Délmagyarország, 1998. november (88. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-12 / 265. szám

A szerkesztők (balról): Zékány János olvasószerkesztő, Szávay István felelős szerkesztő, Sandi István felelős szerkesztő, Réthi J. Attila vezetőszerkesztö, Dlusztus Imre főszerkesztő, Német Tibor művészeti vezető, szerkesztő, Pataki Sándor hírszerkesztő és Őrfi Ferenc szerkesztő Miért ír az ember újságot, vagy miért vállalja valaki, hogy mások irányításával lapot készítsen több mint kétszázezer felnőtt és érdeklődő olvasónak? Ezt a kérdést gyakran fölteszik nekem, ezért általában kétféle választ készítek elő. A rövidebb szerint az újságíró feladata az, hogy az információt a lehető leggyorsabban megszerezze, s azt hitelesen adja tovább. Nos, a szerzőnek és a szerkesztőnek a maga posztján az a dolga, hogy ez az alapszabály egy napilap keretei között a legkevesebb nehézséggel érvényesüljön. S aki ezt az izzást szereti, ha tehetsége is van hozzá, előbb-utóbb egy szerkesztőségben találja magát. A hosszabb változat már elemezni kész az olvasói igényt, s azt a tényt, hogy egy helyi lap egyrészt szükségszerűen semleges, másrészt pedig kötelezően lokálpatrióta. Az olvasó pedig naponta, cikkenként, sőt olykor soronként önnön politikai ízlésének patikamérlegére helyezi az újságot, s ha ezt valaki a szerkesztőségben dolgozván izgalommal és élvezettel várja, illetve fogadja, akkor bizony lapkészítő ember lesz, s marad a sírig. Újságírónak, lapcsinálónak lenni nem egyszerű dolog. A szerzőnek visszakereshetően ott a neve a cikk, a fotó alatt, ebből aztán az következik, hogy az újságírónak bekiabálhatnak, mint a futballistának, kritikát akaszthatnak a nyakába, mint a színésznek, és címkét ragaszthatnak a hátára, mint a politikusnak. Mégis, vagy éppen ezért izgalmas feladat a lapkészítés. Ott vagyunk minden fronton, tudósítunk az iskolából, a kórházból, írunk a politikai életről, a földről, a pénz világáról, mi érkezünk a mentős után a balesethez, mi lábatlankodunk a kábitószerfogásnál a határon, mi dugjuk a magnót a csapzott világbajnok orra alá, mi köszöntjük az újszülöttet, mi visszük a gyászhírt, s mi szórakoztatunk is. Napi vizsga ez ügyességből, gyorsaságból, hitelességből, megértésből és kíváncsiságból. Mert az újságíró hivatástudatát kíváncsiságnak hívják. így hát én is kíváncsian várom, mit szól hozzánk az eddigi alkalmi olvasó. Belép-e a nagyobb táborba, az előfizetők közé? Szeretné-e átélni azt a semmihez sem hasonlítható érzést, amikor reggel az újság formájában az asztalra kerül egy óriási hírhalom? S vajon megérti-e, hogy az információs társadalomban - amelyben a tudás és a képzettség többet ér, mert hatékonyabb, mint a puszta tőke hír-lap nélkül eleve hátrányba kerül az ember? Ha velünk tart az olvasó, nyugodtan állíthatom, mindannyian többek leszünk. Dlusztus Imre ügyvezető igazgató, főszerkesztő Az újságíró hivatástudata: a kíváncsiság CSÜTÖRTÖK, 1998. Nov. 12. Universitas: rovat és melléklet BEMUTATKOZUNK 3 egy egységét mutatjuk be, illetve az aktuális eseményekről tudósttunk. A harmadik oldalon portrét olvashatnak egy-egy érdekes hallgatóról, kiemelkedő eredményt elért oktatóról, kutatóról. Emellett sorozataink is vannak: ilyen például a középiskolásoknak szóló felvételi kalauz, a Szegedi Egyetem fejlesztési stratégiája, vagy a hallgatói mozgalom története. Hírhasábunkon a hallgatók és az oktatók érdeklődésére számot tartó eseményekre hívjuk fel az olvasók figyelmét. Tekintettel rovatunk jellegére és fiatal voltára, a szerzői gárdának két főállású munkatársa, egy állandó gyakornoka és több fiatal, külső szerzője van. A rovatvezetőt távollétében helyettesítő munkatárs, Szabó C. Szilárd elsősorban a hallgatói portrék szerzője, a tanárképző főiskola tudósítója és a művészeti témák értője. Állandó gyakornokunk Hegedűs Szabolcs, feladata a hallgatói önkormányzattal való kapcsolattartás és a hírszerkesztés, és ő jegyzi sorozataink többségét is. Rendszeresen besegít munkánkba - és helyes irányba tereli a nemek arányát a rovatban Békefi Anett, a kommunikáció szak hallgatója. A rovatvezető, Keczer Gabriella feladata az írás mellett a mellékletek tartalmi és formai tervezése, szerkesztése, a rovattagok munkájának összefogása, az utánpótlás „nevelése". Keczer Gabriella rovatvezető Az Universitas a Délmagyarország legfiatalabb rovata. Tavaly szeptemberben jött létre azzal a céllal, hogy erősítse a város és az egyetemek, főiskolák kapcsolatát, bemutassa a szegedi felsőoktatási intézményekben folyó oktató és kutató munkát, beszámoljon az egyetemi polgárok életéről és a hazai tudományosság helyzetéről. A rovat születésének az adott komoly ösztönzést, hogy a városban formálódik a felsőoktatási integráció. Ez év elején létrejött a Szegedi Felsőoktatási Szövetség, melynek tagjai a József Attila Tudományegyetem, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola, és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriuma. Társult tagként csatlakozik a szövetséghez a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány Szegedi Biotechnológiai Intézete, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központja és a Hittudományi Főiskola. Ezekből az intézményekből alakul majd meg 2000-ben az egységes Szegedi Egyetem. Az Universitas rovat kezdetben hetente két-három alkalommal jelentkezett saját oldallal a Délmagyarországban, majd heti egyszeri megjelenésű, három-négyoldalas mellékletté alakult. Mára állandósult a keddenkénti megjelenés. A melléklet szerkezete is kialakult: az első oldalon valamely helyi, vagy országos felsőoktatási „üggyel" foglalkozunk, legyen az a tandíj eltörlése, a nyomasztó teremhiány a szegedi egyetemeken és főiskolákon, a szegedi tanítóképzés újraindítása, a város és a szövetség közti telekcserék ügye, az universitas tervezett beruházásai. A második oldalon a szövetség intézményeinek egySzabó C. Szilárd, Hegedűs Szabolcs és Keczer Gabriella A száguldó fotóriporterek Ha esik, ha fúj: az esemény az esemény. Eseménynek hívjuk a szerkesztőségben azokat a történéseket, amelyekről mindenképpen tudósítani szeretnénk lapunkban. A fotóriporternek azonnal mozdulnia kell, ha valami lényeges, érdekes történik a városban, a Szeged környéki településeken. És amíg egy újságíró utólag is tájékozódhat egy témában, addig a fotóriporter ezt nem teheti meg. Ha lemarad a sportfotós a gólról, kedvéért nem ismétlik meg az akciót, a baleset helyszínéről elvontatott kamiont nem vonszolják vissza, a híd tetején sétálgató öngyilkosjelölt inkább tapsra és a tűzoltókra vár, mintsem ránk. Vagy, ki tudja. Egy biztos, állandóan versenyt kell futnunk az idővel, hogy lépést tarthassunk az eseményekkel, friss, érdekes képekkel dúsított Délmagyarországot vehessen kézbe napról napra az olvasó. Az olvasó pedig köztudottan: szereti a fotókat az újságban. Sokszor ideje sincs egy cikket végigolvasni, a képre elég rápillantania és rögtön tudja, miről van szó. Az objektíven keresztül nézzük, szemléljük a világot, ám felvételeink természetesen szubjektívek is, hiszen hatan hatfélék vagyunk. A fotóriportert éppen úgy megérinti egy baleset, az árvíz tragédiája, mint az örömteli pillanatok: sziámi ikrek sikeres szétválasztása, becsületben megőszült házaspár gyémántlakodalma. Szép és izgalmas szakma a miénk. És ez nem megy másként: csak a mindennapi száguldással. Nagy László rovatvezető A Délmagyarország fotórovatának tagjai (balról jobbra): Schmidt Andrea, Nagy László rovatvezető, Gyenes Kálmán, Miskolczi Róbert, Karnok Csaba és Somogyi Károlyné. nálunk közügy Nagyon bízom abban, hogy a két nézőpontot képviselők elismerik: kereszttűzben a legnehezebb dolgozni. Ha ehhez még hozzávesszük azt a tényt, hogy Csongrád megye a főváros után a legsportosabb régiója az országnak, akkor pedig a reálisan értékelők tudják, hogy nagyon nehéz mindenről időben és részletesen beszámolni. A sportrovat stábja azonban igyekszik a szenzációknak, a legfrissebb eseményeknek, a legkurrensebb történéseknek, a sportpályán kívüli dolgoknak, a sportolók személyiségét érintő hatásoknak is utána járni. A sport sokszínűségéből fakadóan a rovat tagjai is sportágakra specializálódtak. Ha a röplabdáról, a megyei I. és II. osztályú labdarúgásról, az NB I/B-s, vagy NB Il-es kézilabdáról, a triatlonról hiányos tudósítás vagy információ jelenik meg, arról Imre Péter, a rovat legnagyobb munkabírású tagja tehet. O azonban nem arról híA sportrovat csapata. Állnak (balról jobbra): Süli Róbert, Imre Péter, Mádi József. Ülnek: P. Sándor József, Süli József rovatvezető, Szélpál László res, hogy valamiről is lemarad... Mádi József, az elmúlt és az azt megelőző megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság zákányszéki gólkirálya felelős a kajak-kenus, a cselgáncs, az ökölvívás, s a karate szakágak eseményeinek tükröztetéséért. De űzött sportágában történtek mellet sem megy el közömbösén, hiszen a SZEAC botladozásainak is kénytelen a tanúja lenni. Idős Panek József, vagy ahogyan olvasóink ismerik, P. Sándor József elsősorban a Szeged LC krónikása, de otthonosan mozog a sakkban, a tekében és a technikai sportokban is. Vele kapcsolatban nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy magas szinten űzi a szerencsejáték valamennyi „műfaját". Nem annyira a tanácsadásban, mint inkább a gyakorlatban ér el sikereket... Süli Róbert rádiós gyakorla-* tát igyekszik az írott sajtó tapasztalataival bővíteni. Kedvenc területe a kosárlabda, a jégkorong, az evezés, az úszás, a tenisz, a tájékozódási futás. De örömmel tudósít a squash-eseményeiről is. A 92 NB l-es labdarúgó-szerepléssel a háta mögött, azon belül az Újpest színeiben egy bajnoki címmel és 84-ben ifjúsági Európa-bajnoki arannyal dicsekvő Szélpál László figyelme most elsősorban a vízilabdára irányul. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy kedvenc sportágához hű legyen, hiszen árgus szemmel figyeli a szegedi labdarúgó-utánpótlás fejlődését és sikereit. Az NB III eseményeit is napra készen ismeri. Ami pedig az én területeimet illeti: a Pick Szeged, a Szegedi Birkózó Egylet és a Szegedi Automobil Motorcsónak SE ad elég munkát ahhoz, hogy ne unatkozzak. Száz szónak is egy a vége, mi a lehetőségünknek megfelelően igyekszünk olvasóinkat tájékoztatni a megye, az ország sokszínű sportéletéről. Természetesen ehhez tudósítók - Vásárhelyről Kandó Tamás, Szentesről Révész János, Makóról Rácz Bálint nyújtanak segítséget. Nem beszélve a megyei I. és II. osztályú labdarúgócsapatok lelkes krónikásairól, akik nélkül nem is tudnánk létezni. Süli József rovatvezető A sport Ez az a rovat, amely szinte senkinek sem felel meg. Úton útfélen hallom: „Minek ennyi sportot közölni." „Miért csak ennyi helyet adnak a sportnak?" Hogy a két tábor közül melyik a népesebb? - erről nem érdemes egyetemes vitát nyitni. De az már jelzés értékű számomra, hogy az is belenéz a sportba, aki nem szereti, hiszen másként nem mondana véleményt róla.