Délmagyarország, 1999. április (89. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-12 / 84. szám

MOZAIK 15 KR td 69-011 M* -tőiKft:onst' iz ép'; abia" A szegedi Borica Táncegyüttes és a sze9®di önkormányzat küldöttsége francia Testvérvárosunk, Nizza yezetésének meghívásra részt vett a télbú"úztató nizzai karneválon. A delegációt mi 15 elkísértük, s riportunkból kiderül: az igaértékek teremtése téten Magyarország még mindig európai színvonlon teljesít. Alföldi gyerek lévén a n'zzai karneválon azonnal mé|y benyomást tett rám a v'ros szomszédságában ellerülő tenger, valamint az a "üat, hogy itthon még késő leli • Virágkarnevál a francia Riviérán A Borica Nizzában is megmutatta napnak számító pénte"cn derékig a vízben állok, e csak azért, hogy a tűző naPsütésben utána percek alatt Megszáradjak, így azsópikkelyben hevertem tán le / tengerparti kövekre jó "ehány elszánt társammal ®8yütt. Megnyugtató tudat " számomra, hogy míg a pr°menádon nagykabátban Parádéztak a franciák, olaangolok, addig lent a P rton magyar zsurnaliszta ''Mondhatja magáról, hogy PPen a francia Riviérán heverészik. Mint a fenti gondolat is 'zi, francia testvérvárosban, Nizzában egészen , ás léptékkel mérik az életet rv," -mint az ugyancsak napj. eses Tisza-parton. Nizza f választás volt a hatvanas ékben a szegedi elöljárók ^zéről: pálmafák, télenJ0n nyíló narancsok, és pompa, gátlástalan virágpiac, régi kikötő, Mantikus tengerzúgás, sszebújó párok és luxusidusok adták azt a külö,°s miliőt, amelyet teljesen k'abavaló próbálkozás írásL11 visszaadni, de illetlenj 8 azt javasolni, hogy akit j/ekel, az látogasson el tj - Aki azonban megtehe(j'.hogy Európa egyik leg..,a8ább vidékét felkeresi, Világok találkozása. Az agrárbank előtt a Borica Táncegyüttes lép fel. (Fotó: Schmidt Andrea) ^ vésse az emlékezetébe u°'t látottakat. Látnivaló Qn akad. Legutóbb pél.„•-•két héten keresztül lábolt a karnevál Nizzáu > amely rendezvényt a télbúcsúztató európai bulik között tart számon a művelt világ. A pompázatos eseményre meghívást kapott a szegedi önkormányzat is, tekintettel a testvérvárosi kötődésre, s a vitathatatlanul nagy értéket képviselő szegedi művészeti csoportokra. Utóbbiak egyike, a Borica Táncegyüttes felnőtt csoportja jutott a lehetőséghez, s utazhatott a nizzai fesztivál utolsó néhány napjára. A 22 órás buszút tulajdonképpen jó időnek mondható, és bőven elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az út krónikása megtudja, hogy a Borica nem egy női név becézése, de persze annak sem utolsó. A borica egy tánc, mégpedig sok százéves hagyományokon alapul - derült ki az együttes vezetőjének, Tóth Lászlónak Rábafüzes és Klagenfurt között tartott rövidebb összefoglalójából. A borica annak állított emléket, hogy a mórokat kiűzték Európából, s ez a cseppet sem fájdalmas búcsú teremtett komoly néptánchagyományt. Kissé változó tartalommal ugyan, de a középkor Nyugat-Európájából is keletre gyűrűzött a borica, s az egyes népek sajátos táncmotívumait is elegyítette, de az eredet közös maradt. A Borica tehát megérkezett Nizzába, de nem mórt, hanem telet űzni, hiszen, amint hallottuk, néhány együttes ugyancsak készül a karneválon bemutatni tudását. S míg a szereposztásnál tartunk: mindenképpen meg kell emltteni a zenekart is, hiszen a négy tagú Békés banda tartott ki jóbanrosszban a Borica mellett. Mint utóbb kiderült, a zenészeknek cseppet sem volt egyszerű dolguk, s bizony felmerült bennük, hogy egy-két ember nótáját el kellene húzni. A szervezők több területen is számítottak a Boricára. Egyrészt különböző fellépéseket szerveztek az együttesnek, más-más helyszíneken, ezen túl menettáncokban, s természetesen a nagy felvonuláson is igényt tartottak táncos fiúkra és lányokat. Az egyszerű, de annál hangulatosabb fellépések idősek otthonában, óvodában zajlottak, ahol a házigazdák nagy-nagy örömmel üdvözölték a magyar néptáncosokat, s érzékelhető volt, hogy olyan élményben van részük, amely nem, vagy csak nagyon ritkán adatik meg a számukra. A táncosok rendkívül kedvesen és udvariasan megköszönték a tapsot, majd irány a következő helyszín. A buszon Tóth László kiadta a parancsot: kalotaszegi és madocsai táncok következnek, apelláta nincs. Maga a karnevál felemás benyomást keltett a hazai léptékű bulikhoz szokott turistában. Nehéz volna megmondani, hogy hány produkció, hány féle-fajta maszkos csoport állt sorban Nizza utcáin tekeregve, annyi azonban biztos, hogy ezekben a napokban a karnevál rokon értelmű szó volt a kavalkáddal. A több méter magas figurák egyáltalán nem voltak ritkák a felvonulásban, groteszk, komikus, időnként ijesztő vonásaik viszont némely, nem amerikai filmeken felnőtt kisgyermek számára viszont annál inkább. Valóban, időnként úgy érezte az ember, hogy egy amerikai rajzfilmbe cseppen éppen és „kartún netvörk" mesterei valami idétlen tréfát űznek vele, összemosva a rajzolók álomvilágát a valósággal. Egy biztos: ezen a karneválon nem az autentikus produkcióké volt a főszerep. Sőt, igazából csak epizódszerep jutott a valódi értékeknek, s ezt a mellékszerepet alakította a Borica Táncegyüttes és a Békés Banda. Szép magyar népviseletben, szépen koreografált magyar táncokkal vonult az együttes a magyar lobogó nyomában, mögöttük a zenekar húzta a talpalávalót, bár eleinte gondot jelentett az, hogy a nagybőgőt is gyalogosan kellett hurcolni, így idővel a nagybőgő a szálloda állandó tartozékává vált. Az óriási hangzavarban gyakran csak a legközelebb állók hallották meg a hegedűszót, a kolompok, trombiták, tam-tam dobok nem engedték át a terepet. Egy idő után a sok színes és zajos csoport unalmassá vált, ilyenkor a közönség egymást szórakoztatta, s tették próbára a másik türelmét. Kedves kis francia szokás volt, amint a szórakozó idősek és fiatalok ragacsos habbal fújták le egymást, az viszont már tényleg meglepő volt, hogy nem tört ki azonnal tömegverekedés. Nálunk ez valószínűleg nem így nézett volna ki, Nizzában azonban ezekben a napokban mindent szabad volt, ami másnak nem, vagy nem nagyon ártott. Végül, a fesztivál csúcspontján valóra vált a Borica álma: nagy és kihangosított színpadon táncolhattak. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy osztatlan sikert aratott a szegedi csapat, s a közönség bizonyította azt, hogy ami értékes, azt értékelik. Táncegyüttesünk mellett az önkormányzat is képviseltette magát Nizzában. Kerekes Péter kabinetvezetővel az élen néhány fős küldöttség találkozott nizzai városvezetőkkel. A baráti megbeszélésnek amelynek különös aktualitását adta, hogy éppen 30 (más források szerint éppen 33) éve létezik a testvérvárosi kapcsolat - érdekes és kellemes színfoltja volt az a kiállítás, amely kolléganőnk, Schmidt Andrea munkáiból állítottak össze, és amely Szeged város néhány gyönyörű épületét mutatta be francia vendéglátóinknak. Szóval, Nizzában a tél végén felhőtlen az ég. Csak a házigazdák, a szervezők panaszkodtak. Merthogy kevés a pénz erre is, arra is. Hiába, a recesszió elérte Franciaországot is, de azért megnyugtattak: természetesen lesz jövőre is Nizzai Karnevál. Reméljük, újból szegedi résztvevőkkel. Arató László • Polgárőrök Hiányzik az anyagi biztonság • Budapest (MTI) A közbiztonság javítása és a bűnmegelőzés tekintetében a polgárőrség mára fontos tényezővé vált Magyarországon - mondta Túrós András, az Országos Polgárőr Szövetség elnöke a szervezet szombati küldöttgyűlésén. Hozzátette: a polgárőrök hasznos tevékenységét már nemcsak a lakosság, hanem a rendőrség és a kormány is elismeri. Az elnök elmondta: az 1100 egyesületbe tömörült mintegy 44 ezer polgárőr az elmúlt évben minden eddiginél sikeresebben vett részt a lakosság mindennapjait érintő vagyonelleni bűncselekmények megakadályozásában. Emellett a polgárőrök a rendőrséggel együttműködve tömegesen vettek részt a szervezett bűnözés elleni akciókban, és csaknem 20 ezer önkéntes a választások biztonságának megőrzésében is segédkezett. Nagy szerepet játszott a szervezet az ár- és belvízveszély elhárításában is. Túrós András rámutatott: a polgárőrök sikeres szereplése nagy részben köszönhető a rendőrséggel és az önkormányzatokkal való problémamentes és szabályozott együttműködésnek. Az elnök beszámolójában problémaként sorolta fel a szervezet anyagi biztonságának hiányát, az egységes kommunikációs rendszer kiépítetlenségét, valamint a polgárőröket érintő büntetőjogi védelem hiányát. Lövés a szembe • Budapest (MTI) Verekedéssé, később pedig lövöldözéssé fajult egy kutyáját sétáltató férfi, valamint egy apa és fia közötti szóváltás szombaton a főváros XII. kerületében. A kutyáját sétáltató férfit szemen találta egy feltehetőleg riasztópisztolyból leadott lövés. Súlyos, de nem életveszélyes sérülést szenvedett. Sxázévesen - Mórahalmon IÍ®1 Hl0°'üog napja volt szomIQQ n Szabó Antalnénak, aki te' születésnapját ünnepelk(irai?rető családja, rokonai hjL^n- Lékó Etelka MóracSj| született, földműves V' | an: férJét' a napszááie? legényt is itt ismerte házasságuk évei teiJteömben és bánatban Amikor férjét és két kői,'s elvesztette. Szegedre Zó,l- Itt él most unokái és dédunokái között, Panni menye szerető gondoskodásában. Etelka néni kitűnő szellemi és fizikai erőben tölti napjait. Tavaly - 99 évesen - Mórahalom díszünnepén ő szólalt föl, mint szülővárosának legidősebb polgára. Orvost, patikát, gyógyszert nem ismer, egészségét naponta kis kupica pálinkával, ebéd után pohárka vörösborral védi. Elsőáldozásra készülő, harmadikos dédunokája, Fanni iskolába menet mindig ezzel ébreszti: Várj, dédi, ha hazajövök, majd tanítalak angolul. Addig nyújtózz még egy kicsit. Etelka néninek még sok boldog napot, évet kívánunk szeretettel! Kép és szöveg: Somogyi Károlyné belevágtam, sokan kételkedtek a vállalkozás sikerében. Azóta már sok víz lefolyt a Dunán, a gazdaság pedig szépen gyarapodik. Nem kellett hozzá más, csak gondos előkészítés, tervezés és persze rengeteg munka. Az ember mindig legyen tisztában a lehetőségeivel, és a számára legmegfelelőbb eszközöket válassza céljai megvalósításához. Bizony, ahogy mondom. www.tu2uki.hu SUZUKI. Ami autónk.