Délmagyarország, 1999. július (89. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-03 / 153. szám

6 FESZTIVÁLNYÁR SZOMBAT, 1999. JÚIÍOMB/ • Éttermek és halász csárdák - Alabárdos étterem (Oskola u. 13. 420-914); Bounty Pub (Ste fánia 4., 423-233); Botond étterem (Széchenyi tér 13., 420-435); John Bull Pub (Oroszlán u. 6., 484-217); Royal étterem (Kölcsey u. 1-3., 475-275); Roosevelt téri halászcsárda (Roose­velt tér 12-14., 424-111); Öreg Kőrössy halászkert vendéglő (Felső Tisza-part 1., 479-155); Kiskőrössy halászcsárda (Felső Tisza­part 336., 495-480); Fehér­tói halászcsárda (Budapesti út 161. km után, 461-044); „Csepp a tengerben" ha­lászcsárda (Szamos u. 4., 478-520); Aranylabda étterem (Budai Nagy Antal u. 27., 495-400); Blues kert pub és étterem (Fő fasor 14., 432-183); Gödör étterem (Tisza Lajos krt. 103., 420-130); Mix szerb étterem (Makai út 218., 405-170); HB Bajor söröző és étterem (Deák Ferenc u. 4., 420-934); Aranykorona étterem (Victor Hugó u. 6., 425-704); Égő Arany szték­ház (Oskola u. 4., 420­910); Fa-Villa vendéglő (Külterület 47/B., 474­156); Anno étterem (7-es főút, Tanya 53-57., 20/268-751); Doppel Adler Osztrák-Magyar étterem (Sóhordó u. 18., 426-436). • Cukrászdák - Virág cukrászda (Klauzál tér 1„ 420-459); Kis Virág cuk­rászda (Kelemen u. 8., 425-040); Z. Nagy cukrász­da (Dugonics tér 2., 420­110, illetve József A. sgt. 24., 324-510); Palánk fagy­laltozó (Oskola u. 1„ 420­732). • Szállodák, panziók ­Forrás Hotel (Szent-Györ­gyi A. u. 16-24., 430-822); Royal Hotel (Kölcsey u. 1-3., 475-275); Hungária Szálloda (Maros u. 1„ 480­580); Alfa Hotel (Csemegi u. 4„ 424-400); Tisza Hotel (Wesselényi u. 8., 478­278); Mátrix Hotel (Zárda u. 8„ 426-866); Petró Hotel (Kállay A. u. 6-10, 431­428); Napfény Szálloda (Dorozsmai u. 2., 421-800); Família panzió (Szenthá­romság u. 71., 441-802); Kastély panzió (Algyői út 142., 480-637); Kata pan­zió (Bolyai u. 15., 311­258); Marika panzió (Nyíl u. 45., 443-861); Mátyás panzió (Földmíves u. 7., 444-162). I Egy másik Atilla-legenda, avagy: Isten kardjának útjai a DM Irta „A nyomozó a betö­rőt egy rendőrre bizta és elment, hogy értesít­se társait az eredmény­ről. „Szép Józsi" egy ideig türelmesen állt a rendőr mellett, majd hirtelen kereket oldott. A rendőr az utca közön­ségével együtt utána eredt, és a Jókai utcá­ban, a Oélmagyaror­szág szerkesztősége előtt utolérte." 1948. július 9. Életkép az Atilla szabadtéri próbáiról. (Fotó: Nagy László) Ma másról szál Atilla törtenete, mint hét-nyolc esztendővel ezelőtt - nyi­latkozta Pozsgai Zsolt, aki drámaírói tehetségét vetette be, hogy hozzájá­ruljon a Dóm térre hét­nyolc év után „hazatérő" Szörényi Levente-mö si­keréhez. Miért mondjuk, hogy az idei szabadtéri premierrel az Atilla - hazaért? Nemcsak a hun uralkodót övező legen­dárium sajátos szegedi hie­delmei miatt, ilyenekért, hogy hármas koporsóját tán a Tisza medre rejti - és a többi... Hanem mert jelenko­ri színháztörténeti tény, hogy az István, a király ha­talmas szegedi sikere nyo­mán a szabadtéri szerződést kötött a Szörényi-Bródy szerzőpárral egy új, neveze­tesen a hun vezérről szó­ló rockopera megírására. „Megállapodtunk 1988 ele­jén, hogy az Atillát ide íiják, a 90-es szezonban mutatjuk be" - emlékezik dr. Nikolé­nyi István, az akkori igazga­tó. A darab azonban nem ké­szült el. S amikor elkészült, már nem Bródy János, ha­nem Lezsák Sándor versei­vel, 1992-ben, hamarosan kiderült, hogy mégsem a szegedi szabadtérin, hanem Koltay Gábor produkciójá­ban a Margitszigeten mutat­ják be. A két igazgató, a szegedi meg a szigeti rendesen össze­veszett. Az újságírók tobzód­tak, mert az Atilláért vívott csatában az ellenfelek nem hízelegtek egymásnak. Kol­tay például nyomtatásban rögzíttette, hogy „Nikolényi folyamatosan hazudik" (már­mint a Szörényi-féle szerző­désről), mire a sértett is a támadó eszközével vágott vissza, mondván, Koltay ugyanúgy megrendezné az oroszok bevonulását is mint a kivonulásukat... Mindazonál­tal ez a purparlé is olyan volt, mint általában a színházi ve­szekedések: nem túl komoly. Párhuzamosan tárgyalások folytak a kompromisszumos lehetőségekről: oké, legyen a Szigeten először a hun vezér, de azért jöhessen a Tisza partjára is még azon a nyá­ron. Nem így lett. A követke­ző nyár is az Isten kardja nél­kül telt a dómszfnpadon. A szegedi Varga Mátyás díszle­tében lovak és hun harcosok masíroztak a Margitszigeten, legalább 16 alkalommal, plusz az előadást felvette és leadta a tévé, veszve látszott a szegedi bemutató-jelleg. Teltek az évek, a szabad­térin Szörényi-darab nélkül, mígnem eljött a '97-es esz­tendő, s az összebékülni lát­szott szerzőpár, Szörényi és Bródy újabb történelmi figu­rát tettek színpadra, Kun Lászlót. A kiátkozott a követ­kező évben is visszajött a tér­re és űj tárgyalások indultak a gyümölcsöző együttműkö­dés módozatairól. Szóba ke­rült az öreg István királyról szóló, Veled, uram című új Szörényi-produkció és persze az is, hogy az Atillát „haza kell hozni". Nikolényi szeret­te volna a szabadtéri vala­mely szokásos partnerszínhá­zát együttműködésre bírni, mert úgy találta, a nyári szín­háznak egyedül túl sokba lenne a szuperprodukció. A Nemzeti Színház hajlamot mutatott, végül mégis ki­szállt... De akkor már nem Nikolényi volt az igazgató. A Szegedre ilyen előzmé­nyek után, most „hazaért" Atilla az ősbemutató idején politikai polémiába is keve­redett. Szerzőinek nyilatko­zatai nem hagytak kétséget afelől, hogy rehabilitálni óhajtják a hun királyt, mint a felfogásuk szerinti magyar küldetéstudat és európai gondolat történelmi szemé­lyiségét, azaz egy új Atilla­képet teremtenek. A magyar­rokon és küldetéstudatos Eu­rópa-barát Atilla képét, az ideológikus rockoperát szar­kasztikus mosolyok fogad­ták: történelmi hazudozással vádolták, ráadásul több kriti­ka szakmailag is ízekre szaggatta, dramaturgiailag szétesőnek, zeneileg igény­telennek, összességében lan­kasztóan unalmasnak bélye­gezve. Azóta Pozsgai Zsolt „megkezelte" a szövegköny­vet, hírek szerint Szörényi is írt új dalokat, „feszesebb lett" és rövidebb, állítják a darabról a jól értesültek. Sulyok Erzsébet • A Szegedi Szabadtéri Játékok története Hont és Klebelsberg álma A Szegedi Szabadtéri Játékok kialakulásának krónikája gazdag, a ke­letkezését végigkísérő hangulatok skálája pedig meglehetősen széles. Ha­ragvás és túláradó elra­gadtatás, lelkesedés és az örökre temetés gondo­lata szakadt fel egyre­másra körülötte. Ezeket a gondolatmeneteket igyekszünk összebékíteni a kultúrhistória valósá­gos tényeivel Sz. Simon István: A Játékok króni­kája című összefoglaló gyűjteménye alapján. A szabadtéri ötletét két embernek tulajdonítják: Hont Ferenc rendezőnek, és Kle­belsberg Kunó kultuszminisz­ternek. Hont Párizsban tanult és dolgozott asszisztensként Firmin Gémier, az Odéon színház igazgatója mellett. Gémier még a század elején szervezett és rendezett hatal­mas szabadtéri tömegjátéko­kat Párizs utcáin. Hont Fe­rencben ekkor merült fel a Szegedi Szabadtéri Játékok létrehozásának ötlete. (Magát a gondolatot a Pesti Műsor, a Szegedi Ünnepi Hetekre meg­jelenő különszámában írta meg 1977-ben). Hont ötletét azonban mindenhol kisem­mizték. Az ügyet az mentette meg, hogy az akkori kultusz­miniszter, Klebelsberg Kunó kezébe került a Hont-féle ké­zirat, akinek megtetszett az el­Jelenet a Szegedi Szabadtéri Játékok első előadásából. (Voinovich Géza: Magyar Passió - 1931, június 13.) gondolás, és megírta a Pesti Hírlapba - mint saját ötletét. Az ötlet leírásától a Dóm téri első bemutatóig hat év telt el. 1931-ben ugyan már vol­tak kezdeti próbálkozások, ám azok nem jártak sem szakmai, sem anyagi sikerrel. Újabb néhány évig tartó szünet kö­vetkezett tehát. Időközben a város - az idegenforgalmi üz­leti haszon reményében - újra a szabadtéri mellé állt. Az eredeti elgondolás azonban, hogy a dóm előtt csak vallá­sos tárgyú művek bemutatása jöhet számításba, az új elkép­zelések tükrében már nem áll­ta meg a helyét. Szintén be­kapcsolódott a „lenni, vagy nem lenni" vitába a szegedi sajtó. Móra Ferenc (1930) szenvedélyes hangú publicisz­tikáiban a Délmagyarország hasábjain nyíltan vágta Kle­belsberg szemébe, hogy az a „kultúrfölény", amelyet a kor­mányzat hirdet, nem más, mint irredentizmusl. Juhász Gyula ezzel szemben mint a sazburgi szellemet üdvözli a szabadtérit írásaiban. Napra is érdemes megjegyezni a játé­kok igazi kezdetét: 1933. au­gusztus 26-án volt Az ember tragédiájának Dóm téri bemu­tatója. Mintegy 300 főnyi tö­meg hullámzott a színpadon. A rendezés olyan újdonságok­kal is élt, amit azóta másutt is átvettek: itt alkalmaztak elő­ször táncjátékot az előadás­ban. Az olasz zeneszerző és karmester, Mascagni szegedi vendégszereplése (1934) a Szegedi Szabadtéri Játékok egyik legnagyobb jelentőségű zenei eseménye volt. Azóta is büszkén emlegetjük a mester szavait, amelyeket a Paraszt­becsület előadása után egy fogadáson mondott: „A Dóm tér akusztikája és helyzete olyan pompás, hogy Szeged egész jövőjét innen fogja nyerni." ... és valóban sikeres évek következtek, mígnem 1939­ben a szegedi nyári rendez­vénysorozatot is eltörölte az egész Európát beárnyékoló háború. Húsz évig nem építet­tek ettől kezdve színpadot a Dóm téren. A felújítás gondo­lata 1946. október 6-án hang­zott el először Balázs Bélától, ám 1959. július 25-éig kellett várni arra, hogy a Dóm téren felhangozzék Vaszy Viktor zenei szignálja: a Szeged hí­rős város. Mező Éva Ördögűzés gz S alzburg ren m ninden a ncsokat 'zegedre n 'izony, tov furkolatos Rajna-, iyolcvan I zőlők, a p Helyekben zerkeszte, •galább / rgedipo, <tt boro ípzelet gj ztikai vi Á Strassbi francia int a püs Izászi boi <gy a he •érnek, „, érő átült érrel, a ékhelly, incsbe és Lapozgi izony óri kok polf. arra g ^^adtmáTái ogy Széf örnyezet s_a vásár gy aztá • Te, Attilái Ez a sámán miért csinálja a purpaHf. c Ók szponzorálták a mi kalandozásainkat is.' . en " (Németh György karikatúrája) "" Eztehá Mától '•gészségi 7 Kristó Gyula hatvanéves • Munkatársunktól Hatvanadik születésnap­ja alkalmából a SZAB székházban rendezett kö­zépkorász PhD konferenci­án köszöntötték Kristó Gyula professzort, a mo­dern szegedi középkorkuta­tó iskola megteremtőjét. A konferencia megnyi­tójában Makk Ferenc pro­fesszor a SZAB Magyar Történeti Munkabizottsá­gának elnökeként is üdvö­zölte a JATE Középkori és Kora Újkori Magyar Tör­téneti Tanszék medievisz­tikai PhD programjának ötéves évfordulóját, ki­emelve, hogy a Kristó Gyula által vezetett prog­ram révén a szegedi iskola Széllel szembei Vaszy Viktor próbálta a Dóm téren az Aidát Mar­garet Times néger énekes­nővel a főszerepben. Egy­szer csak hatalmas szélvi­har kerekedett, és az tör­tént, ami egyébként ilyen­kor természetes. Az éne­kesnő féltette a hangját, és lemondta a próbát. No, de ki mondja meg Vaszy nak? Nagy keservesen Tari Já­nos ment oda hozzá, az még nagyobb hírnévrf szert. | A szegedi egyetí már a kolozsvári élődi1 mény 192l-es idemen< i se óta komoly középk' M | tatás folyt, melyben a háború utáni évtized^otalmc állt be törés, 1968-től * aratv ban éppen Kristó törtököl fesszor tevékenység" Blues köszönhetően ismét '' Magy rágzott a kutatás. tszerübl A Szegedi Középk' ° Ben Műhely egyike lett A lei gyar medievisztika fí^nuzsi várainak, jelenleg 4''9 meg fesszor és 6 kandidátuöb, d gozik itt, illetve a sz*t'vóln műhely történeti és f®1^ gyűjteményi kiadvány' listája is imponáló. ,lues Kei J Színház Jelet kö; ányi, L ó ldarir n játsz. hangul Kertb i legutó togatá I töltött: akkori szabadtéri iga'-f terI ^ iőbe, ah' - FőzeneigazgatÓ "term< A művésznő nem váll''bacsi P< ebben a hatalmas szf megh harban a próbát! '®tte kli Vaszy egy kicsit ?cs,t -d gatott, majd elüvöll"\ magát. - Legközelebb sztf' tessenek nekem olyan1 kest, aki széllel szemb tud énekelni! MEGBESZÉLÉSEK, ÜZLETI TÁRGYALÁSOK TOLMÁCS^ EsmMSaw^ „„^j rWiiHM ri Szeged, József Attila sgt. 67/A. Telefon:

Next

/
Thumbnails
Contents