Délmagyarország, 1999. április (89. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-01 / 76. szám

CSÜTÖRTÖK, 1999. ÁPR. 1. EURÓPA-KAPU III. Szövetséges Erőhadmüvelet Konfliktusmegoldás, civilizált mádon Mire jó a NATO? Iklódy Gábor: Az EU negyedik, védelmi pillére még nem alakult ki. (Fotó: Miskolczi Róbert) Szervezeti költségek • Brüsszel (MTI) A NATO-tagság pénzügyi terhein való osztozásnak alapvetően három területe van: az első a szövetségi közös kiadások fedezésére szánt közös költségvetés (évi mintegy 1,8 milliárd dollár), amelybe az egyes tagállamok gazdasági, népességi, területi súlyuktól függően „szállnak be". A második a csatlakozó országok saját - haderőfejlesztést, illetve az illeszkedési képesség megteremtését célzó - erőfeszítéseit öleli feL A harmadik pedig minden olyan kiadás, amelyet a tagországoknak maguknak kell teljesíteniük a bővítéssel előállt új helyzet nyomán. A NATO közös költségvetése általában évi 1,5-1,8 milliárd dollár körül alakul (1996-ban 1,8 milliárd volt, ebből 188 millió dollár jutott a polgári, 825 millió a katonai, 803 millió az infrastrukturális kiadásokra). A mostani bővítés kapcsán a közös költségvetést érintő hányadnál alapelvként rögzítették, hogy Magyarország, a Cseh Köztársaság és Lengyelország együttesen 4 százalékkal „száll be". Ebből 2,48 százalék a lengyel, 0,9 a cseh, 0,65 százalék pedig a magyar részvállalás. Mindez azt is jelenti, hogy a jelenlegi költségarányok mellett Magyarországra elvben évi 11 millió dollár körüli összeg juthat majd. Magyar megítélés szerint a közös költségvetésbe elvárt „tagdíj" elfogadható, főként, hogy igazából mindez csupán a csatlakozás után, fokozatosan növekvő tételekben válik esedékessé; így például a közös infrastrukturális kiadásokból annak arányában vállalunk részt, ahogy magunk is bekapcsolódunk ilyen szövetségi programokba. Ami a saját védelmi képességek fejlesztését illeti, a magyar kormány arra vállalt kötelezettséget, hogy évi 0,1 százalékkal növeli a katonai költségvetés GDP-n belül képviselt arányát. • MTI Panoráma Szövetséges Erőnek nevezik azt a hadmüveietet, amelyet a NATO folytat Jugoszláviában. A Szövetséges Erő (Allied Force) a NATO második nagyobb fegyveres akciája a Balkánon, és a második jelentős éles müvelet a szövetség történetében. Az ötvenedik születésnapját idén ünneplő észak-atlanti szövetség a hidegháborús időkben gyakorlatilag nem nyúlt fegyverhez, és lényegében még soha nem kellett beavatkoznia annak érdekében, amiért létrehozták: valamelyik megtámadott tagjának közvetlen fegyveres védelmében. A koszovói NATO-beavatkozás közel tiz évvel azután érlelődött meg, hogy a 90 százalékban albánok lakta jugoszláviai tartományban - 1989ben - megkezdték az albánok jogainak megnyirbálását. A nemzetközi közösség igazán élesen csupán tavaly év elején kiáltott megálljt Szlobodan Milosevics jugoszláv elnöknek, és további több mint egy év kellett ahhoz, hogy a nyugat a katonai beavatkozás eszközével éljen. Az Egyesült Erő-művelet terveinek készítésére tavaly májusban adtak utasítást a NATO miniszterei. Az első tervek akkor készültek el a szövetségben, és azóta folyamatosan finomítják, csiszolgatják, naprakészebbé teszik őket. A politikai megoldáskereséssel párhuzamosan folyt a katonai készülődés, amelynek legfontosabb fázisait a NATO nem is tartotta titokban. A beavatkozás tavaly októberben egyszer már küszöbön állt, amikor a NATO-tagországai jugoszláv célpontok légből lövése mellett döntöttek. Akkor azonban megakasztotta a műveletet az, hogy Milosevic elfogadta a nemzetközi közösség követeléseit, és úgy tűnt, a válság politikai úton rendeződik. Tavaly októbertől a Szövetséges Erő tervezése mellett a NATO hozzákezdett egy másik művelet, a remélt koszovói békefenntartás tervezéséhez. Ez minden érintett beleegyezésével zajló szárazföldi tevékenység lett volna, de a remények szerint fegyveres fellépést nem követelt volna. Március közepére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a békefenntartásra egyelőre nem kerülhet sor, mert Koszovóban előbb meg kell teremteni a békét, és az egyik fél - Milosevics - nem fogadja el a nemzetközi csapatok jelenlétét az országban. Ekkor kerültek ismét előtérbe a légi csapások időközben is folyamatosan frissített tervei. A politikai döntés március 23-án született, és ez volt az a pillanat, amikor a Szövetséges Erőt élesre állították. A művelet 1999. március 24-én hajszálpontosan este nyolc órakor kezdődött meg. A Szövetséges Erő egyelőre és még belátható ideig két szakaszból áll: ezek egymást átfedve, egymással párhuzamosan folynak. Az első szakasz a Jugoszlávia területén fekvő légvédelmi központok, híradós központok, illetve néhány kiemelt utánpótlási és infrastrukturális - kizárólag katonai - célpont bombázásából áll. Koszovó területén az első szakasz jegyében csupán az említetteket, illetve fegyverraktárakat, kiemelt katonai létesítményeket bombáznak. A második szakasz, amelynek kezdetét március 27-től számíthatjuk, a 44. szélességi körtől délre fekvő jugoszláviai területeken - mindenekelőtt Koszovóban - immár a szerb fegyveres erők egészét célpontnak tekinti, benne a csapategységeket is. Külön kiterjednek a tervek a különleges rendőri egységek fegyverzetére és állomáshelyeire is. Míg az első szakaszban remélhető, hogy az emberáldozat minimális marad, a második szakasz a katonaság sorait aligha hagyja érintetlenül. Egyelőre bizonyosan csupán ebből a két szakaszból tevődik össze a hadművelet. A politikai és katonai helyzet alakulásától függően nem kizárt, hogy később újabb szakaszra kerül sor, de ehhez a NATO-tagországoknak újabb bonyolult döntéshozási folyamatot kellene bejárniuk. Fel' tételezhető, hogy a harmadik szakasz Jugoszlávia teljes területére kiterjesztené a fegyveres erőket érintő támadásokat. A hadművelet kizárólag légi akciókból áll. Impozáns szövetségi erő felvonultatásával zajlik: a NATO állandó tengeri erejét megerősítették, miközben összesen 460 harci gépet vonultattak fel a szövetségi bázisokon és anyahajókon. A Szövetséges Erő tizenkilenc NATO-tagország konszenzusos döntése, teljes egyetértése mellett elhatározott és végzett müvelet. Végrehajtásában azonban hat NATO-tagország nem vesz részt: a hadsereggel lényegében nem rendelkező Izland és Luxemburg, továbbá Görögország és a három új NATOtag, Csehország, Lengyelország és Magyarország. Utóbbiak alig tíz nappal belépésük után voltak kénytelenek szövetségi tagként belecsöppenni a válságba. V. B. Alapvetően megváltozott Magyarország térségbeli megítélése, miután tagjai közé fogadta a NATO. Az pedig, hogy a csatlakozást követően szinte azonnal érintetté váltunk a szomszédos Jugoszlávia és a NATO konfliktusában, sokak számára tette kézzelfoghatóvá és megválaszolandóvá a kérdést: mire jó nekünk a NATO. Az euroatlanti integrációnk alátámasztottságáról és perspektívájáról is beszélgettünk Iklódy Gáborral, a Külügyminisztérium NATO és NYEU főosztályának vezetőjével az MTA szegedi központjában tartott előadását követően. • Mi támasztja alá NATO-csatlakozásunkat? - Az, hogy a politikai elit ebben a kérdésben szinte teljesen egyetértett. De az is, hogy a NATOnépszavazáson megjelentek 85 százaléka támogatta a csatlakozást. Tehát a lépéssel egyetértett a politika és a közvélemény. Ugyanakkor gazdaságilag is megalapozott a csatlakozás. Elég csak azt említeni, hogy Magyarország a NATO közös költségvetéséből több pénzt vesz ki, mint amit betesz, így a magyar haderőreform előre haladhat. A magyar haderő egy növekvő nagyságú tortából növekvő nagyságú szeletet vág ki, azaz 8-10 százalékkal nő évente a védelmi költségvetés. Miközben a védelmi kiadások 1990 óta csökkennek a NATO-országokban, szemben a semleges államokkal. A lépés katonai szempontból is alátámasztott, a haderőfejlesztés katalizátora a csatlakozás, a 10-15 éves modernizáció irányait a NATO-val együtt határozzuk meg. • NATO-tagként mi a magyar honvédség dolga? - Az ország védelmének biztosítása a megerősítés megérkeztéig. Részt kell venni a közös védelemben, a nemzetközi békefenntartó akciókban. • Jó-e nekünk, hogy a NATO déli parancsnoksága alá tartozunk? - Egy NATO létezik, a döntéseket Brüsszelben hozzák. Csakis az 5. cikkely szerinti közös védelmet érintő katonai feladatok tervezése szempontjából lényeges a déli vagy északi parancsnokság. Mivel hazánk katonai szempontból éppen a metszésvonalon áll, választhattunk az északi és a déli parancsnokság között. Az érvek és ellenérvek viadalában a kevésbé népes déli szárny győzött. Az okok: itt jobbak érdekérvényesítési lehetőségeink, például a rendelkezésre álló posztokból és forrásokból inkább részesedhetünk, a katonai technológia itteni fejlettségi szintje megfelelőbb, s mivel a délkelet-európai stratégiai irány állandósulni látszik, fontos, hogy Magyarország jelen legyen a döntések előkészítésében. A déli parancsnokság meghatározó erejét egyébként az amerikaiak adják. 0 A közös védelemre hivatkozva milyen mélységben kell részt vennie Magyarországnak egy szomszédos ország elleni akcióban? - Az 5. cikkely szerinti, közös védelmi akciókat leszámítva nem kötelező semmiben, így a területen kívüli békefenntartó akcióban sem részt venni. A döntés konszenzussal születik. Mivel érdekünk a hosszú távú stabilitás, bekapcsolódunk a Koszovó körüli rendezésbe, de ebben a térségben el is várják tőlünk a NATO-tagok az aktivitást. Ugyanakkor a NATO-n belül is elfogadott elv, hogy szomszédos országba az érintett tagországnak nem kell katonát küldenie. 0 Az, hogy egyetlen NATO-taggal sem vagyunk határosak, egyfajta előretolt helyőrséggé tesz minket? - A NATO-n belül nem a földrajzi folytonosság, hanem az elérhetőség a fontos. így a légi utánpótlást kell biztosítanunk, ami persze kissé költségesebb. 0 Európa és Amerika között mi a NATO-n belüli munkamegosztás? - A NATO-kutatások 40 százalékának fedezésére képes Európa, a többi az USA „leckéje". így sajátos munkamegosztás alakulhat ki: az amerikaiak adják a fejlett harci technológiát, az európaiak pedig a békefenntartót, aki a konfliktusos övezetekben helytáll. Az Európai Unió negyedik pillére, a védelmi még nem alakult ki. Holott indokolt lenne, hogy az európaiak képesek legyenek békefenntartó akciókra - a NATO képességek igénybe vételével. A NYEU célja, hogy a humanitárius és a könnyebb békefenntartó akciókra képes legyen az EU. Erről 1996-ban, az Európai Biztonsági és Védelmi Identitás létrehozásával állapodtak meg. Ezt az jelenti, hogy jöjjön létre egy leválasztható, de nem leválasztott európai képesség, melynek révén Amerika nélkül végrehajthatók bizonyos feladatok - NATO-döntés alapján, NATO-eszközöket használva. 0 Miért érdeke a NATO-nak a bővítés? - Hogy az az értékrend, mely a tagországokon belül érvényesül, a szomszédos régiókra is kiteijedjen. A taggá válás első három kritériuma politikai jellegű: konszolidált demokrácia, működő piacgazdaság, jószomszédi kapcsolatok. Ezek megteremtik annak kereteit, hogy egy konfliktus civilizált módon oldódjon meg, s a tagok hozzájáruljanak a közös védelmi költségekhez. A bővítés nem egyszeri aktus, hanem folyamat. Ez Magyarország érdeke is. Ú. I. „Fordított" joganyag • Budapest (MTI) A jogharmonizációhoz nélkülözhetetlen európai uniós jogszabályokból eddig csaknem négyezer oldalt ültettek át magyar nyelvre az erre szakosodott konzorcium munkatársai - tudatta Végső László, a vállalkozás vezetője. A lefordítandó jogszabályok teijedelme egy és hatszáz oldal között mozog, tartalmukat tekintve pedig van köztük törvényszöveg, de akad olyan is, amely speciális szakmai részletszabályokat rögzít. Ilyen például az a jogszabály, amely több száz oldalon keresztül taglalja, hogy milyen mérési és számítási módszereket, illetve dokumentálási előírásokat kell betartani a gépjárművek fékberendezésének ellenőrzése során. Helyünk a német piacon • Budapest (MTI) Magyarország mikroszinten ma sokkal inkább az Európai Unió része, mint Spanyolország, Görögország vagy Írország volt a csatlakozás előtt mondta Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatója a Friedrich Ebért Alapítvány budapesti fórumán. Magyarország a kelet-közép-európai országok közül is kiemelkedik, hiszen míg Németországban egy tonna késztermék-import ára átlagosan 14 ezer német márka, addig a Magyarországról származóé 12 ezer márka. A kelet-középeurópai listán második Szlovéniáé csak 10 ezer márka, a harmadik Szlovákiáé pedig fele a Magyarországról Németországba szállított késztermékek tonnánkénti árának. Lengyelország még ennél is rosszabb helyzetben van, hiszen az onnan származó késztermékért tonnánként csak egyharmadát adják a magyarénak. Inotai András leszögezte, hogy a magyar gazdaság pályáját nagymértékben befolyásolják a német gazdasági kapcsolatok. Elmondta, hogy 1998-ban Magyarországra 15 milliárd márka értékű árut exportált Németország, s ez nagyobb, mint oroszországi kivitele. A Magyarországra irányuló német export tavaly 31 százalékkal nőtt, ami minden kétoldalú német kiviteli forgalmat felülmúlt. A Magyarországról származó német import tavaly 14,5 milliárd márkát tett ki, aminek értéke több, mint amennyit Németország öt európai uniós országból, Dániából, Finnországból, Írországból, Görögországból és Portugáliából vásárolt. Inotai András elmondta, hogy Magyarország egyre inkább felértékelődik Németország számára: míg tavaly a teljes német import 6 százalékkal és ezen belül a Kelet-Közép-Európából származó 14 százalékkal nőtt, addig Magyarországról 34 százalékkal több terméket és szolgáltatást vásároltak a németek, mint 1997ben. Az igazgató úgy vélte, hogy a gazdasági függőség kétoldalúvá vált. Hozzátette: a magyar exportnövekmény 80 százalékban a technológiailag intenzív termékekből származik, így a gépek, járművek, optikai termékek és a gyógyszerek kiviteléből. Megemlítette: Magyarország például kétszer annyi járművet és alkatrészt exportál Németországba, mint Csehország. • Dinamikus tárgyalást! Magyar törekvés • Budapest (MTI) Magyarország szeptemberben 11 fejezetre vonatkozóan adta át az EU-nak tárgyalási pozícióit. A januárban kezdődő, féléves soros német EU-elnökség alatt a magyar várakozások szerint az említett négy fejezeten, valamint a november 10-én még le nem zárt "egy fejezeten - iparpolitika- távközlés és információs technológia, kultúra és audiovizuális politika, közös kül- és biztonságpolitika - kívül előkerülhet az áruk szabad áramlásáról, a külgazdaságról, a vámjogról, illetve a versenyjogról szóló rész. A magyar törekvés az, hogy a tárgyalási folyamat dinamikája ne töijön meg, s a német elnökség idején sikerüljön a napirendre kerülő, várhatóan 15 fejezet közül minél többet lezárni. Ugyanakkor az első 15 fejezet nem áll közvetlen összefüggésben az EU belső reformjainak tartalmával.