Délmagyarország, 1999. január (89. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-15 / 12. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK, 1999. JAN. 15. • Munkatársunktól A Pusztamérgesi Középis­kola 7., illetve 9. évfolyamos fiúk számára labdarúgó tago­zatot indít szeptembertől az in­tézményben. A tagozattal kap­csolatos tudnivalókról január 15-én, pénteken 15 órától tarta­nak tájékoztatót, amelyen részt vesznek a Csongrád és a Bács­Kiskun Megyei Labdarúgó Szövetség vezetői is. Az intéz­mény címe: Pusztamérges, If­júság tér 1. Telefon: 62/286­970. Zsombó • Munkatársunktól Ezen a héten pénteken is ta­lálkoznak a zsombói Wesselé­nyi népfőiskola hallgatói, és természetesen majd hétfőn is. Ráadásul péntek este két elő­adót látnak vendégül: dr. Gel­lért János a nőgyógyászati en­doszkópja adta lehetőségekről beszél, dr. Kertész Erzsébet pedig a gyermekgyógyászati megelőzés jelentőségéről. A jövő héten, hétfőn este dr. Papp István a mezőgazdaság­ban dolgozók adózásáról tájé­koztatja hallgatóit. Bordány • Munkatársunktól A bordányi faluházban ja­nuár 18-án, hétfőn a helyi vál­lalkozók részére fórumot ren­deznek. Balogh Ferenc polgár­mester ismerteti az önkor­mányzat elmúlt évi eredmé­nyeit és az idei elképzeléseit. Szó lesz beruházásokról, a ha­gyományos bordányi rendez­vényekről és a helyi újság hir­detési lehetőségéről is. A vál­lalkozók pedig kérdéseket te­hernek fel a polgármesternek. Fonáskát • Munkatársunktól Falugazdászok részére tájé­koztatót tartanak keddenként este hat órakor a forráskúti mű­velődési házban. A múlt héten kezdődött rendezvénysorozat egészen február közepéig tart, melyeken a termelőket érintő kérdéseket beszélnek meg. A legközelebbi összejövetelen, január 19-én dr. Szűcs Edit, az APEH Csongrád Megyei Igaz­gatóságának osztályvezetője tart előadást az adóügyekről. • Szíjgyártónak lenni jó Apja fia, lószerszámmal Gyifkó Zsolt apja mesterségét folytatja Kisteleken. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ha most toppannék elóször szíjgyártó műhe­lyébe, biztosan elidőz­nék a szíjjártó változat­nál. Országszerte ez volt használatos, de kiszorí­totta az írásbeliség. A kisteleki Gyifkó Gyula már a cégtáblára is szíj­gyártót ír, és alábigy­gyeszti, hogy a népmű­vészet mestere. Fiata­labb koromban írtam már róla, gondoltam, beugrom néhány szóra. Ifjú férfit találtam bent, azonnal tippeltem: csak a fia lehet. Nyertem, Gyifkó Zsolt a neve, ak­kortájt született, amikor jövendöltem, ha a se­regben elkiáltja magát az őrmester, hogy Zsolt, kilépni, a fél szakasz mozdul. Erőt vett rajtam a móká­zás, avval kezdtem, gyönyö­rű paripalovamra keresek szerszámot. - Sajnos, nincsen. Meg kell rendelnie. Jólesett, hogy első szóra kinézte belőlem a pénzes ve­vőt. Annak idején, ha jól emlékszem, az apjával kikét­szerkettőztük már, üres zsebbel ne áhítozzon az em­ber. • Ki vesz ma lószerszá­mot? - Akinek pénze van. Vagy lova. • A kettő nem jár együtt? - Nem föltétlenül. Dísz­nek is veszik. Ha mást nem, kantárt, vagy legalább sal­langot. 0 Van lova? - Most már van. A nyá­ron vettem. • Neve? - Maja. 0 Fiatal lehet. Régebben nem ilyen lónevek voltak. - Tizenkét éves. 0 Gondolom, mint Toldi lova, körülnézi magát, és elkezd táncolni, olyan a szerszáma. - Csak nyereg és kantár. 0 Mikor szokott rá a lo­vaglásra? - A határőrségnél. Bár út­levélkezelő voltam, szolgálat után szívesen fölültem vala­melyikre. 0 Mi kell a szíjgyártó­sághoz? - Bőripari szakközépisko­lát végeztem Újpesten, de azzal nem sokra mennék. Szakmám van a szíjgyártás­ból, a bőrdíszművességből, a bőrkonfekcionálásból, a kesztyűkészítésből, és szűcs is lehetnék. 9 Fölkapott szakma va­lamennyi. Miért maradt szíjgyártó? - Beleszülettem. Jó szak­ma, lehet szeretni. Amelyik szőrös bőrrel dolgozik, azt nehezen viselem. Igaz, hogy Csongrád megyében van ta­lán a legtöbb szíjgyártó, de nem zavarjuk egymást. Min­denkinek megvan a maga vevőköre, és egy kicsit mindegyik mást csinál. So­kat kell tanulni, ez is igaz. Nem a szakközépiskolában, mert ott erről volt szó legke­vesebbet, ott leginkább az ipari földolgozáson volt a hangsúly. Gyakorlat kell hozzá. Legalább tíz év, hogy minden fortélya benne le­gyen az ujjamban. 0 Négyesfogatú fénykép van a falon. - Német versenyző küld­te, izlandi négyes. Tőlünk vette a szerszámokat. Azóta is vissza-visszatér. • Milyen a jó szerszám? - Amelyikben a ló jól érzi magát. • A német lovat se kér­dezték meg. - Ha egész napos haszná­latban se töri föl se a hátát, se a marját, se a szügyét. Nem jönne vissza a gazda, ha rossz lenne. • Tudom, hogy nem ba­kancsszíj van az asztalon kötegben, de megkérde­zem: mikor vettek utoljá­ra bakancsfűzőt? - Akármikor tudnánk ad­ni, de én már nem emlék­szem rá, hogy valaki is ke­resett volna. Tömítést is ad­nánk azonnal, csőkúthoz is. 0 Hányszor bánta meg, hogy apja szakmáját foly­tatja? - Mindig adófizetéskor derül ki. 0 Ma mikor kezdte a munkát? - Fél nyolckor. 0 Mikor hagyja abba? - Amikor megunom. Ál­talában sötétedéskor. 0 Neonfényes a műhely. - Csakhogy a neon árt a szemnek. Sajnos, még nem voltam egyetlen olyan mű­helyben se, amelyiknek jó lett volna a világítása. Pedig a szíjgyártónak is csak két szeme van, és arra érdemes vigyáznia. Hogy jól lássa a sallangok mintáit. A nyolc ágból készült koszo­rút, a fület, a szilvát, a csilla­got, a pitykét, a hátsallangot, a kantársallangot. 0 Honnan veszik a réz­tartozékokat? - Tápióbicskéről, Dudás Istvántól. Ha kell, aranyoz­va, ha kell, nikkelezve. Ha sürgős, postán küldi. 0 A késeket? - Kecskemétről, Polyák Imrétől. Hitvány szerszám­mal nem lehet dolgozni. Horváth Dezső M ár élete végéig Irénkén ma­rad, hogy ő találta ezt az embert. Szedte össze a cumót a melegcsináláshoz, és úgy megijedt tőle, mikor az megnyösszent a lép­csőn, a két ajtó közt, hogy éppen csak el nem hányta magát, mivel a torkába ugrott a szive. Az ember koszlott volt, ápolatlan és naná, hogy még tán büdös is. Irénke rá­dobott egy nagy tévédobozt, mégse fagyjon meg a szerencsétlen, de hozzá nem nyúlt, hiszen akkora volt kucorodtában is, mint egy bi­valy. Se a fűtő, se a főnök sofőrje, senki a közelben, hogy kidobnák az utcára. Merthogy részeg, haj­léktalan, az biztos... Ezt mondja a portás is. Szerinte hátul mászott be, a főkapu nem volt nyitva, de az is lehet, hogy a szenesbe bújt be, még az ügyfél­fogadáson, ott itta le magát, aztán mikor már azt se tudta, hogy mit csinál, éjszaka fóltévedt a folyosó­ra. Irénkének észre kellett volna vennie, de most, hogy őt megszí­vassa, tagadja. A titkárnő teljesen el volt ájulva, mikor a folyosó pok­rócába csavargózott emberbe bot­lott, nem sikoltott, csörgött a tele­fon, oda rohant. A francia nagyfő­nököt várták, ezért az ünnepek utáni első hajnalon hét órára be­parancsolta a kisgóré. Ha jön, Majoros Tibor 4z áram majd azzal kilökik a szerencsét­lent. Annyira azért megnézte, hogy élő-e vagy halott, mert ha halott, szól a rendőrségre. De élő volt, ar­ca kormos, ujjai gebedtek, kicsit remegett, mikor megpiszkálta a vonalzóval. Habogott, hogy valami áram megszökött..." A kisgóré - bár nem úgy meséli, de - szentségeit, szidott mindenkit, hogy ezt a részeg palit ki engedte föl az irodába. Nem volt ideje se köpni se nyelni, mert a telefonján jelezte magát a francia főnökség. A halálfehér portás már hajbókolt, s gördült az udvarra a nagy fekete autó. Sziszegve vonszolta az ügy­felesbe, de nyílott az ajtó. Moso­lyáradat a villanyos cégnél, a séf könnyed lépései., majd elsötétült a kép. A kisgórénak megszakadt az eszmélete. A dobozba tuszkolt haj­léktalan megszólalt ugyanis. Vala­mit zagyvált és a vidám kis francia csapat megállt. A séf visszafordult és rákérdezett: Möszjő, mi törté­nik, itt? Möszjő Kókány, mivel ki­válóan beszélt franciául, erre vég­képp elalélt. Csak a nagyfőnöki szobában eszmélt. Fején valami hatalmas vizes vacakkal. Azt vi­szont már világosan látta, hogy az a koszvadt, szakadt csöves bent kortyolja az italt. A nagyfőnök és csapata meg kacag, a térdét csap­dossa... - Ez már a pokol vagy megbo­londultam?! - így Kókány és újra becsukja a szemét. Bár jó ideje érezi, hogy teljesen észnél van és Ivett titkárnő is biztos, hogy csörög az italostálcával, mikor ismételten ki próbálja magából puhatolódzni a körötte való világ természetet, hi­szen utoljára mikor észnél volt, ez a hajléktalan valamit matyogott s most, hogy a kezében a konyakos­pohár és nagyokat derül a francia beszédén, és néha bólogat, hogy „uji, möszjő, természetesen, a latin mondások nagyon próbára teszik az embert". Kókánynak eszébe vil­lan: - Atyaisten! Lehet, hogy a francia titkos embere? Azért küld­te előre, hogy lebuktassa őket. Visszaájult. De nem sokáig kellett tartania ezt az állapotot, mert meg­érkezett Dugay úr sofőrje, és a hajléktalantól mélységes elnézések közepette köszöntek eL Kókány másnap megtudta, hogy a hozzájuk pottyant ember a római szólások és szállóigék nem­zetközi professzora, csak kint töl­tötte az ünnepeket a közeli tanyá­ján, ahol elakadt az áram, mivel minden a víz, a tűz, a zsebtelefon erre volt fölfűzve, három nap alatt kifagyott onnét. Legvégső kétség­beesésében - merthogy semmire se jutott áram és fény nélkül - föl próbált mászni a villanykaróra, hogy maga tegyen rendet a drótok világában, de leesett, összeverte magát. Jártányi erejével még vé­gigballagott a drót alatt a trafó­hoz, onnét a falusi elosztóhoz. Ment sorba, ahol a hibát gondol­ta, s így jutott a központi épület kerítéséhez. Azon átmászott, s ott esett össze végleg. Mégis óriási szerencséje volt, mikor eszmélésé­ben azt nyöszörögte, hogy a „Sö­tétben tündöklőbb a fény", mert ez a művelt francia erre megállt, visszafordult és felkiáltott: „Ni­csak! Jól hallom? Egy dobozba zárt Horátius?! És a gémberedett professzorunk teljesen feleszmélve a fejét rázta: - Nem Horatius. „Lumina in tenebris clariora sunt", möszjő, éppenséggel Quin­tilianus. • Téli esték a zsombói tanyavilágban Agysebész a népfőiskolán Ha beköszönt a tél, akkor kezdődik az osko­la. Minden télen, novem­bertől márciusig, hetente egyszer, neves előadók jönnek el Zsombora a Wesselényi Népfőiskolá­ra. Az elmúlt több mint másfél évtized alatt, ami­óta ez a hasznos intéz­mény létezik, az előadók szinte mindig telt ház előtt tartottak referátumot a megjelölt témáról. Ezen a héten sem volt ez más­ként, amikor dr. Bodosi Mihály agysebész pro­fesszor, a pozitrone­missziós tomográfnak az agykutatásban és -gyó­gyításban betöltött szere­péről beszélt. A városi ember nappal is nehezen tájékozódik a tanya­világban, hát még amikor ko­romsötét este kell megtalálnia egy bizonyos helyszínt. Ese­tünkben a zsombói Wesselé­nyi Népfőiskolát. Ráadásul az eső is zuhog. Fotós társam­mal, aki a pilóta szerepét is vállalta, hűen követjük Hor­váth Dezső kollégám utasítá­sait, aki részletesen elmondta, sőt le is rajzolta, hogy az útvo­nalat a „hétablakos" épület­hez. Könnyű neki, gondolom, hiszen ő már bekötött szem­mel is oda találna, lévén, hogy ő a létrehozója, s ma is egyik mozgatója ennek az immár hí­ressé és megbecsültté vált in­tézménynek. (Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint az el­múlt évben neki odaítélt dísz­polgári cím, amelyet a zsom­bói képviselőtestület adomá­nyozott kollégánknak.) Aztán, ha lépésben is, meg­találjuk a hétablakost. Hogy jó helyen járunk, abban megerő­sít bennünket az is, hogy az előttünk leálló kocsiból Bodo­si professzor és Dezső bará­tunk száll ki... A Klebelsberg Kunó kultuszminiszter mi­nisztersége idején épült tanyai iskola nagyterme barátságos meleget áraszt. A hallgatóság már helyet foglalt, itt nem ké­sik senki, nem zavatja az elő­adást. Kálmán Ferenc iskola­igazgató már beállította felve­vő masináját, mindent meg­örökít, ami a népfőiskolán tör­ténik, ebből a sok hasznos tud­nivalóból tanulhat majd az utókor is, de történelmi doku­mentumként is felbecsülhetet­len jelentőséggel bír egy-egy szalag. Sípos Mihály rövid, frap­páns bevezetője után Bodosi professzor úr megkezdi elő­adását. Olyan témáról beszél, amelyről a szakmán kívüliek minden valószínűség szerint még nem hallottak. így van ezzel a hírlapíró is, aki az elő­adást hallgatja, de a szeme sarkából figyeli a hallgatósá­got. A PET, vagyis a pozitro­nemissziós tomográf leírása kapcsán kerül szóba az agyku­tatás, az idegrendszeri megbe­tegedésekkel kapcsolatos, mindenkit érdeklő - egyeseket érintő - információ-sorozat, majd az egészségügy pillanat­nyi anyagi helyzetéből adódó kilátások is. A népfőiskolások feszült figyelemmel követik a professzor mondatait. Ez ab­ból is könnyen leszűrhető, hogy sok kérdést intéznek az előadóhoz, amelyek egyértel­műen az elhangzottakkal kap­csolatosak. Bodosi professzor úr kitartóan válaszol ezekre a kérdésekre, felvetésekre. Ész­re sem vesszük, hogy az idő igencsak előrehaladt. Tíz óra körül jár már, amikor Sípos úr megköszöni az előadónak a tartalmas referátumot, a hall­gatóságnak az aktív részvételt. Az emberek lassan kászá­lódnak, veszik a kabátjukat. De nem rohannak el. Minden­kinek van egy szava a másik­hoz, a hírlapíró, „újonnan jött­ként" igyekszik minél több információt szerezni a hely­színről, az itteni munkáról. Mindenki segít, történeteket mesél, előkerül egy-egy meg­sárgult újság is, olyan, amely­ben a népfőiskoláról írtak kol­légáink. Szóval, igazi iskolai hangulat teremtődik a régi fa­lak között. Klebelsberg mi­niszter úr bizonyára elégedett lenne, ha látná, hogy most mi történik itt... Kisimre Ferenc Dr. Bodosi Mihály professzor (balról) előadás előtt Sípos Mihállyal, azt est házigazdájával beszélget. (Fotó: Miskolczi Róbert) NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHAT/A A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, fő üt 88. Tel.: 62/269-397. Balástya, Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Öpusztaszer. Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasi u. I. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút. Ú| u. 1. Tel.: 62/287-156. Öttömös, Rúzsai u. I. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhin u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fő u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents