Délmagyarország, 1998. október (88. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-26 / 250. szám

14 RIPORT HÉTFŐ, 1998. OKT. 26. Erdők hete #98 Bulgária: Isten, haza, dollár Sokaknak van már ilyen kocsijuk, és bizonyára sokan ilyen boldogok..." A kommunizmus egyik legszomorúbb barakkja Bulgária, és fővárosa, Szófia sokat változott a rendszerváltozás óta. A kommunizmus emlékét őrző emlékmüveket igyekeztek eltüntetni, Georgi Dimitrovot kipakolták a mauzóleumból és eltemették, ahogy illik, bár a gépjárműpark még magán viseli a hatvanas-hetvenes évek jegyeit. Az átlagban havi százötven márkát kereső bolgárok seftelésből élik túl az átmenet nehézségeit. Igaz, egyelőre csak azt tudják honnan jöttek, de azt nem, merre tartanak. Elindultam hát, hogy találkozzam Galjával, a szófiai központi klinika szívsebészetének ápolónőjével, aki látta meghalni Todor Zsivkovot. Nem volt könnyű dolgom. Az utcákon kezdetben idegenül bt)|yongtam, bár a bolgárok forradalma előtt jártam már itt. Dfszőrség vigyázta Georgi Dimitrov testét; fénykorában bebizonyította a náciknak, nem miatta égett a Reichstag úgy mint a Reiehstag, később partizánfőnökként harcolt a Balkán-hegységben, és mire élvezhette volna a szép, új világot, minden vívmányával együtt, itt hagyta népét. Isten hét nap alatt teremtette a világot, a bolgárok viszont hat nap alatt építették fel a mauzóleumot. Olyan is. A betonkalickát nézve senki sem számított rá, hogy a hős innen kiszabadul egyszer. A rendszerváltozás nevű bizniszből azonban Bulgária sem maradhatott ki. Egy párás hajnalon fogták a Nagy Testvér bebalzsamozott maradványát, fekete UAZ-zal kivitték valamelyik külvárosi temetőbe, és a föld mélyére süllyesztették, ahol már csak a férgek láthatják és rághatják, nap mint nap. így lett a kriptokommunistából kriptakommunista. A mauzóleumot már felállványozták, ha összegyűlik egy kis lé, le is bontják, addig viszont hajléktalanok találtak itt maguknak nyughelyet, ha nem is végsót. Fázós reggeleken Dimitrov utolsó lakóhelye előtt, az elnöki palota és a miniszterelnöki hivatal között dörzsölik ki szemükből az álmot, amíg el nem hajtja őket a bolgár állami rendőrség. Az új egyenruhába bújtatott milícia utána leállít minden autót, amely elhajt a mauzóleum előtt, és büntetnek helyi szokás szerint - saját zsebre. A közlekedésiek toleránsak, ha keleti gyártmányú autóban ülünk kisebb a büntetési tétel, amelyből alkudni is lehet, ha pedig nagy szakállú pópák vagyunk, barátságosan továbbot intenek. Na ja, ismét jobboldali a miniszterelnök Bulgáriában. Isten, haza, dollár a jelszó. Kilenc év alatt tfz kormányfót fogyasztott el Szófia, egyet-kettőt le is lőttek közülük azóta. A politikai változások a nőkön nem hagytak maradandó nyomokat. A mini a divat, fekete harisnyával, amiből októberben duplát húznak, mert csípősek az éjszakák. A szűk belvárosi bevásárlóutcán, ahol a villamos a kabátok szélét súrolja, lányok bámulnak a szemünkbe: „Te nem idevalósi vagy, honnan jöttél?" - mondja rejtélyes bűnöket sejtető tekintetük, mire az idegen a kettes villamos alá esik, ha nem vigyáz. Szófiában mindent kapni. A pincékben dohányboltok vannak, ahol csak guggolva lehet vásárolni, udvarokon, ahol három asztal elfér, kerthelyiséget nyitnak, a központi áruházban, a CUM-ban, amely a moszkvai GUM kistestvére, feltöltötték a rendszerváltozás előtt még üres polcokat. Itt mégsem vásárol senki, túl drága a bolgárok pénztárcájának. Ha kevés a pénzünk, kávén, cigarettán és sörön jól ki lehet húzni a Szófiában töltött napokat. A bolgár dohánygyár tűrhető minőségű Victoryja, kemény dobozban hétszázötven leva (1 márka 1000 leva), a kávé az elegáns belvárosi presszókban három-négyszáz leva, mfg a csapolt Kamenica, a bolgár Kőbányai ezer leva. A nyomott ár a kormány érdeke is. Ha e fenti szentháromsághoz hozzányúlnak, a nép szétkapná a parlamentet, mint tette azt két évvel ezelőtt. A CNN a helyszínre vezényelte sztárriporterét, a szerkesztőknek meg főtt a fejük: mi legyen a nyitóanyag, a bolgár lázadás vagy az albán piramisjátékot követő anarchia. A rendet egy hónap alatt állították helyre, addig az utcai bandák voltak az urak, az emberek féltek munkába járni, de azért jártak. Az utóbbi években a szolgáltató szféra izmosodott a leglátványosabban. Nyugdíjas bácsik hozzák le sokat mért KGST-fürdőszobamérlegüket a Vitosa bulvárra, amire ötszáz leváért bárki ráállhat. Vigyázzunk, az adatok nem pontosak, testsúlyom másfél órán belül 78 és 86 kilogramm között ingadozott, még jó, hogy kibírtam, lehet, elmegyek űrhajósnak. A Gráf Ignatiev és a Patriarh Evtimij kereszteződésében kis asztalkára kitett szovjet gyártmányú írógépek előtt ücsörögnek sámlikon a munkanélküliek. Legépelnek bármit: kérelmet az önkormányzathoz, beadványt a bíróságra vagy gépkocsi adásvételi szerződését. Az autópark zömmel kivénhedt nyugati roncsokból áll, de bizonyára még az a Moszkvics is megvan, amely Emil Manov nevű bolgár regényíró hősét 1963-ban „dudájával megállította; a kocsiban egy kifestett arcú fiatal nőt látott, meg egy ifjút, aki hanyagul tartotta kezét a volánon. A két fiatal unalmasan boldognak látszott. Filip nézte a kocsit, amig el nem tűnt a kanyaron túl, és azon gondolkozott, hogy sokaknak van ma már ilyen kocsijuk, és bizonyára sokan ilyen boldogok. " Akiknek még mindig ilyen kocsijuk van, azok már nem ilyen boldogok. Ezek a roncsok a mai napig futnak. A legújabb modellekben ülő szerencselovagok idegesen tülkölnek rájuk, pedig pár éve még ők is hasonlókat hajtottak, de néhány káser biznisz és egy-két ember életének ára Audi A8-asokba, „7-es" BMW-kbe vagy 600-as Mercedesekbe ültette őket. Végre hódolhatnak szenvedélyüknek, például a futballnak. Igaz, ók már nem húznak mezt, hanem NB l-es csapatokat vásárolnak meg bagóért - szegény bolgároknál még nincs profiliga, bár jól elvannak -, felújítják a lerobbant stadion díszpáholyát és testőröktől körülvéve szorítanak a győzelemért, közben rádiótelefonon parlamenti képviselők életéről döntenek. Az északi városrész csapata, a piros-fekete Lokomotív Szófia is magánkézben van. A belépés ingyenes, a meccs pocsék. A hazaiak győzelmükkel az élbolyhoz zárkózhatnának fel, legnagyobb sztárjuk a Hamburgot megjárt Ivajlo Andonov és a 18szoros válogatott, Kínából nemrég hazatért Dimitar Vaszev. A katonák öt percenként szaladnak be hordággyal a pályára, leülni sincs idejük, a játékvezető már int is. A Loko hamar berámol az ellenfélnek, a Levszki Kjusztendilnek egy gólt, aztán már nem történik semmi, csak a katonák futnak megállása nélkül, ráadásul teherrel. A két szurkolótábor egymást' kurvázza. A meccs végén rendőrök vezetik fel a vendég drukkerek buszát. A bolgárok a török idők örökségeként fordítva bólogatnak ugyan, de az ég felé mutató középső ujjuk nem érthető félre. Ezt szánják nekem a buszból, kihúzom magam, egy kicsit én is szófiai lettem, majd mennek tovább Kjusztendilbe, a makedón határ mellé. A Macs című sportújság másnap egy csillagosra értékeli a meccset. A Fermer Restorant is egycsillagos, de ez itt a színvonalat jelzi. Harmincas éveit taposó énekesnője, Alja, a fénykorát éli, hosszú a combja, mély a dekoltázsa és csábító mosollyal prezentálja a pikáns dalszövegeket, ami a vacsorát és néhány üveg Zagorka sört kibíró pénztárcámnak szól. „Daj-daj-digidigi-daj-daj" - énekli, az erősítő nem tökéletes, néha gerjed. A Fermer (vesd össze: Farmer) tulajdonosa a bolgár mezőgazdasági minisztérium neoszocreál berendezésű légópincéjét bérli. A minisztert nem látom, igaz, itt Torgyán sem keltene feltűnést, mindenki a szép Aljába szerelmes. Együttese öttagú, nyáron megszedik magukat Burgaszban, a pénzt félreteszik, a Fermerben nem lehet nagyot szakítani, a téli keresetet felélik. A múlt század végén Szófia inkább hasonlított Vásárosnaményra, mint európai metropoliszra. A török kiűzése után összekapták magukat, az ország minden részéből jöttek építeni a várost. Ez a zenekaron is jól lemérhető: a harmonikás török (bár Zsivkov a 80-as évek közepén kijelentette, megoldottuk a nemzetiségi kérdést, nincsenek törökök), a szintetizátoros dobrudzsai, a hegedűs cigány, a gitáros makedón. Alja kisegyüttese mobil: a harmonikás tud szintetizátoron játszani, ha bekapcsolja neki valaki a megfeleló gombokat, a szintis kiválóan hegedül, csak szegény Alja nem tud énekelni. Az elegáns vendégek között idegenül hat a bolgár nemzeti sztnű melegítő alsóba és fekete bőrdzsekibe burkolózó göndör fürtös alak. Pénztárcámat a szék karfáján lógó kabátomról észrevétlenül a nadrágzsebembe csúsztatom. Otthonosan mozog, ő a kidobó. Nagyobb társaság érkezett a szomszéd asztalhoz, szó nélkül elvesz tőlem három széket. A hét nő között megpillantom Gálját, a szófiai központi klinika ápolónőjét. Záróra után egymást átölelve vágunk át a hepehupás Makedónia téren egy belvárosi diszkó felé. Zsivkovról beszél, aki utolsó napjait a szófiai központi klinikán töltötte, bár Galjónak nincs köze a halálához. A volt első titkár ellen hónapokig tartó per folyt, ami a toplisták élére röpítette. A tárgyaláson a túlbuzgó ügyész igyekezett bebizonyítani Zsivkov hatalmának törvénytelenségét, levezetve, hogy nem lehetett se államelnök, se pártfőtitkár. A vádlott szerényen visszakérdezett: „Bocsánat, de ki volt az elnök, ha nem én?" Egyes felmérések szerint híressé vált mondata után még az 1996os elnökválasztást is megnyerte volna, ha indul. - Jó ember volt - mondja a havonta százötven márkát kereső Galja. A csak bolgár popzenét játszó diszkóba nincs belépő, csak motozás. A terráriumban kígyók tekeregnek. Magyarázom, fóbiám van a hüllőkkel szemben, táncolunk hát, lassúzni csukott szemmel is lehet. Három óra felé egy szempillantás alatt eltűnik Galja, tanácstalanul ülök a diszkóban, ami egy ismeretlen utcában van, mellettem kígyók tekeregnek, előttem fél deci pálinka, amit tudom, már nem iszok meg. A kezemben cédulát szorongatok, rajta hatjegyű telefonszám. Másnap felhívom. - Adom Gálját - mondja egy női hang. Tóth-Szenesi Attila • Munkatársunktól Az idén október elején zajlott az erdők hete országos programsorozat. A helyi rendezvényeket a Dél-alföldi Erdészeti Rt. Tájékoztatási Központja szervezte. Békés és Csongrád megyében párhuzamosan folytak az események. Békéscsabán országos konferencián vehettek részt az erdő és a természet szerelmesei, Szegeden akadályversenyt rendeztek iskolások részére, Ásotthalmon pedig a Bedő Albert Erdészeti Szakiskolában folyó munkával ismerkedhettek meg az érdeklődők. Sikeresen zárult a két megyében az idei erdők hete akció, mintegy 4500 ember, többségében diák vett részt a rendezvényeken. Különféle pályázatokat és versenyeket is szerveztek általános- és középiskolások részére, amelyeken a következő eredmények születtek. A középiskolásoknak meghirdetett „A vadkörte az év fája" című pályázat első helyezettje Rózsa Valentina (Gregus Máté (Mezőgazdasági Szakközépiskola, Hódmezővásárhely), második Huszta Edina (Deák Ferenc Gimnázium. Szeged), a harmadik pedig Miklós Anita (Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközépiskola, Szeged) lett. Az általános iskolásoknak kiírt rajzpályázat 1-2. osztályos kategóriában első helyen végzett Sümegi Réka, második Höfer Gabi, harmadik pedig Sebestyén Janka lett, mindhárman sándorfalviak. A 3-4. osztályosok közül első lett az újszentiváni Hevesi Ákos, második helyen Pálvölgyi Tibor, harmadikon pedig Bata Róbert végzett, mindketten sándorfalviak. Az 56. osztályosok között első Tabi Emőke (Zrínyi Ilona Általános Iskola, Szeged), második Balogh Anikó (Béke utcai Általános Iskola, Szeged, harmadik a sándorfalvi Kondász Krisztina. A 7-8. osztályos kategóriában első helyen végzett Simon Zsolt (Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola, Szentes), második Pálfy Kyra (JGYTF Gyakorló Általános Iskola, Szeged), a harmadik helyen pedig ketten osztoztak, Nagy Orsolya (József Attila Gimnázium, Makó) és Nagy Katinka (JGYTF Gyakorló Általános Iskola, Szeged). Az akadályversenyben a 3-4. osztályosok között első lett a szegedi Rókusi II. számú Általános Iskola „Godzilla" csapata (Kmotykó Eszter, Varga Zoltán, Zakar Mihály, Bernát Mónika), másodikak a szegedi Gedói Általános Iskola „agyasai" (Herczeg Gábor, Havranek Péter, Kónya Gábor), a harmadik pedig a gedóiak egy másik csapata, „Az erdő felfedezői" (Lúgos Gábor, Hrabovszki Márió, Zsikai Tamás). Az 5-6. osztályosok között első helyen végeztek a szegedi Tarján III. számú Általános Iskola „tigrisei" (Gombos Erzsébet, Németh Lilla, Gergely Szilvia), másodikak az ugyancsak taijániak „saras skorpiói" (Kovács Máté, Rákai László, Bazsik Dávid), a harmadik pedig a szegedi Tabán Általános Iskola „Sáros" csapata (Kozári András, Kulinyi Gergely, Kónya Péter) lett. A 7-8. osztályosoknál az első három helyen a zsombói általános iskola csapatai végeztek. Elsők lettek az „erdei mókusok" (Fekete Krisztián, Hajnal Sándor, Papp Tamás), másodikak a „kökények" (Fogas Tfmea, Gyurik Petra, Fülöp Katinka), harmadikak pedig a „gyalogkakukkok" (Dudás Gábor, Lajkó Péter, Újvári Levente). A zenekar nyáron a tengeren játszik, télen Szófiában fázik. (A szerző felvétele) Dinamikusan fejlődő, szegedi központú, szolgáltató cég megbízható, munkájára igényes takarítónőt keres napi 4 órás elfoglaltsággal. Önéletrajzos jelentkezéseket a 6701 Szeged, Pf.: 2080. címre kérjük küldeni. Csak a Suláknál, csak 3 napig. fi fi Sulik r"3' Sulik október 30., 31. és november 1 -jén vásárlása esetén 200%-ot ér kárpótlási jegye! Egyes, 4 és 5 m-es padlószőnyegeknél 200%-on beszámítjuk kárpótlási jegyét a Sulák üzletekben! Csak a Suláknál, ttok 3 napig, Illetve amig a készlet tort! | Ne feledje: a Sulákkal mindig jól jár! Szeged, Kereskedő köz 4., tel.: 62-467-122 Nyitva: H-P.: 9-17, Szo.: 8.30-12 ^SONIA DIVATSZALON [nagybemutató 1998. november 7., I szombat, 21 óra WL Szegedi Nemzeti Színház CALVIN KLEIN „Szemérmetlen elegancia" 1998-99, ősz-tél Fő támogatónk: Aegon Elet Divízió JEGYEK VÁSÁROLHATÓK: Sonia Divatszalon, Szeged, Béke u. 1. 06-62/426-568 Shaaned-Frisco Fodrászszalon, Szeged, Vitéz u. 5. Elité Parfüméria, Szeged, Paszázssor