Délmagyarország, 1998. szeptember (88. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-01 / 204. szám

• A hét fotója Talpalatnyi történelem Nem világos, pontosan mi történik a Szeri Expo színpadán: csak annyi bizonyos, hogy a földmüvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter szilárdan áll a világot jelentő deszkákon, mögötte üresen tátong az átmenetileg súlytalanná vált pille szék. Azért a színpad föliratozása hozzásegiti a nézőt, hogy jobban eligazodjon a történelmi események forgatagában. Kérdés csak az, hogy a színre vitt előadásra éppen melyik cím passzol. Ha a miniszter állásfoglalásából indulunk ki, akkor azt látjuk, hogy mig egyik lába a tatárjárásra tapod, addig a másikkal már átlépett a Hunyadiak korába. Viszont arra a kérdésre, hogy doktor Torgyán miniszterségének időszakát végül hová sorolja majd a történelem, csak az utókor adhatja meg a választ. (Fotó: Enyedi Zoltán, szöveg: Nyilas Péter) SÓS Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Miért minket büntetnek? Rákosi és a csatornák • Hagyományaink „Pusztúijka" Azt tartja a fáma, hogy aki újév napján legyet fog, egész évben szerencsés lesz. Nos, a légy, ha a számára megfelelő életkörülmény adatik, bizony áttelel. El és piszkoskodik, de csak addig, amíg rá nem fizet: agyonütik. Kérdezhetné most valaki: „Mi a szösz, a légynek van agya?" Hát igen, ha esze nincsen is (véljük mi, tőle rettegve irtózó, feléje csapkodó emberurak, szeme van, de olyan, hogy ha egy sem volna, tán akkor is látna. És csip, a kis semmihaszna, a piszok. A légy nemkívánatos, az embert és állatot egyaránt bosszantó rovar, amelynek Bálint Sándor Szegedi Szótára nyomán - „csavargó, piacon lebzselő alak" jelentése is ismert. Létét őrzik szólások és közmondások: „Még a légynek sé árt." Ha valaki egy azonos időben két dolgot is el tudott végezni: „Két legyet ütött égy csapásra." A szemfüles és fortélyos emberre szokták mondani: „Pista bátyám aztán tudta ám, mitől döglik a légy!" Azt, hogy „Kapkod, mint kutya a légy után", mondják arra, aki gyorsan kapkod ide-oda; de arra is, aki mindezt fölöslegesen teszi. Mindég nyugodt ember „Olyan, mint a vaklégy a szérdékön". Ugyancsak Bálint Sándornál olvassuk: „Noé nem vitt bárkájába legyet. Egy mégis ott volt az eresz alatt meghúzódva. Hát té is itt vagy? kérdezte, mire a légy válaszolt: Itt ám! Noé rálegyintett, mondván: Hát akkor légy. Azóta van légy." A legendát „szögedi fődön" jegyezték föl, de más tájakon is ismerik. Algyői gyűjtésemkor hallottam magam is, hogy Luca napja után még található legyet nem szabad agyonütni, mert jövőre elhullanak a család aprójószágai. Ki ne hallotta volna már a lányok és asszonyok körül ténfergő férfiakra mondani, hogy „Mindég a szoknya körül legyesködik." Mondogatták is a lányok: „Jóska, nagy légy vagy!" A lányra féltékeny legény meg így: „Jóska, ha nem hágysz néki nyugtot, én úgy lécsaplak, mint égy legyet!" Ha a lány sem kedvelte az erőszakoskodó legényt, rásütötte: „Olyan szömtelen, mint a piaci légy." Tápén az egyik családnak „Légycsapó", rövidebben „Legyes" a ragadványneve, ami nem föltétlen csúfnév. De szentjeink között is találunk „legyes"-t, éspedig a június tizedikei Margitot, akit azért „tisztöltek" legyes Margitnak eleink, mert napja táján annyi már a légy, hogy nem győzték venni a családok a mennyezetre rajzszögezhető légyfogót. Mások meg az asztalra tették a kifejezetten légy fogására készült üvegburát, amelynek alsó részébe cukrozott vizet tettek. Ujabban légy- és szúnyogirtót fújnak rájuk, ám az egyre ellenállóbb légy csak nevet: „Unitix, kemotox, csókot adok, ha megfogsz!" És rászáll a kezünkre, a kosztra, a fülünkre, az orrunkba meg egyenesen betolakszik, mire csapunk, mert a légy... „Léégy!" horkanna föl Nagy Bence Pál uram. „Né mondd, mert mögösz. Méghogy légy? Pusztújjka az, hogy töröm kettőbe a dérékát a piszokjának!" Nos a légy eme nevét Bálint Sándor nem említi, nyilván nem is hallotta. Milyen jót derült volna, ha följegyzése után a Szótárba is belékerül. • N Ifj. Lele József Napjaink divatos szófordulata: „minden mindennel összefügg". Habár ezt leggyakrabban sci-fi írók és harcos környezetvédők hangoztatják, lehet benne valami igazság is. Mindenesetre elég szoros összefüggés fedezhető fel Rákosi Mátyás, Lechner Lajos és a mai kor szegedi építői között - utóbbiaknak igen sok meglepetést és álmatlan éjszakát okoz elódeik munkája. Szeged városa a szabadságharc után uralomra segített Bach Sándor miniszterelnökösködése alatt gyors fejlődésnek indult. Sorra épültek a falusi méreteket jóval meghaladó köz- és magánépületek, folytatódott az utcák 1840-ben megkezdett kikövezése, 1859-ben elkészült a vízvezeték, majd 1865-re a gázellátás is megvalósult. A szenny- és csapadékvíz elvezetését a törököktől örökbe kapott csatornák továbbépítésével oldották meg. Szomorúan olvastam a Délmagyarország 1998. július 30-i, csütörtöki számában megjelent, „Élesre töltött" parkolók című írást. Szomorú vagyok egyrészt azért, mert teljes mértékben egyetértek a nevének elhallgatását kérő mozgáskorlátozott helyi önkormányzatról alkotott véleményével, másrészt azért, mert a Mozgáskorlátozottak Csongrád Megyei Egyesületét olyan színben tüntetik fel, mint akik egyetértenek a meghozott intézkedéssel (ami meggyőződésem szerint messzemenően nem fgy van), csak éppen azokat - a nehezen mozgó emberek számára fenntartott parkolókba - jogtalanul beálló fránya autósokat kellene megbüntetni. Sajnálatosnak tartom, hogy a szegedi közgyűlés nem gondolt arra, hogy a mozgáskorlátozottak ' többségének meglehetősen szerény anyagi helyzetén egy olyan gesztussal, mint az ingyen parkolás, segítsen. Sajnálatosnak tartom, hogy a Telpark rendszert üzemeltető Szegedi Közlekedési Társaság megszüntette Az 1879-es árvíz után Lechner Lajos szellemi vezetésével épült újjá a város. A víz legkevésbé a Palánk területét sújtotta, ezért Lechner úgy tervezte, hogy a város területét e szintre töltsék fel. A helyenként 2 méter vastagságot is meghaladó földtömeg alatt ott hagyták a régi csatornákat és vezetékeket. Az új utcákhoz vadonatúj közműhálózatot építettek, de igyekeztek a régi csatornákból is minél többet megmenteni. Ezeket a terv nélküli átkötéseket ma a kókányolás szóval illetjük... Rákosi Mátyás, Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványa 1945 után lép be történetünkbe. Rákosit 1945. júniusában óriási ovációval fogadták Szegeden - a népvezér ellenszenve ennek ellenére sem enyhült a város iránt. Rákosi azt a korábban méltányosságból hozott kedvezményét, miszerint bárhol ingyen parkolhattak a mozgáskorlátozott igazolvánnyal rendelkező gépkocsik. A mozgáskorlátozottak eddigi ingyenes parkolási kedvezményét megvonó Szegedi Közlekedési Társaság közönségkapcsolati irodavezetője a méltányosság megszüntetésének indoklásaként - ha az újságcikkből jól értem - azon tapasztalatokra hivatkozik, miszerint sokan visszaéltek a kölcsönkért, fénymásolt (netán: vásárolt) rokkantigazolvánnyal, és ezáltal egészséges emberek is kihasználták a mozgáskorlátozottak számára nyújtott kedvezményt. Feltételezem, bár nehezen tudom elhinni, miszerint az iroda vezetője nem tudhat arról, hogy ezen igazolványt kérvényezés után névre szólóan, háziorvosi igazolással, pecséttel - egyszóval mindennel, ami szükséges - az önkormányzat Egészségügyi és Népjóléti Irodája három évre állítja ki. tehát jogos használója ellenőrizhető. több okból sem szerette Szegedet. Utálata egyrészt ideológiai forrásból fakadt, Horthy és a „szegedi gondolat" miatt, másrészt személyes indíttatásból, hiszen Rákosi több évig a Csillag börtön lakója volt. Ellenszenvét - hatalomra kerülése után - a Szegedet érintő fejlesztések minimálisra csökkentésével fejezte ki. Ehhez jött még a „láncos kutya" korszak, amikor Jugoszlávia állítólagos háborús fenyegetése miatt a szegedi közintézményeket irattárostól áthelyezték az új megyeszékhelyre, Hódmezővásárhelyre. A „háborús veszély" később eltűnt - sajnos a nyilvántartási térképekkel együtt! Ekkor léptek csatasorba a vízműves „nagy öregek", akik több évtizedes tapasztalataik alapján továbbvitték a fenntartási munkákat. Az idő előSajnálatos, hogy a kedvezmény megvonás további indokaként a Telpark rendszer működtetói az európai nagyvárosok gyakorlatára hivatkoznak. Ugyanis, ha a tőlünk nyugatra lévőkre gondolnak, akkor megfeledkeznek arról a cseppet sem mellékes körülményről, hogy az arrafelé éló rokkantak szociális körülményei számottevően jobbak, mint hazánkban és a volt szocialista országokéban. A gyanútlan újságolvasó végül is kérdezheti, hogy miért panaszkodhatnak a szegedi mozgássérültek? Minden úgy van, mint az európai és magyar nagyvárosokban, sót, a Telpark rendszert üzemeltető Szegedi Közlekedési Társaságnak még köszönettel is tartozhatnak a hálátlanok, mert a mozgáskorlátozottak számára kijelölt ingyenes várakozóhelyek aránya Szegeden az európai átlagnál magasabb. Lehet, én nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni ezt az állítást, azt viszont tudom, hogy ezen parkolóhelyeken a nem mozgáskorlátozott (és most már a cikkből tudom: kölrehaladtával azonban a vízmű vezérkara is kiöregedett, és évekig tartott, amíg megtalálták az utódokat. Az utóbbi időben megkezdődött belvárosi közmű-rekonstrukció bizonyította, hogy a helyismeretet ma még nem lehet nélkülözni. Lechner Lajos és Rákosi Mátyás szegedi közművekre gyakorolt hatásának áttekintése után talán már indokolható, miért nem tudtak és tudnak nyugodtan aludni a Belváros mai építői. Habár úgy negyven évvel ezelőtt az volt az MSZMP hivatalos állásfoglalása, hogy „nem jó, ha egy műszaki nyugodtan alszik". E blődlivel azt akarták kifejezni, hogy az igazi műszaki még éjszaka is napközbeni munkájának javításán töpreng - de a reagálásokból kitűnt, hogy mindenki az ÁVH-ra, mint „legfőbb műszaki ellenőrre" gondolt. Udvardy Endre csőnkért, fénymásolt, vásárolt rokkantigazolvánnyal rendelkező más egészséges és a Telpark rendszer működtetói által nem ellenőrzött) autósok gondolkodás nélkül várakoznak. Másrészt egy nehezen mozgó, lábamputált, vagy tolókocsihoz kötött mozgássérült számára nem túl nagy segítség a minden 50 fizető parkolóhely után kijelölt egyetlen várakozóhely, különösen, ha ezekből a végcélhoz legközelebbi távol van, ismeretlen, vagy már foglalt. Gyakorlatilag mindez azt jelenti, hogy a nehezen mozgó embereknek ezután szinte minden esetben fizetniök kell a parkolásért. Végül is e mögött az ügy mögött több más történéssel egyetemben azt a pénzéhséget vélem sejteni (valószínűleg nem egyedül), amely pénzéhség elkeseredést, ellehetetlenedést és néha halált szül, amely magyarázatával, „tisztázásával" megpróbálkozni, azt elfogadhatónak feltüntetni ugyan lehet, de megérteni annál kevésbé. Dr. Michailovits Lehel Az új parkolási rendszerrel kapcsolatban többször foglalkoztak a mozgáskorlátozottak parkolási lehetőségeivel. Úgy gondolom (mozgáskorlátozott társaimmal együtt), hogy a témát nem lehet lesöpörni mindaddig, mfg humánusabb, emberibb, az érintettek számára megnyugtatóbb megoldás nem születik. Nem nehéz elképzelni, hogy egy súlyos mozgáskorlátozott - mint jómagam is -, hogyan kínlódhatja magát úti céljához, ha csak attól messzire talál magának parkolóhelyet. Mert legutóbb mégsem találtam egyetlen egy helyen sem az újonnan vonatkozó piktogramot. Most nem kívánok arról írni, hogy milyen szégyenteljes és gyalázatos dolog a súlyos mozgáskorlátozottakat ilyen helyzetbe hozni. Hogy ennyire pénzéhesek, hogy még a mozgáskorlátozottak hely pénzét sem tudják nélkülözni. Hogy valami nagy disznóság lehet itt az egész dolog körül, mert az önkormányzat adja ki az igazolványokat, és neki tudnia kell, hogy nyomorékokat hozott nyomorult helyzetbe haAztán van még egy kis gond ezzel áz európaisággal. A fejlett világ hivatalnokai nem átalkodnak 50 parkolóra számítani egy, mozgáskorlátozottaknak fönntartott helyet. Sőt, odáig mentek, hogy a parkolók szélesebbek a normálnál - micsoda pénzkidobás -, hogy a sérült autója mellé kirakhassa tolókocsiját, járókeretét vagy esetleg mankóját, hogy rátámaszkodhasson. És ezt még fokozni is lehet, mert a galádok például a tengerparthoz legközelebbi parkolót jelölik ki a sérültnek, sőt, a hivatal bejáratához legközelebb eső parkoló sem a polgármester kiváltsága, hanem a sérülté. A szigorítás egyik indoka az, hogy sokan visszaélnek a rokkantaknak szóló kedvezménnyel, és hamisítják a kocsikra kitett igazolványt. Mikor fordultak a Belügyminisztériumhoz vagy a mozgássérültek szövetségéhez, a MEOSZ-hoz, hogy kezdeményezzék egy kevésbé hamisítható engedély kiadását? Van-e az igazolványt kiadó hivatalnak iratkezelési szabályzata, illetve ha van, mi a biztosíték arra, hogy az a fránya engedély a hivatalon belül ne sokszorosodjon? Esetleg nem képzelhető el, hogy a cserekor leadott régi igazolvány egy arra illetéktelen autójában jelenjen meg? tározatával. Ezek szerint ennek a rétegnek, amely egészségileg és nyilván szociálisan is rászorul a védelemre - nem lenne képviselete a közgyűlésben? A közgyűlésben egyetlen egy képviselő nem érte fel ésszel, hogy más szempontokat is figyelembe.kellene venni, nem csak a pénzt? Miért nem tették közzé, hogy hova rejtették azt az állítólagos nyolcvan parkolóhelyet. Vagy titok lenne? Esetleg szégyellik közölni a nyilvánosság előtt, hogy mit voltak képesek csinálni1 Hogy ilyen pénzéhesek? Én tehetek róla, hogy képtelen ellenőrizni az igazolványokat és jogos tulajdonosaikat1 Arra van jogosultságuk, hogy a szerencsétlen nyomorékokat megsarcolják szégyentelenül, arra nincs, hogy igazoltassanak? Miért minket büntetnek? Szeretnénk, ha segítenének az újságírók kibogozni, hogy is van ez az egész. Mert a súlyos mozgáskorlátozottaknak törvény biztosítja a "parkoló cédulát. Nem történt itt jogsértés? Név és cím a szerkesztőségben Mert hát nem csak a mozgássérült esendő ember. Aztán van még valami, amit nem értek. Hogy lehet, hogy a Szegedi Közlekedési Társaság csak egy egyesülettel egyeztetett? Es éppen azzal, amelyik elnöke nem szegedi, és tisztségviselői, alkalmazottai képesek több száz métert gyalogolni. A Szegedi Mozgássérültek Alternatív Egyesületének elnöksége viszont hemzseg a nehezen mozgókkal, rájuk mégsem volt kíváncsi senki Az esendő ember, hivatal, könnyen hajlik a kisebb ellenállás felé, ugye? Ezúton szeretnék javaslatot tenni az önkormányzat képviselőinek, hivatalnokainak. Mielőtt mások kárára döntéseket hoznak, engedélyt adnak ki, próbálják ki magukon az intézkedések következményét. Szívesen kötöttem volna fogadást arra, hány óra alatt, hány csonttöréssel jutott volna át a Kárász utcán az a hivatalnok, aki a bontási munkálatokat engedélyezte. E két hónapban rendszeresen kényszerültem kilométeres kertlökre. Az alternatív egyesület szívesen biztosít tolókocsit e mutatványokhoz. Polgármester úr, vegye ezt meghívásnak!!! Poczik Gábor NYOMDAI SZOLGALTATAS: |4 62/311-819® A közgyűlés nem gondolt rájuk! Európaiság...?