Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-21 / 17. szám

10 KAPCSOLATOK CSÜTÖRTÖK, 1999. JAN. 21. A hét fotója A csirke is ember Tél elején, a rúzsai baromfitelepen lezajlott drámai események megrázták a csirkeszerető világot. Az éhező, s végelgyengülésben pusztuló szárnyasok képe bejárta a hazai sajtót. A tulajdonos tönkrement, elfogyott a táp. A jámbor aprójószágok kifordultak önmagukból, s (a hírek szerint) szárnyra kapott köztük a kannibalizmus: a még életben lévők elhullott társaik testéből táplálkoztak... A jelenség az emberek világától sem idegen, hallottunk már hasonló esetekről. Ujabb bizonyíték arra nézve, hogy a csirkébe is szorult némi emberi, vagy fordítva: az emberben is ott lakozik a csirke. Ha másképp nem, hát kirántva vagy pörkölt formájában. (Fotó: Miskokzi Róbert, szöveg: Nyilas Péter) • Közhasznú veszteségek? Elfogyó pénzek nyomában olvasószolgálát Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Bálint Sándor szeretetével A THEALTER támogatói Lapjuk nemrégiben arról írt, milyen kulturális és sporteseményeket, megmozdulásokat támogatott tavaly Szegeden a Délmagyarország Kft. Meglepetéssel olvastuk a támogatott események listáján nyári nemzetközi színházi fesztiválunkat is. Tájékoztatásul közöljük: 1. a fesztivál elnevezése helyesen: THEALTER (nem pedig „TheAlter") International - Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója Fesztivál. 2. A Délmagyarország Kft. semmiféle kivételezett formában nem támogatta a programot. Az újságban összesen hat írás jelent meg (ebből három cikk csak a programokat sorolta fel, három pedig egy-egy előadásról szólt). Ezen kívül még két írásban említették meg az eseményt („Fesztiválkereső a belvárosban", július 27.; illetve: „Vásár a Dugonics téren", július 25. utóbbiban tévesen állítva, hogy a vásár egyik szervezője a MASZK Egyesület: csak programokat szerveztünk a Dugonics térre). Ugyancsak a közelmúltban olvashattuk a Délmagyarországban a városházi alapok tavalyi felhasználásáról szóló összefoglalót. Valószínűleg az önkormányzat tájékoztatásában is tévesen szerepelt, így került pontatlanul a cikkbe egy - szintén a fesztivállal kapcsolatos adat. Szeged Megyei Jogú Város (a cikk szerint immár megszűnt, vagy legalábbis megszűnőben lévő) Kulturális Alapja az elmúlt évben valóban összességében 300 ezer forinttal támogatta egyesületünk éves tevékenységét - ebből azonban csak 100 ezer forintot ítélt oda a THEALTER Fesztivál megrendezésére. Martinkovics Katalin, a MASZK alelnöke, gazdasági vezető Zákányszéki falukarácsony Zákányszék apraja-nagyja első alkalommal gyűlt össze falukarácsonyon a helyi sportcsarnokban. Ünneplésre volt oka bőven a községnek, mint dr. Kovács József polgármester és Balogh László országgyűlési képviselő köszöntő szavaiból megtudhattuk. Eredményes évet tudhat maga mögött a falu. Három generáció meghitt, közös találkozása, a több mint félezer ember közös gyertyagyújtása. Jelen, múlt és jövő biztató együvé tartozását tükrözte a karácsonyi hangulat. Az általános iskola 6. osztályos tanulóinak versei, dalai közben csak az arcokon legördülő könnycseppek árulkodtak a mély és megható érzésekről. Ezen a délutánon mindnyájan egy nagy családban köszönthették a közelgő karácsonyt. Ez a szándék vezette az ünnepség szervezőit is. Borbás Istvánné (Zákányszék, József A. u. 33/C), aki régóta tevékenykedik Zákányszék idősebb generációjáért, megmozgatta a község tenni vágyó lakóinak egész sorát. Hadd lehessen büszkén mondani: jó Zákányszék polgárának lenni! Januj Jánosné, Zákányszéki Altalános Iskola és Napköziotthonos Óvoda A Délmagyarország 1998. december 23-i számának 1. és 6. oldalán közölt „Közhasznú veszteségek" cimú cikkben önkormányzati forrásokból különféle vélemények és számadatok jelentek meg a Szegedi Ifjúsági Ház Kht.-vel kapcsolatban. Mivel a cikkben nyilatkozókkal több kérdésben nem tudok egyetérteni, szeretném, ha a nyilvánosság megismerhetné a saját álláspontomat. Az Ifjúsági Ház az 1996os esztendőben tényleg 14,325 milliós támogatást kapott. A Közgazdasági Iroda képviselője azonban elmulasztotta megemlíteni, hogy ebből az év első felében, még intézményként 9.992ezer Ftot használhattunk fel, július l-jétől szeptember 17-éig semmit (ezalatt kezdődött el a törzstőke felélése), utána pedig (a 924/1996. sz. közgyűlési határozat alapján) közhasznú feladatvégzésre 4.333 ezer Ft-ot (azaz az első félévi támogatásnak még a felét sem!). Ez az összeg nagyságrenddel alatta van annak, amelyet eredetileg (éves szinten) a közhasznú feladatok ellátására kértünk (15.687 ezer Ft), de annak is, amelyet a társaság alapításakor az önkormányzat szerződésben vállalt (5.384 ezer Ft). Azt a számítási módot, amelyet a Közgazdasági Iroda a kezdettől fogva használt - bázisként, azaz az általunk feladatokra kért támogatástól függetlenül számolt - mi mindig tévesnek tartottuk (elvi és gyakorlati szempontból egyaránt), és kértük felülvizsgálatát. (A Közgazdasági Iroda számításai alapján úgynevezett „feladatcsökkenés" miatt elvont összegeket is tévesen állapították meg.) A helyzet rendezése céljából a Pénzügyi Bizottság 1997 decemberében két határozatban is kérte a Közgazdasági Irodát, hogy a fenti problémát a kht. felügyelő bizottsága és az ügyvezető igazgató bevonásával vizsgálják meg. A Közgazdasági Iroda e határozatoknak a mai napig (1998. december 23-áig) nem tett eleget. Sajnálatos módon a kht. 1997-es feladatfinanszírozásának megállapításánál is ezt a téves számítást vették alapul - az ügyvezető felmondása kellett ahhoz, hogy az 1998. esztendőre ezt az összeget legalább az évi infláció mértékével megemeljék. Nem felel meg a valóságnak a Közgazdasági Iroda képviselőjének azon állítása, mely szerint az ily módon adott finanszírozásban a közvetett költségek is benne foglaltaknak. Mind a közhasznú szerződéssel, mind a kifizetési bizonylatokkal igazolni tudjuk, hogy ez a finanszírozás csakis a feladatok ellátásával közvetlenül összefüggő költségekre terjed ki, azaz a programok lebonyolításának költségeire (arra is nagyon szűkösen), a közvetett költségekre (általános rezsiköltségekre, a nyári állásidő költségeinek fedezésére stb.) egyáltalán nem. Ami a Bartók Béla Művelődési Központ ez évi gazdálkodási keretét illeti, az arra vonatkozó adatokat Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének Közlönyéből vettük, mely az önkormányzat hivatalos lapja és a költségvetésről szóló 37/1998. (XI. 26. ) közgyűlési rendeletet tartalmazza. Mindezek alapján a Bartók Műv. Központ 45 millió 540 ezer Ft-ból gazdálkodik, a hálózattal együtt pedig 60 millió 820 ezer Ft az éves büdzséjük. Ha ebből levonjuk saját bevételeiket, a központnak akkor is 35 millió 900 ezer forintja marad önkormányzati támogatásból (öszszehasonlítva az Ifjúsági Ház 13,5 millió forintos feladatfinanszírozásával). A két kulturális szolgáltató által szervezett programok színvonalát nem az én feladatom értékelni. Csupán megjegyezni szeretném, hogy míg az Ifjúsági Ház feladatait 12 fővel (ebből 3 fő részmunkaidős) látja el, a Bartók Műv. Központ munkatársainak száma 24 fő (teljes munkaidős). Ami a kht. általános finanszírozását illeti, felelősséggel állíthatom, hogy a feladatok ellátásához szükséges összeget soha nem annak reális költségei (és a mi reális igényeink) alapján adták meg, hanem - ezt figyelembe sem véve - a Közgazdasági Iroda téves és bázisszemléletű számításai alapján. A közvetett költségekre, azaz a rendezvényektől független rezsiköltségekre, soha, semmilyen támogatást nem kaptunk. A közhasznú társasági forma - az intézményivel szemben mindenképpen eredményesebb gazdálkodást tesz lehetővé (hiszen teljesítményorientált), ám ez nem jelentheti azt, hogy a tulajdonos önkormányzat a feladatfinanszírozásnál nem a reális költségekből indul ki, az általános rezsiköltségek finanszírozásában való részvételét pedig teljes mértékben megtagadja. Az emiatt keletkező veszteségeket ugyanis a legsikeresebb vállalkozási tevékenység bevételei sem képesek fedezni. Továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy a Szegedi Ifjúsági Ház Kht. gazdálkodási szempontból - szolgáltatásai minőségét, számát és a látogatottságot tekintve a városi önkormányzat tulajdonában lévő szolgáltatók viszonylatában, Szeged város legeredményesebben gazdálkodó kulturális szolgáltatója. Remélem, a régóta halogatott önkormányzati átvilágítás ennek igazolására mihamarabb összehasonlító adatokkal is tud szolgálni. Mindezek után csak abban bízhatom, hogy az önkormányzati döntéshozók végre az igazolható érvek és bizonyítékok ismeretében bölcs, és a szegedi kulturáüs élet további fejlődése szempontjából előremutató döntést hoznak a Szegedi Ifjúsági Ház Közhasznú Társaság jövőbeh működését illetően. Dr. Szerdahelyi Zoltán ügyvezető Rácz Józsi bácsit Szegeden szinte mindenki ismerte. Csodálatos egyéniség, az önzetlen és föltétlen segítségadás egyik példaképeként tartottuk számon öt, akihez bizton fordulhattunk. Derűje átsugározta a legfájdalmasabb életűek mindennapjait. Senkit sem engedett el beszélgetést kővetően, csak akkor, amikor már a panaszos arcán a nyugalom mosolyát látta. Mosolygós, szép szögedi beszédű ember volt. Főként az utóbbi harminc (!) esztendőben rendszeres versmondója volt a Csongrád megyei, és az országos szavalóversenyeknek, találkozóknak. Magam egy ilyen alkalmon ismertem meg, és annak ellenére, hogy politika vonatkozásában a legnehezebb időket éltük, Józsi bácsi a legszebb istenes-verseket mondotta; mert volt hozzá bátorsága. És mert ő teljes lényével az Istent dicsérte. Gyakran látogatott meg múzeumi szobámban. Mindég hozott egy-két oldalas kézzel írott Bálint Sándoremlékezést. Józsi bácsi ugyanis kivételesen, már életében is boldogként emlegette az Európa-hírű, szakrális néprajzkutató Bálint Sándort, akit példaképének tekintett. Miután Szöged nagy fiát 1980-ban eltemettük, Józsi bácsi elsősorban hozzá, mint a város leendő védőszentjéhez imádkozott azért, hogy családját, a város né'pét, és a szögedi nagy tájat kerüljék el természeti csapások, betegségek, veszedelmek. Amikor Gyulay Endre megyés püspökünk megírta a két Bálint Sándor-imát (Ima Bálint Sándor pártfogásáért, illetve Ima Bálint Sándor boldoggá avatásáért), mindennapos A Móra Ferenc Általános Iskola tanulói és tanárai szeretnének köszönetet mondani Tamási János bábos előadó és bábárus bácsinak, aki az ópusztaszeri kirándulás alkalmával rögtönzött kis bábelőadással és vetélkedővel kedveskedett a gyerekeknek, és egy-egy jó válasz, kis éneklés imáivá lettek.. Az utóbbi években gyakori lakója volt a klinikáknak. Ott a betegeknek, az orvosoknak mesélt „szentéletű szögedi tudós barátjáról", és mindenkit arra bíztatott, hogy ha lelki, vagy testi betegségben szenvednek, bizalommal imádkozzanak Bálint Sándorhoz, mert az ő közbenjárása révén meggyógyulhatnak. Példaként sok esetről beszélt; családjából, de teljesen ismeretlenek közül is felgyógyultak már olyanok, akik javallatára éppen Bálint Sándor pártfogását kérte Istennél. Eme felgyógyulásokról saját kezűleg írott leveleit őrzöm, és egyre álmélkodom József bácsi kitartó istenhitében, Bálint Sándor szeretetében. Az utóbbi hónapokban egyre ritkultak látogatásai. Örök tartozásom marad a viszontlátogatás, igaz, gyakran csörgettem telefonját, legutóbb karácsonyok előtt, hogy sok kegyelemet és egészségben (is) gazdag új esztendőt kívánjak néki, soksok száz szögedi barátunk nevében. Boldog volt, de a hangján érződött valami. Ma már tudom: nagyon beteg volt. A szíve rosszalkodott, ha az időjárás háborgatta, de a levegővétellel is baj volt. „Imádkozz értem, én is kérem Sándor bátyámat, hogy segítsen meg tégedet" mondotta gyengülő hangján. A napokban - egészen biztos, hogy buzgó imái közben - haza hívta az . Úr kedves szolgáját: a családját, és a szögedi nemzetöt Bálint Sándor példáján oly nagyon szerető Rácz Józsi bácsit. A Dugonics temetőben köszöntünk el tőle: az embertől, a családapától, nagyapától, a jó baráttól, aki immáron hazatalált Istenünkhöz. Rácz Józsi bácsi, nyugodj békében, Isten veled! Ifj. Lele József után, megajándékozta tanulóinkat szebbnél szebb, mókás bábfiguráival, melyekkel a gyermekek azóta is szívesen játszanak; újabb és újabb történeteket találva ki az adott figurákhoz. A Mórahalmi Móra Ferenc Általános Iskola pedagógusai A Sutáknál gyorsított helyi ügyintézéssel áruhitel-akció! 2x3-as szobai szőnyeg nettó 7990 Ft-tól! Filc padlószőnyeg nettó 344 Ft/nm áron kapható! NE FELEDJE, CSAK A SULÁKNÁL VAN HITELE! Szeged, Kereskedő köz 4. Tel.: 62-467-122. Nyitva: H-P.: 9-17. Szo.: 8.30-12. A Támasz segítői A szegedi rákbetegek Támasz Egyesülete köszönetet mond Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala népjóléti irodájának a betegtársaknak küldött karácsonyi csomagokért. Köszönjük a szegedi közgyűlés szociális bizottságának a jó együttműködést, valamint azt, hogy támogatta egyesületünk középiskolai rákszűrő programját. Hasonlóképpen köszönjük minden magánszemély és cég elmúlt évben nyújtott segítségét, amellyel lehetővé tették célkitűzéseink megvalósítását. Kakujáné Söszler Gertrúd szociális munkás, a Támasz Önsegélyző Egyesület elnöke János bácsi bábsátra János bácsi és közönsége