Délmagyarország, 1998. november (88. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-12 / 265. szám

A szerkesztők (balról): Zékány János olvasószerkesztő, Szávay István felelős szerkesztő, Sandi István felelős szerkesztő, Réthi J. Attila vezetőszerkesztö, Dlusztus Imre főszerkesztő, Német Tibor művészeti vezető, szerkesztő, Pataki Sándor hírszerkesztő és Őrfi Ferenc szerkesztő Miért ír az ember újságot, vagy miért vállalja valaki, hogy mások irá­nyításával lapot készítsen több mint kétszázezer felnőtt és érdeklődő olva­sónak? Ezt a kérdést gyakran fölte­szik nekem, ezért általában kétféle választ készítek elő. A rövidebb szerint az újságíró fel­adata az, hogy az információt a le­hető leggyorsabban megszerezze, s azt hitelesen adja tovább. Nos, a szerzőnek és a szerkesztőnek a maga posztján az a dolga, hogy ez az alap­szabály egy napilap keretei között a legkevesebb nehézséggel érvényesül­jön. S aki ezt az izzást szereti, ha te­hetsége is van hozzá, előbb-utóbb egy szerkesztőségben találja magát. A hosszabb változat már elemezni kész az olvasói igényt, s azt a tényt, hogy egy helyi lap egyrészt szükség­szerűen semleges, másrészt pedig kö­telezően lokálpatrióta. Az olvasó pe­dig naponta, cikkenként, sőt olykor soronként önnön politikai ízlésének patikamérlegére helyezi az újságot, s ha ezt valaki a szerkesztőségben dol­gozván izgalommal és élvezettel vár­ja, illetve fogadja, akkor bizony lap­készítő ember lesz, s marad a sírig. Újságírónak, lapcsinálónak lenni nem egyszerű dolog. A szerzőnek visszakereshetően ott a neve a cikk, a fotó alatt, ebből aztán az következik, hogy az újságírónak bekiabálhatnak, mint a futballistának, kritikát akaszt­hatnak a nyakába, mint a színésznek, és címkét ragaszthatnak a hátára, mint a politikusnak. Mégis, vagy éppen ezért izgalmas feladat a lapkészítés. Ott vagyunk minden fronton, tudósítunk az isko­lából, a kórházból, írunk a politikai életről, a földről, a pénz világáról, mi érkezünk a mentős után a balesethez, mi lábatlankodunk a kábitószerfo­gásnál a határon, mi dugjuk a mag­nót a csapzott világbajnok orra alá, mi köszöntjük az újszülöttet, mi visszük a gyászhírt, s mi szórakozta­tunk is. Napi vizsga ez ügyességből, gyorsaságból, hitelességből, megér­tésből és kíváncsiságból. Mert az újságíró hivatástudatát kí­váncsiságnak hívják. így hát én is kíváncsian várom, mit szól hozzánk az eddigi alkalmi ol­vasó. Belép-e a nagyobb táborba, az előfizetők közé? Szeretné-e átélni azt a semmihez sem hasonlítható érzést, amikor reggel az újság formájában az asztalra kerül egy óriási hírha­lom? S vajon megérti-e, hogy az infor­mációs társadalomban - amelyben a tudás és a képzettség többet ér, mert hatékonyabb, mint a puszta tőke ­hír-lap nélkül eleve hátrányba kerül az ember? Ha velünk tart az olvasó, nyugod­tan állíthatom, mindannyian többek leszünk. Dlusztus Imre ügyvezető igazgató, főszerkesztő Az újságíró hivatástudata: a kíváncsiság CSÜTÖRTÖK, 1998. Nov. 12. Universitas: rovat és melléklet BEMUTATKOZUNK 3 egy egységét mutatjuk be, il­letve az aktuális esemé­nyekről tudósttunk. A har­madik oldalon portrét olvas­hatnak egy-egy érdekes hall­gatóról, kiemelkedő ered­ményt elért oktatóról, kuta­tóról. Emellett sorozataink is vannak: ilyen például a kö­zépiskolásoknak szóló felvé­teli kalauz, a Szegedi Egye­tem fejlesztési stratégiája, vagy a hallgatói mozgalom története. Hírhasábunkon a hallgatók és az oktatók ér­deklődésére számot tartó eseményekre hívjuk fel az olvasók figyelmét. Tekintettel rovatunk jelle­gére és fiatal voltára, a szerzői gárdának két főállású munkatársa, egy állandó gyakornoka és több fiatal, külső szerzője van. A rovat­vezetőt távollétében helyet­tesítő munkatárs, Szabó C. Szilárd elsősorban a hall­gatói portrék szerzője, a ta­nárképző főiskola tudósító­ja és a művészeti témák értője. Állandó gyakornokunk Hegedűs Szabolcs, feladata a hallgatói önkormányzattal való kapcsolattartás és a hír­szerkesztés, és ő jegyzi soro­zataink többségét is. Rend­szeresen besegít munkánkba - és helyes irányba tereli a nemek arányát a rovatban ­Békefi Anett, a kommuniká­ció szak hallgatója. A rovat­vezető, Keczer Gabriella fel­adata az írás mellett a mel­lékletek tartalmi és formai tervezése, szerkesztése, a ro­vattagok munkájának össze­fogása, az utánpótlás „neve­lése". Keczer Gabriella rovatvezető Az Universitas a Dél­magyarország legfiata­labb rovata. Tavaly szeptemberben jött létre azzal a céllal, hogy erősítse a város és az egyetemek, főiskolák kapcsolatát, bemutassa a szegedi felsőoktatá­si intézményekben fo­lyó oktató és kutató munkát, beszámoljon az egyetemi polgárok életéről és a hazai tu­dományosság helyze­téről. A rovat születésének az adott komoly ösztönzést, hogy a városban formálódik a felsőoktatási integráció. Ez év elején létrejött a Szegedi Felsőoktatási Szövetség, melynek tagjai a József Atti­la Tudományegyetem, a Szent-Györgyi Albert Or­vostudományi Egyetem, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, a Szegedi Élelmi­szeripari Főiskola, és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola Szegedi Konzervatóriu­ma. Társult tagként csatlako­zik a szövetséghez a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány Szegedi Biotech­nológiai Intézete, a Magyar Tudományos Akadémia Sze­gedi Biológiai Központja és a Hittudományi Főiskola. Ezekből az intézményekből alakul majd meg 2000-ben az egységes Szegedi Egye­tem. Az Universitas rovat kez­detben hetente két-három al­kalommal jelentkezett saját oldallal a Délmagyarország­ban, majd heti egyszeri meg­jelenésű, három-négyoldalas mellékletté alakult. Mára ál­landósult a keddenkénti megjelenés. A melléklet szerkezete is kialakult: az első oldalon va­lamely helyi, vagy országos felsőoktatási „üggyel" fog­lalkozunk, legyen az a tandíj eltörlése, a nyomasztó te­remhiány a szegedi egyete­meken és főiskolákon, a sze­gedi tanítóképzés újraindítá­sa, a város és a szövetség közti telekcserék ügye, az universitas tervezett beruhá­zásai. A második oldalon a szö­vetség intézményeinek egy­Szabó C. Szilárd, Hegedűs Szabolcs és Keczer Gabriella A száguldó fotóriporterek Ha esik, ha fúj: az ese­mény az esemény. Esemény­nek hívjuk a szerkesztőség­ben azokat a történéseket, amelyekről mindenképpen tudósítani szeretnénk la­punkban. A fotóriporternek azonnal mozdulnia kell, ha valami lényeges, érdekes történik a városban, a Sze­ged környéki településeken. És amíg egy újságíró utólag is tájékozódhat egy témában, addig a fotóriporter ezt nem teheti meg. Ha lemarad a sportfotós a gólról, kedvéért nem ismétlik meg az akciót, a baleset helyszínéről elvon­tatott kamiont nem vonszol­ják vissza, a híd tetején sé­tálgató öngyilkosjelölt in­kább tapsra és a tűzoltókra vár, mintsem ránk. Vagy, ki tudja. Egy biztos, állandóan versenyt kell futnunk az idővel, hogy lépést tarthas­sunk az eseményekkel, friss, érdekes képekkel dúsított Délmagyarországot vehes­sen kézbe napról napra az olvasó. Az olvasó pedig köztudottan: szereti a fotó­kat az újságban. Sokszor ideje sincs egy cikket végig­olvasni, a képre elég rápil­lantania és rögtön tudja, miről van szó. Az objektí­ven keresztül nézzük, szem­léljük a világot, ám felvéte­leink természetesen szubjek­tívek is, hiszen hatan hatfé­lék vagyunk. A fotóriportert éppen úgy megérinti egy baleset, az árvíz tragédiája, mint az örömteli pillanatok: sziámi ikrek sikeres szétvá­lasztása, becsületben meg­őszült házaspár gyémántla­kodalma. Szép és izgalmas szakma a miénk. És ez nem megy másként: csak a mindennapi száguldással. Nagy László rovatvezető A Délmagyarország fotórovatának tagjai (balról jobbra): Schmidt Andrea, Nagy László rovatvezető, Gyenes Kálmán, Miskolczi Róbert, Karnok Csaba és Somogyi Károlyné. nálunk közügy Nagyon bízom abban, hogy a két nézőpontot képvi­selők elismerik: kereszt­tűzben a legnehezebb dol­gozni. Ha ehhez még hozzá­vesszük azt a tényt, hogy Csongrád megye a főváros után a legsportosabb régiója az országnak, akkor pedig a reálisan értékelők tudják, hogy nagyon nehéz min­denről időben és részletesen beszámolni. A sportrovat stábja azonban igyekszik a szenzációknak, a legfrissebb eseményeknek, a legkurren­sebb történéseknek, a sport­pályán kívüli dolgoknak, a sportolók személyiségét érintő hatásoknak is utána járni. A sport sokszínűsé­géből fakadóan a rovat tagjai is sportágakra specializálód­tak. Ha a röplabdáról, a me­gyei I. és II. osztályú labda­rúgásról, az NB I/B-s, vagy NB Il-es kézilabdáról, a triat­lonról hiányos tudósítás vagy információ jelenik meg, arról Imre Péter, a rovat legna­gyobb munkabírású tagja te­het. O azonban nem arról hí­A sportrovat csapata. Állnak (balról jobbra): Süli Róbert, Imre Péter, Mádi József. Ülnek: P. Sándor József, Süli József rovatvezető, Szélpál László res, hogy valamiről is lema­rad... Mádi József, az elmúlt és az azt megelőző megyei I. osztályú labdarúgó-bajnok­ság zákányszéki gólkirálya felelős a kajak-kenus, a csel­gáncs, az ökölvívás, s a kara­te szakágak eseményeinek tükröztetéséért. De űzött sportágában történtek mellet sem megy el közömbösén, hiszen a SZEAC botladozá­sainak is kénytelen a tanúja lenni. Idős Panek József, vagy ahogyan olvasóink is­merik, P. Sándor József elsősorban a Szeged LC kró­nikása, de otthonosan mozog a sakkban, a tekében és a technikai sportokban is. Vele kapcsolatban nem szabad el­feledkezni arról sem, hogy magas szinten űzi a szeren­csejáték valamennyi „műfa­ját". Nem annyira a tanács­adásban, mint inkább a gya­korlatban ér el sikereket... Süli Róbert rádiós gyakorla-* tát igyekszik az írott sajtó ta­pasztalataival bővíteni. Ked­venc területe a kosárlabda, a jégkorong, az evezés, az úszás, a tenisz, a tájékozódási futás. De örömmel tudósít a squash-eseményeiről is. A 92 NB l-es labdarúgó-szereplés­sel a háta mögött, azon belül az Újpest színeiben egy baj­noki címmel és 84-ben ifjú­sági Európa-bajnoki arannyal dicsekvő Szélpál László fi­gyelme most elsősorban a ví­zilabdára irányul. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy ked­venc sportágához hű legyen, hiszen árgus szemmel figyeli a szegedi labdarúgó-utánpót­lás fejlődését és sikereit. Az NB III eseményeit is napra készen ismeri. Ami pedig az én területeimet illeti: a Pick Szeged, a Szegedi Birkózó Egylet és a Szegedi Automo­bil Motorcsónak SE ad elég munkát ahhoz, hogy ne unat­kozzak. Száz szónak is egy a vége, mi a lehetőségünknek megfe­lelően igyekszünk olvasóin­kat tájékoztatni a megye, az ország sokszínű sportéletéről. Természetesen ehhez tudósí­tók - Vásárhelyről Kandó Tamás, Szentesről Révész Já­nos, Makóról Rácz Bálint ­nyújtanak segítséget. Nem beszélve a megyei I. és II. osztályú labdarúgócsapatok lelkes krónikásairól, akik nél­kül nem is tudnánk létezni. Süli József rovatvezető A sport Ez az a rovat, amely szinte senkinek sem felel meg. Úton útfélen hal­lom: „Minek ennyi spor­tot közölni." „Miért csak ennyi helyet adnak a sportnak?" Hogy a két tábor közül melyik a né­pesebb? - erről nem ér­demes egyetemes vitát nyitni. De az már jelzés értékű számomra, hogy az is belenéz a sportba, aki nem szereti, hiszen másként nem mondana véleményt róla.

Next

/
Thumbnails
Contents