­lyi Dóm téri előadással szemben) jól megfért a kor­hű hagyomány és a drama­turgia. A színpadi kép azon­ban mégsem lett szegényebb: az egyes autentikus táncjele­netek összekapcsolásával az előadás úgy is tudott üzenni, hogy nem változtatott a ha­gyományok szerint elképzel­hető koreográfián. Ilyen volt például Vavrinecz András és Mihályi Gábor darabja, amely egy Zombor-vidéki menyasszony és egy kalota­szegi vőlegény menyegzőjén mindkét hagyományterület népzenei és táncelemeit be tudta mutatni. Vagy ilyen volt az előadás zárószáma (Orbán László-Mihályi Gá­bor), amely „kötelező" nem­zetiségi szemérmeskedés nélkül Erdélynek arról a ré­széről választott témát, ahol a különböző kultúrák együtt­élése sosem volt puszta szó­virág. A Kis-Küküllő menti zenei elemekre minden de­monstratív jelleg nélkül, (a helyszínen ma is élő módon) lehet magyar, román és ci­gány viseletben táncot járni. Az előadásnak e telitalálata közölnivalónak is elég lett volna, de ennél sokkal töb­bet nyújtott: a nem túl gyak­ran hallott és járt magyaróz­di népzene szfnpadra vitele az est legszebb pillanata volt. Az előadást külön színesí­tette a több tájegységről is bemutatott román anyag. Mind a Szeged Táncegyüt­test, mind az Állami Népi Együttest dicséri, hogy a na­gyon hasonló erdélyi magyar és nyugati román táncele­mekből mégis sikerült a két nép más-más világát meg­mutatni. A szfnleg hetyke szatmári verbunk vagy a méltóságteljes kalotaszegi legényes (a magyar férfitán­cos mindig a világ közepe!) és a többi büszke magyar tánc mellett sikerült érzékel­tetni a sokkal inkább közös­ségi jellegű román táncok világát is. Sajátos különbség ez, hiszen az erdélyi magyar és román táncelemek zavar­ba ejtően hasonlóak. Talán ez a másság is a táncok kia­lakulásának eredetére mutat rá, amikor a két nép önérté­kelése még különbözött a maitól. • Tíz éve költöztek vissza Alsóvárosra a ferencesek Tanulók az imádság iskolájában Az alsóvárosi kolostor jelenleg a provincia egyik tanulmányi háza. Har­mincan lakunk benne, a növendékek száma húsz fö, a többi testvér az ö, il­letve lelkipásztorként a hívek szolgálatában van, s élnek még velünk idő­sebb testvérek, „akik mindannyiunkat a sza­badság, az Egyedül Lé­nyeges felé vezetnek, ök az elszakadás tanítói." (Curia Generális levele, 1999. Okt. 4-én). A kolostor virágkorát a 150 éves török uralom alatt élte. A hódoltsági területek sanyarga­tott népeiben, az itt élő kisebb testvérek erősítették vértanú­ságtól sem visszariadó, szolgá­ló szeretetükkel a reményt adó hitet. A pusztulás korát ez - tör­ténetének alulmúlhatatlan mélypontja - az orosz meg­szállás jelentette. A ferencese­ket kiűzték, és a pusztulásra ítélt kolostort magukra mara­dott öregekkel népesítették be. Az évek során a tetőig átdohosodott épület málló va­kolataival, penész-virágos szo­báival, lakóinak sorsára jutott: a szegediek rémülettel nézték omló falait és így suttogtak ró­la: halálgyár. Szeged város jó érzésű pol­gárai azt a tanulságot vonták le a történtekből, hogy egy ko­lostor akkor maradhat meg, ha az, aminek az alapító, ez eset­ben Mátyás király is szánta: kolostor. A város sürgetésének en­gedve,már a rendszerváltás évében, 1989-ban Kamarás Mihály testvér vezetésével, a közép-európai ferences pro­vinciák anyagi támogatásával, a provincia építészé, Harsányi István tervei szerint és az ő irányításával megindult a helyreállítás. A kolostor a három ma­gyar nyelvű ferences provincia növendékháza. A szécsényi nuviciátból idejönnek a Szűz Máriáról, a Kapisztrán Szent Jánosról, valamint az erdélyi, Szent Istvánról nevezett pro­vincia első-fogadalmas testvé­rei. Egy ferences tanulmányi­növendékháznak sajátos üze­nete és igénye van környezete számára. Üzenete, hogy növendék­nek, tanítványnak lenni az em­ber számára nem pár tanulmá­nyi évre szorítható, múló álla­pot, hanem létkérdés. Megta­nulom-e, miképp lehetek tanu­lékonyabbá, merő figyelem­mé? Fölismerem-e, hogy az is­teni üresség, aki a Teremtő szándéka szerint vagyok, a be­teljesedésem záloga, hogy méltóságom - mint minden emberé - ebben az Istenre vá­ró, figyelő, ót szomjazó, kere­ső ürességben rejlik. A növendékháznak ebből az üzenetéből fakad az igénye, igényessége is. Csak a legfőbb iskolával elégszik meg, és hozzá nem akármilyen egye­temmel. Ez a legfőbb iskola az áhító-áhítatos imádás és hála­adás iskolája, melyben Jézus Krisztus jóvoltából Istent az ő fiaként, Fiának Lelkétől képe­sítve és bátorítva, így szólít­juk: Abba, Atyám, s e meg­szólítás bizalmával, gyermeki szívvel fülelünk, hallgatunk, hogy vajon <5 miként szól ma­gáról, és miként szólít engem, mert azt is Tőle tanulhatom, hogy ki is vagyok én. Létem titka az ő szívében rejtőzik. Minél mélyebben megisme­rem szeretetét, annál jobban látom, hogy ki is vagyok én. És ez miért lényegi kérdés egy ferences növendékházban? Mert „aki igazán és mélyen önmaga tud lenni, az minden­kivel testvér" (Sőtér István Babits-nekrológja), azaz ki­sebb testvér. A növendékház igénye, hogy egyetem álljon rendelke­zésére, olyan értelemben, hogy egyetemesen mindenkit tanítónknak tekintsünk, ahogy rendünk konstitúciója mondja: „Szívesen tanuljanak azoktól az emberektől, akik közt él­nek, legfőképpen pedig a sze­gényektől. Hiszen ők a mi ta­nítóink." (193.8). Ezért fontos, hogy esténként a város szegé­nyeit vacsorán lássuk vendé­gül, mintegy 60-80 ember fo­gadja el meghívásunkat. Az az esztendő, amelyet el­sősorban a ferences képzésnek szentelünk, tartalmaz egy többhónapos gyakorlatot Sze­ged valamelyik szociális ott­honában, ahol lehetőség nyílik arra, hogy akiknek szolgálunk, azok tanítványai lehessünk. A tanítói körből nem hiá­nyozhatnak a családok, a szü­lők és a gyerekek. Szüzességi fogadalmunk - mely Isten sze­relméből fogan - megéléséhez kapunk ösztönzést a házastár­sakkal való baráti kapcsola­tokban. Ahogy a házastársak az egymás iránti megbocsátás­ban, odaadásban, hűségben megélik szerelmüket, úgy sze­retnénk mi is átengedni ma­gunkat a Jóisten szívbéli jelen­létének. Áldásos ennek a hűsé­ges szerelemnek a .jelenléte", segít a fogadalmunkhoz való hűségben. Bátorító azt is lát­nunk, hogy az igazi, Istentől forrásozó szerelem „bármely műfajában" is, mindig meg­szenvedett: „sine dolore non vivitur amore." Kempis Tamás gyönyörű mondatát Pázmány Péter így adja vissza: „mert a szerelemben nem élhetni-fáj­dalom nélkül"; Szedő Dénes atya változatában: „hol könny se gyűlik, szerelem se nyílik", vagy:,, kín nélkül úgy lehet nincs igaz szeretet." Az egyetemes tanítói kör kiemelkedő professzorai a gyerekek: „...ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nek­tek: aki nem úgy fogadja az Is­ten országát, mint a kisgyerek, az semmiképpen nem jut be abba." (Lk. 18,16-17). Az évente sok száz családot vonzó, alsóvárosi vidám csalá­di nap, a közös, felszabadult, játékkal, ebéddel, hálaadással, s nem kevésbé a befejező ut­cabállal, jól szolgálja a kölcsö­nös megismerkedés lehetősé­gét, de ugyanígy a nyári, egyre népesebb családos tábor, me­lyen a felsőbb éves testvérek is részt vesznek, vagy a vasár­napi családi mise, melyen ott van a ministránsok népes csa­pata a „Cinke" és a ,.Picinke" kórusokkal, a többi gyerekkel és szüleikkel, a mise utáni, templom téri teázásos tereferé­jével. Nem véletlenül említettem a legfőbb iskolaként az imád­ság iskoláját, s egyetemként környezetünket, mert ezek el­sődlegesen szolgálják a tanul­mányi ház céljait, beleértve a teológiai képzést is. Ugyanis a ferences nevelés központi út­mutatója a ferences teológiát ekképp jellemzi: „a minoritás és a szolgálat jegyében fogant; az imádsággal szorosan egy­befonódik; közel van az élet­hez és a konkrét cselekvésre irányul." (Ratio Formationis Franciscanae 166.) Mindezekhez az elengedhe­tetlen, igényes, tudományos .elmélyülést biztosítja a Szege­di Hittudományi Főiskola, melyben lehetőség van az egyetemi szintű tagozatán az első tudományos fokozat, a bakkalaureátus megszerzésére. Ez jó alapot biztosít a további, magasabb tanulmányokhoz. A szélesebb látókörű képzést szolgálja, hogy a főiskola ré­sze a szegedi egyetemi szövet­ségnek is, így a többi egyetem előadásai is nyitva állnak nö­vendékeink előtt. Tanulók vagyunk mindenek előtt az imádság iskolájában, ebben az iskolában izzik fel az Igazság megismerésének a szenvedélye, mely egyetemes tanítói kört igényel. Ez a há­rom: tanítvány, imádság, kato­licitás - elválaszthatatlanul egymást feltételezi. Ez lett nyilvánvalóvá a Ferences Evangéliumi Estéken, melye­ken kitárjuk a kolostor kapuit mindazok számára, akik ve­lünk együtt az Evangélium igazságának egy-egy alapvo­nását akarják mélyebben megismerni. Az előadók kivá­lasztásában Aquinói Szent Ta­más gondolata érvényesül: „az igazság bárhonnét jön is, a Szentlélektől való." Miközben az igazságban gyönyör­ködünk, a szivárvány szín­pompája tárul elénk. Kolostorunk közössége so­kat kap szellemi és lelki érte­lemben a szegediektől, szeret­nénk, ha a mi jelenlétünk is ál­dást hozhatna a város életére. Zatyfcö László házfőnök

Next

/
Thumbnails
Contents