Délmagyarország, 1998. október (88. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-16 / 243. szám
Régiészorongó A kérdés az, kell-e nekünk a régió? S ha kell, akkor milyenre van szükségünk, mennyire formálhatjuk a régiót saját elképzeléseink szerint, s mekkora mértékben kötelezőek számunkra az EUiránymutatások. A gyakorlati érvek azért szólnak a regionalitás mellett, mert a haladóbb világban ez a működő- és fejlődőképes egység. Nekünk viszont azért tűnik furcsának, mert túl nagy, sőt, még a határokon is képes átnyúlni egy régió, mit kezdjünk ezzel, mikor itt van a megye. Először tehát azzal a szemlélettel kell leszámolnunk, hogy a megye mint közigazgatási egység egyben szerves kulturális, gazdasági egységet is alkotna. A mai államigazgatásban a megye nem képes régióként működni, más kérdés, hogy nem is arra találták ki. Gondoljunk csak bele, hogy például a pusztamérgesi középiskolába Kiskunhalasról jár át a diákok nagy része, vagy gondoljunk arra, hogy a Békés megyében lévő mezőhegyesi cukorgyár bezárása előtt hány pitvarosi, magyarcsanádi dolgozónak adott munkát. Ezek csak apróbb példák, de jól jelzik, hogy a megyehatár a fejlődés szempontjából elvileg nem akadály. De igazuk van azoknak is, akik azt hozzák fel, hogy amikor egy utat elkezdenek javítani, akkor méterre pontosan a megyehatáron fejezik be a kátyúk feltöltését, merthogy addig tart az illető megrendelő, vagy kivitelező cég illetékessége. A régió azonban más gondolkodást feltételez. Ha közös ügyünk van a szomszéddal, akkor igenis együtt kell megcsinálnunk, s nem minisztériumokon keresztül kell érintkeznünk a szomszédos megyeszékhellyel. Nem beszélve arról a nem is olyan régen még penetráns gondolatnak számító ötletről, hogy nyúljunk át a határokon, mert azok úgyis légiesek. A mi esetünkben az ötlet első része nagyon jó: tényleg van közös dolgunk a szomszédainkkal, minthogy - tetszik, nem tetszik - évszázadokon keresztül egy ország voltunk, s jobb a 30-40 kilométernyire lévő piacra termelni, mint a dél-amerikaira. A határok viszont a légiestől még eléggé messze vannak, s ha nem vesszük át az uniós gondolkodást, akkor a régió csak mint tankönyvi definíció marad meg emlékezetünkben. £ urópa-szerte országokon belül, vagy határokon átnyúlva, de nagyon sok régió létezik, s működésüket a józan ész megfontolásain kívül más nem indokolja. Ez azonban éppen elég bizonyos brüsszeli alapok páncélszekrényinek megnyitásához, ahol arra vár a közös pénz, hogy közös célokat valósítsunk meg. A mi feladatunk, Csongrád megyében, viszont nehezebb: az uniós pénzek elsősorban az EU tagországai számára kínálnak lehetőséget. Ehhez ugyan mi közel állunk, de déli szomszédaink távol, sőt, egyre távolabb. Régiós ügyben van mit tanulnunk, s félő, a feladatokra bőven van még felkészülési időnk is. ) -Aft É tV íurópa'kapu Jövőnk záloga: az égő arany? Erömü az Alföldön A dél-alföldi mező, bizonyos, még sokáig kőolajat és földgázt, igy kenyeret ad. (Fotó: Somogyi Károlyné) EU-bővítés Kelet-európai elvándorlás • Brüsszel (MTI) Korlátozott a kockázata annak,hogy az Európai Unió tagságára pályázó országokból nagyméretű, kéretlen elvándorlás indul meg az EU mai tagjai felé, ha a tagjelölt államok polgárai már a belépés pillanatától lehetőséget kapnak a szabad mozgásra az unión belül - vélte a The Wall Street Journal Europe című lap. Az sokkal nagyobb kockázattal jár, ha a bővítés késlekedik, a tagjelölteket magukra hagyják, miközben az orosz válság mélyül és fertőz a térségben. Az orosz válság sürgetőbbé tette az EU keleti bővítését, miközben a tagjelöltek között egyre terjed a félsz, hogy a szélesítésre a remélt 2002. helyett csupán 2005. táján kerül sor. A bővítéshez kapcsolódóan mind az EU, mind a kelet-európaiak re-formnehézségekkel küzdenek, mindkét felet egyformán érinti azonban a munkaerő elvándorlásának kérdése. Keleten jelképes erejűnek tartanák, ha az EU már a belépés pillanatában engedélyezné a munkaerő szabad áramlását, és - az összes eddigi bővítéssel ellentétben nem kérne átmeneti időszakot ennek bevezetésére. Nyugaton viszont él az aggodalom, hogy ez kéretlen bevándorlási hullámot indítana meg keletről. A nemzetközi bevándorlási kérdések szakértőjeként jegyzett szerző, Bimal Ghosh példákkal igyekszik illusztrálni, hogy az EU-félelmek nem megalapozottak. 1968-ban például, amikor az EU-n belüli szabad mozgásról döntés született, az uniós alapító tag Olaszország még tisztán kivándorló nemzet volt. A szabad mozgás azonban nemhogy növelte volna, hanem apasztotta a kivándorlás ütemét. Ugyanez történt 1988-ban Görögországgal, míg Spanyolország és Portugália esetében a félelmek megalapozatlansága miatt az EU egy évvel előbb véget vetett a fejezetben kért átmeneti időszaknak, mert a két országba tartó bevándorlás néhány évvel a belépés után meghaladta a kivándorlás mértékét. A szabad mozgás biztosítása nem jár azonnal a kivándorlás megindulásával, még akkor sem, ha az űj tagország nemzeti jövedelme mint a mostani esetekben elmarad az uniós átlagtól. A lap szerint Csehország és Magyarország esetében a beés kivándorlás mérete közötti különbség máris elhanyagolható, míg Lengyelországból is csökkent a migráció.. Szeged fénykorát köszönheti annak, hogy a föld mélye itt égő aranyat „terem". A szénhidrogén vagyon állapota, az algyői-szegedi kőolajmező sorsa az egész délalföldi régió jövőjének záloga. Ezért megnyugtató, amit Valastyán Páltól, a Mol Rt. fejlesztési igazgatójától megtudtunk: bár 2015-ig tart ki a ma ismert olaj és földgázkészlet, mégis van jövő. Itt új készletekre bukkanhatunk, de gázerömü is épül, s a kiürült földgáztelepek felszín alatti tárolásra alakíthatók át. A dél-alföldi térség abban is eltér Magyarország más vidékeitől, hogy itt, a korábbi tengerfenék, az alaphegység mintegy 4-5000 méter mélységben helyezkedik el, melynek egy része az úgynevezett makói árok (Makót, Hódmezővásárhelyt és Szegedet is magába foglalóan), a másik pedig a békési árok. Ennek az ároknak a legmélyén képződött az a kőolaj és földgáz. A szénhidrogének termelése hatvanas évek elején kezdődött meg: először Orosháza, majd a kiskunhalasi-szanki térségben, végül az algyőiszegedi medencében. A délalföldi kőolajmező sorsának térségre gyakorolt hatásával is foglalkozott a Szegedi Régiónkért Közalapítvány által minap rendezett konferencia. Az elmúlt közel 30 év alatt az ismert készletek jelentős részét kitermelték. Kőolajból mintegy 40 millió tonnányi került felszínre. Az eddig ismert módszerekkel még ennek 10 százaléka, mintegy 4 millió tonna termelhető ki, azaz mintegy 50 millió tonna kőolaj, tehát a készlet mintegy fele a mélységben marad. Ez a mennyiség Magyarország olajszükségletét 8 évre fedezné, körülbelül 2 és fél milliárd dollár értékű. Ezért is nagy kihívás, hogy sikerül-e az elkövetkezendő években valamilyen új, gazdaságosan alkalmazható kitermelési eljárást fölfedezni. Földgázból eddig mintegy 75 milliárd köbméternyit adott „a makói árok". Kitermelésre vár még körülbelül 25 milliárd köbméter, tehát az ismert készlet 25 százaléka. Lényeges visszamaradó készlet azért sem lesz, mert a kútszerkezetekkel a földgáz szinte teljes hányada kitermelhető. Tehát - vonta le a számokból adódó következtetést Valastyán Pál - a dél-alföldi kőolaj és földgáztermelés túljutott a csúcsponton, leszálló ágba került. Ha az ismert készletekre támaszkodnak, nem kerülhető el a termelés lényeges zsugorodása, 2010-2015 környékén az algyői-szegedi kőolajmezőt felszámolják. Am a jövőkép pozitív elemeit is fölvillantotta az előadó. Ezek között az első a szénhidrogén kutatási tevékenység felújítása. A szegedi térség alapvető szénhidrogén-kutatási tevékenysége 1967-ben zárult le, de 1997ben újra indult. Az elmúlt harminc évben jelentősen fejlődtek a geofizikai mérések, ma már három dimenziós képet kapnak a 2000 méter vagy az az alatti mélységekről. Ezen információk modellé fejlesztése alapján a kútfúrás jobban tervezhető. De az is feljogosít bennünket a reményre, hogy korszerűsödtek a fúrási eszközök. Nemzetközi tapasztalat, hogy ha a harr minc-negyven évvel ezelőtt megtalált földgázmezőt ma újra kutatják, akkor körülbelül annyi vagy még egyszer annyi szénhidrogént találnak, mint amit a korábbi kutatások feltártak. Az elmúlt évben a Szeged belterületén kutatási céllal végzett mérések eredménye alapján kezdődött meg egy kutatófúrás a város határában. A szeizmikus mérések 1998-ban folytatódnak a Szeged és Dorozsma közötti térségben. Az olajmező jövőképének másik pozitív eleme az infrastruktúra. Az elmúlt három évtizedben körülbelül 100 milliárd forintnyi beruházást eredményezett az itt fölépített úthálózat, a felszíni technológiai berendezések, az ezeket kiszolgáló létesítmények. Az infrastruktúra hasznosításából kiemelhető a 200 megawattos erőműprojekt megvalósítása, a szénhidrogénmező kellős közepén. E fejlesztést 1989 óta készítik elő. A gázerőmű létesítési engedélykérelmét szeptember 30-án nyújtották be a Magyar Energia Hivatalhoz. Az erőmű várhatóan 2002-ben léphet üzembe. A 160 millió dolláros beruházást a Mol Rt. és a Duna Menti Erőmű finanszírozza. Ez lesz az első erőmű az Alföldön. Lehetővé teszi olyan földgázok helyi hasznosítását, amelyek nem termelhetők ki gazdaságosan. Az infrastruktúra hasznosítás még ennél is jelentősebb iránya a kimerült földgáztelepekben megvalósítható földalatti gáztárolás. Az elmúlt években, kísérleti céllal, a Mol Rt. már létesített egy földalatti gáztárolót, amelyben annyi gáz helyezhető el nyáron, amennyi Szeged város igénye a téli időszakban. Ez a tároló már harmadik éve működik, rendkívül kedvezőek a kísérlet tapasztalatai, hiszen egy köbméter gáz tárolásának volumene egyharmada, mint az innen 60 kilométerre létesülő zsanai gáztárolóban. Az ezredforduló után további jelentős telepekben fejeződik be a földgáztermelés. E hátrány előnnyé úgy formálható, ha itt hozzák létre Európa legnagyobb földgáztárolóit, ahol körülbelül 10 milliárd köbméternyi földgáz (Magyarország egész évi földgázigénye) lenne tárolható. Az országos tárolási igény bizonyosan növekedni fog, hisz a prognózisok szerint egyrészt csökken Magyarországon a földgáztermelés, és növekedik az import, s az import növekedése önmagában is szükségessé teszi újabb tárolókapacitások létesítését, így a hazai ellátás biztonságának növelését. De nemzetközi gáztároló funkció is felvállalható. Egyrészt az EU-hoz való csatlakozásunk és az egységes európai energetikai rendszerhez való kapcsolódásunk jelenthet előnyt. Ugyanis az Európai Gazdasági Közösségnek is szüksége van biztonsági tárolásra, hiszen Nyugat-Európa földgázellátása nem kevésbé importfüggő, mint Magyarországé. A nyugat-európai országok döntő többségében három forrásból származik a földgáz. Egyrészt az Északi-tengerről, másrészt Algériából, harmadrészt pedig Oroszországból. Ezért Nyugat-Európa földgáztárolási lehetőségeket keres. Határ közeli elhelyezkedésünkből származó előny, hogy esély van a térségi földgáztárolásra. Szerbiába ugyanis Oroszországból érkezik a földgáz, átadási pontja Röszke alatt található, így nem csoda, hogy a Mol Rt. jelenleg is biztosít szerb partnereknek korlátozott mennyiségű bértárolást. A tárolt földgáz egynegyede díjként az országban marad. De a földalatti gáztárolás kapacitás beszerzési előnyt is jelent a nemzetgazdaság számára, mert lehetővé teszi a szezonális vásárlást, vagyis nyáron olcsón lehet venni, majd télen, a fűtési szezonban jó áron eladni. Valastyán számításai szerint - elsősorban a 2002-2003 utáni időszakban - a földalatti gáztároló fejlesztés a térségben jelentős objektumokat hozhat létre. Ha a kutatás eredményeket hoz és az infrastruktúra hasznosításra a Mol Rt. megtalálja a megfelelő partnereket, akkor a dél-alföldi szénhidrogén-bányászati tevékenység 2015 után, további néhány évtizeddel meghosszabbodik. Ú. I. Ausztria az etalon? • Bécs (MTI) Az EU-tagjelölt kelet-európai országok gazdasági ereje újfajta vásárlóerő-paritáson számolva mintegy 4080 százalékkal kisebb, mint Ausztriáé. Az Osztrák Statisztikai Hivatal (Östat) 13 közép- és kelet-európai reformországot átfogó gazdasági összehasonlító jelentéséből az is kitűnt, hogy 1997-ben az EU-tagországokban is kisebb volt a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP, mint Ausztriában: egészen pontosan annak átlagosan 88,8 százalékát érte csak el. Az EU-tagságra jelentkezettek közül Szlovénia gazdasága a legerősebb, ahol a vásárlóerő-eltérésektől megtisztított egy főre jutó GDP az osztráknak a 60,7 százaléka. Csehországban ez a mutató 56,8 százalék, Magyarországon 43,2 százalék. Szlovákia következik 41,7 százalékkal, majd Észtország 32,9 és Lengyelország 32,5 százalékkal. A sor végén Románia 27,3, Litvánia 26,9, Lettország 23,9 és Bulgária 20,6 százalékkal szerepel. Oroszország az osztrák nívó 30,1 százalékára jött föl tavaly, Horvátországban a mutató 29,3 százalék, Fehéroroszországban 25,1, Macedóniában 18,5, Ukrajnában 14,3 százalék. Messze leszakadva következik Albánia és Moldova, 11,7 illetve 9,6 százalékkal. Nap - Európáról • DM/DV-információ Molnár László, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára szerint az Európanapok egyik legfontosabb feladata az európai eszme elterjesztése. A vásárhelyi rendezvény volt a huszadik. Az Európa-napok immár lefedte az ország egészét. Ez pedig lehetővé tette, hogy ezrek, tízezrek közvetlenül halljanak az európai integrációról, tehessenek fel kérdéseket. Az Európa-napok ráadásul nemcsak városokra, de a régiókra is koncentrálnak, így elérik a legkisebb településeken élőket is. Svéd csúcstartó • Munkatársunktól A fiataloké a jövő! - tartja a régi mondás. Ennek értelmében egyre több „ifjú titán" kerül magas beosztásba különböző hivatalok élére. Ez a fiatalítási folyamat az Európai Parlamentet sem kímélte, egyre több huszonéves képviselő foglal helyet az üléseken. A fiatalsági csúcsot eddig egy brit képviselőhölgy, Eluned Morgan tartotta. Őt négy évvel ezelőtt, 27 évesen választották a testület tagjai közé a menetrend szerinti európai parlamenti voksoláson. Mára már azonbáh huszonöt évre csökkent a parlament ifjúsági korrekordja, a csúcstartó pedig a svéd Veronica Palm. Hogy a korskála másik végén ki áll, azt tapintatos homály fedi. 209 millió tonna • Brüsszel (MTI) Az Európai Unióban idén várhatóan 209 millió tonnás lesz a gabonatermelés - jelentette be a COPA, a EU mezőgazdasági szakmai szervezeteit tömörítő bizottság közleményében. Az EU-tagok között Franciaország, az első számú gabonatermelő 63,2 millióról 68,3 millió tonnára növelte termelését.
