Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-26 / 21. szám

8 UNIVERSITAS KEDD, 1999. JAN. 26. Oktatási jogok biztosa • Budapest (MTI) Várhatóan szeptem­berben kezdi meg műkö­dését az oktatási jogok biztosának hivatala. A mintegy 6-10 tagú sza­kértői testület működésé­hez mintául az ombuds­mani hivatal szolgál, az­zal a különbséggel, hogy ajánlásait a miniszterhez fogalmazza meg. A vizs­gálatokat egyéni bejelen­tések, illetve saját éves munkaterv alapján vég­zik majd. Az Oktatási Minisztérium­ban felállítandó hivatal taná­csadó szerve a most megala­kult kilenctagú Országos Diák­jogi Tanács és a Közműve­lődési Tanács lesz. A tárca ter­vei szerint semmiféle megkö­töttség nem lesz, panaszával bárki a hivatal munkatársaihoz fordulhat. A hivatal vezetőjét pályázat útján választják majd ki. Kiírásához azonban szük­ség lesz a közoktatási törvény módosítására, erre várhatóan májusban kerül sor. A minisztérium által terve­zett infrastrukturális fejlesztési programról, illetve a megvaló­sítására létrehozandó pénzügyi alapról szólva Sió László, a tárca kabinetfőnöke elmondta: először el kell dönteni, hogy melyek azok a minimális felté­telek, amelyek egy iskolában a megfelelő színvonalú oktatás biztosításához szükségesek. Ezeket ellenőrizni és értékelni kell. A pénzügyi alapot il­letően hangsúlyozta: a jövő évi költségvetésből várhatóan 100 milliós nagyságrendű összeget különítenek majd el erre a célra. A támogatások pályázati úton nyerhetőek el, amelynek kétféle módját említette a ka­binetfőnök. A minisztérium egyrészt egy úgynevezett ad­dicionális alapot kíván létre­hozni. Ennek lényege, hogy a fejlesztéshez szükséges pénz egy részét a minisztérium biztosítja, a fennmaradó részt a pályázó állja. Azokban az esetekben, amikor az önkor­mányzatok anyagi helyzetük miatt ezt nem tudják vállalni, olyan pályázati feltételeket kívánnak teremteni, amelyek révén a beruházás teljes költ­ségét az alap állná. Ez külö­nösen a kistelepülések, illetve nagyobb intézményi hálóza­tot működtető önkormányza­tok esetén bírhat jelentő­séggel - hangsúlyozta Sió László. Műegyetemi konferencia • Budapest (MTI) A felsőoktatási integráció létrejötte után tiszta verseny­helyzet alakul ki, amelyben a gyenge teljesítménynek többé nem lesz helye - mondta Kiss Ádám, az oktatási tárca he­lyettes államtitkára, a Mű­egyetem 2000 konferencia zá­róülésén. A kétnapos tanács­kozás napirendjén a mérnöki szakok oktatás-fejlesztése mellett, többek között a tudo­mányszervezés, az idegen­nyelvi képzés témái szerepel­tek. Kiss Ádám hangsúlyozta: a felsőoktatás világszerte át­alakulás előtt áll, a folyamat nem feltétlenül kötődik a rendszerváltáshoz. Megvál­toztak a társadalmi igények, az informatika forradalma pe­dig megkérdőjelezheti az egyetemek és főiskolák ha­gyományos misszióját. Kiss Ádám a jövő feladatai közül a szakemberképzés fejlesztését, a kutató kapacitás fenntartá­sát, a tehetséggondozás bizto­sítását és a minőségbiztosítás kérdését emelte ki. • NATO-támogatást nyertek a szegedi fizikusok Eladható termék a cél A projekt résztvevői közül: Geretovszky Zsolt kutató és Szörényi Tamás programvezető. Akadémiai támogatásuk sokszorosát nyerték. (Fotó: Schmidt Andrea) Az MTA Lézerfizikai Kutatócsoportja, amely a JATE Optikai és Kvan­tumelektronikai Tanszé­kén működik, 30 millió forintot nyert a NATO Tudomány a békéért el­nevezésű pályázatán. A kutatási program során intelligens szenzorokat állítanak majd elö lézer alapú, környezetbarát technológiával. A NATO 1997 nyarán hirdette meg Tudomány a békéért elnevezésű, öt évre szóló programját. Ennek cél­ja a NATO tagországok és partnerországok közötti kap­csolatok erősítése közös, pi­acorientált, ipari vagy kör­nyezetvédelmi célú kutatá­sok támogatásával. A pályá­zati felhívás olyan kutatási programokra szólt, amelyek a tudományos szféra és a gazdaság közötti együtt­működésen alapulnak, és céljuk ipari technológia, ter­mék kifejlesztése. A pályázat története Ennek tükrében különö­sen figyelemreméltó az a tény, hogy egy alapkutatás­sal foglalkozó, tudománye­gyetemen működő kutató­csoport sikerrel szerepelt a pályázaton. A Magyar Tudo­mányos Akadémia Lézerfi­zikai Kutatócsoportja, amely a József Attila Tudománye­gyetem Optikai és Kvantu­melektronikai Tanszékén működik „Lézer alapú, kör­nyezetbarát technológiák in­telligens szenzor gyártására" című pályázatával 30 millió forint támogatást nyert. Ez az összeg sokszorosa a kuta­tócsoport éves akadémiai tá­mogatásának. A szegediek tudományos partnere a Mons-i Egyetem (Belgium), és a Bukaresti Nemzeti Lé­zerfizikai Intézet. A szenzo­rok gyártásában a Római Akusztikai Intézettel működnek együtt, a magyar ipari partner pedig a Mikro­Vákuum Kft. - Pályázati témajavasla­tunkat 1997 szeptemberében nyújtottuk be a NATO Tu­dományos Tanácsához. De­cemberben felszólították azokat a pályázókat, akiknek témajavaslata kedvező elbl­A pályázatról • Munkatársunktól A NATO Tudományos Tanácsa 1997. június 26-án hirdette meg Tudomány a Békéért című új, öt évre szóló tudományos programját a tagországok és a partneror­szágok közötti piacorientált ipari projekt-együttműködé­sek elősegítésére. A program lényege, hogy a partneror­szágok részére segítse a piacorientált és környezetbarát gazdaságba való átmenetet. A program alkalmazott tu­dományos és műszaki projekteken keresztül elsősorban ipari és környezeti problémák megoldására törekszik oly módon, hogy ösztönzi a tudományos kutatás és az ipar, valamint az eredmények más felhasználóinak együttműködését. A program célja az ipar, a környzete­védelem és a polgári biztonság megoldása mellett a part­neországok tudományos infrastruktúrájának erősítése. Ennek módja, hogy a NATO a partneországokban a résztvevő intézetek részére tudományos műszerek, számí­tógépek, szoftverek beszerzését, utazásokat, tanfolyamo­kat, szakértők alkalmazását, valamint a projekttel kap­csolatos anyagok beszerzését támogatja. Az egyes pro­jektekre adható NATO támogatás általában összesen 10­12 millió belga frank, melybe beleértendő a projektben részt vevő valamennyi intézmény és személy támogatása. rálásban részesült - így min­ket is hogy dolgozzák ki részletes programtervüket. Ehhez 196 ezer belga frank támogatást kaptunk. A rész­letes dokumentumot 1998 május elsején adtuk be. Júni­usban jött az értesítés, hogy júliusban egy 15 tagú brüsszeli testület előtt kell „megvédeni" a projektünket - magyarázza a nem min­dennapi szigorúságú pályá­zat menetrendjét Szörényi Tamás, a nyertes kutatási program vezetője. - A NA­TO országok műszaki és tu­dományos szakértőiből álló testület igen komolyan vette feladatát; alaposan mérlegel­ték, valóban lesz-e gyakorla­ti haszna azoknak a kutatá­soknak, amelyeket az adófi­zetők pénzéből támogatnak. Szeptemberben értesítést kaptunk arról, hogy pályáza­tunkat elfogadták, de a vég­leges döntéshez még kiegé­szítéseket kértek. Részletes, havi lebontású munkatervet, minden részfeladatra fe­lelősöket és a későbbi szaba­dalmi használati jogok sza­bályozását. Ezt november­ben küldtük el Brüsszelbe. Decemberben Chris De Wis­pelaere úrtól, a NATO prog­ramvezetőjétől levelet kap­tunk, melyben értesített ben­nünket, hogy már csak egyetlen hija van a támoga­tási szerződés aláírásának. Igazolnunk kellett, hogy a megvásárolandó berendezé­sek valóban annyiba kerül­nek, amennyit mi megjelöl­tünk. Ezért pro forma szám­lákat kellett beszereznünk három, különböző országbeli cégtől. Egy hét alatt teljesí­tettük a feladatot. Végül ja­nuár 7-én kaptuk meg a de­cember 18-án keltezett leve­let arról, hogy a pályázatot elfogadták. A munkát vi­szont csak akkor kezdhetjük el, ha a programban részt­vevő összes intézmény ve­zetője - részünkről a JATE rektora - aláírja a szerződést - foglalja össze a szegediek­nek sok száz munkaórát je­lentő pályázat történetét Szörényi Tamás. A kutatás célja A NATO-támogatást el­nyert kutatás célja, hogy szenzorok, vagyis kémiai és fizikai tulajdonságok érzéke­lésére és mérésére használt berendezések - jelenleg me­chanikusan gyártott - hul­lámvezetőit flexibilis és kör­nyezetbarát lézeres eljárással állítsák elő. A pályázat ép­pen e két tényező miatt nyer­te el a NATO támogatását: mert célja ipari termék előál­lítása, és mert környezetba­rát technológián alapul. - Brüsszelből egy fillért sem kapunk - tájékoztat a programvezető arra a kér­désre, hogy mire költik majd a pénzt. - Az elfogadott tervnek megfelelően mi megrendeljük a szükséges eszközöket, berendezéseket, a NATO pedig a gyártónak kifizeti azokat. A probléma csak az, hogy a magyar vámjog nem ismer ilyen konstrukciót. És az sem vilá­gos, mi történik majd, ha magyar cégtől rendelünk. Mert a NATO kikötötte: áfát nem fizet. Sőt, munkabért sem. Ezért ahhoz, hogy in­dulhassunk ezen a nemzet­közi megmérettetésen, az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottság is adott 10 mil­lió forintot, jórészt a kutatás­ban résztvevők fizetésére. úi munkakultúra A három éves program végcélja, hogy a szegedi ku­tatásokon és a külföldi part­nerekkel történő tudomá­nyos együttműködésen ala­pulva a hazai gyártó új ter­mékkel jelentkezzen a pia­con. A JATE-n a belga egyetemmel közösen egy optikai elven működő szen­zort fejlesztenek ki. A folya­dékok és gázok analízisére alkalmas eszközre komoly igény van a környezetvéde­lemben. A római és a román intézetek viszont felületi akusztikus hullámvezető szenzort állítanak eló, így le­hetőség nyílik a kétféle szenzor összehasonlítására. - Ebben a kutatási prog­ramban rákényszerülünk ar­ra, hogy a tudományos „él­vezkedés" helyett a sok év alatt összegyűlt tudást olyan konkrét feladatra összponto­sítsuk, melynek célja egy társadalmilag hasznos, gaz­daságilag eladható tennék. Más, az itthoni akadémiai gondolkodásmódtól eltérő, de a fejlett ipari országok­ban már megszokott kuta­tói munkakultúrát igényel tőlünk az, hogy az ipari partnerrel folyamatosan együttműködve dolgozzunk - mondja a programvezető. Kérdésemre, hogy jó-e min­dez egy egyetemi kutatónak, elmondja, örömét leli az új feladatban. - Egy kutatót minden kihívás mozgósít ­véli Szörényi Tamás. Keczer Gabriella • A 2000. év és a számítógépek Hardvertesztek Akármennyit is beszé­lünk az y2k problémáról, annak különböző rétege­iről, a megoldások módo­zatairól, előbb, vagy utóbb úgyis szembekerü­lünk a tenyeres-talpas valósággal, ami az "Ak­kor én most mit tegyek?" kérdésben ölt testet. Tudjuk, hogy a probléma gyökere az RTC chipben ke­resendő. Ezt kell hát kicserél­ni, vághatnánk rá. Ám az RTC cseréje leginkább a tel­jes alaplapcserével valósítható meg, ami ugyan a hardver szállítóknak vonzó lehetőség, ám némileg arra hasonlít, amikor a felesleges fürdővíz­zel együtt a kevésbé felesle­ges gyermeket is kiöntjük. Szóval célszerűbb lenne kissé árnyaltabb megoldásokban gondolkodni. Tovább nehezíti életünket az, hogy az intelligens BIOS­ok képesek korrigálni az RTC-től kapott hibás évszáza­dot. Ilyen esetben nincs tenni­való, mindössze azt kell el­dönteni, hogy BlOS-unk kellően intelligens-e. Ám akármilyen is, nem képes a hibásan kezelt szökőév követ­kezményeit korrigálni, tehát lehet, hogy mégiscsak tenni kell valamit, legalábbis el­lenőrizni az RTC és a szökőévek viszonyát. A ke­szekusza helyzet feloldására jöttek létre a PC hardver tesz­tek, melyek segítségével el­dönthető, hogy gépünk érin­tett-e, és ha igen, milyen szin­ten érintett, sőt az esetek egy részében kézhez kapjuk a kompatibilitást biztosító meg­oldást is. Ezek a teszte szimu­lációs eljárással ellenőrzik gé­pünk viselkedését. Előre állít­ják az RTC dátum- és időre­gisztereit, majd ellenőrzik, hogy a millenniumi átfordulás során maga az RTC ill. a BI­OS helyesen kezeli-e az év­századot. Ezek az un. átfordu­lási tesztek. Ám ezzel még nincs vége, mert külön meg kell vizsgálni azt az esetet, amikor számítógépünk kikap­csolt állapotban éli át az ez­redfordulót. Gondoljuk csak meg, ez azoknál a gépeknél lényeges, amelyeknek a BI­OS-a már képes az RTC év­század regiszterének beállítá­sára, ám mindez hiábavaló, ha a gép ki van kapcsolva, A megtartási teszt azt vizsgálja, hogy képes-e az RTC megőrizni a beállított évszá­zad regiszter tartalmát. Ez elég furcsa feltevésnek tűnhet, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy számos PC éppen ezen a teszten bukik meg. Végül kü­lön csoportot alkotnak a szökőévet ellenőrző tesztek. Ezek először is megnézik, hogy az RTC a 2000. évet szökőévnek érzi-e. A követ­kező három év nem szökőév, mígnem 2004 ismét csak az. Mindezeket az RTC chip áramköreinek fel kell ismer­nie. Valójában a teljes bizo­nyossághoz meg kellene néz­ni azt is, hogy 400 év múlva, azaz 2400-ban hogyan műkö­dik gépünk RTC-je, ám az nem valószínűsíthető, hogy napi munkaeszközünk megéri ezt a matuzsálemi kort, így azután ennek ellenőrzése rendszeresen elmarad. A hardver tesztek nem drá­ga termékek, számos közülük az Internetről ingyen letölt­hető. Használatuk feltétlenül javasolt, már csak azért is mert az y2k kompatibilitás tö­rékeny állapot. Könnyen el­ronthatjuk egy-egy nem elég­gé meggondolt kártya cseré­vel, vagy új szoftver megvá­sárlásával. Az y2k kompatibi­litás, akárcsak egészségünk fenntartása, folyamatosan új­ratermelődő feladatot ró ránk, és ezt saját biztonságunk ér­dekében célszerű nem emberi élőmunkával, hanem automa­tikus eszközökkel biztosítani. (Folytatjuk) Marót! György VÉGtelenül haláli Halálközeli élmé­nyekről szól Mészáros Emese könyve, a VÉGtele­nül, nem irodalomközeli, hanem irodalmi módon. Ezzel együtt egyvégtében nem nagyon lehet elol­vasni, mert az embernek még a haláltól is elmegy a kedve, nemhogy az élettől. Viszont, ha nem is egy szuszra, mindenkép­pen érdemes elolvasni. Mészáros Emese - Szege­den is dolgozott újságíróként - interjúkötetet állított össze, olyan emberekkel beszélget­ve, akiknek az átlagosnál több közük van a halálhoz. Nyilat­kozik - e sorrendben - meg­mentett öngyilkos, kaszkadőr, gyilkos, bíró, halálos beteg, tűzoltó, mentős, jósnő, pap, temetkezési vállalkozó, bonc­mester, hamvasztómester, szülész-nőgyógyász, gyerme­keiért küzdő apa, pszicholó­gus, politikus, művész, halott - igen, a halott -, s az asztro­lógus. Ennyit a témáról. Az élet legnagyobb abszurditásá­nak mélységeitói, az öngyil­kolástól az asztrológus képvi­selte magasságokig ível a mű, és az Ív össze is ér. A kör köz­epe táján a pap-temetkezési vállalkozó-boncmester-ham­vasztómester négyes nyilatko­zata lelhető, egyik a lélek, a három másik a test gondját vi­seli az eltávozás kapcsán, kvázi ők helyezkednek el leg­távolabb a haláltól. Ám a majdnem kívülálló sok érde­kes részletet tud arról, amiről a bévülálló nem annyira - így egészítik ki egymás mondan­dóját, kívül-belül körbejárva a témát. Ennyit a szerkezetről. Az írónő - látszólag - szenv­telen hozzáállást tanúsít a be­szélgetések során, az öngyil­kos mondandóját éppoly val­lomás-előidéző hallgatagság­gal, mindig jókor föltett kér­désekkel kezeli, mint a gyil­kosét; a boncmester, hm, élet­szerű megállapítása a holtról („Az ember a legbüdösebb. Ez az igazság!") éppúgy nem zökkenti ki ebből, mint az, hogy médium útján megszólal a halott. Ennyit a szemlé­letről. Sok érdekességet tartal­maznak az interjúk. A temet­kezési vállalkozó például el­mondja: „Megfigyeltem, ki­választ magának területeket a halál. Az egyik faluban több, mint fél évig nem volt halál­eset. Amikor elkezdődött, két hét alatt nyolc halottat temet­tünk onnan. A mellette lévő faluban teljes volt a csend. Aztán hirtelen ők indultak be. Meg sem álltak tíz halottig. Egy nap kétszer is fordultunk. A boncmester ilyenkor azt mondja, beférkőzött oda a ha­lál". Következtetés nincs, vonja le maga mindenki. Kellő óvattal adagolva, a kö­tet okvetlen elolvasandó. (Mészáros Emese: VÉGte­lenül. Seneca, 1998) Farkas Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents