Délmagyarország, 1999. február (89. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-20 / 43. szám

SZOMBAT, 1999. FEBR. 20. RIPORT 7 • Megszállottak klubja Hol egy Föld, hogy körbefussam? Fekete László a világ legerősebb embere. A pesti ünnepségen az is kiderült: egy-két hidegtál, néhány tányér pörkölt, sült hús és sütemény nagyon kevés ahhoz, hogy ót lebirkózza... íme, egy talányos kérdés: vajon kik tartják szokásos évi összejövetelüket, ha az egyik asztalnál távgyalogló ül, mondjuk egy kenus társaságában, a másiknál szenior úszó beszélget vitorlázórepülés hölgygyei, a harmadiknál pedig a világ legerősebb embere szórakoztat vidám történeteivel egy hegymászót? Lapunk most sem hagyja sokáig kétségek között vergődni olvasóit. Inkább máris eláruljuk: a Megszállottak klubja rendezte meg közgyűlését múlt héten a budapesti Átrium Hyett Hotelben. Mai riportunkban pedig többek között arról számolunk be, ki lehet ennek a társaságnak a tagja, s mi szükségeltetik, mondjuk ahhoz, hogy valaki akár száz kilométert is le tudjon futni. Megszállottak klubja. Ugye milyen szépen csengő név ez? Hogy van olyan, aki eddig még soha nem hallott róla? Ez bizony - sajnos meglehet. Ugyanis mai, sportbotrányokhoz szoktatott világunkban valóban ezerszer több szó esik arról, miért fordul bírósághoz, klubját perelve egy mérsékelt tudású, de annál nagyobb pénzéhségben szenvedő labdarúgó, mint mondjuk arról, hogy hazánkban élnek olyan vasemberek is, akik nap mint nap az emberi teljesítőképesség határát keresgélik. Nos, eme Megszállottak klubjába a különleges sportok és elképesztő teljesítmények képviselői kapnak csak belépőt. E hét szerdájáig 40 plusz 1-en (Göncz Árpád köztársasági elnök, mint tiszteletbeli tag...) voltak, az új tagok felvétele után pedig 47 (plusz 1) magyar állampolgár mondhatja el magáról, hogy a megszállottak közgyűlési meghívójával is elismerik eredményeit. Jakabházy doktor ötlete volt Mivel abban megállapodhatunk tehát, hogy a Megszállottak klubja nem igazán ismert még, szóljunk néhány fontos jellemzőjéről. így például említsük meg dr. Jakabházy László nevét, aki dolgozott már a magyar sportban jégkorongedzőként, sportvezetőként, tanít a Testnevelési Egyetemen, s leginkább fanatizmusáról vált híressé. Nos, Jakabházy tanár úr fejéből pattant ki az ötlet: de jó is lenne, ha egy klubban tömörülnének, s ezzel a korábbinál nagyobb figyelmet harcolnának ki maguknak azok az emberek, akik ugyan nem olimpiai sportágakban vitézkednek, ám mégis kápráztató teljesítményekkel öregbítik hazánk jó hírét a világban. A tervből 1994-ben lett valóság, így immár ötödik éve működik a Megszállottak klubja, amit Fa Nándor, a híres -óceánvándor vezet. És hogy ki lehet e fanatikus sportemberekből álló közösség tagja? Mondjuk például egy olyan karatés (Adamy István), aki vívás, torna, öttusa és judo után karateklubot alapított, tanítványai élén kiépítette a kyokushin-irányzat országos klubhálózatát, s közben mérnöki hivatása mellett 6 dános mesterfokozatra tett szert, még pedig úgy, hogy egy-egy vizsgája során 30, 40, netán 50 pihent ellenféllel- küzdött meg. Aztán persze az sem hátrány egy tagfölvételnél, ha valaki ökölharc helyett a hajózást vállalja, és mondjuk körbevitorlázza a Földet (Fa Nándor), a magyar autóversenyzés élő legendájává válik (Feijáncz Attila), netán háromszor is megnyeri a világ legerősebb embere versenyt (Fekete László), vagy ráérő idejében 12 ezer 900 alkalommal leugrik ejtőernyővel a felhők közül, mint tette azt Mészárovics György. No, de miért feledkeznénk meg, mondjuk Furkó Kálmánról, a szolnoki deszantosok kiképző tisztjéről, akinek félelmetes erejéről karatéban legyőzött ellenfelek százai mesélhetnének szép, kerek történeteket, vagy Bolla Máriáról, aki pedig gyémántkoszorús vitorlázórepülőként javítgatta egyik repülőscsúcsát a másik után. S ha már egy hölgyet említettem, álljon itt Szlavitsek Gizella neve is, hiszen ő meg azzal büszkélkedhet, hogy a magyar hölgyek közül eddig egyedüliként úszta át a La Manche csatornát. És hogy mit tett le a fantasztikus teljesítmények asztalára mondjuk Török István? Nos, kérem a Pakson élő úriember tíz évvel ezelőtt 3 ezer 500 kilométeres kenutúrán evezett át fél térdre ereszkedve Európán, mtg 1996ban nekilódult, hogy átkenuzzon az Atlanti-óceánon. Ha a hajó műholdas navigációs műszere nem romlik el, alighanem olyan teljesítménnyel büszkélkedne, ami igencsak öles cím alatt került volna a Guiness rekordok könyvében. Ki a legény 200 háton? Sajnos arra nincs mód, hogy a megszállottak ünnepe kapcsán a klub minden tagját bemutassuk, de az mindenképp kötelességünk, hogy szűkebb pátriánk két kiemelkedő egyéniségéről külön fejezetben szóljunk. Dr. Bánki Horváth Bélát ugyan ki ne ismerné a szegedi versenyuszodában? De vajon hányan tudják, hogy Béla bácsi, aki idén már 79. születésnapját ünnepli, már 1938-ban bajnoki elmet nyert, még pedig országos ifjúsági úszóbajnokként ünnepelhette sikerét. Azt ma már nem derítheti ki senki, milyen karrier várt volna a tehetséges sportolóra, ha a háború nem szakítja meg versenyzői pályafutását. Arról viszont bizonyítékokkal rendelkezünk, hogy Béla bácsi - miután 65 évesen újrakezdte a versenyúszást többek között nyert aranyérmet a szeniorok Európa-bajnokságán Coventryben, világbajnoki első lett Indianapolisban, a Brisbane-ban megrendezett*szenior világjátékokról pedig három aranyéremmel tért haza. S például Prágában, 1997-ben úgy szerzett öt Európa-bajnoki címet, hogy 77 évesen korosztályos Európa csúcsot úszott - 3 perc 45 másodperc alatt teljesítette a 200 méteres hátúszás távját. Mondom: 77 évesen. S Béla bácsi természetesen ma is szorgalmasan edz... És, mint az a megszál-. lottak szerdai ünnepségén kiderült, nagyon tud örülni kollégái sikerének is. Különösen akkor tapsolt lelkesen, amikor az est showmanje, Fábry Sándor humorista Sipos István ultramaratonistát szólította a pódiumra. Mert ha már a szegediek nagyszerű teljesítményéről beszélve lelkesedik a krónikás, jóleső kötelessége arról is beszámolni, hogy Sipos István volt a megszállottak ünnepének egyik sztárja. A lassan negyed százada versenyszerűen atletizáló fiatalemberről azt már nem egyszer leírtuk lapunkban, hogy a különböző ultramaratoni távokon eddig már 28 országos csúcsot állított fel. De miért is ne idéznék most is a sikerlistájáról például olyan tényeket, miszerint 1993-ban New Yorkban a kétezer kilométeres távot 15 nap 23 óra 8 perc és négy másodperc alatt teljesítette (ami világrekord), vagy mondjuk azt, hogy 1994-ben keresztülfutott úgy Amerikán, még pedig Los Angelestől New Yorkig, hogy a 64 szakaszra bontott versenyen napi átlagban 73,5 kilométert teljesített. Nos, Fábry Sándor, poéngyáros és főállású népvidámító ezekről az eredményekről talán keveset hallhatott. Ám amikor megtudta, hogy Sipos Pista egy New York-i, 883 méteres körpályán 46 nap 17 óra 2 perc 6 másodperc alatt lefutott 3 ezer 100 mérföldet - ami közel 5 ezer kilométer... -, s eközben 19 világrekordot állított fel, a talpig mosoly humorkirály immáron őszinte elismerésből is jelesre vizsgázott. Az izomember 150 kilós retikülje Szerdán Fábry Sándoron kívül még egy teremnyi hallgatóság tartotta rendkívülinek Sipos István eredményeit, ugyanis ultramaratonistánk élménybeszámolóját dörgő vastaps jutalmazta. De jutott e tenyérverős elismerésből Fekete László - kőgolyóemelgetésből doktorált - izomhegy beosztású erősembernek is, aki tavalyi sikerei közül azt tartotta kiemelésre érdemesnek, hogy egyik versenyén kettő, darabonként 150 kilogrammot nyomó „retiküllel" a kezében 64 métert szaladt. Aki azt hiszi, hogy az ilyen emberfeletti teljesítményre képes sportemberek olyan széles háttal, s még annál is nagyobb arccal (vagyis a szerénységtől távol tartva magukat...) érkeznek egy közgyűlésre, hogy tokostól szakad ki az ajtó, amikor belépnek a terembe, nagyon téved. A szerdai megszállott-ünnepen ugyanis csak és kizárólag olyan hölgyekkel és urakkal sikerült megismerkednem, akik szinte szemlesütős szemérmességgel mesélték el haditetteiket. Rápolti Gyula szupervasember például - akinek az sem okozott gondot, hogy egy mexikói szupertriatlon-versenyen 38 kilométert ússzon, 1800 kilométert kerékpározzon és 422 kilométert fusson (jaj, még leírni sem volt könnyű...) - nemes egyszerűséggel bejelentette nekem a büféasztalnál, hogy a teljesítménye mögött pedig egy picinyke titok sem lappang. - Mondhatnak nekem bármit az egészséges táplálkozásról, meg a felkészülési módszerekről, én bizony akkor is jófajta tokaszalonnával tömtem tele a gyomrom, amikor egy amerikai kollégám kiselőadást tartott különböző energiadús magvak előnyeiről. Aztán meg itt van a jó bor - emelte föl poharát. - Ez kérem mértékkel fogyasztva nem más, mint tökéletes vitaminkúra. Az más kérdés, hogy edzeni persze keményen kell. S hogy mennyire keményen? Rápolti Gyuláról hadd áruljam el: a munka mellett amatőrként sportoló fehérvári férfi munkahelyi igazgatójának engedélyével napközben is edzhetett - gabonás zsákokkal a hátán futott egyik emeletről a másikra. Sipos Istvánnal beszélgetve nem esett ugyan szó emeletekről, meg zsákokról, de épp elég volt megtudnom azt, hogy nem nap az olyan, amikor 20-30 kilométert ne futna le. - Tudom, sokan hitetlenkedve hallgatják a megszállottak teljesítményeit kommentált a kilókat és a kilométereket Sipos Pista. Pedig nem kellene elszörnyedni az eredmények hallatán, ugyanis meggyőződésem, hogy nagyon sokan tudnának egészen kimagaslót produkálni. Csak az a nagy baj, hogy mára rengetegen elfelejtették: a mozgás az ember lételeme, a test pedig egy olyan szerkezet, amelyik kellő karbantartás esetén egészen fantasztikus eredményekre képes. No, azért száz kilométerek lefutására csak nem vállalkozhat mindenki - igyekeztem zavarba hozni a szegedi futókirályt, ám Sipos István csak nem volt arra hajlandó, hogy a szuperman szerepében tetszelegjen. - Az tény, hogy egy bizonyos alapadottságra, az átlagosnál teherbíróbb csontozatra, jó izületekre szükség van a kemény edzésekhez. De mégis azt mondom, hogy a titok nyitja az akaraterőben rejlik. A Megszállottak klubjának tagjai kivétel nélkül arról nevezetesek, hogy saját korlátaikat tudták ledönteni, s elhitték, hogy az emberi teljesítőképesség határa koránt sincs olyan közel, mint azt sokan állítják. Vagyis egy talpig szerény sportember szerint — aki például csak azért nem tervezi, hogy a közeljövőben körbefutja a Földet, mert nincs olyan útvonal, amelyik nem vezetne át háborúval terhelt válságövezeteken... - mindenki belekóstolhat a sikerbe, ha elég erós a lelkek. Hát, ki tudja... A megszállottak klubestjén minden esetre nem volt alkalom e témakörben hoszszabb vitát nyitni. így aztán inkább azt nyomoztam, vajon mi űzi ezeket a vasembereket mindig újabb és újabb izomszaggató teljesítményekre. Ezért is lapoztam bele abba az exkluzív kiadványba, amelyben valamennyi klubtag bemutatkozik, s szól arról, miért is lépett be a fanatikusok kicsinyke táborába. Idézzük hát most néhány szupermegszállott szavait... Álmodjatok, gyerekek! A szegedi dr. Bánki Horváth Béla azt üzeni a világnak, hogy azért úszik, mert úszni egészséges, de azért egészséges, mert úszik. Sipos István szavai: „Futásaimmal mások és magam számára bizonyítom az öntúlszámyalás lehetőségét és a legtöbbször csak tudatunkban lévő korlátok ledöntésének szükségességét." Csorba Simon László ultramaratonista azt mondja: „Akár Párizsba futok, akár Moszkvába, csakis azért teszem, hogy mindig hazafussak. Minél meszszebbre jutok, annál szabadabb vagyok." Fekete László izomfejedelem az ifjúságot szólítja meg, emígyen: „A mai fiatalságnak üzenem: soha ne adják fel. Mindenkiben van egy adottság, ami helyes célokat kitűzve sikerre viheti az embert." Frank Tibort hosszútávfutó (aki egyébként egy börtön parancsnoka...) a kaland vonzza. „Kitolni az emberi teljesítőképesség határait - ez az önmegmérettetés számomra - nyilatkozta. Végül pedig - riportot lecsengető okoskodások helyett - szólaljon meg Gál József, óceánok vitorlázója, aki így összegezte hitvallását: ,JE1 kell hinni, hogy mi is részesei lehetünk igazi kalandoknak. A nagyszerű események nemcsak televízióban, és nemcsak másokkal történhetnek meg, hanem velünk is. Csak akarni kell. Hagyjuk hát álmodni a gyerekeket!" Bátyi Zoltán Szegedet két sportember, Sipos István ultramaratonista és dr. Bánki Horváth Béla úszó képviseli a Megszállottak klubjában. (A szerző felvételei)