Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-27 / 22. szám
Csatornaháború; a másik fél (7. oldal) 0 ALAPÍTVA: 1910-BEN ^ DELMAQYARORSZAQ SZERDA 1999. JAN. 27., 89/22. ÁRA: 42 FT (ELŐFIZETVE: 37 FT) • Menedék a rácsok mögött Koszovói albánok kálváriája - Nappal .4 9 Miit Futballizmus Budán A fővárosi könyvbemutató egyben a foci anamnézisével is szolgált. (18. oldal) Vasárnap: országos gyásznap • Budapest (MTI) Orbán Viktor miniszterelnök 1999. január 31-ét gyásznappá nyilvánította az ausztriai buszbaleset áldozatainak emlékezetére. Ezen a napon az ország polgárai az elhunytakra emlékezhetnek. A kormányfő hétfőn este, Grazból hazatérve felhívta a kabinet tagjait és az országos hatáskörű szervek vezetőit, gondoskodjanak arról, hogy az irányításuk, felügyeletük alá tartozó épületekre tűzzék ki a gyászlobogót. A miniszterelnök az önkormányzatok vezetőit arra kéri, saját hatáskörükben gondoskodjanak arról, hogy az: ország polgárai méltó módon emlékezhessenek meg a tragikus baleset áldozatairól. ., Az új évezred közös valutája (Fotó: Miskolczi Róbert) • Munkatársunktól Az euró bevezetésével az unió visszatér az 1931-ben megszakadt, a mainál jóval egészségesebb pénzügyi rendszerhez - állítják a szakemberek. Arról megoszlanak a vélemények, hogyan alakul majd a valutaunió jövője, az viszont vitathatatlan: most a bevezetés jelenti az évezred legnagyobb gazdasági eseményét. Hogy miért? Egyszerűen megfogalmazva ázért, mert az euró bevezetésével a kontinensen olcsóbb lesz a pénz! Hazánk és régiónk számára ez annak ellenére nem mellékes, hogy pénztárcáinkat még nem koptatja euró-érme. Összeállításunkból, melyet gazdasági mellékletünkben, az Egy ^zázalékban olvashatnak, többek között kiderül, hogyan készültek a helyi pénzintézetek és külkereskedelmi cégek az euró fogadtatására. Jugoszláv-ntagyar vízügyi együttműködés • Munkatársunktól Tegnap Szegeden, az AlsóTisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség székházában tartotta soros ülésének első munkanapját a Magyarország és Jugoszlávia vízgazdálkodását ellenőrző kormányközi testület vízminőség-védelmi albizottsága. A háromnapos ülésen a jugoszláv szakembercsoportot Mira Stanics, a magyar albizottságot pedig dr. Major Tibor, az Atiköfe igazgatója vezeti. A tervek szerint a jugoszláv vendégek meglátogatják a szegedi szennyvíztisztító telepet, s betekintenek a környezetvédelmi felügyelőség laboratóriumainak munkájába is. A tárgyaló felek többek között meghatározzák a rendkívüli vízszennyezés esetén életbe lépő szabályokat. Az utóbbi napok menekültinváziója is jelzi, hogy valami újra nincs rendben Szerbia déli tartományában, Koszovóban. Egy-egy alkalommal immár negyven-ötven, mikrobuszba zsúfolt albánt fognak el a határörök vagy a rendörök. Menekülnek. Azt mondják, ök már most mennének haza a szülőföldjükre. De mire? A házaikat felperzselték a szerb büntetöexpedíciók, hozzátartozóikat, szeretteiket meggyilkolták... Tegnap délután Kiskunhalason, az egyik közösségi szálláson ilyen menekültekkel beszélgettünk. A jog szigorú értelmében nem is menekültek ók, hanem határsértők. A kis-jugoszláv és magyar embercsempészek áldozatai, akik az életük folyamán összekuporgatott kis pénzt is odaadják azoknak az embereknek, akik az ígéret földjét kínálják nekik. Nem Magyarországra akarnak ők jönni. Nyugatra, tőlünk nyugatabbra vágynak, ahol rokonaik, ismerőseik élnek és tőlük remélik a megváltást: lakást, ruhát, élelmet, munkát. Ez a remény azonbaft gyorsan szertefoszlik, gyakran már akkor, amikor az embercsempészeknek átadják megspórolt márkáikat, dolláijaikat. Miközben Németh Zoltán századossal, a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság sajtószóvivőjével baktatunk át a laktanya udvarán, a körletet veszem szemügyre. Semmi mozgás, a fák ágait sűrű fehér Csendélet a rácsok mögött: az áhított győzelem jele a kezeken. (Fotó: Schmidt Andrea) zúzmara nyomja, a szél alig „mozdítja el" a különben festői képet. Mintha megállt volna az élet. Amikor belépünk az ódonnak is nevezhető épületszárny folyosójára, idegen szavak keverednek a levegőben. Albán menekültek. A folyosót lezáró rácson túlról figyelnek bennünket, többen szerbül kiabálnak, hátha azt megértjük. Egyik fiatalember előrelép, ó lehet a csoport szóvivője. - Rosszul érezzük itt magunkat. Nem mehetünk ki a városba - kezdi panaszát. Hogy határsértők vagyunk? Hát, igen... De akkor is borzasztó, hogy otthon a bombák elöl kellett menekülnünk, itt meg bezárva, századmagunkkal várni a sorsunkra. • Honnan jöttek? - kérdezem a fiatalembert, aki nevét gondosan titkolja. - Podujevo környékéről. Súlyos harcok voltak arra és a családommal együtt elindultam Nyugatra. 0 Melyik országba? - Németországba szerettünk volna menni, de azok az emberek, akik Szabadkától „vezettek" bennünket, nem teljesítették a feladatukat. 0 Mit tudnak az otthoni eseményekről? - Hallottunk a racsaki vérengzésről. Bennünket ez nem lep meg. Ilyesmi már korábban is megesett, csak a média nem foglalkozott vele ekkora terjedelemben! A folyosó másik végén is tolongnak az emberek. Főleg férfiak. Egy fogatlan fiatalember szerb és albán nyelven felváltva igyekszik elmagyarázni, hogy ó már korábban átjött, még tavaly ősszel, elveszett minden dokumentuma, menne Nyugatra, de nem engedik. - Itt a három gyerekem - mutat a mellette riadtan pislogó három 2-5 éves lurkóra. - A negyediket most várja a feleségem. Mi lesz velünk? Mikor mehetünk haza? Én már mennék szívesen, de hogy vigyem ezeket az ártatlan kisgyerekeket? Gondolja, hogy hamarosan vége lesz annak az őrületnek, ami most Koszovóban van? - szegezi a mellemnek a kérdést. A három félénk szemű gyerekre nézek, elfordítom a fejem, és egészen halkan mondom, hogy: nem. Remélem, hogy a rács mögötti fiatalember nem hallotta a válaszomat. Kisimre Ferenc (A határhelyzetről tudósításunk a 3. oldalon.) Szedeák: „kiizzadt" győzelem A hórihorgas Pávlicz Gábor (fehér mezben) egyeduralkodónak számított a palánk alatt. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ilyen még nem fordult elő a magyar férfi kosárlabdázás történetében: a Magyar Kupában a legjobb négy közé B csoportos együttes kerülhet. A Szedeák Akuterm KE és a Soproni MAFC ugyanis ebben az osztályban szerepel, így a továbbjutó biztosan B-ligás lesz. Az első meccset az újszegedi Sportcsarnokban vívták a csapatok, s a kezdő feldobást Fekete Szabolcs, a Mozgássérült Sport Egyesület tagja végezte el. Álmosan kezdett a hazai gárda, s a 13. percig a vendégek vezettek. Ekkor, végre magára talált a Szedeák és magához ragadta játék irányítását - igaz csak minimális előnyt tudott kiharcolni a félidőre. A második játékrész elején jobban összpontosítottak Zorán Helbichék, s a 26. percben már tlz ponttal vezettek, 50-40. Ismét jött egy „rövidzárlat'amit a Sopron rögtön kihasznált, így 30. percben már csak három pont volt a különbség a két gárda között, 56-53. Szerencsére a hajrában összekapták magukat a szedeákosok, s a végén tizenöt pontos győzelmet arattak. A visszavágót egy hét múlva játsszák Sopronban - ahol nagyon nehéz dolguk lesz Szlávikéknak. Á mérkőzés jegyzőkönyve: Szedeák Akuterm KE-Soproni MAFC 80-65 (35-32) Magyar Kupa-mérkőzés, újszegedi Sportcsarnok, 500 néző. Vezette: Faidt, Kiss. Szedeák: Búzás (3/3), HELBICH (17/3), PÁVLICZ (18), SZLÁVIK (15/3), Pálkerti (14). Csere: Kiss (3/3), Drahos (2), Jáhni (8). Edző: Bonifert Domonkos. S. R. Felgyújtotta magát • Kiskunhalas (MTI) Önmagát gyújtotta fel Kiskunhalas belvárosában kedden este egy 40 éves férfi. A nyílt utcán, a járókelők szeme láttára elkövetett szörnyű cselekedet előzményéről annyit lehet tudni, hogy az illető összeveszett feleségével, aki egy ismerősük otthonába távozott. D. László felesége után ment, s megpróbált vele kibékülni, ám az asszony hajthatatlannak tűnt. Az elkeseredett férfi számíthatott erre, s készült az öngyilkos tettre is, hiszen egy sörösüvegben mosóbenzin volt nála, amivel utóbb végiglocsolta ruházatát, majd meggyújtotta önmagát. Az eleven fáklyaként égő ember lángoló ruháját a szemtanúk oltották el. Azonnal mentőt is hívtak, Pécsre kellett tovább szállítani, az égési sérültek speciális osztályára. D. László állapota életveszélyes.