Délmagyarország, 1999. február (89. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-12 / 36. szám

6 KITEKINTŐ CSÜTÖRTÖK, 1999. FEBR. 12. Deszk • Munkatársunktól A hagyományokhoz híven idén is bemutatkoznak a deszki művészeti csoportok a helyi közönség előtt a legújabb produkcióikkal. Ma este hat órától várják az érdeklődőket a faluházban. Az „Ezt tanultunk!" című rendezvényen többek között fellép a Bánát szerb táncegyüttes, a helyi általános iskola énekkara, szintetizátorosai, a Deszki Népdalkör és Citerazenekar, a Gumimacik Rock & Roll Klub növendékei, illetve a gyerek néptánccsoport. Másnap, szombaton rendezik meg Deszken a „Valentin-bált". A vendégeket este nyolc órától várják a helyi sportcsarnokban. A hét fogásos vacsora elfogyasztása után az AFRO-JAZZ Tánccsoport erotikus- és harci táncokkal szórakoztatja a közönséget. A műsor végén mennyasszonyi- és fürdőruha-, illetve fehérnemű bemutató lesz, a hajnalig tartó bálon pedig a Zsomboys együttes gondoskodik a jó hangulatról. A rendezvényre még kaphatók jegyek a deszki sportcsarnokban. Üllés • Munkatársunktól A téli előadássorozat keretében a Csongrád Megyei Agrárkamara és a helyi mezőgazdasági bizottság szakmai előadásokat tart a mezőgazdasági termelőknek és vállalkozóknak. A rendezvénynek a Déryné Művelődési Ház ad otthont február 16-án, kedden. Az előadások témái között szerepel az adózás 1999-ben, melyről Szűcs Edit, a Csongrád megyei APEH osztályvezetője beszél, az időszerű társadalombiztosítási kérdésekről Dudás Józsefné, a Csongrád Megyei Nyugdíjbiztosítási Pénztár igazgatója ad információkat, míg az agrárkamara tájékoztatóját Gyömbér László ügyvezető igazgató tartja majd. Domaszék • Munkatársunktól Február 20-án bált rendeznek a helyi vállalkozók. Az immár hatodik bált a résztvevők maguk szervezik azzal a céllal, hogy évente legalább egyszer találkozhassanak egymással. A vacsorát Csiszár mesterszakács készíti és szolgálja fel. Zsombé • Munkatársunktól Sokszínű a zsombói Wesselényi népfőiskola programja. Hétfőn este dr. Erdei László és dr. Mesterházy Akos a mezőgazdasághoz közel álló témáról, a növények alkalmazkodó képességéről, illetve a növényeket károsító vírusbetegségekről tart előadást, a tudomány mai állása által megengedett - megkövetelt! - alapossággal, a hétköznapi hasznosítás lehetőségeit is fölvillantva. CSONGRÁD MEGYE KÖZSÉGEIBEN LAKÓ HIRDETŐINK KEDVEZMÉNNYEL ADHATJÁK FEL KERETES HIRDETÉSÜKET! • Egy tag, egy szavazat Dánia ege alatt A csengelei közgyűlés emléke már a múlté... (Fotó: Gyenes Kálmán) Még ma is föláll sokak hátán a szór, ha a szövetkezet szót meghallják. Nem számíthatok tehát rá, hogy hetenkénti sorozatos elmélkedésemet tapsolva olvassák, akiknek amott kellemetlen emlékeik maradtak. Elhínném ugyan azt is, amit a régi hazai szövetkezetek szószólói még mindig szajkóznak, miszerint kár volt szétverni az élenjárókat, mert romhalmaz maradt utánuk, ha nem latnam eppen a népakarat megtestesülését megszüntetésükben. Az más lapra tartozik, hogy ésszerű módosításokkal annak is lehet folytatása. A kisparcellás tengődés azonban nem a jövő útja. Ot évvel ezelőtt két hetet tölthettem Dániában, az ott szerzett belekóstoló tapasztalataimat szeretném elővenni ismét, megerősítve Erik Thrane zsombói előadásán hallottakkal. Igen egyszerűen hangzik a dán szövetkezeti mozgalom egyik saroktétele: egy tag, egy szavazat. Akkor is, ha a mondat töménységét föloldjuk, hogy teljes értelmét jobban kifejezhessük: minden tagnak van egy szavazata, illetve minden tagnak csak egy szavazata van. Szóba se jöhet tehát az aki pénzes, legyen kényes teóriája. Fontos hozzátennünk mindjárt: és ezzel az egy szavazattal élnek is a tagok! Nem fordulhat elő, hogy pártszempontok ülik meg a kimondottan gazdasági szerveződés vezetői székeit. Ha kiderül, hogy valaki a tagok érdekei ellen cselekszik, azonnal leváltják. A mulasztás is cselekedet. Aki tehát nem tesz meg minden pillanatban mindent, amire akkor éppen kedvező alkalom kínálkozik, az nem maradhat vezetői beosztásban. A mi kutyánk kölke szóba se jöhet se indoklásként, se mentségként. És az se, hogy Tóth elvtárs nem rossz elvtárs, tehát maradjon. A nem rossz, és a kimondottan jó között hatalmas a különbség. Avval az egy szavazatával mindenki a lehető legjobbat akarja támogatni. Vagy inkább megbízni? Mert a verseny óriási, és abban kolomprázónak lenni még nagyobb felelősség. A föld Dániában magántulajdonban van, és művelése is magánügy. Lényeges szempont azonban, hogy ott a hazánk népességének mindössze felét kitevő lakosság négy százaléka dolgozik csak a mezőgazdaságban. Egy gazdára most negyven hektár esik - átlagszám ez, tehát a több is, a kevesebb is benne van -, és ezt a gazda egyedül műveli. A birtokok egyötödében alkalmaznak kisegítőt, de szintén csak egyet. Az évtizedekig belénk vert kapitalista kizsákmányolás itt nem érhető tetten. A mi eszköztelenségbe visszapottyant gazdaságainkhoz képest azonban szinte elképzelhetetlenül magas fokú a gépesítés. Szegényes és gürcölős viszonyaink nyomatékával se mondhatjuk, magát szipolyozza ki az a bizonyos négy százalék, bár nagyon meg kell dolgoznia a kenyeréért. Ki az az Erik Thrane, akit erősítésként említettem öt évvel korábbi tapasztalataim fölidézéséhez? Kecskeméten működik a Dán Kulturális Intézet, annak a gazdasági tanácsadója. Eleve nehéz megértenünk, mit keres a kulturális intézetben gazdasági szakember, de jó, hogy ott van. Az is nehezen érthető, miért nem Budapestre telepedett maga az intézet, hiszen az összes többi, ami a világon hasonló föladattal létezik, mind fővárosban működik. Azért, mert Bács-Kiskun megyének már volt testvérmegyei kapcsolata Viborg megyével. Jó lenne, ha Csongrád megye is követné példáját, elég bizonyíték van rá, hogy érdemes. És Dánia készsége is megvan hozzá. Viborg megye fizeti Erik Thranet is. Nem meghökkentés szándékával írtuk bele a címbe tényezőként a trágyát. Dániában sok az állattartó telep, leginkább híg trágyát hagy maga után valamennyi, és még nem találták föl a trágyapasztillázó üzemet, hogy elegánsan csomagolva exportálni tudják. Ami ott termelődik, azt ott kell fölhasználni. A föld trágyázására természetesen, de ennek is határt szab az ésszerűség meg a környezetvédelem. Amikor kint jártunk, mi hökkentünk meg, milyen szigorú előírások rögzítik - és ellenőrzik! -, ki mennyit szór ki a földjére. A szocialistának hirdetett tervgazdálkodás ahhoz képest kismiska volt. Említettük múltheti írásunkban, hogy 40 hektár körül van az egy gazdaságra eső földterület. Huszonöt évvel korábban csak 23 hektár volt. A tendencia tehát emelkedő. Mit tehet az a farmer, akinek több a trágyája, mint a földje? Bérel hozzá. Akikhez mi eljutottunk, a nyolcvan hektár körül jártak. Többnyire takarmányt termeltek, hiszen a rengeteg jószágnak ennie kell. A lényeg, hogy az állattartó teleppel kiegészített farmokon is az az egyetlen ember végezte az összes munkát, akiről már szóltunk. Ismételjük, nagyszerű gépesítéssel. Érdemes visszaidéznünk akkori egyik beszélgetésünk részletét. Többezer disznó nevelkedett a farmon, és mi februárban jártunk ott. Megkérdeztük a gazdát, ma mikor kelt? Hétkor. Ember, az a sok disznó addig szétrágta a berendezést! Miért rágta volna? Óraütésre hatkor megkapta mind a maga adagját. A teljesen automata berendezés minden állatnak kimérve, megmelegítve tálalta. A disznó pedig, belső órájához igazodva, pontosan hatra várta. Nyugodtan alhatott a gazda. Marhákat hizlaló telepen is jártunk. Ott is automatizálva minden. Éjszaka az istállóban történhetnek skandalumok, de a gazdának nem kell mindig kimennie. A konyha sarkában a képernyő, az istállóban meg ipari kamera, amikor úgyis megébred, rátekint a monitorra, és láthatja, szépen kérődzik valamennyi. Harválh Dezső Wtvce ördöge A

z ördögök találkahelyén, - a Szentpéter-sétányon - nagyon várták a mi Vincénket. Mivel nem akaródzott odasietni, elébe küldték a lelkekért felelős Samut. Lelkére kötötték: mindenképp hozza magával. - Nekem nem állt kötélnek - így az emberi test csúfságán fáradozó Tatu ördög. - Egyik lábát rövidebbre hagyattam, hátára púpot tetettem, fogait hljasra rakattam, de él mint Marci Hevesen. - A szívével, eszével se bírtunk. Istenhívő maradt. Meg a kezével se - gonoszkodik Tülök ördög. Ahány, mind összeborzad. Samu nyugalmat int. A lélek útján beszélt már Vince fejével. Próbált belé ördögi lelket verni, azzal, hogy sánta kutyának, csúf ördögfinek nevezte, s kérte, hagyja a földi javakat! - Az Isten nyakára nem mehet senki a maga akaratából - állt ellent ennek a mi Vinczénk. Fohászkodva könyörgött Urához-Teremtőjéhez, hogy szabadítsa meg a Gonosztól, s zargassa azt a Poklok poklára. Samu ilyenkor oda-odakoppantott az égi nagykalapácsával. Az ütéseket mindenkor a megszólított ember lelkére mérte. Mestersége volt úgy ütni a pokol vasfazekát, hogy annak már a zaja is fájjon az élőnek. Lelkükben kívánta megtörni az embereket, hogy utána már könnyű zsákmányai legyenek az ördögök seregének. Miután az ördögök sose halnak meg, élete során Samu, rengeteg embert elkalapált így. Vasüstjének kongásától ezer öröm töltötte el most is a Parasztok Ördögeinek Gyülekezetét. Egymást ölelgették, hogy Samujuk milyen istenien teszi a dolgát. Látták, hogyne látták volna, hogy a mi Vincénk, Perczel hű fia, száz sebből vérzik ugyan, de fölszabadítja magát a Gonosz uralma alól. - Ördöge van Vince, mondták a földi hatalmasok is. Elvették földjét, eltiltották az asszonyi gyönyöröktől, rárakták a nagy népi gerincgörnyesztőt. De Vince maradt, mint a ma született bárány. Soha senkinek nem ártott, ahol és amennyit tudott, segített. Mivel az élet pörölye, amely a többi perczelire is számolatlanul mérte csapásait, se kímélte, a szilaj homok árvalányhajat termett csupán. Adózott tisztelettel a szegénység Istenének. Mindez a mi Vincénket a szentpéteri sétány ördögeinek gyülekezetében a gyűlölt emberek leggyűlöltebbikévé tette. Megannyi kín, mérhetetlen szenvedés, tengernyi nyomorúság ellenére vígan fütyörész, szemükben ez fölébe hágott minden ördögi fájdalomnak. Nagy népek nációit sikerült már összeugrasztaniuk - ölik is egymást kedvükre - de addig nem lehetnek elégedettek, míg a perczelieket is meg nem leckéztetik, közülük is a Pokolnak legjobban ellenálló Vincét. Döntöttek: az éj leple alatt támadják, merhogy a magyar paraszt dolgozik látástól vakulásig. Belehallgat Vince a csábításba: - Nálatok tényleg más lesz az életem? - Ahogy kileheled a lelked, megtudod. - Mégis, mit tesztek velem? - Átváltoztatunk! - Ugrálhatok, táncolhatok? - Amennyit csak akarsz. - Meggazdagszom? - Ha jössz, tiéd a Poklok Országa. YYallotta a rádióban, hogy az ember a másik éle JLm. tében állat képében egyszer-kétszer visszatérhet oda, ahol az otthona volt. A lelke megmarad, teste lehet galamb, lehet bika, lehet ló. Lehet vadállat is. Cirkuszi medve, vagy köteles kis csimpánz. Tényleg, réved vissza, hogy megcsodált egyszer egy kis szőrmókot a vásárban. A sátoros ember ugráltatta, bukfenceztette. A kis állat röppent egyik padról a másikra, tornázott, tótágast állt. A látvány elevenedésével Vincén mégis irgalmatlan keserűség lesz úrrá. Parasztosan förmed a pokol küldöttére, Samura: - A jó anyátokat! Belőlem ne csináljatok majmot! S így lett a mi Vincénk Perczel hőse, kit még álmában sem kisérthetett meg az ördög. NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHATJA A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, ffl út 88. TeL: 62/269-397. BáJástya, Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasl u. I. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Új u. 1. Tel.: 62/287-156. Öttömös, Rúzsai u. 1. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhin u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fö u. 2. TeL: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21 /A. TeL: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504. Nem gatyáznak A télre mindig készülni kell. (Fotó: Gyenes Kálmán) fáznak! • Munkatársunktól Megzördült az idő, igazolva, hogy februárban még tényleg „nem eszi meg a kutya a telet!", s ezt a famunkások előre sejtették. Könnyű volt nekik, hiszen amióta világ a világ, ez így történik. Őszre tél jön, melegre - hideg. Nyilván, amikor idejük engedi, előre harcolnak a melegért. Fasorok, erdőrészek esnek áldozatául ebbéli igyekezetüknek. A rönkökből rakások lesznek, a rakásokból gerenda, oszlop, tűzifa. Vagy éppen olyan tuskó, amiről bármit gondolhatunk - ha fázunk...