Délmagyarország, 1999. április (89. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-10 / 83. szám

SZOMBAT, 1999. ÁPR. 10. A HELYZET 7 Iránytű jrr isebbséginek lenni: a Gondviselés ajándéka. Ezt vall­m\ ják a romániai, a felvidéki, de a vajdasági magyarok is. Most is. A pillanatnyi történések ellenére is. Ezt az iránytűszerű igazságot mi, többségiként élő magyarok ta­lán sohasem érthetjük meg igazán. Véletlenül éppen Magyarországon járt a NATO-tá­madás időpontjában a vajdasági férfi. Itt akadt dolga azon a napon, melynek estéje már végérvényesen emlékezetébe jegesedett. Vendéglátói váltak a rossz hír hozóivá. A szokásos szer­da esti krimi amerikás képei és szövege alatt futott az egy­mondatos fényújság: Belgrádot és Újvidéket is bombázzák a NATO repülőgépei. A férfi szinte megbénult. Megder­medt körülötte az idő. Annyi fenyegetőzés után talán nem is hitte, hogy tény­leg elkezdődik azon a napon Magyarország szomszédságá­ban a háború - ott, a hazájában, a Vajdaságban, ami Ju­goszlávia. Pedig bekövetkezett, s azóta is tart két, egymás reakcióit értetlenül fogadó világ, a nyugati demokrácia és a szerb nacionalizmus tusakodása. A férfi le-föl járkált a lakásban. Befelé forduló tekintet­tel kanalazta a levest. Aztán leszegett fejjel gyalogolt na­gyokat. Hol az egyik ismerősnél, hol egy másiknál lelt szállást. De aludni képtelen volt. Az óráját nézte. Várta a híreket. Órákat ült a telefon mellett, hogy a néhány mon­datos rébuszból kitalálja, mi lehet otthon, a szeretteivel. Zsebrádiójának állomáskereső gombját tekergette egyik adóról a másikra. Este meg a magyar, a szerb, az angol, a német és az amerikai tévéállomások híradóit nézte. Hirva­dászatból állt az élete. Két hírműsor között mozaikkockák­ból próbált jövőképet kirakni. Egyik pillanatban úgy látta, maradnia kell, próbált úgy élni, mintha ide tartozna, igyekezett hasznosítani magát, elfoglaltságot találni, elhessegetni a nem ideillő gondola­tokat. A másik percben már önvád marcangolta, hogy ő itt, ahol a tavasz és a béke - a család pedig ott, a határon túl, a bombák sebezte Vajdaságban. Sok ilyen nap után megérkezett az asszony és a gyerek. A férfi villódzott a visszafojtott idegességtől A szinte a föl­ismerhetetlenségig földúlt tekintete akkor sem simult ki, mikor megérinthette a háborúból e szigetre ért szeretteit. Feszült maradt. Magának sem vallotta be, de nehezmé­nyezte, hogy az asszony nélküle is megbirkózik a helyzet­tel. Hogy nem könyörög neki, menjen haza, hanem inkább arra ösztökéli, maradjon. Hogy arról győzködi, biztonsá­gosabb itt az olyan férfinak, aki még hadköteles. Erre egy itteni, lehetséges jövő fölvázolásához a gyere­ke szemével is újraleltározta e világot. A gyerek rácsodál­kozott a reklámokra, az emeletes házakra, a sok autóra, a fényes kirakatokra. Az árubőségtől dagadó áruházban amit csak lehetett, megfogott és kipróbált. A gyerek ját­szott és haverkodott, gyorsan oldódott, de nem idomult. Néhány nap telt el, de már haza akart menni. Még ha most háború is van. Együtt lenni - az ottani magyarokkal. £ gy pillanat alatt döntött: együtt mennek - haza. Mert ott, kisebbségiként jobban egymásra utaltak, ott job­ban szeretik egymást, mit itt, a többségiek. Ott lenni! Ott dolgozni! Ott élni! E vágyának engedett a vajdasági férfi. Hisz azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon le­gyünk benne... Ú|u«ul Ilona Bővült az idegenforgalom • Budapest (MTI) Az év elsó két hónapjá­ban 429 ezer vendég 1,1 millió vendégéjszakát töl­tött el a magyarországi kereskedelmi szálláshe­lyeken, ami - a lényegé­ben változatlan vendég­szám mellett - 4 százalé­kos növekedés a tavalyi év hasonló időszakához képest - közölte a Köz­ponti Statisztikai Hivatal gyorsjelentésében pénte­ken. A külföldi vendégek száma nem változott, az általuk el­töltött vendégéjszakáké vi­szont 4 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest. A belföldi vendégforgalom emelkedett az év első két hó­napjában: a 238 ezres vendég­szám 2 százalékos, az 586 ezer vendégéjszaka pedig 4 százalékos emelkedést tükröz. A külföldiek vendégéjsza­káinak 88 százalékát az Euró­pából, ennek háromnegyedét az Európai Unióból érkező vendégek töltötték Magyaror­szágon. A legtöbb turistát kül­dő Németország, Ausztria és Olaszország összesen 46 szá­zalékkal részesedett a forga­lomból. A külföldi forgalom 91 százalékát bonyolító szállo­dák szobafoglaltsága az év el­ső két hónapjában 29 százalé­kos volt. Ez lényegében ugyanannyi, mint egy évvel korábban. A belföldi turisták az ol­csóbb szálláshelyeket részesí­tették előnyben: a turistaszál­lók forgalmának 93 százalé­kát, az ifjúsági szállók, üdülő­házak és egycsillagos szállo­dákénak négyötöd részét ad­ták a belföldi utasok. Január-február hónapban a kereskedelmi szálláshelyek 5,6 milliárd forint szállásdíj­bevételt értek el, ami 20 szá­zalékkal haladja meg az egy évvel korábbit. Az egy ven­dégéjszakára jutó szállásdíj 16 százalékkal emelkedett, át­lagosan 5000 forintba került. A belföldi vendégek 2400, a külföldiek átlagosan 8000 fo­rintot fizettek egy-egy éjsza­káért. A magánszállásadók szá­ma 1998. december 31-én 34 ezer, a férőhelyeké 177 ezer volt. Ebből 147 ezer helyet a fizetővendéglátásban, 30 ezret pedig a falusi vendéglátásban kínáltak. Magánszálláshelye­ken az elmúlt évben 573 ezer vendég 3,7 millió éjszakát töl­tött el. A forgalom fele a Ba­laton partján jelentkezett, ahol a szálláshelyek háromötöde található. • Egy délután a Mécses-tanyán Rácsok mögül a pusztába Sándor kérdése: melyik volt előbb, a strucc vagy a tojás? Szép a puszta - mondja a költő és dalnok. Szép a puszta - mondják azok a börtönből szabadultak, akik két és fél, nyolc, illet­ve tizenöt évet ültek a rá­csok mögött. A Móraha­lomhoz közeli Mécses-ta­nyán őket látogatták meg a minap a Mécses Szere­tetszolgálat Magyar Bör­tönpasztorációs Társaság által szervezett konferen­cia résztvevői. A tanyák között kanyargó betonúton meg-megállunk és a helyiektől érdeklődünk, ugyan mondaná meg valaki, merre ta­láljuk a Mécses-tanyát. El­őször egy félmeztelenre vetkő­zött férfit kérdezünk meg, aki éppen tanyája udvarán tesz­vesz: - Jó napot! A Mécses-ta­nyát keressük. A férfi nem tud­ja, hol élnek és dolgoznak a börtönből szabadultak, ám azt elmondja, hogy ő meg a rotá­torát és a fűkapáját keresi, amit télen loptak el tőle ismeretle­nek. Már a harmadik embertől érdeklődünk a Mécses-tanya hollétéről, amikor végre útbai­gazítanak. - Menjünk egyene­sen, aztán balra, s ott a széna­kazal mögött, a kis fehér ház­ban laknak a börtönből szaba­dult lelkek - mondják és mu­tatják kalauzaink, akik elmesé­lik, hogy elejében féltek az is­meretlen emberektől, akik évekkel ezelőtt néhány balhét is csináltak, de ma már nem aggódnak. - Én azt sem tu­dom, hányan laknak a Mécses­tanyán, az viszont biztos, hogy nincs rájuk panasz - közli az idősebb férfi, s nekiáll a fele­ségével szőlőt metszeni. A börtönpasztorációs kon­ferencia résztvevőit jócskán megelőzve érkezünk a tanyára. Az udvaron négy ember fogad bennünket: Ördögh István gondnok, valamint három bör­tönből szabadult ember. Éva és Vendel március eleje, Sándor viszont 1994 augusztusa óta él a tanyán. Előbbiek januárban, illetve februárban szabadultak: Éva nyolc, Vendel pedig két és fél évet ült börtönben. A kölcsönös bemutatkozá­sok után Vendel közli: - Tud­juk, hogy a múltunk fekete, de nagyon szeretnénk, ha a jele­nünk és a jövőnk tiszta lenne, s mindent megteszünk azért, hogy visszailleszkedjünk a tár­sadalomba. Vendel és Éva nyugalmas, békés helynek tart­ja a tanyát, amit egyébként rö­vid ittlétük alatt szépen rendbe raktak. Kitakarították és fel­mosták a szobákat, felásták és meggereblyézték a kertet. Éva és Vendel Alsószenttamásról ­ahol hasonló módon élnek a börtönből szabadultak - érkez­tek a Mécses-tanyára. Azt nem tudják, hogy med­dig maradnak, de nem is ér­dekli őket. Terveik között sze­repel, hogy évek múlva vesz­nek egy tanyát, ahol úgy élhet­nek majd, mint más ember. Sándornak, aki tizenöt eszten­dőt ült a Csillagban, mindez már sikerült, ugyanis két évvel ezelőtt 250 ezer forintért meg­vette a szomszédos tanyát. Az állatokat (teheneket, disznókat, kecskéket és struccokat) egyébként ő és Ördögh István gondozza. Az 50 esztendős Sándor el­mesélte, hogy az első időkben rá is furcsán néztek a mórahal­miak, de hála Ördögh István­nak és a karitatív egyesület el­nökének, Majzik Mátyásnak ­aki egyébként tíz évig volt a nevelője a Csillagban -, befo­gadták a helybeliek. Büszkén újságolja, hogy ma már na­gyon sok emberrel áll tegező viszonyban. - Kellene maga mellé egy asszony - mondom én, mire ő azt válaszolja: pró­bálkozott, keresett, kutatott, de nehéz olyan asszonyt találni, aki megmarad a tanyán. Végszóra befut a konferen­cia résztvevőit szállító autó­busz, megannyi nővel és férfi­val. S hogy milyen furcsaságo­kat produkál az élet, a Mécses­tanyán találkozott össze két ré­gi ismerős, cellatárs: Éva és Katalin. Utóbbi nemrégiben szabadult, s arra tette fel az életét, hogy akik kijönnek a börtönből, azokat mind erköl­csileg, mind anyagilag támo­gassa. Szép a puszta - mondja a költő és dalnok. Szép ­mondják a börtönből szabadul­tak és a Napra néznek. Sc. C. Sz. Katalin és Éva a Mécses-tanyán találkoztak eláször szabadulásuk óta. (Fotó: Sehmidt Andrea) Amerikai magyar tanárok • Cleveland (MTI) Az ohiói John Carroll egyetemen csütörtöktől va­sárnapig tart az Amerikai Magyar Tanárok Egyesületé­nek 24. konferenciája. Az idei találkozó rende­zői az anyanyelvi konferen­cia segítségével külön ülés­szakot szerveztek három meghívott kisebbségi magyar vezető pedagógus számára: Kárpátaljáról Orosz Ildikót (az ottani magyar pedagógus­szövetség elnökét), Erdélyből Beder Tibort (Hargita megye főtanfelügyelőjét), a Felvi­dékről pedig Sidó Zoltánt (a szlovákiai magyar pedagó­gusszövetség elnökét) hall­gatják meg a magyar tanügy térségükben tapasztalható helyzetéről. A konferencián egyébiránt az észak-amerikai magyarság társadalmi, kulturális, ifjúsá­gi és egyházi életével, törté­nelmével, a nyelv és a kultú­ra oktatásának elméleti és gyakorlati kérdéseivel kap­csolatos előadások hangza­nak el. Felmentették Tanyit • Budapest (MTI) Jogerősen felmentette a robbantásos bűnügyek gyanú­sítottjaként is ismertté vált Ta­nyi György harmadrendű vád­lottat, az ellene államtitoksér­tés bűntette miatt emelt vád alól pénteken az első fokon el­járó Fővárosi Bíróság. A zárt tárgyalássorozatot követő nyilvános ítélethirdeté­sen elhangzott: a bíróság négy év börtönnel sújtotta Gál An­tal rendőrtisztet - a BRFK szervezett bűnözés elleni osz­tályának volt munkatársát az ügy elsőrendű vádlottját, aki 1996 őszén a robbantásos bűncselekményekkel kapcso­latos szigorúan titkos adatokat adott el 50 ezer forintért. Elle­ne a vád államtitoksértés és hivatalos személy által elkö­vetett vesztegetés. Három év börtönbüntetésre ítélte a Fővárosi Bíróság Hor­váth Szabolcs vállalkozó má­sodrendű vádlottat, aki fizetett Gál Antalnak, illetve átvette tőle az iratokat. Ellene ugyan­csak államtitoksértés, illetve hivatali vesztegetés volt a vád. Két-két év felfüggesztett szabadságvesztést kapott ál­lamtitoksértés miatt a negyed­és az ötödrendű vádlott, akik Horváth Szabolcstól átvették az iratokat. Az első-, másod-, negyed-, ötödrendű vádlottak Ítélete a fellebbezések miatt nem jog­erős, Tanyi György felmenté­sét azonban elfogadta az ügyész, így ez az ítélet jogerő­re emelkedett. Idősek adósai • Kecskemét (MTI) „A családban, nagycsa­ládban gondolkodó kor­mánynak az az álláspont­ja, hogy mindannyian adósak vagyunk szüleink­nek, nagyszüleinknek. Biz­tonságos, derűs öregkoruk biztosítása az egész társa­dalom kötelessége." Ezt Harrach Péter szociális és családügyi miniszter jelen­tette ki pénteken Kecske­méten az idősek nemzet­közi éve Bács-Kiskun me­gyei nyitóünnepségén. A miniszter hangsúlyozta: bár változatlanul fontos az idő­sotthonok befogadóképességé­nek, színvonalának növelése, illetve az egyedül élők házi gondozása, hosszú távon a probléma gyökeres megoldását nem az intézmények jelentik. Valódi megoldásnak a kecs­keméti példát említette, ame­lyet országosan követendőnek nevezett. Kecskemét önkor­mányzata ugyanis az idősekről való gondoskodás középtávú programjában előkelő helyen szerepelteti a többgenerációs együttélést lehetővé tevő laká­sépítkezések támogatását. Ha egyelőre még kis lépésekben is, de ebbe az irányba kell elin­dulni mindenütt, mert ez a jár­ható út - mondta Harrach Pé­ter. Ugyanezt a gondolatot húzta alá a hatvan éven felüli­ek helyzetével, egészségügyi problémáival, társadalmi meg­ítélésével részletesen foglalko­zó előadásában Szűcs Attila megyei pszichiáter főorvos is, aki szerint a huszonnegyedik órában vagyunk, hogy a fiata­lok idősekkel kapcsolatos szemlélete megváltozzon. A professzor rámutatott: ha a la­kásviszonyok miatt a2 unoka nem él együtt a nagyszülővel, akkor nincs a két nemzedék között napi és érzelmi kapcso­lat. A ritka találkozások nem elegendőek ahhoz, hogy fel­oldják a nagy korkülönbségből is adódó nézetbeli, értékltélet­beni ellentéteket.

Next

/
Thumbnails
Contents