Délmagyarország, 1998. november (88. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-12 / 265. szám

2 BEMUTATKOZUNK CSÜTÖRTÖK, 1998. NOV. 12. • >1 kultúrának itt is helye van Az ember és értékei Napi harc az információkért Az információs rovat tagjai: (balról jobbra) Arató László, Kisimre Ferenc főmunkatárs, N. Rácz Judit, Kormos Tamás, Takács Viktor, V. Fekete Sándor rovatvezető. Szabó Magdolna, Nyilas Péter, Kalocsai Katalin és Újszászi Ilona A Délmagyarország információs rovata a legnépesebb társaság a szerkesztőségben. Ezt indokolja az óriási tématerület is, amelyet igyekszünk felfogni, kézben tartani. Hiszen míg a többi író rovat - gazdasági, sport, universitas, kulturális - jobbára egyegy rétegnek szól, addig mi olyan húrokat pengetünk, amelyekre mindenkinek füle kell legyen, mindenkit érint. A sportbarátot éppen úgy, mint a cégvezetőt, az egyetemi hallgatót, a nyugdíjast, a munkanélkülit. Kit ne foglalkoztatna például, hogy mennyit kell fizetnie családjának a szemétszállításért, a vízért; az önkormányzati képviselők hogyan óhajtják fejleszteni a települést? Avagy: miként orvosolják az egészségügy bajait, mennyire felkészült a tűzoltóság, milyen eszközökkel küzd a rendőrség a közbiztonság megerősítésért, hány év börtönt kaptak az Egészen régen még ipari rovatnak hívtak bennünket, azután sokáig gazdaságpolitikainak, ma már egyszerűen csak gazdaságinak. Mondják, az ipari rovatban büntetés volt dolgozni, legalábbis azoknak, akik sokkal jobban szerettek volna az irodalomról, a színházról írni, tárcában voltak erősek, vagy egyszerűen nem a földön jártak. Ma a gazdasági rovatban - a tagok külvilág felé képviselt egységes álláspontja szerint - jó dolgozni. Hétfőn korán kezdünk, hiszen kedden délelőtt le kell adni a tördelőknek gazdasági mellékletünket a - tagok külvilág felé képviselt egységes álláspontja szerint -, szeretett Egy százalékot. Katkó Krisztina az MTI számítógépes rendszerére csatlakozik és letölti a friss híreket, s abból kisebb-nagyobb cikkeket készít, majd, ha ideje engedi, azon gondolkodik, milyen számsorból olajszőkítők? És.még sorolhatnánk a szerteágazó témákat, amelyeket nyakunkba veszünk. Azt szokták mondani, az újságíró a szakértő laikus. Magyarul: mélyen ugyan nem ismeri a dolgokat, viszont mindenhez konyít. Egyikünk sem engedi meg magának azt a luxust, hogy felkészületlenül álljon oda riport-, és főleg nem, interjúalanya elé. Ahhoz, hogy kérdezni tudjunk azért „be kell lőni" magunkat információkkal. Ez pedig csak úgy működik, ha a kollégák tématerületükön belül kiépítik saját kapcsolatrendszerüket. Az újságíró fut a hírek után, azonban az az igazi, ha a hírek is jönnek vele szemben, keresik őt. Az a bizonyos kapcsolatrendszer a bizalmon alapszik. A bizalmon, amit nagyon nehéz kiérdemelni - az újságíróktól általában tartanak az emberek, ezért inkább azokkal közlékenyek, akiket már régóta ismernek ám nagyon könnyű eljátszani azt. Bizalom nélkül nincs közvetlen, illetve háttér inlehetne mutatós grafikont összeállítani. Tóth-Szenesi Attila csak nyomós okkal késik, s ez elsősorban egy szófiai, moszkvai riportos hétvége után fordul elő vele. Ilyenkor kicsit nehéz átállnia a balástyai tejtermelés kisüzemi formáira, de néhány kávé és cigaretta után megy minden, mint a karikacsapás. Apropó, kávé, cigaretta. Ebből rovatszobánk előterében tetemes mennyiség fogy. Rafai Gábor rovatvezető-heIyettes, szakszervezeti elnök kollégám már majdnem leszokott a cigarettáról, amikor rovatunkba igazolt Attila, s ez erősen visszavetette. Amikor pedig már ketten találták soknak a káros szenvedélyt, s kezdtek fogadkozni, megérkezett Krisztina: vagyis teljes visszaesés. Azóta sűrűbben kell üríteni a hamutálat, s a legtöbb kávéscsésze, amit este meg lehetett számolni a kisasztalon jó, a folyosón más is kávézik -, kereken 19 volt. Rafai Gábor hétfőn délelőtt leggyakrabban autósformáció, információ nélkül pedig nincs hír, korrekt tájékoztatás. Enélkül pedig meghal egy lap. A fentiekből már következik, hogy az infotmációs rovat munkatársai közelharcot vívnak a hírekért, hogy saját szakterületükön minél inkább képben legyenek, a valósághoz a legjobban közelítő cikk kerüljön ki tollhegyük, számítógépük billentyűje alól. Gyorsaságban nem tudunk versenyezni az elektronikus médiumokkal - rádióval, televízióval -, témagazdagságban, alaposságban, a tájékoztatás mélységében viszont igen. Sőt egy-egy jegyzet erejéig a kollégák megpróbálnak kapaszkodókat is nyújtani a hírek dzsungelében való eligazodáshoz az olvasónak. Gyakorta éri az információs rovatot az a megtiszteltetés, hogy a Sajtóház portájának ablakán kopogtatókat, kétségbeesésükben a Délmagyarországhoz fordulókat szinte kapásból hozzá irányítják, avagy már eleve név szerint keresik valamelyik tesztet ír, esetenként a szépirodalom határát súrolva, már ami a jelzők mennyisékollégát, hiszen cikkei alapján, úgy vélik, ő lehet a „specialista". Igyekszünk segíteni, megoldást találni olvasóink problémáira. Elég baj az, hogy egy-egy hivatalban olykor többre lehet jutni egy szerkesztőségi érdeklődéssel, mint az ügyfél személyes közbenjárásával. Aztán hogy soroljam még teendőinket - illenék rajta tartanunk kezünket a Szeged környékén lévő települések pulzusán is, hiszen Csengelén, Sándorfalván, Algyőn, Mórahalmon, Röszkén, Ásotthalmon éppen úgy a Délmagyarország a kedvenc lap, mint a megyeszékhelyen. Az információs rovat nagyobb része korban is fiatal tollforgatóból áll, ám a negyedik ikszen túliak is fiatalo(sa)k, minimum lélekben. A szakma tempója, az állandóan változó helyzetek, az időnként csurranó-cseppenő sikerélmények nem engedik elfásulni a kollégákat, akik jól tudják: az információkért naponta meg kell harcolni. V. Fekete Sándor rovatvezető gét, minőségét és sorrendbe állítását illeti. Vagy portrét a hármas oldalra, mert azt is A helyi közösség kulturális életéről egyszerre hírt és értékelést adni - ebben áll a kulturális rovat munkája. A rovat munkatársai igyekeznek jó arányt találni a helyi és az egyetemes, az intézményes és a szabad kultúra között, mindeközben vallva, hogy a lapnak értékeket keli tudnia közvetíteni. A feladat, a Délmagyarország kulturális rovatának bemutatása, körültekintésre int: a kultúra, még egy viszonylag kis közösségé sem korlátozódik csupán az intézmények eseményeire. A kultúra folyamatai és termékei nem mondhatók el pusztán az informálás eszközeivel, mert a kultúra üzen, és ez az üzenet mindig értelmezésre vár. Csak az események időszerűek, a kultúra a maga egészében inkább korszerű. S noha a napilapnak legfőbb erőssége éppen időszerűsége, a kultúráról szóló híradásoknak és véleményformáló írásoknak, úgy hisszük, a napi aktualitásokon, amennyiben ez lehetséges, túl kell mutatniuk. E rovat munkáját eleve meghatározza e térség sajátos szellemi, művészeti és vallási élete: zene-, tánc, szereti. Sokkal szívesebben ír, mint szerkeszt. Fekete Klára mostanában színház- és képzőművészeti műhelyei, oktatási intézményei, a felsőoktatáshoz ezer szállal kapcsolódó irodalmi, bölcsészeti, történettudományi, valamint természettudományi tevékenysége, múzeumai, közművelődési hálózata és nem utolsó sorban a társadalmi nehézségekkel együtt hullámzó színvonalú önkormányzati kultúrpolitikája. E területek megjelenése a lapban nem egyedül a kulturális rovat elképzeléseit tükrözi. Az újság folyamatos egyeztetésekkel és véleménykülönbségektől sem mentes műhelymunkával nyeri el végső formáját a felelős szerkesztő asztalán. Ebben a mindennapos taposómalomban, amely reményeink szerint semmivel sem őröl lassabban, mint az élet, a kulturális rovatnak kétféle teendője van: egyfelől szakszerű és gyors tájékoztatással követni a kulturális szféra történéseit, másfelől pedig a napilap gyorsabb ritmusa ellenére is megállni és szemügyre venni egy-egy jelentősebb folyamatot vagy értékesebb művet. A kulturális rovat munkatársai az események és folyamatok ésszerűbb követése érdekében felosztották munkaterületüket. Sulyok nem jelentkezik hétfő reggel munkára, ő alkotói szabadságon van, s ha az égiek és a földiek is úgy akarják, jövőre elsőkönyves szerző lesz. Néhány eltűnt szegedi iparágnak ered a nyomába. Ha itt van, időnként leleplez, vagy követi a kábelgyár, a ruhagyár, a kenderipar legújabb történéseit, esetleg brókerkörképet készít. Egyedül ő tőzsdézik a rovatban, de ez titok. És már nem is annyira intenzíven, mint régen. Egyenlege - a tagok külvilág felé képviselt egységes álláspontja szerint - pozitív. A rovatvezető hétfőtől kedd délig jellemzően inkább olvas, mint ír, továbbá rajzol, s ha új hirdetés érkezik, radíroz, majd ismét rajzol. Azért a radír is fogy a laptükörrel együtt. A rovatvezető szereti az autókat, néha ír a tőzsdéről, próbálja megmagyarázni, mikor fizet a brókercég, s gyakran jár protokollra, valamint mindennap lapindító értekezletre. Szerdán megjelenik az Egy százalék, a rovat kicsit fellélegzik, s ilyenkor segít a többi rovatErzsébet főmunkatárs a tudomány, a színház és a táncművészet, Panek József rovatvezető-helyettes a közoktatás, Hollósi Zsolt az előadóművészet, az opera és a múzeum, Podmaniczky Szilárd a film, az irodalom és a publicisztika, Kéri Barnabás a közművelődés, Jenéi Rita egyetemi hallgató pedig a hírek területért felelős, míg jómagam a kultúrpolitika. a vallás és a bölcselet szeletét választottam. Magunk közé tartozónak érezzük Horváth Dezsőt is, bár ő a lap független főmunkatársa, s vele együtt gondoljuk, hogy az újságírónak, tájékoztató és véleményformáló munkája mellett a magyar újságírás legjobb hagyományai szerint elsősorban az emberrel kell foglalkoznia, életével, annak színeivel és fordulataival. Az újságíró egyetlen anyaga a valóság. S időről időre bármilyen lehangoló legyen is az, a rossz, értéktelen üzenet nem szoríthatja ki a jót, értékeset. Egyformán valljuk tehát, hogy a lapnak a toleráns és értelmes társadalom szempontjából fontos eszmék és értékek állandó fórumának kell lennie. Panek Sándor rovatvezető nak is. Kommentárra, jegyzetírásra jelentkezik, ígér egy nyitó anyagot, s a hétfői összezördülést követően kibékül a fotórovattal. Gyakran adunk tanácsot autóvásárlási ügyben. Természetesen elsősorban az új német autót ajánljuk tiszta szívből kollégáinknak, s lehetőleg készpénzre. Ehhez nem mindig adottak a feltételek, s ilyenkor engedünk: vegye meg részletre. Gyakran még ez sem tökéletes, s anélkül, hogy végigmennénk a lehetséges variációkon, a félmillió forint alatt már csak Ladát illetve Skodát merünk ajánlani, esetleg négyütemű, megkímélt Trabantot. Befektetési tanácsokkal már csínján bánunkvolt egy időszak, amikor az államkötvényen kívül mást nem is mertünk ajánlani Most már ingatlanügyekben is erősek vagyunk, s a legújabb divatnak megfelelően az újszegedi kertes ház a legbiztosabb befektetés, de csak akkor, ha egyszintes. Kovács Andr* rovatvezető A Délmagyarország kulturális rovata (balról jobbra): Podmaniczky Szilárd, Sulyok Erzsébet, Hollósi Zsolt, Horváth Dezső, Jenei Rita, Panek Sándor rovatvezető, Kéri Barnabás • Gazdaság: (fél) életünk az Egy százalék A tőzsdétől a kisüzemig Rovatértekezlet. Balról jobbra: Rafai Gábor, Fekete Klára, Kovács András rovatvezető, Tóth-Szenesi Attila, Katkó Krisztina