Délmagyarország, 1998. július (88. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-28 / 175. szám

II. EURÓPA-KAPU KEDD, 1998. JÚL. 28. Sokkezes játék eredményezheti a sikeres integrációt. Az előtérben Martonyi János külügyminiszter és politikai államtitkára, Németh Zsolt. A háttérben: eurodiplomaták. (Fotó: Pászka Csanád) Tudós Icülügyér • Munkatársunktól A szegedi József Attila Tudományegyetem Nemzetközi Magánjogi Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense, dr. Martonyi János a Magyar Köztársaság új külügyminisztere. Martonyi János 1944. április 5-én született. Nős, két gyermek apja. A JATE hallgatójaként 1962-66 között szerzett jogi diplomát. Szakmai gyakorlatának részeként 1967-68 között volt a Szegedi Ügyvéd kamara ügyvédjelöltje. Tudományos tevékenységet folytatva külügyi szolgálatát 1979-ben mint a brüsszeli kereskedelmi kirendeltség kereskedelmi titkára kezdte. A Külkereskedelmi Minisztériumban 1984-ben osztályvezető. Miniszterhelyettesi rangban 1989-90 között volt privatizálási kormánybiztos. Közigazgatási államtitkár a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában 1990-91 között, majd a Külügyminisztériumban 1991-94 között, ahonnan önként távozott - s most visszatért. Tojástánchoz hasonlí^

totta a Magyarországra váró csatlakozási tárgyalásokat Martonyi János külügyminiszter, mikor - mint jelölt - a Parlament Európai Integrációs Ügyek Bizottsága előtt ismertette terveit, iiközben az Európai nión belül föléledtek a közép-európai országok csatlakozási folyamata gyorsításának ellenzői, az új magyar kormány a nemzeti érdekek fokozott képviseletére vállalkozik. Az ellentmondásos helyzet feloldásának kulcsát adja kezünkbe Martonyi János külügyminiszter. Az integráció stratégiájáról szólva a legfontosabbnak azt tartja, hogy ne következzen be időveszteség. Az új külügyminiszter meggyőződése szerint a kormányváltás nem lassíthatja le az integrációs folyamatot. Folytatódnia kell az előre meghatározott témákról, szoros időrendbe ütemezett úgynevezett átvilágításnak. E folyamat során tartalmi kérdés, hogy milyen átmeneti intézkedés vagy eltérés iránti igényt jelent be [Magyarország. A szóba jöhető igényeket rögzíti az úgynevezett indikatív lista, amit át kell nézni annak ellenére, hogy Martonyi nem tulajdonít jelentőséget a bejelentések számának. Ezzel szemben szerinte arra gondolnunk kell, hogy azokkal az igényekkel, melyeket nem Jjelentünk be az átvilágítási folyamat alatt, később már nem bővíthető a lista. A delegáció tárgyalási módszertanához tartozik, hogy kormánynak folyamatosan el kell fogadnia azokat a pozíció-papírokat, melyek a magyar álláspontot rögzítik. Föl kell készülni a tárgyalások valódi szakaszára, mely - az új külügyminiszter szerint - már ez év őszén elindulhat annak ellenére, hogy az átvilágítás jövő év közepén fejeződik be. Az érdemi tárgyalások az egyszerűbb témákkal kezdődnek, fokozatosan közelednek a kemény mag felé, a közösségi igények és azon témák irányába, melyek már nem tartoznak a Martonyi által „érettségi vizsgának" nevezett körbe. Álláspontja szerint lényeges azon témák meghatározása, melyeket érdemi tárgyalások során tisztázni óhajtunk. Például ilyen a mezőgazdaságunk, mely szabályozott piaccal áll szemben, ahol a szereplők helyzetét döntően meghatározza, hogy e szabályozás milyen. Érdekeinket például a termelési kvóták, a korlátozások és támogatások rögzítésekor, tárgyalással kell érvényesíteni. Csak így lehetséges számunkra hosszú távon meghatározni e szabályozott piac lényegét. E kemény magba tartozik az a csomag is, melyben az Európai Unió érvényesít bizonyos eltérési vagy átmeneti intézkedéseket. Martonyi János úgy véli: ügyelni kell arra, hogy a kölcsönösen érvényesíthető derogációk egyensúlyban legyenek, azaz mi se engedjünk többet, mint velünk szemben a másik fél. Ez tojástánc, mely a külügyminiszter szerint olyan vezérlő elvvel könnyithető, hogy a derogáció esetleges bővítésének lehetőségét ott vizsgáljuk meg, ahol ezek az átmeneti eltérések nem fejlettségi vagy fejletlenségi szintet fejeznek ki. Ahol a derogáció nem a magyar gazdaság, az infrastruktúra vagy szabályozás érettségével vagy éretlenségével függ össze, hanem valamilyen specifikus helyzettel. Ilyen például a földkérdés, melynek hatályos szabályozása megfelel társulási megállapodásunknak és az OECDféle kötelezettségünknek is. Tehát a csatlakozásig nincs gond. Ellenben el kell dönteni, hogy erre a csatlakozáskor kérünk-e átmeneti intézkedést. A Horn-kormány fogalmazta indikatív lista tartalmaz ilyen kérést. De Martonyi szerint ez nem mezőgazdasági probléma. Átmeneti eltérést a letelepedési szabadság és a tőkemozgás körében lehetne kérni, amitől - úgy hírlik - az EU se riadna vissza. Tehát ha a gazdasági adottságok indokolják az átmenti intézkedés kérését, akkor meg kell tenni, szégyen nélkül! Az integráció költség-haszon elemzése - vagyis hogy mibe kerül és milyen eredményt hoz az EU-hoz való csatlakozás - makroszinten folyik - állítja Martonyi. Összességében az integráció: a magyar jövő. Az alulról jövő európai önazonosság-építés nélkül nem lesz egyesült Európa véli a külügyminiszter, aki szerint támogatni kell a régiókat, csökkentve azok formális elemeit. A mikroszféra bevonását lényegesnek tartja az külügyminiszter, hisz a csatlakozási tárgyalások eredményét az egész magyar társadalommal el kell fogadtatni. „Ki kell állnunk a népszavazás próbáját!" - fogalmazott. Látni kell, hogy felmerülhetnek olyan kérdések, melyek egyes érdekcsoportokat a csatlakozás ténye vagy feltételei ellen hangolnak. Ezért javasolja a folyamatos információcserét. De nem csupán a hazai, hanem a kifelé irányuló kommunikációt is javítani kell. Ugyanis az EU-n belül erősödnek a közép-európai csatlakozás felgyorsítása elleni hangok, ezeket az érdekcsoportokat semlegesíteni kell, nyomást kell gyakorolni a leginkább ellenérdekeltnek mondható déli országok közvéleményére. Ki kell mutatni, hogy részproblémákat duzzasztanak föl. A csatlakozás dátumaként különböző időpontok forognak, de ezeknek nem tulajdonít jelentőséget Martonyi János. A tárgyalási ahhoz a hipotézishez viszonyltjuk, hogy mi 2002. január l-jétől szeretnénk EU-taggá lenni. De ha nem sikerül, akkor sem kell kudarcként megélni, mert csakis általunk nem befolyásolható külső okok mint például az EU belső reformjainak elhúzódása - miatt történhet. A szomszédos országokkal való zavartalan kapcsolattartást, különös tekintettel az ott élő magyarságra, biztosítani kell - a kormányprogram szerint is -, hogy a csatlakozás ne jelentsen visszalépést. Az euroatlanti határ Magyarországra kerül, elválaszt a határokon túli magyar kisebbségtől. De a változásból a szomszédos országokban élő magyaroknak előnyük is származik, hiszen egy gazdaságilag prosperáló, az EU teljes jogú tagjaként működő Magyarország jobban tudja segíteni kisebbségeit, mint egy szegény, sodródó ország, aminek az útját nem választottuk - mondja Martonyi. A csatlakozásunkat követő 5-7 átmeneti évre már most készülhetünk, hogy ezt a tojástáncot is eljárhassuk - törés nélkül. ÚMMI Ilona Svájcból EU-tag? • DM/DV információ A svájci külügyminiszter júliusban, levélben tudatta a brüsszeli diplomatákkal, hogy országa hajlandó lenne csatlakozni az EU-hoz. Ez azért érdekes, mert a svájci polgárok egyszer már leszavazták a csatlakozást. Első lépésként az EK-n - az „unió előszobájában" - való részvételi szándékukat nyilvánították ki. A berni honatyák reményei szerint ez meghozza a svájciak csatlakozási kedvét. Az előző leszavazások miatt az unió központjában kétkedve fogadták a kérelmet, és megígérték, hogy az' idei év decemberében esedékes EU csúcson foglalkoznak majd a kéréssel. A probléma az, hogy a EK-t a kelet-európai, csatlakozni vágyó államok felkészítésére és Törökország teljes jogú tagsági kérelmének finom elutasítására hozták létre, ebbe a képbe viszont nem illik bele a polgári Svájc. Bernnek nagyon fontos a csatlakozás, ugyanis a kívülmaradás túl költséges például a magas kiviteli, behozatali vámok miatt. Évek óta - többé-kevésbé sikeres kétoldalú tárgyalások folynak. Ha minden téren sikerül egyezségre jutni, akkor egy újabb népszavazással próbálják majd eldönti, hogy Svájc lakossága is egyetért-e vagy sem a csatlakozással. Büntetett támogatás • Strasbourg (MTI) Az Európai Bizottság nemzetközi jogi eljárást kezdeményezett Belgium ellen, mert az ország négy éven keresztül összesen 11,4 milliárd belga frank (315 millió dollár) jogtalan támogatást nyújtott állami vállalatoknak, olyan szubvenciókat, amelyek ellentétesek az Európai Unió versenyszabályaival. Az EU végrehajtó testülete lényegében az állami támogatások teljes rendszerét elmarasztalta. A belga kormány azzal is érvelt, hogy a segítség a foglalkoztatás fellendítését szolgálta, és így nem mond ellent az európai törekvéseknek. ENSZ-lottó? • Munkatársunktól Az ENSZ pénzalapja a tagországok által befizetett tagsági díjakból áll. Azonban kevés olyan ország van amely megfelelő fizetési morállal rendelkezik. Az adós államok többségének - lévén egyben a legszegényebbek - ugyanis csak a költségvetés 0,1 százalékát kellene befizetniük Ezzel szemben az USA az ENSZ tagok összadósságának 73 százalékával, azaz 377 millió dollárral tartozott 1996-ban, 1997-ben pedig már 1,3 milliárddal. Az adósok sorában az USA-t Oroszország követi 209 millióval és Ukrajna 199 millióval. Az USA szenátusi és kormányzati vitáinak és a tagországok javaslatainak hatására az ENSZ képviselők is egy sor módosító javaslatot vitattak meg. Felmerült bizonyos alternatív, kormányoktól független finanszírozási alapok létrehozása, mint például az ENSZ-ldttó vagy a transznacionális tőkemozgalmakra kivetett minimális adó. Azonban ezen nemzetek feletti elemek beépítését kevesen támogatták. • Csatlakozz, Magyarország! De nem mindegy, hogyan... • Ágh Attila politológus a csatlakozásról A vesztesek hcmgosabbak lesznek Ágh Attila, a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető tanára a kelet-európai önkormányzatiságról tartott előadást az Értelmiség '98 nyári egyetemen. A neves politológus az európai uniós csatlakozás újonnan felmerült problémáiról nyilatkozott. 0 Magyarország európai integrációs folyamata eddig tulajdonképpen akadálytalanul haladt, s ezt az emberek itthon politikai sikerként értékelik. Mit gondol, ez a jövőben is így lesz? - Az eddigiekhez képest mára egészen új helyzet állt elő: a lakosság már nem kormánynak vagy pártnak tulajdonítja a csatlakozás sikerét, hanem tényként könyveli el. Várhatóan azonban sajnos az integrációs folyamat következő négy évében látványos fordulatok helyett lassú és kínkeserves tárgyalások, rengeteg probléma és nehézség következik, a csatlakozás negatív oldala kerül előtérbe. Nem azért, mert ez az oldal valójában dominálni fog, hanem mert eddig a vesztesek nem tudták, hogy ők a vesztesek. Legalábbis azt nem, hogy mennyire vesztesek. A tárgyalások során azonban az Európai Uniót körüllengő eufória el fog oszlani. Azok, akik nyertesek lesznek, nem fognak meglepődni, hiszen az egész társadalom nyertesnek gondolja magát. A csatlakozás pozitív oldala tehát nem lesz hangos. Azok viszont, akik vesztesek lesznek, a változásokból egészen pontosan meg fogják tudni, hogy mennyire vesztesek. Csakhogy ők hangosan fognak jajgatni, aminek következtében a csatlakozás problematikusabbá válik az elkövetkező években. 0 Ön szerint kik lesznek ezek a vesztesek? - Akárhogy is kerülgetjük a témát, az Antall-kormány produkált 1 millió 800 ezer új földtulajdonost, akiknek alig egyharmada versenyképes. A többieket nem lehet bevinni az Európai Unióba. Az új kormány a battonyai búzaégetés jegyében megijedt, és támogatni kezdte ezeket a kistulajdonosokat. Egyszerűen összekeverte a mezőgazdaság tekintetében a gazdaságpolitikát és a szociálpolitikát. Ehelyett egyrészt meg kellene oldani a földtulajdon koncentrációját versenyképes gazdasági egységek létrehozásával, másrészt pedig kialakítani kompenzáció rendszerét is; de ez már a következő négy év játéka lesz. 0 Ön előadásában fontosnak nevezte, hogy a magyar közigazgatási rendszer megfeleljen az Európai Unió elvárásainak. Mire gondolt elsősorban? - A magyar politikai közvéleményben a kilencvenes évek folyamán tudatosult, hogy szükség van mind a megyére, mind a régióra, a két területi szerveződés viszonyáról azonban mindmáig nem született döntés. A megyének közigazgatási, helyi funkciója van, de a fejlesztés szempontjából csak régiókról lehet beszélni. A kormányok eddig megpróbáltak elvenni a megyétől, de nem adtak a régióknak. A régió viszont nem abból él, amit a megyétől elvesz, hanem - csakúgy, mint Európa más országaiban - Budapestnek kellene funkciókat leadnia. Magyarország e nélkül nem lesz képes kihasználni a forrásokat, amelyekhez a csatlakozás során a területfejlesztés kapcsán hozzájuthatna. Márpedig az Európai Unió nem pénzt ad, hanem érveket versenyeztet, és ha nincsenek erős regionális központok komoly tervezetekkel, akkor sok területfejlesztési támogatástól is eleshetünk. 0 A novemberi NATOnépszavazás során a politika nagy hangsúlyt fektetett a tájékoztatásra. Ön szerint az emberek ma mennyire vannak tisztában az európai uniós tagság következményeivel? - Az Európában mindenhol használt „eurobarométer" felmérések kimutatták, hogy a magyar lakosság rendkívül tájékozott, és 10 százalék alatt van azoknak az aránya, akik makacsul elutasítják a csatlakozást. Ami meglepő, hogy ebben a 10 százalékban jelentősen felülreprezentáltak a 20 és 25 év közötti munkanélküli férfiak. Ez annak a jele, hogy ők tökéletesen tisztában vannak helyzetükkel: az Európai Unióhoz való csatlakozás ugyanis felgyorsítja az ország fejlődését, de tovább nehezíti az alulképzett rétegek integrálódását saját társadalmukba. Ennek a problémának a megoldásához erős és megfontolt szociálpolitikára van szükség. Janai Rita Ágh Attila politolágus: „A vesztesek még nem tudják, mennyire vesztesek." (Fotó: Schmidt Andrea) Tojástáncra fel!