Délmagyarország, 1999. április (89. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-01 / 76. szám

IV. EURÓPA-KAPU CSÜTÖRTÖK, 1999. ÁPR. 1. Csapdában az EB? • Brüsszel (MTI) Miközben javában zajlanak a találgatások Brüsszelben arról, hogy ki lehet Jacques Santer lemondott bizottsági el nök utóda, s hogy mely ország készül eddigi bi­zottsági tagjának meg­tartására, bizottsági il­letékesek és diplomá­ciai források elismerik, hogy számos jogi, eljá rásbeli nehézséget vet fel az új testület kineve­zése. Az EU alapszerződése voltaképpen nem is rendel kezik egyértelműen olyan esetről, amikor a bizottság egésze lemond a funkciójá­ról. Egyes tagok lemondá­sára - vagy elhalálozására ­jelöl meg eljárást, valamint arra az esetre, ha az Európai Parlament megvonná a bi­zalmat a teljes testülettől. Az előbbi esetekben a kor­mányok tiszte egymás kö­zötti egyeztetéssel dönteni az utód(ok) személyéről, s ennek során nem szükség­szerű elvárás az Európai Parlamenttel való konzultá­ció. Az utóbbi esetben azon­ban szerződésben rögzített kötelesség, hogy a jelölési eljárásba az eurohonatyákat is bevonják. Most viszont az egész testület távozott, saját elhatározása alapján, ami bizonyos értelmezési sza­badságot tesz lehetővé. Az egyik ilyen, hogy a lépést úgy tekintik, mint ha a testületnek mind a 20 tag­ja, egy időben, de egyénileg lemondott volna. Amennyi­ben e megközelítés célja a képviselőtestület megkerülé­se, akkor az utóbbi nem fogja elfogadni a bizottság lemondását, hanem ehelyett bizalmatlanságot szavaz meg ellene, s így státusát önként „lemondottról" „le­mondatottra" változtatja. További kérdőjel, hogy a majdani új bizottság csak az év végéig, vagy öt és fél év­re kapjon-e mandátumot. A problémát itt az okozza, hogy elvben az új (végle­ges) bizottságról a majdani új Európai Parlamentnek kellene döntenie, ez viszont csak a nyáron tartja alakuló ülését. A mostani parlament mindenképpen szeretne még saját hatáskörben dönteni egy utódtestület kinevezé­séről, de sem jogilag, sem politikailag nem volna tart­ható, hogy döntésük öt évre szólóan kész helyzet elé ál­lítsa a majdani új parlamen­tet. Ugyancsak júniusra vár­ható csupán az amszterdami szerződés életbe lépése, amely pedig sok szempont­ból új alapokra helyezné az új bizottság kinevezésének az eljárását: külön szavazást tesz lehetővé a bizottsági el­nök személyéről, és az utób­binak jogot ad arra, hogy saját befolyással legyen a leendő bizottsági tagok ki­választására. Ha már most lefolytatják az egész eljá­rást, akkor ezektől a le­hetőségektől mind a parla­ment, mind az új elnök el­esik. Mindezt kiegészítő té­nyező, hogy a potenciális bizottsági elnökjelöltek vi­szont csak akkor készek el­fogadni a jelölést - ez pél­dául Romano Prodi feltétele is -, ha megbízatásuk tisz­tán a teljes (öt és fél éves) időszakra szólna. A látszólag alig feloldha­tó ellentmondást hírek sze­rint egy Benelux-javaslat igyekszik áthidalni. I Mi számítson a ,,hazafiságtesztnél"? Kisebbségi keservek Dr. Kaltenbach Jenő: A cigánykérdés megoldatlansága az uniós csatlakozást, a társadalmi békét és a közbiztonságot veszélyezteti. (Fotó: Schmidt Andrea) A kisebbségi ügyek országgyűlési biztosát, a JATE Közigazgatási Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszé­ke tanszékvezető docen­sét, dr. Kaltenbach Jenőt Németország egyik leg­jelentősebb kitüntetésé­re, a Szövetségi Érdem­kereszt első fokozatára tartották érdemesnek. A kimagasló elismerés hát­terére is fény derült, mi­kor dr. Kaltenbach Jenővel kisebbség és többség viszonyáról be­szélgettünk. • Az a kisebbségi jogvé­delmi intézmény, mely Magyarországon kiépült, párját ritkítja Európában, Kelet-Közép-Európában pedig egyedülálló. A min­taszerű elvek hogyan ér­vényesülnek a gyakorlat­ban? - Minden országnak a sa­játos viszonyaira kell kiala­kítania a maga kisebbségi in­tézményrendszerét. Magyar­ország számos területen élen áll, ugyanakkor a súlyos le­maradásokat sem hallgathat­juk el. Ilyen például a parla­menti képviselet máig meg­oldatlan ügye, vagy az az óriási nyelvvesztés, mely az itt élő kisebbségeket jellem­zi. Azon az úton, melyen el­indultunk, tovább kell halad­ni, például a kisebbségi tör­vény módosításával. De még ennél is fontosabb a félelem és előítélet-mentes közélet, mikor nem a név vagy a nyelv, hanem a teljesítmény számít a „hazafiságtesztnél". Ugyanis a magyarországi ki­sebbségi közösségek a ko­rábbi tragédiákat máig sem dolgozták föl. Ezt mutatják a regisztráció körüli anomáli­ák. • A kisebbségekhez való viszony alapvetően befő­Az Unió a romákról • Munkatársunktól A pécsi Gandhi Gimnázium ötéves fennállása el­lenére a romák Magyarországon továbbra is a társa­dalom mellékvágányán állnak - vélekedett elemzésé­ben az APA osztrák hírügynökség. 1990 óta minden magyar kormány megállapította, hogy ez az állapot nem tartható fenn, s ki is dolgoztak intézkedéseket, de ezek alig hoztak valamilyen ered­ményt. Ez most már az Európai Uniónak kevés: hiva­talosan felszólította az uniós tagjelölt Magyarországot, hogy a gyors felvétele érdekében tisztázza a romakér­dést - fogalmaz az osztrák hírügynökség budapesti tu­dósítója. E mögött a követelés mögött az a félelem rejtőzik, hogy Magyarország EU-csatlakozása és a határok jelképessé válása nyomán magyar romák százezrei indulhatnak meg Nyugat felé - teszi hozzá. A tudósító összefoglalója azt emeli ki, hogy a ma­gyarországi roma szervezetek állandó vitában állnak egymással, ám a romák az a népcsoport, amely nyelvi­leg a leginkább asszimilálódott ugyan, de a legkevésbé integrálódott a társadalomba. lyásolja egy olyan ország megítélést, mely az Euró­pai Unió tagja kíván len­ni. - Törökország példája igazolja, hogy egy NATO­tag nem föltétlenül EU-tag is, ha ott az emberi jogok, a belső demokrácia nem érvé­nyesül. • E szempontból Ma­gyarország számára a ci­gánykérdés megoldása a lecke? - Az Agenda 2000 is megfogalmazza e problémát. Ugyanakkor a cigánykérdés a kormányprogramban nem kap helyet, s a prioritási sor­rend sem változott ebbe az irányba, így aztán a középtá­vú válságkezelési program sorsa a mai napig kétséges. Ennek következménye, hogy a cigány-nem cigány viszony mindkét oldalról feszültsé­gekkel telítődik. Vagyis nem egyszerűen „cigánylázadás­tól" kell tartani, hanem mindkét irányból konfliktu­sok várhatók. így aztán, NA­TO-tagságuk ellenére, köny­nyen a török-kategóriába sodródhatunk. Azt nem állí­tom, hogy a cigánykérdés megoldásán áll vagy bukik Magyarország uniós csatla­kozása, de azt kijelentem, hogy ez a mai magyar társa­dalom egyik legkomolyabb problémája, mely a társadal­mi békét és a közbiztonságot veszélyezteti. Már csak azért is, mert ezenkívül nincs más szélsőség Magyarországon! • Az ombudsman szerint hogyan kell kezelni a ci­gánykérdést? - E probléma sem a ha­gyományos állami eszközök­kel, sem a jog fegyvertárával nem kezelhető. Két párhuza­mos programra lenne szük­ség: egyre a felnőttek válsá­gos helyzetének menedzselé­sére, ezenkívül egy hosszú távúra a fiatal nemzedék szá­mára. Az aktív romaprogram nemcsak a népcsoport szá­mára lenne kedvező, hanem az ország hírnevét is javíta­ná. El kell érni, hogy a ma­gyar társadalom a cigányok­kal való együttélést ne sors­csapásként élje meg, hanem befogadja őket, a közösség részének tekintse! Ehhez a kiegyezéshez jelentősen hoz­zá kell járulnia a cigány kö­zösségnek, de a társadalom másik részének is lépnie kell! A közvéleménynek óri­ási a szerepe, mert támogatá­sa nélkül egy demokratikus társadalomban semmi sem valósítható meg. • Az önkormányzati vá­lasztások egyik meglepe­tése, hogy itt kilenc ki­sebbségi önkormányzat alakult, így derült ki, vá­ratlanul, hogy Szeged nemzetiségi város. - Nem minden kisebbségi címkézésű akció támogatan­dó, mert túl sok a „látszat". Ezért törekszem arra, hogy a kisebbségi autonómia rend­szer érdemivé váljon, azaz a valóságos szükségleteket elégítse ki. De ez semmiképp sem jelenti az egész rendszer megszüntetését. • Az euroatlani integrá­ció jelentette távlatból mi a szerepe a kisebbségek itteni szervezeteinek? - Ha az európai egyesülé­si folyamat az eddigi követ­kezetességgel halad, akkor arra kell számítani, hogy az országhatárok megnyílnak, s a nemzetközi kapcsolatrend­szer intenzívebbé válik, ami­ben az itt élő nemzetiségi csoportok generáló szerepet játszanak. Ú. I. Nagykövetünk a csatlakozásról Brüsszel (MTI) Magyarország változatla­nul azon munkahipotézis alapján folytatja felkészülé­sét a majdani EU-csatlako­zásra, hogy mindennel ké­szen kell lennünk arra az esetre, ha 2002. január 1-én sor kerülhet a csatlakozásra. Ez azonban egyelőre egyol­dalú, magyar hipotézis, ami­hez ma még nem feltétlenül váijuk a másik fél hivatalos megerősítését. Egy későbbi szakaszban azonban a várha­tó csatlakozási dátum megje­lölése igenis hasznos lehet ­jelentette ki Juhász Endre magyar EU-nagykövet és főtárgyaló a brüsszeli Euró­pai Politikai Tanulmányok Központjában tartott előadá­sában. Az EU-magyar kapcsola­tok alakulását vázoló beszé­dében Juhász úgy vélte, hogy ma még valóban korai volna csatlakozási dátumról beszélni, hiszen az EU-jog­anyag együttes átvizsgálása és kétoldalú összevetése még változatlanul tart, egyik fél sem adta még át vala­mennyi írásos tárgyalási ál­láspontját. A magyar nagykövet ki­fejtette: ha tapasztalható bi­zonyos hangsúlyváltás a né­met bővítési politikában, az főként abban érhető tetten, hogy a német megközelítés „még pragmatikusabb lett". Magyarország azonban tel­jes egészében támogatni tud­ja ezt a megközelítést: itt van 30 (joganyag-) fejezet, nézzünk szembe velük, és dolgozzunk ezek alapján! EU-lexikon Az Európai Unió ti­zenöt európai országot magában foglaló nem­zetközi szervezet, amely a világon csak­nem egyedülállóan szo­ros politikai, gazdasági és kulturális együt-t­működéssel köti egy­máshoz tagjait. Az EU távlati célja, hogy az öreg kontinens minél több tagállamának be­vonásával teljes értékű politikai és gazdasági egységet hozzon létre, nem utolsó sorban az­zal a törekvéssel, hogy vezető erővé nőjön a harmadik évezred poli­tikai térképén. Az Európai Unió a kulcsfontosságú német­francia együttműködés má­sodik világháborút követő szorosabbá válásának kö­szönheti létrejöttét. Az öt­venes években e két állam vezetésével sorra alakultak meg a földrész nyugati fe­lének országait egyre szoro­sabban egymáshoz illesztő szervezetek, köztük az Eu­rópai Szén- és Acélközös­ség, az Európai Atomener­gia-közösség és az Európai Gazdasági Közösség. E há­rom szervezet együtt tekint­hető a mai Európai Unió elődjének. Az említett közösségek alapító okiratait még csu­pán hat állam írta alá, Fran­ciaország és Németország mellett Belgium, Hollandia és Luxemburg, valamint Olaszország állam-, illetve kormányfője. A mai Euró­pai Unió alapító okiratának az 1957. március 25-én aláírt Római Szerződést te­kintik. A szervezetek az alapítás után folyamatosan bővültek. Írország, Dánia ' és Nagy-Britannia 1973­ban, Görögország 1981­ben, Portugália és Spanyo­lország 1986-ban, Ausztria, Finnország és Svédország 1995-ben léptek be az unió­vá 1993-ban keresztelt kö­zösségekbe. Ha hinni lehet az EU mai hipotéziseinek, 2002-től kelet-európai és délkelet-európai országok­kal is bővül az_EU. A jelen­legi tagesélyesek között Ciprus és Málta mellett Bulgária, Csehország, Észt­ország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Ro­mánia, Szlovákia, Szlové­nia és Magyarország szere­pel. Az Európai Uniót kettős politikai törekvés jellemzi. Egyrészt tagjai azon fára­doznak, hogy minél szoro­sabb egységgé forrasszák az intézményt, mert úgy na­gyobb befolyásra tehet szert a világpolitika rendszeré­ben. Másfelől a tagországok mereven ragaszkodnak nemzeti érdekeikhez is, amelyeket csupán a leg­végső esetben hajlandóak csorbítani. A két törekvés nyilvánvalóan ellenkező irányú, az EU erejének nagy része a kettő közötti, mindenki számára kölcsö­nösen előnyös kompro­misszumok keresésére megy el. Az alapítás után egybe­hangzó ítéletek szerint a hu­szadik század utolsó évtize­de hozott történelmi fordu­lópontokat az EU működé­sében. Ezek legfontosabbi­ka a kontinens demokrati­kussá és piacgazdálkodóvá vált keleti felének bevonása volt az unióba. Ez Németor­szág újraegyesítésével már megkezdődött, és politikai döntés született a fentebb említett tucatnyi további or­szág felvételéről is. A másik fordulópont a teljes gazdasági és pénzügyi egység megteremtése. Ezt 1992-ben határozták el, és az akkor már 35 éve zajló egységesedési folyamatnak köszönhetően csupán hét év kellett a kivitelezéshez. 1999 január elsején meg­kezdte működését a Gazda­sági és Pénzügyi Unió, amely már olyannyira egy­séges gazdasági alapokon nyugszik, hogy egyetlen pénzeszközzel, az euróval dolgozik. Kicsiny szépség­hibája a pénzügyi uniónak, hogy egyelőre csupán tizen­egy EU-tagország vesz részt benne - Dánia, Görög­ország, Nagy-Britannia és Svédország nem -, a többi uniós tagállam csatlakozása folyamatosan várható. Az Európai Unió már ma is csaknem hibátlanul működő piacnak tekinthető, más államokkal szembeni fellépése gazdasági téren egységes. A teljes egység­hez azonban még hosszú út vezet, tekintve, hogy külpo­litikai és igazságügyi kérdé­sekben a tagállamok nem­zeti érdekei sokszor távol állnak egymástól, és sok­szor nem is látszik esély összebékftésükre. Az EU nagyon komoly intézményrendszerrel dol­gozik. Saját parlamentje, végrehajtó és döntéshozó testülete van, ezek azonban jócskán különböznek a nemzeti parlamentek és kormányok fogalmától. A fontos döntéseket ugyanis a tagállamok minisztereiből álló, úgynevezett Európai Tanács hozza, míg végre­hajtásukért egy központi testület, az Európai Bizott­ság felel. Az Európai Parla­ment ma még nem tud iga­zán beleszólni a döntések­be, szabályozási hatásköre nincs, és vétójoga is igen korlátozott. Az EU saját jo­gi hatósággal - Európai Bí­róság -, gazdaságirányító és koordináló szerepű ban­kokkal - Európai Beruhá­zási Bank, Európai Közpon­ti Bank -, illetve gazdaság­ellenőrző szervezettel - Eu­rópai Számvevőszék - ren­delkezik. Az intézmény­rendszer garantálja az unió zökkenőmentes működését, gyenge pontja viszont az, hogy javarészt hat országra tervezték, és a tovább bő­vülő unió igazgatására már nem lesz képes. Az Európai Unió egysé­gét a nemzetközi szolidari­tás garantálja. Az EU-poli­tika egyik alapeleme, hogy a szegényebb tagországokat gazdaságilag minél gyor­sabban felzárkóztassák a gazdagabbakhoz. Az EU sa­játos belső segélyezési rendszerrel rendelkezik, amely már most garantálja, hogy az újonnan belépő ke­let-európai államok anyagi segítségre is számíthatnak felzárkózásukig. Az Európa-kapu, a Délmagyarország Kft. melléklete a Külügyminisztérium támogatásával, a Kommunikációs stratégia keretében jött létre. Az Európa-kapu mellékletet szerkeszti: Újszászi Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents