Délmagyarország, 1999. március (89. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-11 / 59. szám

4 KRÓNIKA CSÜTÖRTÖK, 1999. MÁRC. 11. MA AZ IFJÚSÁGI IRODÁBAN (Dózsa Gy. u. 5.) 13-tól 18 óráig polgári szolgálattal kapcsolatos-, 16-tól 18-ig diákjogi tanácsadás. SZŰCS LÁSZLÓ bűvész gyermekműsora 14.30 órakor Szőregen, a művelődési házban. INGYENES JOGI TANÁ­CSADÁST tart a Szegedi Nők Klubja Egyesület szervezésében női jogokkal kapcsolatban dr. Újvári Márta és dr. Szondi Ildikó 16 órától a Gyermeksors Alapít­vány irodájában (Dózsa Gy. u. 5.). AZ IFJÚSÁGI HÁZBAN 18 órakor Ideál egészség és élet­módklub. Alakuló ülés és fórum, melynek témája az ideál Egész­séges Életmód Egyesület prog­ramja. Előadó: Mészáros István, az egyesület titkára. A BARTÓK BÉLA MŰVE­LŐDÉSI KÖZPONTBAN 19 órakor Bornemisza Gergely elő­adása „S lőn világosság" cím­mel. SALIERI KAMARAZENE­KAR hangversenye (A Kamara­bérlet/2.) 19.30 órakor a Tisza Szálló nagytermében. Vezényel és zongorázik Pál Tamás. Műso­ron Mozart-, Haydn- és Bartók­művek szerepelnek. A SZOTE-KLUBBAN 20 órakor: Boogie woogie tánctan­folyam Kalapos József vezetésé­vel; 22 órakor: Universitas party. Dj.: Mc.Fresh. A JATE-KLUBBAN 21 óra­kor Student est. Nosztalgiabuli újdonságokkal. HOLNAP AZ EVANGÉLIKUS EGY­HÁZKÖZÖSSÉG Közösségi Háza szervezésében (Szeged, Osztrovszky u. 5.) délelőtt 10 órakor Kovácsné Miseta Rozália diavetftéses élménybeszámolót tart nepáli útjáról. AZ ALKOTÓHÁZ­BAN (Árboc u. 1-3.) ma, 15.30 óra fazekas szakkör felnőtteknek, 16 óra alkotó csemeték klubja; holnap, 14 óra: szövő szakkör. rs MA TÓTH JÓZSEF, a 16-os választókerület (Kiskundo­rozsma) képviselője lakossági tájékoztatót tart 18 órától a Petőfi Sándor Művelődési Házban. Téma: a személyi jö­vedelemadó. Vendége: dr. Papp István, az APEH szegedi igazgatóhelyettese. DR. PÉTER SZILVESZ­TER, a 22-es választókerület (Új-Rókus) képviselője lakos­sági fórumot tart az Arany Já­nos Általános Iskolában 17 órától. Téma: a rókusi vízto­rony mellett épülő McDo­nald's gyorsétterem terveinek bemutatása. Vendége a McDonald's magyarországi képviselője és a Polgármesteri Hivatal építési ügyintézője. HOLNAP A FÜGGETLEN Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt irodájában (Szeged, Teleki u. 3.) 10-11 óráig dr. Tari Mi­hály ingyenes jogi tanácsadást tart. DR. ZLEHOVSZKY ILO­NA, a Munkáspárt jogtaná­csosa 13-15 óráig ingyenes jo­gi tanácsadást tart a Munkás Művelődési Otthonban (Fó fa­sor 9.). • A dirigens és a szólista: Pál Tamás Jubilál a Saller! zenekar Pál Tamás: „A zenészeim nem jobbak, virtuózabbak vagy fegyelmezettebbek másoknál, egyszerűen másfajta muzsikálásra állítódtak be." (Fotó: Schmidt Andrea) • 75 éve Zion bölcsei A nemezetközi antisze­mitizmus legerősebb fegyvere a „Zion bölcsei­nek jegyzőkönyve" című pamflet. Ezzel akarják bi­zonyítani azt, hogy a zsi­dóság meg akarja dönteni az európai kultúrát, le akarja igázni az összes nemzeteket, az egész vi­lág uralmára törekszik. Ezzel akarják bizonyítani, hogy a világháború is a zsidóság műve volt, a zsi­dók finanszírozzák a bol­sevizmust, mely előfutárja a zsidó világuralomnak. A röpiratról egyértelműen kiderüli, hogy közönséges hamisítvány, s egyúttal plágium. (1924) • 50 éve A népi közigazgatásért Az osztályharc kiélező­dése különleges feladato­kat ró Szeged közigazga­tására, tekintettel arra, hogy közel 134 ezer lako­sából 58 ezer a városon kívül, tanyán lakik. A ta­nyai közigazgatási veze­tqjcre vár itt komoly fel­adat, mert a reakció hadál­lásainak jelentós részét a harc jelenlegi szakaszában a tanyavilágba helyezte át. A város központjától 45­46 kilométeres távolságra lévő szétszórt települések fejlődésben, kultúrában elmaradt lakossága élet­színvonalának megjavítá­sában a közigazgatásnak példamutatóan elől kell járnia. (1949) • 25 éve SZEOL-Ferenváros 0:0 Tizenkétezer néző előtt, szemerkélő esőben, mély talajú pályán a hazai csapat kezdte a játékot. A nehéz pályán nem alakul­hatott ki folyamatos, tet­szetős játék. A Ferenvcá­ros kezdeményezett töb­bet, de a szegediek végig nagy lelkesedéssel küz­döttek az egyik bajnoki pontért. Sorsdöntő volt, hogy a harmincadik perc­ben Vass nem tudta érté­kesíteni a megítélt bünte­tőt. Gujdár kapuját egy esetben csak a szerencse mentette meg a góltól, egyébként végig kirobba­nó formában védett. Mindkét csapat játékosai sok hibával játszottak a csúszós pályán. (1974) Tizenéves háborús menekültek A Tisza Szálló nagyter­mében ma este fél 8-kor kezdődő kamarabérleti hangversennyel ünnepli 10. születésnapját a Sa­lieri Kamarazenekar. A műsoron Salieri Trofonio­nyitánya, Haydn D-dúr zongoraversenye, Mozart Szabadkőműves gyász­zenéje és Bartók Diverti­mentója szerepel. Az együttes vezetőjével, Pál Tamás karmesterrel - aki ezúttal nemcsak dirigál, hanem a zongoraverseny szólistája is - a koncert kapcsán beszélgettünk. • Hogyan jött létre a Sa­lieri Kamarazenekar? - Ezt a nevet először egy Hungaroton hanglemezen közreműködő válogatott al­kalmi együttes használta. A '80-as évek közepén vettük fel a Falstaff című Salieri­operát, amihez az Operaház zenekarából, az ÁHZ-ból és a Szegedi Szimfonikus Zene­karból válogattunk össze egy együttest. A zenekar teljesít­ményét jónak ítélték, ezért ugyanezzel a csapattal A pá­rizsi festő című Cimarosa­operát is felvettük. Amikor a Hilton udvarán az egyik nyá­ron műsorra tűzték ezt a dara­bot, nem értek rá a zenekar operaházi tagjai. Közben Meszlényi László javaslatára a szegedi konzervatórium hallgatói megkerestek, hogy hozzak létre belőlük egy ka­maraegyüttest. Bach-kantá­tákkal mutatkoztunk be az evangélikus templomban, s a siker után egy merész gondo­lattal ezt a fiatal csapatot hív­tam meg a budapesti Cimaro­sa-előadásokra. A cserét nem vették észre, sikerünk volt, ezért együtt maradtunk Salie­ri Kamarazenekar néven. Az eredeti pesti gárdával volt ugyan némi súrlódás emiatt, de lassan megbocsátottak. • Mi az együttes sikeré­nek titka? - Olyan légkört szerettem volna teremteni, amelyben a muzsikusok nem végrehajtói a karmesteri koncepciónak, hanem ismerői és társai a megvalósításban. A gyako­ribb, kicsit üzletszerűbb fel­fogás szerint a zenekar szál­lítja a készségeket, képessé­geket és a próbaidőt, de ezen felül nem köteles arra, hogy maga is alkotó módon foglal­kozzék a darabokkal. Ez a karmester dolga, aki ha jó, lángra lobbantja és magával ragadja a zenekart. Én ennél többre vágytam, egy olyan együttest szerettem volna, amelyben a muzsikusok más szellemi és lelki minőségben vesznek részt az alkotómun­kában, éppúgy ismerik a da­rabok felépítését, megszületé­sük körülményeit, a szerző elképzeléseit, mint én. A mu­zsikusaim nem jobbak, vir­tuózabbak vagy fegyelmezet­tebbek másoknál, egyszerűen másfajta muzsikálásra állítód­tak be. • Miért épp ezeket a da­rabokat választották a ju­bileumi koncertre? - A Salieri-nyitányt nem kell megmagyaráznom. Haydn és Mozart esetében is világos a választásunk, hiszen legnagyobb sikereinket több­nyire az ő műveikkel arattuk. A Divertimento azért szere­pel a műsorban, mert Bartók nimbusza még mindig túl protokolláris idehaza. • A zenekari tagok eg­zisztenciálisan is sokat kö­szönhetnek Önnek. Ho­gyan látja most az együt­tes jövőjét? - Amikor még Molnár László volt a zeneigazgató, abszolút kollegialitással és megértéssel felismerte, hogy a színház nyer azzal, ha eze­ket a friss diplomás és zene­kari rutinnal is rendelkező muzsikusokat felveszi. Ami­kor én lettem a zeneigazgató, csak befejeztem a folyamatot, s ezzel a Salieri Kamarazene­kar szinte azonos lett a szín­ház zenekarával. Az alkal­mankénti baráti muzsikálás így hivatalos szolgálattá vált. A színházi feladataink növe­kedése a koncertjeink számá­nak csökkenésével járt, több­nyire külföldi fellépésekről is le kellett mondanunk. Ezzel az eredeti kamarazenekari profil ugyan hátrányt szenve­dett, viszont biztos álláshoz jutottak a muzsikusok. A színházi vezetőváltás után ma már nem vagyok a munkálta­tójuk. Ha Salieri Kamaraze­nekarként tovább szeretnénk létezni, akkor újra színházon kívüli produkciókat kellene vállalnunk. • Sokan szeretnék, ha karmesterként továbbra is a város zenei életének ak­tív résztvevője maradna. - Ennek részemről nincs akadálya, természetesen a kezdeményező lépést nem nekem kell megtennem. A Hoffmann meséit még én di­rigálom a szabadtérin, de a következő évad operafelada­tairól egyelőre semmit sem tudok. A Magyar Állami Operaháztól és budapesti ze­nekaroktól nagyon sok olyan felkérést kaptam, aminek nem fogok ellenállni. A Sze­gedi Szimfonikus Zenekar igazgató-karmesteri posztjára nem pályáztam, úgy érzem, a vezetői munkával járó fe­szültségek eddig inkább gyengítették karmesteri ha­tásfokomat. Azt hiszem, posztok nélkül is van már olyan tekintélyem, hogy a karmesteri pulpitusra állva képes vagyok megvalósítani zenei elképzeléseimet. Hollösi Zsolt • Munkatársunktól Három koszovói albán fiút fogtak el a szegedi ha­tárőrök kedden későn este Röszke közelében - tudtuk meg Németh Zoltán őr­nagytól, a Kiskunhalasi Ha­tárőr Igazgatóság sajtórefe­rensétől. A két 16 éves és egy 13 éves fiatal a közúti határátkelőtől száz méterre lépte át a zöld határt. A ha­tárőröknek elmondták, hogy Mitrovicából indultak út­nak, Szabadkáig autó­busszal utaztak, onnan egy helyi taxis hozta őket a ha­tárig. A háború elől menekülő fiatalok elmondása alapján családi tragédiák bontakoz­tak ki. Kiderült, hogy házai­kat a szerb belügyi erők a földdel tették házaikat. A legkisebb fiú elveszítette édesapját, ezután édesanyja és testvére a közeli hegyek­ben keresett menedéket. A másik fiúnak édesapját és édesanyját is megölték, testvére nagybátyjával együtt menekült el. Harma­dik társuk pedig egyik test­vérét veszítette el, szülei és másik testvére ugyancsak a hegyek között'bújt el. A három albán fiatal me­nekült-státuszért folyamo­dik majd, s nem titkolták, hogy Németországba, illet­ve Szlovéniába szeretnének utazni, ott élő rokonaikhoz. Szalámi Japánba • Tokió (MTI) Japán növényegészség­ügyi küldöttség Magyar­országra küldését kérte S2abadi Béla államtitkár, hogy a japánok meggyő­ződhessenek arról: alapta­lan a magyar zöldség- és gyümölcsszállításokra vo­natkozó tilalom fenntartá­sa. Áprilisban megindul­hatnak viszont az első tél­iszalámi-szállítások ­mondta Szabadi Béla az­zal összefüggésben, hogy nemrégiben Magyaror­szág felkerült annak a 30 országnak a listájára, amelynek engedélyezik a hús és húskészítmények Japánba szállítását. Az ál­lamtitkár lehetőséget lát a sertés és baromfi japáni eladásainak beindítására is. Mit gondol a NATO-csatlakozásunkról? Péntektől tagja lesz Magyarország az Észak­atlanti Szerződés Szerve­zetének, vagyis a NATO­nak. E napon az Egyesült Államokban a három új tagország - Lengyelor­szág, Csehország és ha­zánk - képviselői ünnep­élyes keretek között átve­szik a csatlakozást igazo­ló dokumentumokat. Megkérdeztük a szegede­ieket, hogyan vélekednek hazánk NATO-tagságá­ról? Hegyközi Tamás, főiskolai hallgató: - Én kifejezetten jó­nak tartom, hogy tagjai lehe­tünk a NATO-nak. Annak kü­lön örülök, hogy édesapám születésnapján, vagyis márci­us 12-én lesz a három új tag­állam felvételének hivatalos ceremóniája. A belépésünkkel egyet értek, de senki se gon­Hegyközi Tamás, Nagy István és dr. Vicze Istvánné. (Fotó: Somogyi Károlyné) dolja, azt, hogy péntektől kis hazánkban minden gyökere­sen megváltozik. Ez egy hosszú folyamat lesz. Fino­man fogalmazva Magyaror­szág katonai fölkészültsége nem valami fényes, ezért egy esetleges külső agresszióval szemben meg se tudnánk ma­gukat védelmezni. Nagy István, nyugdíjas té­esz.-tag: - Jó nekünk a csatla­kozás, így hozta a történelmi szükségszerűség. Azt is mondhatnám, hogy szél ellen nem lehet..., vagyis eddig sem voltunk függetlenek, mindig is tartoztunk, tartoznunk kel­lett valakihez. A tagságunktól gazdasági nyugalmat és nem­zetközi békességet várok, nem is igazán magam miatt, hanem a hat unokámért. Sajnos, igen veszélyes helyen vagyunk, körülöttünk háborús gócok alakultak ki, mi meg ahhoz egyedül túl gyöngék vagyunk, hogy talpon maradjunk. Dr. Vicze Istvánné, orvos: - Vegyes érzelmekkel fogad­tam a felvételünk hírét. Nem igazán érzem úgy, hogy jobb lesz nekünk a „csapatban", mint függetlenül. A csatlako­zás szerintem a NATO-nak kedvezőbb, mint nekünk. Bel­épésünkkel kap egy olyan földrajzi területet, amelyen kénye-kedvére átvonulgathat, ha akar. Ebben a hatalmas szövetségben mi leszünk a szegény, megtűrt rokon. Job­ban örültem volna egy Svájc­szerű függetlenségnek, de ah­hoz mi túl kicsik és pénztele­nek vagyunk. K. T.

Next

/
Thumbnails
Contents