Délmagyarország, 1999. február (89. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-12 / 36. szám

6 KITEKINTŐ CSÜTÖRTÖK, 1999. FEBR. 12. Deszk • Munkatársunktól A hagyományokhoz hí­ven idén is bemutatkoznak a deszki művészeti csoportok a helyi közönség előtt a leg­újabb produkcióikkal. Ma este hat órától várják az ér­deklődőket a faluházban. Az „Ezt tanultunk!" című ren­dezvényen többek között fel­lép a Bánát szerb táncegyüt­tes, a helyi általános iskola énekkara, szintetizátorosai, a Deszki Népdalkör és Citera­zenekar, a Gumimacik Rock & Roll Klub növendékei, il­letve a gyerek néptánccso­port. Másnap, szombaton ren­dezik meg Deszken a „Va­lentin-bált". A vendégeket este nyolc órától várják a he­lyi sportcsarnokban. A hét fogásos vacsora elfogyasztá­sa után az AFRO-JAZZ Tánccsoport erotikus- és harci táncokkal szórakoztat­ja a közönséget. A műsor végén mennyasszonyi- és fürdőruha-, illetve fehér­nemű bemutató lesz, a haj­nalig tartó bálon pedig a Zsomboys együttes gondos­kodik a jó hangulatról. A rendezvényre még kaphatók jegyek a deszki sportcsar­nokban. Üllés • Munkatársunktól A téli előadássorozat ke­retében a Csongrád Megyei Agrárkamara és a helyi mezőgazdasági bizottság szakmai előadásokat tart a mezőgazdasági termelőknek és vállalkozóknak. A ren­dezvénynek a Déryné Mű­velődési Ház ad otthont feb­ruár 16-án, kedden. Az előadások témái között sze­repel az adózás 1999-ben, melyről Szűcs Edit, a Csong­rád megyei APEH osztály­vezetője beszél, az időszerű társadalombiztosítási kérdé­sekről Dudás Józsefné, a Csongrád Megyei Nyugdíj­biztosítási Pénztár igazgató­ja ad információkat, míg az agrárkamara tájékoztatóját Gyömbér László ügyvezető igazgató tartja majd. Domaszék • Munkatársunktól Február 20-án bált ren­deznek a helyi vállalkozók. Az immár hatodik bált a résztvevők maguk szervezik azzal a céllal, hogy évente legalább egyszer találkoz­hassanak egymással. A va­csorát Csiszár mesterszakács készíti és szolgálja fel. Zsombé • Munkatársunktól Sokszínű a zsombói Wes­selényi népfőiskola prog­ramja. Hétfőn este dr. Erdei László és dr. Mesterházy Akos a mezőgazdasághoz közel álló témáról, a növé­nyek alkalmazkodó képessé­géről, illetve a növényeket károsító vírusbetegségekről tart előadást, a tudomány mai állása által megengedett - megkövetelt! - alaposság­gal, a hétköznapi hasznosítás lehetőségeit is fölvillantva. CSONGRÁD MEGYE KÖZSÉGEIBEN LAKÓ HIRDETŐINK KEDVEZMÉNNYEL ADHATJÁK FEL KERETES HIRDETÉSÜKET! • Egy tag, egy szavazat Dánia ege alatt A csengelei közgyűlés emléke már a múlté... (Fotó: Gyenes Kálmán) Még ma is föláll sokak hátán a szór, ha a szö­vetkezet szót meghall­ják. Nem számíthatok te­hát rá, hogy hetenkénti sorozatos elmélkedése­met tapsolva olvassák, akiknek amott kellemet­len emlékeik maradtak. Elhínném ugyan azt is, amit a régi hazai szövet­kezetek szószólói még mindig szajkóznak, mi­szerint kár volt szétverni az élenjárókat, mert romhalmaz maradt utá­nuk, ha nem latnam ep­pen a népakarat megtes­tesülését megszünteté­sükben. Az más lapra tartozik, hogy ésszerű módosításokkal annak is lehet folytatása. A kis­parcellás tengődés azon­ban nem a jövő útja. Ot évvel ezelőtt két hetet tölthettem Dániában, az ott szerzett belekóstoló tapasztalataimat szeret­ném elővenni ismét, me­gerősítve Erik Thrane zsombói előadásán hal­lottakkal. Igen egyszerűen hangzik a dán szövetkezeti mozgalom egyik saroktétele: egy tag, egy szavazat. Akkor is, ha a mondat töménységét fölold­juk, hogy teljes értelmét job­ban kifejezhessük: minden tagnak van egy szavazata, il­letve minden tagnak csak egy szavazata van. Szóba se jöhet tehát az aki pénzes, legyen kényes teóriája. Fontos hoz­zátennünk mindjárt: és ezzel az egy szavazattal élnek is a tagok! Nem fordulhat elő, hogy pártszempontok ülik meg a kimondottan gazdasá­gi szerveződés vezetői széke­it. Ha kiderül, hogy valaki a tagok érdekei ellen cselek­szik, azonnal leváltják. A mulasztás is cselekedet. Aki tehát nem tesz meg minden pillanatban mindent, amire akkor éppen kedvező alka­lom kínálkozik, az nem ma­radhat vezetői beosztásban. A mi kutyánk kölke szóba se jöhet se indoklásként, se mentségként. És az se, hogy Tóth elvtárs nem rossz elv­társ, tehát maradjon. A nem rossz, és a kimondottan jó között hatalmas a különbség. Avval az egy szavazatával mindenki a lehető legjobbat akarja támogatni. Vagy in­kább megbízni? Mert a ver­seny óriási, és abban ko­lomprázónak lenni még na­gyobb felelősség. A föld Dániában magántu­lajdonban van, és művelése is magánügy. Lényeges szempont azonban, hogy ott a hazánk népességének mindössze felét kitevő lakos­ság négy százaléka dolgozik csak a mezőgazdaságban. Egy gazdára most negyven hektár esik - átlagszám ez, tehát a több is, a kevesebb is benne van -, és ezt a gazda egyedül műveli. A birtokok egyötödében alkalmaznak ki­segítőt, de szintén csak egyet. Az évtizedekig belénk vert kapitalista kizsákmányolás itt nem érhető tetten. A mi esz­köztelenségbe visszapottyant gazdaságainkhoz képest azonban szinte elképzelhetet­lenül magas fokú a gépesítés. Szegényes és gürcölős viszo­nyaink nyomatékával se mondhatjuk, magát szipo­lyozza ki az a bizonyos négy százalék, bár nagyon meg kell dolgoznia a kenyeréért. Ki az az Erik Thrane, akit erősítésként említettem öt év­vel korábbi tapasztalataim fölidézéséhez? Kecskeméten működik a Dán Kulturális In­tézet, annak a gazdasági ta­nácsadója. Eleve nehéz meg­értenünk, mit keres a kulturá­lis intézetben gazdasági szak­ember, de jó, hogy ott van. Az is nehezen érthető, miért nem Budapestre telepedett maga az intézet, hiszen az összes többi, ami a világon hasonló föladattal létezik, mind fővárosban működik. Azért, mert Bács-Kiskun me­gyének már volt testvérme­gyei kapcsolata Viborg me­gyével. Jó lenne, ha Csong­rád megye is követné példá­ját, elég bizonyíték van rá, hogy érdemes. És Dánia készsége is megvan hozzá. Viborg megye fizeti Erik Thranet is. Nem meghökkentés szán­dékával írtuk bele a címbe té­nyezőként a trágyát. Dániá­ban sok az állattartó telep, leginkább híg trágyát hagy maga után valamennyi, és még nem találták föl a trá­gyapasztillázó üzemet, hogy elegánsan csomagolva expor­tálni tudják. Ami ott ter­melődik, azt ott kell fölhasz­nálni. A föld trágyázására természetesen, de ennek is határt szab az ésszerűség meg a környezetvédelem. Amikor kint jártunk, mi hök­kentünk meg, milyen szigorú előírások rögzítik - és el­lenőrzik! -, ki mennyit szór ki a földjére. A szocialistá­nak hirdetett tervgazdálkodás ahhoz képest kismiska volt. Említettük múltheti írásunk­ban, hogy 40 hektár körül van az egy gazdaságra eső földterület. Huszonöt évvel korábban csak 23 hektár volt. A tendencia tehát emelkedő. Mit tehet az a farmer, akinek több a trágyája, mint a föld­je? Bérel hozzá. Akikhez mi eljutottunk, a nyolcvan hek­tár körül jártak. Többnyire takarmányt termeltek, hiszen a rengeteg jószágnak ennie kell. A lényeg, hogy az állat­tartó teleppel kiegészített far­mokon is az az egyetlen em­ber végezte az összes mun­kát, akiről már szóltunk. Is­mételjük, nagyszerű gépesí­téssel. Érdemes visszaidéznünk akkori egyik beszélgetésünk részletét. Többezer disznó nevelkedett a farmon, és mi februárban jártunk ott. Meg­kérdeztük a gazdát, ma mikor kelt? Hétkor. Ember, az a sok disznó addig szétrágta a be­rendezést! Miért rágta volna? Óraütésre hatkor megkapta mind a maga adagját. A telje­sen automata berendezés minden állatnak kimérve, megmelegítve tálalta. A disz­nó pedig, belső órájához iga­zodva, pontosan hatra várta. Nyugodtan alhatott a gazda. Marhákat hizlaló telepen is jártunk. Ott is automatizál­va minden. Éjszaka az istál­lóban történhetnek skandalu­mok, de a gazdának nem kell mindig kimennie. A konyha sarkában a képernyő, az is­tállóban meg ipari kamera, amikor úgyis megébred, ráte­kint a monitorra, és láthatja, szépen kérődzik valamennyi. Harválh Dezső Wtvce ördöge A z ördögök találkahelyén, - a Szentpéter-sétá­nyon - nagyon várták a mi Vincénket. Mivel nem akaródzott odasietni, elébe küldték a lelkekért felelős Samut. Lelkére kötötték: mindenképp hozza magával. - Nekem nem állt kötélnek - így az emberi test csúfságán fáradozó Tatu ördög. - Egyik lábát rövi­debbre hagyattam, hátára púpot tetettem, fogait hl­jasra rakattam, de él mint Marci Hevesen. - A szívével, eszével se bírtunk. Istenhívő ma­radt. Meg a kezével se - gonoszkodik Tülök ördög. Ahány, mind összeborzad. Samu nyugalmat int. A lélek útján beszélt már Vince fejével. Próbált belé ördögi lelket verni, azzal, hogy sánta kutyának, csúf ördögfinek nevezte, s kérte, hagyja a földi javakat! - Az Isten nyakára nem mehet senki a maga aka­ratából - állt ellent ennek a mi Vinczénk. Fohász­kodva könyörgött Urához-Teremtőjéhez, hogy sza­badítsa meg a Gonosztól, s zargassa azt a Poklok poklára. Samu ilyenkor oda-odakoppantott az égi nagykalapácsával. Az ütéseket mindenkor a meg­szólított ember lelkére mérte. Mestersége volt úgy ütni a pokol vasfazekát, hogy annak már a zaja is fájjon az élőnek. Lelkükben kívánta megtörni az embereket, hogy utána már könnyű zsákmányai le­gyenek az ördögök seregének. Miután az ördögök sose halnak meg, élete során Samu, rengeteg em­bert elkalapált így. Vasüstjének kongásától ezer öröm töltötte el most is a Parasztok Ördögeinek Gyülekezetét. Egymást ölelgették, hogy Samujuk milyen istenien teszi a dolgát. Látták, hogyne látták volna, hogy a mi Vincénk, Perczel hű fia, száz sebből vérzik ugyan, de fölsza­badítja magát a Gonosz uralma alól. - Ördöge van Vince, mondták a földi hatalmasok is. Elvették földjét, eltiltották az asszonyi gyönyö­röktől, rárakták a nagy népi gerincgörnyesztőt. De Vince maradt, mint a ma született bárány. Soha senkinek nem ártott, ahol és amennyit tudott, segí­tett. Mivel az élet pörölye, amely a többi perczelire is számolatlanul mérte csapásait, se kímélte, a szi­laj homok árvalányhajat termett csupán. Adózott tisztelettel a szegénység Istenének. Mindez a mi Vincénket a szentpéteri sétány ördö­geinek gyülekezetében a gyűlölt emberek leggyűlöl­tebbikévé tette. Megannyi kín, mérhetetlen szenve­dés, tengernyi nyomorúság ellenére vígan fütyörész, szemükben ez fölébe hágott minden ördögi fájda­lomnak. Nagy népek nációit sikerült már összeug­rasztaniuk - ölik is egymást kedvükre - de addig nem lehetnek elégedettek, míg a perczelieket is meg nem leckéztetik, közülük is a Pokolnak legjobban ellenálló Vincét. Döntöttek: az éj leple alatt támad­ják, merhogy a magyar paraszt dolgozik látástól va­kulásig. Belehallgat Vince a csábításba: - Nálatok tényleg más lesz az életem? - Ahogy kileheled a lelked, megtudod. - Mégis, mit tesztek velem? - Átváltoztatunk! - Ugrálhatok, táncolhatok? - Amennyit csak akarsz. - Meggazdagszom? - Ha jössz, tiéd a Poklok Országa. YYallotta a rádióban, hogy az ember a másik éle JLm. tében állat képében egyszer-kétszer visszatér­het oda, ahol az otthona volt. A lelke megmarad, teste lehet galamb, lehet bika, lehet ló. Lehet vadál­lat is. Cirkuszi medve, vagy köteles kis csimpánz. Tényleg, réved vissza, hogy megcsodált egyszer egy kis szőrmókot a vásárban. A sátoros ember ugrál­tatta, bukfenceztette. A kis állat röppent egyik pad­ról a másikra, tornázott, tótágast állt. A látvány ele­venedésével Vincén mégis irgalmatlan keserűség lesz úrrá. Parasztosan förmed a pokol küldöttére, Samura: - A jó anyátokat! Belőlem ne csináljatok majmot! S így lett a mi Vincénk Perczel hőse, kit még ál­mában sem kisérthetett meg az ördög. NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHATJA A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, ffl út 88. TeL: 62/269-397. BáJástya, Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasl u. I. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Új u. 1. Tel.: 62/287-156. Öttömös, Rúzsai u. 1. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhin u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fö u. 2. TeL: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21 /A. TeL: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504. Nem gatyáznak ­A télre mindig készülni kell. (Fotó: Gyenes Kálmán) fáznak! • Munkatársunktól Megzördült az idő, iga­zolva, hogy februárban még tényleg „nem eszi meg a kutya a telet!", s ezt a fa­munkások előre sejtették. Könnyű volt nekik, hiszen amióta világ a világ, ez így történik. Őszre tél jön, me­legre - hideg. Nyilván, ami­kor idejük engedi, előre harcolnak a melegért. Faso­rok, erdőrészek esnek áldo­zatául ebbéli igyekezetük­nek. A rönkökből rakások lesznek, a rakásokból ge­renda, oszlop, tűzifa. Vagy éppen olyan tuskó, amiről bármit gondolhatunk - ha fázunk...

Next

/
Thumbnails
Contents