Délmagyarország, 1999. július (89. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-12 / 160. szám

II. A DÉL SPORTJA HÉTFŐ, 1999. JÚL. 12. HÉTF Miben reménykedik az elnök? Az elmúlt héten, amolyan felvezetésképpen a megterhelő időszak előtt, napi egyxedzéssel készültek a Szeged LC labdarúgói. Nagylaki Kálmán társaságában a csütörtöki foglalkozást néztük végig. A másfél órás tréning alatt sok érdekességet hallottunk a klub elnökétől... A szokásos bemelegítést (futás, nyújtás, lazítás, gimnasztika) a „párnapos" szegedi vezetőedző, Ebedli Ferenc vezényelte, majd jó negyedóra elteltével már a labdák is előkerültek. Miután a futballisták kipasszolták magukat, kezdődhetett az „iramcica", állandó „macskákkal", előbb egy, majd másfél perces labdahajkurászással. A kapusok ebben nem vettek részt, ők szépen külön vonultak Beszédes Sándor másodedzővel. (Nagylaki Kálmán: - Ha a családom csak a tizedét tudná, hogy mibe vágtam ismét a fejszémet, már rég lekötött volna a karosszékbe, hogy ne mozduljak el otthonról...) Ebedli sűrűn hallatta a hangját, biztatott, dicsért, de, ha valami nem tetszett, korholt is. Az első edzéshez képest már kevesebb szurkoló nézte a gyakorlást, de ők, a hűségüket bizonyítva, akkor sem mozdultak egy tapodtat sem, amikor eleredt az eső. (Nagylaki Kálmán: - Mögöttem szakadék tátong, előttem pedig csupa ismeretlennel teli út. Megállni nem lehet, az igazság az, hogy nem is akarok. Itt születtem, szeretem a várost, itt akarom felnevelni mindhárom gyermekem. Büszkeséggel tölt el, hogy szegedi vagyok. De... Ne csak én akarjam már, hogy ebben a nagyvárosban legyen futball! Egyedül, Honnan szerezhetnék pénzt? - mintha ezt sugallná Nagylaki Kálmán mozdulata. (Fotó: Miskolczi Róbert) elsősorban a város anyagi támogatása nélkül, kevés vagyok a feladat megoldására. En már bizonyítottam. A tavasszal, mikor meg akart szűnni a csapat, megmentettem, s lám, most a PNB-s rajtra készül. Szeretem amit csinálok, s úgy érzem, valamilyen szinten, értek is hozzá.) A kiadós eső jót tett a levegőnek, jó pár fokkal csökkentette a hőmérsékletet. Ezt legkevésbé az addig a tűző napon rohangáló játékosok bánták. A lehűlésnek is örültek, de annak még jobban, hogy elkezdődhetett a játék. A Kenesei-féle garnitúra (ők voltak a sárga trikósok) kezdett jobban, de aztán a Vörös vezérelte „mancsait" is belelendült. Remek volt az iram, rendesen pörögtek a fiúk, úgy küzdöttek, harcoltak, mintha bajnoki meccset játszottak volna. (Nagylaki Kálmán: - Hallom, hogy felkapták az emberek a fejüket arra a mondatomra, hogy a hatba várom a csapatot. Most is azt mondom, a mezőny első felében végezhetünk akkor, ha a megfelelő anyagi alapok a rendelkezésünkre állnak. A jó szereplésre büszkék lennének az itt lakó polgárok, minden olyan ember, aki bármivel is hozzájárult a sikerhez.) Egy-egy elkerülhető gól után a bosszankodó játékosokhoz mindig volt egy-két szava a vezetőedzőnek. Olyan például, hogy: „Semmi baj, a hiba ne szegje kedvedet, javítsd ki!" Használt az intelem, a labdarúgók hajtottak tovább. Még Ebedli is csettintett, mikor Vörös pimasz módon, amolyan Sándor „Csikar"-féle szögből vette be Szulyovszky kapuját. Örömteli volt, hogy a kiváló őszt produkáló, de az egész tavaszt sérülés miatt kihagyó Major műtött lába egészen jól szuperált. Popovics góljával ugyan felzárkóztak a sárga trikósok (4—3), de a hátralévő időben a barna pólósok már nagyon vigyáztak az eredményre, azon nem engedtek változtatni. Természetesen a zrika sem maradhatott el (jaj a legyőzöttnek!); Major ekképp szólt oda Herczkunak: - Szabikám, a világért se keseredj el! Fejlődőképes csapatotok van, ha kicsit még összeszoktok, reménykedhettek... (Nagylaki Kálmán: - Azt szeretném, hogy a város minden polgára magáénak érezze a csapatot, elsősorban azok, akiknek a választók bizalmat szavaztak. Biztos vagyok abban, ha a képviselők a választókörzetükben közvélemény-kutatást végeznének abban a kérdésben, hogy az ott lakók igénylik-e, hogy élvonalbeli futballcsapata legyen-e Szegednek, akkor a városatyák kénytelenek lennének az „igen" gombot megnyomni, amikor a gárda anyagi támogatása kerül szóba...) Szélpál László Szurkolnak? A SZLC PNB-be jutását nagyon várta már Szeged. Egykori focistákat és edzőket faggattunk a csapattal kapcsolatos érzéseikről. Kertes János: - Szurkolok Keneseiéknek, de a profi liga, a nevezésen kívül, nagyon sokba, súlyos milliókba kerül. Pillanatnyilag úgy látom, hogy a város nem képes előteremteni a nyugodt munkához szükséges anyagiakat. Dr. Kalocsai Géza: - A mai foci világa már távol áll tőlem, több a pénz, mint a sport. Persze, a csapatnak drukkolok, hogy minél jobban szerepeljen. Nemes István: - Szurkolok, mert minden szegedinek régi vágya volt, hogy ismét elsó osztályú együttese legyen a városnak. Csakis az összefogás a megoldás, s végre a polgármester úrnak is színt kell vallania. Baróti Lajos: - Eddig is mindig a Szeged eredményeit böngésztem először az újságban, így lesz ez a jövőben is. Ha Ebedli Ferenc, a játékosok és a klubvezetés igényli, eg) kötetlen beszélgetésen szí vesen megosztom velük a tapasztalataimat. Kozma Zoltán: - Szúr kolok, hiszen régóta vágy tunk már egy profi csap?1' ra, de... A pénzügyi zonytalanság kétségessé teszi, hogy meddig lehe' ezt csinálni ilyen forrná' ban? Pataki Tamás: - Sze ged labdarúgásáért szór® tok, de a szívügyem igazából mindig a SZEAC marad. A Nagylaki Kálmdn által vezérelt SZLC-nek'' drukkolok, kívánom, sikerüljenek a terveik, de sajnos nem látom a szüksége" hátteret. Váczi Béla: - Szurko lok, s remélem nem ,,li' tes" gárda lesz a Szeg®11 LC, hanem tartósan ' PNB-ben marad. Takó Ferenc: - Köze áll a szívemhez a gárda szurkolok Nagylaki Kálmánnak és a fiúknak, hog) sikerüljön megőrizni®'' pofi tagságukat. Imre PéW Agg FKegy meg aj mindke mi ors< inkább után eg Hoc kezéből labdát. Hisj szerdái győzeh maga i volt ar díjassai parasz időben Még Kin Pillana Pedigt nevező minimi érdekli, focibai veszne1 hogy „ lelátój hessem Tjihi tl s, az: a fi - közüf MOST SEM KESÖ? HOGY MEGTEKINTSE AKCIÓS AJÁNLATUNKAT! Átalakítás miatt 40-50-60%-os engedménnyel váijuk Kedves Vásárlóinkat. Széles kínálat! Cím: ALFÖLDI DIVATHÁZ szeged, Tisza Lajos krt. 51. Harmincéves sportújságírói múltam alatt egyetlen pillanatra sem tagadtam meg imádott sportágamat, a labdarúgást. Még akkor is reménykedtem, amikor már esélye sem volt a szegedi csapatnak, hogy bennmaradjon a legmagasabb osztályban. Az sem tántorított el a pályák környékéről, amikor szurkolótársaimmal együtt éltük a „páternoszter" éveket. Szóval, harminc év, a szegedi futball megannyi élményével, szomorúságával, nem kis idő. Megéltem a névváltozások kálváriáját, a Szeged FC-től az SZMTE-ig, a Szegedi Petőfitől a Honvédig, a Haladástól a SZEAC-ig, a Szeol SC-tól a Szeol AK-ig, a Szeol-Délép SE-től a Szeged SC-ig, a Szeged-Kiskundorozsmától a Szeged LC-ig. Éltem a Gyarmati (Gyurcsó) János-féle időszakot, amikor az újonc SZEAC a 8. helyen végzett az NB I-ben, vagy a Szűcs György által vezetett csodacsapat bravúijait, a 6. helyezést, s amikor a Tisza-parti stadionban 20 ezer néző előtt a Mészáros - Szabó, Portörő, Bénák, Kürtösi Dezsőfi, Zallár - Nemes, Hajós, Polyvás, Nyári összetételű csapat 2-0-ra legyőzte Hajós és Nemes góljaival a Ferencvárost. De jó emlékekkel gondolok vissza az 1974-75-ös Bundzsák-korszakra is, a Nagy I. Hevesi, Bánfalvi dr., Kozma Z, V. Tóth - Birinyi, Varga, Zámbori - Szeghalmi, Vass, Antal összeállítású csapatra, vagy az Szeged: foci volt - foci lesz?... 1983-84-es bajnokságra, amikor az SZVSE-pályán, a Kaszás Gábor irányította együttes Gruborovics és Segesvári 2-2 góljával az idénynyitón 4-1 -re legyőzte az Újpestet, s a 9. helyen zárta a bajnoki szezont. Szóval, a foci engem már kölyökfejjel elvarázsolt. No persze nekünk voltak példaképeink. A legtöbbet, a góllövés örömét a labdarúgástól kaptam, de a legnagyobb szomorúságot is, amikor 1963. május l-jén a Hunyadi téren súlyos sérülést szenvedtem, és 20 évesen a szeretett sportág befejezésére kényszerültem. Engedjék meg nekem, hogy visszaemlékezzem az akkori Szegedi Dózsa összeállítására: Bánfi - Révész, Széli „Buló", Csörögi - Zab, Madarász - Széli S., Károlyi, Bagaméry, Rácz, Balogh..., de hagyjuk a személyes emlékeket, maradjunk a legjobbaknál. Sportújságíróként 1973. szeptember 22-én a Népstadionban éltem át szegediként a legnagyobb élményt, hiszen a Szeol SC Antal Péter két góljával 2-1-re legyőzte a komplett Ferencvárost. Ráadásul 10 emberrel, hiszen a 8. percben Mészár Lajost kiállította a játékvezető. Telefonon közvetítettem a találkozót, s alig tudtam a tudósítás után elköszönni, mert a zöld-fehér szurkolók gratulációitól szóhoz sem jutottam. Ja, kérem, akkor még a Fradinak is igazi szurkolói voltak... Ennek ellenére a csapat a bajnokság végén ismét kiesett az NB Iből. Kezdődhetett minden elölről az NB II-ben. Ezek a Nyolcvannégyben olyan csapata volt a Szeol AK-nalc (sötét mezben, balról: Orosházi, Balázs, Birkás, Kun), amelyre rendszeresen telt ház volt kíváncsi az SZVSE-stadionban. (Fotó: Gyenes Kálmán) „páternoszter" évek igencsak megviselték a szurkolókat, mégis ezrek bíztak abban, hogy egyszer csak megragadunk az élvonalban, egyszer csak előkerül a süllyesztőből olyan biztos szponzor, vagy éppen Szeged városának vezetése, akik szívügyüknek tekintik sokak óhaját, nevezetesen a legmagasabb osztályú labdarúgás támogatását. Miközben vártuk, vártam a változást, évtizedek peregtek le iszonyatos gyorsasággal életünk nagyóráján. Pedig a foci úgy hozzátartozik Szegedhez, mint a dóm, a Tisza, vagy a Széchenyi tér. Ha akadt jó vezető, aki nem a sportból, hanem a sportért élt, nem voltak megfelelő szintű játékosok. Ilyen sportvezető Kertes Mihály, dr. Juratovits Aladár, dr. Varga János óta nemigen akadt. Most Nagylaki Kálmán az, aki sokadik kudarca után is hisz abban, hogy megmenthető Szegeden a labdarúgás. Ha meg olykor összeállt egy csapat, a tehetségtelen vezetők miatt fordítottak hátat a szponzorok. Egy viszont biztos, a VAROS soha nem tette le voksát a labdarúgás mellett! A tartós lecsúszás az élvonaltól igazán tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor osztályozó mérkőzést játszott a Szeged SC a Bp.Vasassal. A fővárosban bravúros 1-1-et ért el a csapat, és nagy esélye volt arra, hogy hazai pályán kiharcolja a felkerülést. 1989. június 25-én este 20.45-kor a mennyek és poklok pillanatait élte át 18 ezer néző a Tisza-parti stadionban. A szegediek 0-0-ra álltak, amikor a 90. percre ugrott a stadion órájának mutatója. Komjáti a bal oldalról keresztbe ívelt, közelben sem volt Vasas-játékos, amikor Szabó Gyula a 16-oson belül kézzel beleütött a labdába... Síri csend fogadta Németh Lajos ítéletét, s amikor Szabadi belőtte a 11-est, elszabadult a pokol. Most utólag elemezve a történteket. Pataki Tamás edző is hibát vétett, hiszen a biztos győzelem tudatában lecserélte a gólveszélyes Kunt és a tapasztalt dr. Kovácsot, s helyükre úgymond „nyulakat" küldött a pályára. Még egy próbálkozása volt a csapatnak, hogy megkapaszkodjon az élvonalban, mégpedig 1991 nyarán, de akkor is hazai pályán bukott el az osztályozón a DVTK-val szemben. Szegeden kikaptunk 2-1re, Diósgyőrött pedig 1-0-ás vezetés után l-l lett az eredmény. Ez a mérkőzés volt a szegedi labdarúgás hattyúdala. Megpróbálkozott ugyan még a „festékgyáros" Bereczk Imre feltámasztani halottaiból a szegedi labdarúgást, de az kevésnek bizonyult, hogy felvették a nagy előd, a SZEAC nevét és leszerződtették Verebes „Hamuka" Józsefet. A gárda meg sem állt az NB II-ig, majd a kiesést megelőzve 1998. december 5-én visszalépett a bajnokságból. Jött viszont a Vágó Attila-Nagylaki Kálmán vezette Kiskundorozsma. Másfél év alatt három osztályt ugrottak, amikor visszatérhettek a Tiszaparti stadionba, s az átszervezés után ismét NB l-es csapata lett a városnak. Aztán egy év múltával az álomból'valóság lett. Mérkőzéseiket 3-5 ezer ember szurkolta végig, igazolva, hogy Szegednek szüksége van élvonalbeli labdarúgócsapatra ! De szüksége van-e a városnak? Egy biztos, az LC jóvoltából Szeged a legeslegutolsó lehetőséget kapta meg, hogy PNB-s csapata legyen. Ha <Á ^ Ami. zel nem élnek, örökre vége: mi minőségi labdarúgásnak a vi rosban! Igaz, az utóbbi időbe' már letörölték a palettáról íVq .? |a motorcsónakot, a női röplabdiL ^ ar a küzdősportokat, a súlyeme'iQujt,ru' lést, az evezést... A labdarúg®,^ viszont még menthető. No ®Li er< az a 10 millió is, amit a TisC as I Volán-MÉH Focisulinak «él",r(I9 ' tek, az utánpótlás neveléséiig yeri De ha nem lesz élvonalb®1 felnőttcsapat, kinek nevel® ezeket a tehetséges srácokat?' '•be. rr még fögis Qi fővárosi egyesületeknek? M,^0 v®r csoda ellentmondás az, hog támogatják az utánpótlás név' lését, de ellehetetlenítik a Sz< l0rábba >s«ül o felnőttcsapatot? Az, ugye, m/h* a kiderült, hogy önkormányzfaj támogatást kizárólag üzleti abj pon kaphat a Szeged LC. (L ... át 98'it n « s: oz a költségvetési tervezetet már . |eri nyújtották az illetékeseknek' es*"' Megértem, hiszen a kölcsön®1 g előnyökön nyugvó üzlet becs® ,fe lendő és követendő. Az egy®, f Sen ' üzleti fél, a sikert kivívó Szj ~ ged LC labdarúgói már teljes' '"a ' tettek, s most arra várnak, hof _ '"n® a másik fél, az üzleti partner L 0rt megnyilatkozzon. Természeti] Se,nb' sen, kizárólag üzleti alapo' ,sjj Persze az sem baj, ha a tiszt® ^ uóz városvezetők eszébe jut, hog jy.r a ' 8-10 ezer szegedi polgár szód d .. ra kozását tehetnék teljessé a P^a2of8éri fi Nemzeti Bajnokságb*L tuk (PNB) szereplő labdarúgóé^] T> pat - ha kell, akár a költség% ?Peó tésbe beépíthető - komoly líg jj^ jelentós támogatásával! fa Bármi is lesz, a csapat raj®tsCs. kész a PNB-re. Ha nem, hát >' %„ab "Vgoz dul a Pénz Nélküli Bajnoksá ban! Kizárólag üzleti alapon* Bagaméry Lásí'(MJ tó (A szerző 21 évig v%. n,° a DM munkatársé 'az.