Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-29 / 24. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK, 1999. JAN. 29. Dóc • Gábor János: birkanyíró és gyümölcskertész Metszeni tanította bal kezét A szociális gondozó meghozta az ebédet. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Munkatársunktól Ma, pénteken 13.30-kor képviselő-testületi ülést tartanak Dócon. Belovai Pál polgármester előadása után a község egészségügyi helyzetéről lesz szó. Elsőként dr. Tóth István háziorvos ismerteti a munkáját, beszámol a dóciak egészségi állapotáról, jellemzőbb betegségekről és az iskolai szűrésekről. Révész Ferencné védőnő a gyermek védőoltásairól, tanácsadásokról és különféle segélyekről tájékoztatja a képviselőket. Dr. Nagy Rudolf fogorvos pedig a fogászati rendelő korszerűsítéséről, vizesblokk építéséről, eszközök vásárlásáról és az ÁNTSZ által kiadott ideiglenes működési engedélyről számol be. Pusztamérges • Munkatársunktól A Pusztamérgesi Közoktatási Intézmény rajzpályázatot hirdet „Szőlőindák" címmel. A pályázat kapcsolódik a május 14-én Pusztamérgesen megrendezendő IX. alföldi borverseny eseményeihez, melyet lapunk is támogat. A 6-18 éves diákoknak rajzokon kell megörökíteniük a bortermelő vidék mindennapjait, hagyományait. A beérkező munkákból kiállítás nyílik a rendezvény napján. A korosztályonként az első három helyezett pénz- és tárgyjutalomban részesül. A rajzokat április 30-áig a következő címre kell beküldeni: Pusztamérgesi Közoktatási Intézmény, 6785 Pusztamérges, Ifjúság tér 1. Röszke • Munkatársunktól Paprikakonferenciát tartottak a minap Röszkén. Kutatók, gazdák, feldolgozók, piacolók, politikusok mondták el véleményüket a magyar paprika jelenlegi állapotáról, amely még mindig a legjobban keresett portékáink egyike a világ nagy kereskedéseiben. Bár pillanatnyilag komoly terhek rakódnak a tisztességes szándékkal munkálkodó csoportok, családok vállára. A fórum résztvevői kérték az állapotok mihamarébbi megváltoztatását, s abban egyeztek meg, hogy a szegedi s később a kalocsai nagytájon is lépéseket tesznek az új gazdálkodási, feldolgozói, értékesítői forma megteremtésére. Ma is tartanak fórumot a röszkei művelődési házban, hat órától a falugazdásznak tehetnek föl kérdéseket az őstermelők, a gazdálkodók. Zsombó • Munkatársunktól „Kihelyezett ülést" tart holnap, szombaton a zsombói Wesselényi népfőiskola. A szegedi Szeghy Endre kórust látja vendégül, de nem az egykori tanyai iskolában, mert ott el sem férnének, hanem a falu művelődési házában. Dombiné Kemény Erzsébet tart előadást a romantikus zenéről, este 6-kor, ezt egészíti ki a pedagógus női kar dr. Mihálka György vezényletével. Hétfőn aztán visszazökkennek a régi kerékvágásba, és dr. Balogh Ádám előadását hallgatják meg ugyancsak 6 órakor a máj- és epeutak betegségeiről, és az epekövességről. Tizenhét éve közelebbről is ismerem a zsombói Bába dűlőben Gábor Jánost, de már előbb is találkoztam vele. Sok mindent tudtam róla, mégis ezer szál futott össze, amikor leültünk beszélgetni. Birkanyíró lett, mert egy nap alatt négy napszámos bérét kereshette meg. Pár évvel ezelőtt megkért, kerítsek neki olyan térképet, amelyiken Dég környéke is rajta van. Hajszál híján ott esett fogságba. A részleteket most beszélte el. Olvasni nagyon szeret. Tegeződünk. 9 Jó erőben vagy. - Mint afféle kéthetes. Idén leszek hetvenhét. Az öregátkosban az egész béketábor megünnepelte születésem napját, november 7-ét. Olvastad a Pergőtüzet? 9 A sorozatot láttam a tévében. - Nagyra becsülöm Sára Sándort, ő vágott bele a sürejébe. Olyanokról írt, akik a pokolból tértek haza. Vagy inkább a pokol mögül? Mert aki ott volt a tűzvonalban, sajnos, az ott is maradt. 9 Azért olvastad, hogy megtudd, mitől menekültél meg? - Azért is. Századparancsnokunk tartalékos tiszt volt, civilben tanító. Bogárdipusztán bent járt a zászlóaljparancsnokságon, látta a térképet. Minket áldoztak volna föl, hogy a többiek menekülhessenek. Amikor kijött, négyünket szólított. Rádiósok voltunk, azt hittük, vonalat kell kiépítenünk. Bementünk • Munkatársunktól Arany János a Toldi Első énekében, annak is a második versszakában a mezei kútágast (hórihorgas gémmel) óriás szúnyoghoz hasonlította s azt mondta rá, olyan: „Mely az öreg földnek vérit, most szíja ki". Mikor a perczeli mezőn árválkodó jószágitató helyet a fotósember megpillantotta, s úgy fogta a gépének lencséjébe, hogy a vakondtúrások a fölpuffad csípések helyét idézzék, a magunkfajta képnéző ember csak annyit mondhat: aki keres, talál. Dégre, ott mondta meg, hogy se magát, se a századát nem áldozza föl. Győrben van a menyasszonya, menjünk mi is, amerre mennünk kell. Elindultunk, teljes fölszereléssel, de kimondtuk, nem lövünk. A decemberi nagy ködben összeakadtunk egy orosszal. Pár lépésre volt tőlünk, amikor megláttuk. Elővette a pisztolyát, mi meg föltartottuk a kezünket. Áttette a pisztolyt a bal kezébe, és intett, menjünk oda. Lekezelt velünk. Nála barátságosabb oroszt azóta se láttam. Bevitt bennünket a majorba, elvették fegyvereinket, és azt mondták, egy kilométerre van ide a kommandó, oda menjünk, ott kapunk dokumentet. Odajött hozzánk, kézzel-lábbal magyarázta, katonaruhánkat tapossuk a sárba, a kommandóra pedig be ne menjünk. Ahol az éjszakát töltöttük, az asszonyok a szomszédoktól szedtek össze mindenféle rongyos göncöket, nyalka civilbe vágtuk magunkat, és elindultunk. A bakancsunk megmaradt, meg az alsóneműnk. A majorudvaron egy orosz katona lovat szerzett, föl akart rá ülni, de a ló soha nem volt nyereg alatt, nagyon nem akarta. Odament a Pista, föltette rá. Észrevette kifényesített bakancsát: te szoldát vagy? El is vitték, másfél év múlva jött haza a fogságból. Mi is összefutottunk egy másikkal, ő meg azt mondta, mehettek haza a mamkához meg a zsenkához. Pasli! Tűnjetek el! Elnyelt bennünket a hatalmas kukoricás. Pislákoló fényt láttunk, mint a mesében, vályogvető cigány házában aludtunk, friss szalmán, és egy csinos cigányasszony vezetett ki bennünket reggel a kukoricásból. 9 Hol tanultál oroszul? - Amikor bevonultunk, vettem egy vékonyka katonai szótárt. Olvasgattam, tanulgattam. Ennyi a tudományom ma is. És kézzel-lábbal is szót lehet érteni. Megint találkoztunk egy orosszal, ő a János bakancsát cserélte el a sajátjával. Az meg két számmal kisebb volt, egész úton jajgatott Jani, ne siessünk annyira, mert a lába összegyűrődött a kicsi bakancsban. Az elején mindenáron légvédelmi tüzér akartam lenni, mert azok hátulról lőnek, de friss csatatereken jöttünk át, az egyiken légvédelmi üteget lőttek szét az oroszok. De jó, hogy mégse tüzér lettem! Az egyik halott zsebéből tábori lap lógott ki, megnéztem, hátha üzenni tudok a hozzátartozóinak, de úgy lehetett vele, mint én sokszor: elkezdtem, de nem volt időm befejezni. A címe is lemaradt. Azt még el ne felejtsem, Bogárdi-puszta temetőjében rendfokozat szerint feküdtek a hosszú gödör partján a halott magyar katonák, alezredestől lefelé. Az egyik a dorozsmai tiszti főorvos volt. Rajta se csizma, se nadrág, de még gatya se. A zubbony hajtókáján ott a kígyó a méregpohárral, tévedés kizárva. Különben is jól ismertük egymást. Se lövést, de még csak vért se láttunk rajtuk. A doktor oltotta volna be mindet? Vagy kézigránát légnyomása végzett velük? Ma se tudom. Huszonöt év múlva visszamentünk, feleségestül. Egy család lakott még a majorban, meg az öreg tanítónő, de ő se volt otthon. Mondták, halottak napján mindig visz virágot az orvos sírjára. Már az Alföldön jártunk, egy tanyában egyedül volt az ember. Se család, se feleség? Felesége van, de a szeme láttára annyian megerőszakolták, kórházba kellett vinni. Te keserves világ! 9 A birkanyírást kitől tanultad? - Apámtól. Azt mondta, ha nagyon akarnak veled beszélni az öregasszonyok, akkor se állj meg, mert akkor nem keresel. Az én szempontomból az a jó birka, amelyiken kevés a szőr, de mi legtöbbször merinói fajtát nyírtunk, annak pedig csak az orrán meg a körme hegyén nincsen gyapjú. Kosokat nyírtam egyszer. Levetkőzés után nem ismerik meg egymást, bőgtek és döfölyköztek. Hátráltak, két lábra álltak, és akkorát csattant a két szarvuk, én bizony mindig azokat néztem. Kettőnek a fejét szétcsapták, és a harmadik is megsérült. Kérdeztem, mi lesz velük. Majd levágjuk. Ha legalább filmre tudnám venni a kosok harcát, vagy ha látnék valahol ilyen filmet, órákig el tudnám nézni ma is. Izgága fajta, főleg akkor, ha együtt vannak. Öt-hat kilót minden nyírási szezonban lefogytam, akkora hajtás volt. Tönkrement a csuklóm is bele. 9 A gyümölcsfákat most is te metszed. - Arra megtanítottam a bal kezemet. HorváHi Dezső Óriás szúnyognak képzelné valaki..." A pusztai kút magánya. (Fotó: Gyenes Kálmán) A mama malata A

kisonoka incselkedős: - Mamaleone! Ha a malacodra nézek, azt a kis kopasz, szétálló fülű, kövér banditát látom, aki már kinyírta a fél Vadnyugatot... - Bolondokat beszélsz, kicsi fiam. Nagyapád tömött tele hülyeségekkel Meg az a sok buta film a tévében. Már hogyan lenne az én kis drága jószágom bűnöző. S mint annyiszor, ilyen megjegyzés után a Mama megint cukorfalatozza a malacot. A Papót elfutja az ideg, pedig már belenyugodhatott volna, hogy a Mama jó ideje az asztalhoz ülteti s ott dédelgeti ezt a dögöt. Szerinte mégiscsak egy állat, ha kezes is. A Mama már varrt neki felöltőt. A malac kimondottan élvezte. Kéjesen fetrengett, lábait az égnek dobálva simogattatta hasát, cirógattatta fültövét, borzoltatta fejszőrét. A nagyobbik fiú le merte tenni a nagy esküt, ha az Öreg - mármint a Papó - leköltözik a hálóágyról, a Mama maga mellé fekteti - Nem mindegy, hogy ki böfög mellettem? - kérdezett vissza jókedvében a Mama, mikor ez bekövetkezett. - Anyátok bedilizett - fakadt ki erre a jó Papó. Aki, mivel mindig a legnagyobb ellenszenvvel viseltetett a házi kedvenc iránt, s amikor csak tehette dühében belerúgott, megcsavarta a fülét, s csak akkor hagyott föl ezekkel, mikor az ilyen cselekedetei összefüggésbe voltak hozhatók az utána következő szerencsétlenséggel kéztörés, a munka elvesztése stb... Papó szerint, mikor nem látják őket, például az éjjeli mosogatásokkor még csőröznek is, és a Mama nem titkolt szándékkal már „oda-odanyúl a malacnak". - Ugyan már Apuka! - venné el ilyenkor a gonoszság hevét a menye. - Azért mindennek van határa. Szegény Mama. Elhidegült tőle a családja, valakiben csak meg kell találni a boldogságát. Az a malac tényleg jól a szívéhez nőtt, de ne gondoljon mindjárt mocsokságot. Bele csak nem szerelmesedett... - Kismenyem, tiszteletben tartva a vérző női érzelmeket, te ha férfi lennél, mire gondolnál, ha az életed párja egyszer csak díszes kancicomázókat varrna, íztelen disznókosztokat főzne, s ágyában süldőhangon töfögne? - Szive joga! - hűti le a felhevült érzelmi kifakadást a Sógorasszony. - Minden férfi egy nagy disznó, és Angyika ha igazából a malacba szerelmes, miért ne vállalhatná azt ország-világ előtt. - Na még csak az kéne, hogy bevigye a Friderikusz műsorába - szólt elkeseredetten a kisebbik fiú, azon a titkos családi megbeszélésen, ahol a kisonoka továbbra is gengszteri lélekvándorlásnak, az apjuk a hibbant tyúk mániájának nevezte a malac házbéli jelenlétét. Ahol a megértésre hajlamosabb asszonynép is kicsit már túlzónak találta a Mama ragaszkodását az állatkájához - Tudod ki vagyok én? - szólal meg a Mamának a malaci egyszer az éji holdvilágnál - Olyan nagyon nem érdekel - válaszol, de hagyja, hadd beszélje ki magát, hogy tényleg kicsoda is. És a malac kibeszélte, hogy az előző gazdája mindig mesét mondott a gyerekeinek, a kismalacról meg a farkasokról s akkor mindig megsajnálta azt a szegény farkast, akit mindig leforráztak. Merthogy neki igazából farkas lelke van, csakhogy ő nem Farkasember, mint a filmbeli Jack Nikolson, aki éjszaka farkas, nappal meg ember, hanem ő a Disznóember, ki nappal malac - éjszaka meg ember. A Mama ekkor megtapogatta magát: melleit, csípejét, farát, combját s átfut rajta, hogy nem biztos, hogy álom az az álom amióta ezzel a malaccal hál A Jóisten jóságos. Száll, lebeg, mostanság akkor is, ha előtte nem kokszol be, csak éppen lenyom néhány adagot a dugipiábóL Hirtelenjében most sem tudja, hogy amit hall, az beszéd-e vagy álmában történik s kéri a malacot, mesélje tovább, hogyan érez iránta, ha már éjjel ember, nappal meg disznó. A Disznóember erre őszintén kifejti, hogy csak a mesék világából táplálkozik, abba éli bele magát igazán. Amióta itt él ebben a családban, a farkasvére nem hagyja nyugodni. Rákérdez a Mamára, hogy emlékszik-e még a Piroska és a farkas meséjére, s mivel igenlő választ kap, megkönnyebbülten - ajnározott malacot megszégyenítő étvággyal - fogyasztja el az ájuldozó nagymamát. n Másnap a kisonoka fedezte föl a szörnyűséget, s kiÍVÉ szaladt a száján: szegény Maminak mégse volt malaca... fllA-jerm ti^jcrT NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHATJA A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, fű út 88. Tel.: 62/269-397. Balástya, Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasl u. I. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A.Tel.: 62/288-231. Forráskút, Úi u. 1. Tel.: 62/287-156. Öttaműs, Rúzsai u. 1. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhin u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fő u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány könit 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel..-62/255-504.