Délmagyarország, 1999. április (89. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-10 / 83. szám

6 HELYI TÜKÖR SZOMBAT, 1999. ÁPR. 10. Gombőcevök • Munkatársunktól A szegedi Vendéglő a régi hídhoz étterem sajátos versenyt rendez április 11-én, vasárnap délután 3 órakor. Hatalmas méretű túrógombócokat kell leküzdeniük a résztvevőknek. A tempót ismert szegedi sportolók diktálják majd. Nagy László, a Pick Szeged válogatott kézilabdása, Savanya Norbert világbajnok búvárúszó, Bibarcz Tünde (aerobic) és Bohács Zsolt Kenus világbajnok mutatja majd meg, hogyan is kell leküzdeni a gombócokat. Rajtuk kívül még tíz gyomorbarát vesz részt a tornán, amely nem mindennapinak ígérkezik. Délvidékiek Szegeden • DM-informóció Délvidékiek Csongrád megyében és Szegeden, anno 1991 a elme annak a nyilvános estnek, amelyet a Tető néven ismert kisebbségi székházban (Bolyai J. utca 11/5.) rendeznek április 13-án, kedden este fél 7-kor. Az est előadója Kisimre Ferenc, lapunk főmunkatársa, bevezetőt mond Nagy Abonyi Attila, a délvidéki magyarok szegedi egyesületének elnöke. A belépés díjtalan. Diplomák Darmstadtbál • Munkatársunktól Nemzetközi versenyen szerepelt sikerrel a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola Leánykara. A németországi Darmstadt városában március 26-a és 3l-e között megrendezett 3. nemzetközi kórusversenyen két alkalommal léptek színre, az egyházi zene kategóriájában és az egynemű karok versenyében. A javarészt professzionális kórusok alkotta mezőnyben a szegedi együttes a második helyen végzett mindkét programjával. A leánykart Dohány Gabriella vezette. Szóbeszédben a tömegközlekedés • Munkatársunktál Akinek nincs autója, vagy éppen nem tudja kifizetni a benzint, az legtöbbször autóbusszal, trolival vagy villamossal közlekedik Szegeden. Nagyon sok ember életének mindennapi része a tömegközlekedés. Ezért erről mindenkinek van véleménye - jó vagy rossz. Vajon mit gondolnak a tömegközlekedési eszközöket üzemeltető két cég, a Tisza Volán és az SZKT, illetve az önkormányzat vezetői a tömegközlekedés állapotáról? És mit gondolnak erről az utasok? Milyen lesz Szeged tömegközlekedése a jövőben? Ezekre a kérdésekre is kapnak választ azok, akik megnézik a Globe tévé és a Délmagyarország közös, Szóbeszéd című közéleti magazinműsorát vasárnap 21 órakor. Arisztokratikus tartású, magas, szép ember. Jelenség, mint ahogyan a neve is figyelemfelkeltő: Fedinecz Atanáz. Ruszin név - mondja apám volt ruszin származású. Az Atanáz egyébként görögül halhatatlant jelent - teszi hozzá. A különös hangzású név tulajdonosa Ukrajnában született, ahol apja híres sebészorvos volt, s a családban mindhárom gyerek ezt a pályát választotta. Atanáz 1980-ig bírta ott az életet, s 44 éves korában döntött úgy, hogy áttelepül Magyarországra. - Nem láttam biztosítva a jövőt, kivált a lányomét, aki akkor 11 éves volt. Átjöttünk, s a szerencse azonnal mellém szegődött, mert Aszódon volt üres állás a rendelőintézetben, oda kerültem, röntgenorvosnak. Ma már nyugdíjas, s így bőven jut ideje élete nagy szenvedélyére, bár mint mondja, nem festészettel, hanem szolarizációval egy fotótechnikai eljárással - és grafikával kezdte, csak később, éppen az áttelepüA Délmagyarország 1999. április l-jén „Tani-tani" mottóval a közoktatásban az új kormány által előkészített változtatásokkal kapcsolatban vitát és tényfeltáró sorozatot indított. A sorozatban, amely minden konstruktív véleménynyilvánításra nyitott, ezúttal Kühn János, a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola igazgatója írását közöljük. Nagy érdeklődéssel olvastam a Délmagyarország 1999. április 1. 89/76. számában Panek Sándor: Ismét a damaszkuszi úton című cikkét, mely hiteles, korrekt tükörképét vetítette az olvasó elé a magyar közoktatás elmúlt másfél évtizedében lezajlott főbb folyamatoknak, s bepillantást nyújtott az elkövetkezendő évek várható változásaiba. Különösen örültem annak, hogy végre egy cikk, amely nem a kétségtelenül szükséges és elkerülhetetlen iskolabezárásokkal foglalkozik, hanem a szakmával, s ezen belül bemutatja azt az instabilitást, ami az oktatást jellemzi, s amerről legkevésbé a pedagógusok tehetnek. Az iskoláért vagy a tanulóért? Vitathatatlan, hogy a város oktatása az eltelt évtizedben sokszínűvé vált, az iskolák igyekeztek vonzó programokkal csábítani a gyerekeket, hiszen a csökkenő tanulói létszám és az új finanszfrozási lés idején nyúlt az ecsethez. Képei vallomások a szülőföld, Kárpátalja csodálatos szépségéről, az ott megismert és soha el nem felejtett emberek szeretetéről. E portrék az alkotó mély emrendszer rákényszerftette az intézményeket a nagy létszámú osztályok indítására, annak ellenére, hogy tudták, ez a minőségi munka rovására megy. Az új programok között voltak nagyon szépen hangzó, szülők, tanulók szívét egyaránt megdobogtató elképzelések is, amelyeknek csekély tartalmi haszna inkább a toborzást szolgálta, nem pedig a tanulók szellemi épülését. Úgy is mondhatnám, hogy az oktatási programok egy része inkább az iskoláért volt, nem a tanulóért, és nem volt senki, aki felhívta volna a társadalom figyelmét ennek a veszélyére. Nem volt kontroll, nem volt hiteles szakmai vélemény egy-egy új képzési formáról, mert a szakmai felügyelet megszüntetése, majd látszólagos visszaállítása mindezt megakadályozta. Igaz, a középiskoláknál voltak, s ma is vannak mérési pontok, melyek a képzés hatékonyságára vonatkozóan adnak tájékoztatást, s gondolok itt az érettségire, illetve a főiskolai, egyetemi felvételi eredményekre. Összességében azonban a közoktatást az elmúlt években a külső szakmai kontroll teljes hiánya jellemezte, s ez is közrejátszott abban, hogy a magyar fiatalok tudásszintje csökkent, a nemzetközi felmérésekben egyie hátrább csúsztunk, pedig nem is olyan régen még dobogós helyen álltunk. Ennek a folyamatnak a megállítása és megfordítása berszeretetéről, humanista szemléletéről szólnak. Alkotásai tegnaptól Szegeden is láthatók, május 9-éig a Kortárs Művészeti Galériában. S hogy Fedinecz Atanáz számára külön öröm a cél, mely nem csupán pénz kérdése, sokkal inkább az oktató-nevelő munkán múlik. Az alkalmazható tudás Az új Oktatási Minisztérium erre tesz kísérletet akkor, amikor új kerettanterveket vezet be, illetve felállítja az Országos Értékelési és Vizsgaközpontot. Mindkettőre szükség van, ám mindkettővel szemben vannak fenntartásaim is. A pedagógusok nagy többségének az a jó, ha a tantervek egyértelműen meghatározzák, mi az, amit az adott korosztálynak tudnia kell, mi az, amit meg kell tanítaniuk. Arra azonban vigyázni kellene, hogy ne üjanak elő olyan ismereteket, melyet az életben soha nem fog alkalmazni, de pillanatnyilag meg kell követelnünk a tudását. Inkább azoknak az ismereteknek az elsajátítására, gyakorlására kapjunk több időt, melyeket a gyermek élete során alkalmazni fog. Az alkalmazható tudás megszerzése lényegesen többet jelent az egyén számára, mint a lexikális tudás. Ezen az úgynevezett tantárgygondozók változtathatnak, de vajon akarnak-e változtatni? Bár nem a tantervekhez tartozik, de itt említem meg az elmúlt időszakban elharapódzott módszereskedést. Igaz, ez kevésbé az én asztalom, mert nem a Szegeden kiállítani, annak egy oka van. Nikol lánya itt ért révbe, a szegedi orvosegyetem röntgenklinikáján folytatja apja szakmáját. K. K. középfokú oktatásra jellemző, s elvileg és gyakorlatilag a tanár joga, hogy megválassza a tanítási módszereket, de... A középiskolákban tanftó kollégák a megmondhatói annak, hogy milyen nagy számban kerülnek be tanulók, akik ugyan tudnak olvasni, de az olvasott szöveget értelmezni már nem tudják, írásuk olvashatatlan, számolási és fogalmazási készségük gyenge. Jó lenne, ha egy szakmai grémium alapos elemzés tárgyává tenné a különböző módszereket, s csak azokat ajánlaná, melyek a viszonylag gyors sikerek helyett alapos, mély tudást biztosítanak a tanulók számára. A félreértések elkerülése végett, én nem az általános iskolákat hibáztatom, hanem az előbb említett tantervi zsúfoltságot, amely nem biztosít kellő időt arra, hogy az alapvető ismereteket minden tanuló jól elsajátítsa, amelyre a továbbiakban építeni lehet. Hogyan mérhető az iskola? Az Országos Értékelési és Vizsgaközpont felállításáról és működéséről kevés információnk van, csupán annyit lehet tudni, hogy az oktatás szakmai ellenőrzése és segítése feladata lesz. Azt még nem lehet tudni, hogy a szakmai ellenőrzés hogyan valósul meg, mindenesetre • Debrecen (MTI) A Magyar Nemzet Függetlenségi Nyilatkozata elfogadásának 150. évfordulójára a cívisvárosban megjelentették a dokumentum dfszkiadását. A Magyar Nemzet Függetlenségi Nyilatkozata 1849. április 19-i díszkiadásának faximiliéjét a Multiplex Media-Debrecen University Press, a Tiszántúli Református Egyházkerület és Debrecen megyei jogú városa jelenteti meg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma millenniumi titkárságának támogatásával. A függetlenségi nyilatkozatot 1849. április 19-én a református Nagytemplomban olvasta fel Kossuth Lajos, majd szerkesztett végleges változatát április 19-én fogadták el hivatalosan. Angi János, a kötet egyik szerkesztője pénteken a debreceni városházán tartott remélem, hogy a leendő szakfelügyelők, szaktanácsadók vagy nevezzük bárminek is őket, nem önkéntes jelentkezőkből lesznek öszszeválogatva, hanem olyan pedagógusokból, akik egy szűkebb környezetben már szakmailag bizonyítottak,akiket a többi pedagógus elfogad szakmai vezérnek, akik objektív véleményt tudnak mondani az intézményekben folyó munkáról. Ami a legnagyobb kétséget ébresztette bennem, az az iskolák mérése. Az eddigi gyakorlat, mely évente egykét osztályt érintett s csupán néhány tantárgyat, egyáltalán nem alkalmas egy intézmény oktatási munkájának a megítélésére. Ha az iskola szerencsés volt, akkor egy olyan osztályt jelöltek ki, mely kiemelkedően teljesített, ha nem, akkor szerényebb eredmények születtek. Középiskolánál különösen fontos tudni azt, hogy az elsősök milyen felkészültséggel, milyen alapokkal rendelkeznek, mi az, amire lehet építeni, s mi az, amit pótolni kell. Éppen ezért a mérésnek már az általános iskolákban el kell kezdődnie, folyamatosnak kell lennie, s az iskolától független kiértékelésnek kellene történnie. A középiskolák kilencedik évfolyamán az első órákon meg kellene mérni a tanulók tudását, mert csak fgy kaphatunk reális értéket a későbbi mérések könyvbemutató sajtótájékoztatóján elmondta: a díszkiadással köszöntik április 14én a magyar Országgyűlésnek a debreceni Nagytemplomban megtartandó ülését. Egyúttal maradandó emléket kívántak állítani annak, hogy ha csak egy napra is, április 14-én Debrecen ismét az ország fővárosa lesz. A díszkiadás tartalmazza az 1849-es függetlenségi nyilatkozat eredeti kiadásának lenyomatát, valamint francia, német és angol nyelven a dokumentumot. A reprezentatív kiadványt a debreceni könyvnyomtatás több mint négy évszázados hagyományait őrző, Alföldi Nyomda készítette el Hapák József fotóival 2500 példányban. A díszkiadást, tekintettel a 150. évforduló évére, 1999 forintért vásárolhatják meg az érdeklődók április 14-től a könyvesboltokban. során arról, hogy hatékony-e az oktatásunk, vagy nem. Ehhez nagy apparátusra van szükség, amihez pénz kell de van-e? Nem tartanám szerencsésnek, ha a különböző iskolák mérési adataiból az iskolákban folyó szakmai munka összehasonlítására kerülne sor. Egyáltalán, minden összehasonlítást, rangsorolást feleslegesnek érzek, mert ez csak arra jó, hogy az amúgy is megosztott pedagógustársadalmat még jobban szétzilálja. Tudomásul kellene venni, hogy az iskola emberpalántákkal „dolgozik", az iskola nem gép, mely a minőségi alapanyagból minőségi terméket állít elő, nem minden iskolába kerül minőségi alapanyag, ennek ellenére minden iskolának az a célja, hogy a rábízott tanulókat becsületes, művelt, intelligens fiatalokká nevelje. Az a tény, hogy ezek a célkitűzések nem minden tanuló esetében valósulnak meg, az nem az oktatás hibája. A mai fiatalokat olyan hatások érik, amelyekkel az iskola egyedül nem képes megbirkózni, ehhez kellene a társadalom segítsége is, azonban ebből vajmi keveset kapunk. Addig, amíg nem állítják helyre a pedagógusok tekintélyét - és itt nem csak az anyagiakra gondolok amíg a pedagógusok munkáját a „rosszul szeretó szülők" gátlástalanul kritizálhatják vagy valamilyen formában nyomást gyakorolhatnak a tanárra a jobb jegyek érdekében, addig nem várható látványos javulás. Legyenek bármilyen szépek is a programok. Kühn Jéno* Multinacionális cég Csongrád megyei épülő hálózata KERES 2 fő vezetőt évi 3 millió forintos jövedelemmel, 8 fő cégképviselőt Szeged, Makó, Mórahalom, Kistelek, Hódmezővásárhely, Szentes városból, illetve térségéből, évi 2 millió forintos jövedelemmel. A jelentkezések sorrendjében szelekciós teszteket postázunk. Jelentkezésiben, kérem, jelölje meg, hogy vezetői, cégképviselói vagy mindkél álláslehetőségre pályázik. Válaszát „Zöld út 1783" jeligére a Sajtóházba várjuk. gX" Telefonrendelés: Csányi Jenő (Szőregen, a MOI-KÚI mellett) Tel.: 62-405-166, 20-9-660-784 Építkezők, figyelem! • Fenyő fűrészáru • Dolomitkő sziklakert-építéshez • Sóder • Marosi homok • Natúr tőzeg (ömlesztett és zsákos) • Virágföld (ömlesztett és zsákos) • Kevert föld parkosításhoz • Cement • Konténeres oltott mész • E jelű gerendák akciós áron Kedvezi házhoz szállítási feltételek melletti C++ programozókat keresünk sürgősen, angolnyelv-tudással, legalább 2 év gyakodattal. Magas fizetés, szakmai kihívás, ideális környezet. Információ: 30-2064648 vagya szenasy6pratix.hu E-mail címen. Felhívás Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megyében, az egészségügy területén működő társadalmi szervezetek számára! A Csongrád Megyei Önkormányzat Mellkasi Betegségek Szakkórházának igazgató főorvosa felhívja a társadalmi szervezeteket, hogy a szakkórház megalakítandó kórházi felügyelő tanácsába - a 23/1998. (XII. 27.) EüM. rendelet 2. § (1) és (2) bekezdése, valamint 8. (j-a alapján - delegáljanak szervezeteikből társadalmi küldötteket. A küldöttek nevét, értesítési elmét és elfogadó nyilatkozatát 15 napon belül juttassák el az alábbi címre: prof. dr. Kraszkó Pál igazgató főorvos 6772 Deszk, Alkotmány u. 36. » Orvos-festő kiállítása Kárpátalja tájai, emberei Fedinecz Atanáz: Átjöttünk, s a szerencse mellém szegődött. (Fotó: Miskolczi Róbert) • A Függetlenségi Nyilatkozat díszkiadása Egy napra főváros Szolfézsverseny • Munkatársunktól A Budapesten megrendezett VI. Kodály Zoltán országos szolfézsverseny döntőjében a szegedi KirályKönig Péter Zeneiskola két tanulója is jól szerepelt. Tornyai Péter (felkészítő tanára Molnár Lászlóné) második helyezést ért el, valamint ő kapta az improvizációs verseny különdíját is. „Tani-tani", avagy vélemények a közoktatásról Az iskola nem lehet gép