Délmagyarország, 1998. július (88. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-28 / 175. szám

Kiátkozottak S zörnyű érzés, amikor az embernek el kell hagynia szülőföldjét. Itt a „kelT'-en van a hangsúly. De használhattam volna muszájt is. A kettő ugyanis nincs messze egymástól. Az elmúlt hetekben alkal­mam volt megismerkedni olyan emberekkel, akik szá­mára a kell és a muszáj filozófiája szinte egybeesett, nemigen tettek különbséget a két szó között. A lényeg, elhagyták szülőföldjüket, hazájukat. A továbbiakban ezért, e fejtegetés során, inkább a miérten lenne a hangsúly, ám az elmúlt napok hír­adásaiból mindannyian tudjuk, hogy a menekülők százai, elsősorban a szomszédos Szerbia déli tartomá­nyából, miért tartanak északra. Felénk. Vérzivataros napokat él át az albán többségű szerb tartomány, ha­sonlókat, mint annak idején a bérces Balkán kissé nyugatabbra fekvő tájéka, Bosznia. A jelek szerint, nem is fejeződik be ez az etnikai konfliktus egyik nap­ról a másikra. Ha pedig így lesz, akkor nekünk is szembe kell néz­nünk a nagyobb menekültáradattal. A boszniai hábo­rút követően a befogadó állomások egy részét felszá­molták, bezárták, ennek ellenére a mostaniak egyelőre még győzik a munkát. Kérdés, hogy meddig? Tudniillik, a koszovói háborúnak immár nemcsak ko­szovói menekültjei vannak, hanem macedóniai és montenegróiak is. Ez az első hallomásra furcsának tűnik, de ha tudjuk, hogy a macedón állam területén több mint 100 ezer, a Jugoszláv Köztársasághoz tarto­zó Montenegro (Crna gora) tagállamban vagy 50 ezer albán él, s ők még nincsenek közvetlen háborús ve­szélyben, de bármikor abban lehet, akkor világosabbá válik a fenti okfejtés. Ez a háború ugyanis könnyen eszkalálódhat, kiterjedhet erre a két területre, akkor pedig onnan is megindul a menekültáradat. Ne foglalkozzunk a jövővel. Mert a jelen gondjai sem csekélyek. A magyar állam ugyanis minden me­nekültet befogad (erre a Genfi Konvenció kötelezi), elindítja a vele kapcsolatos idegenrendészeti eljárást, határozatot hoz, intézkedik. Mindez idő és pénz függ­vénye. Ha a hazájukból kiüldözöttek nem legális mó­don közelitik meg a magyar határt, illetve lépik azt át, akkor még súlyosabb az eset: jön a közösségi szállás (ilyenből 9 van hazánk területén), a kiutasítási vagy kitoloncolási eljárás. Újból idő és pénz. Tegyük hozzá, még több idő és még több pénz. Mert (nálunk demok­rácia van, meg aztán emberi jogok is vannak a vilá­gon!) a határsértőknek is jár kimenő, s ha egyszer kint vannak a városban, gyakran elfelejtenek vissza­térni!.. Minden kezdődik elölről. Közben pedig jönnek az újabb menekültek... YTosszan lehetne sorolni a honi gondokat. De nem Ifi csak nálunk jelentenek problémát ezek a szeren­csétlen emberek, hanem tőlünk nyugatabbra is. A me­nekültek célállomása általában Ausztria, Svájc, Né­metország, a Benelux-államok, Franciaország és a skandináv országok valamelyike. Számukra az a leg­megfelelőbb, ha már Magyarországon megáll a mene­külteknek az áradata... Ők ugyanis nemcsak az anya­gi vetületét nézik e problémának, hanem a közbizton­ságit is. Ami szintén nem elhanyagolható probléma. (Nálunk sem.) A szerencsétlen emberek ezreinek viszont nincs ide­je gondolkodni ezeken a felvetéseken. Ők mentik a bőrüket. A XX. század végén. Európa integrálódásának előestéjén. Euripa-kapu • Túl - a határokon Remények a rácsos kapu mögött Detrit Veljin: Haza akarok menni. Harcolni. (Fotó: Schmidt Andrea) Jönnek, mennek - szöknek • Munkatársunktól A Magyar Köztársa­ság területéről tavaly 9123 személyt utasítot­tak ki. Közülük, úgyne­vezett önkéntes jogkö­vetóként mindössze 689 idegen állampolgár hagyta el az országun­kat, 8434-et pedig ki kellett toloncolni. Ez az idegenrendészeti eljá­rás, voltaképpen egy kényszerintézkedés, amelynek keretében a magyar határörök átad­ják az illetőt a velünk határos ország határ­szerveinek, illetve re­pülőre teszik a kitolon­colt személyt és elindít­ják a célország felé. Mindez azonban nem megy egyszerűen. Példáui azért, mert a ki­utasított helyzetével, érdeke­ivel is törődni kell. Ezzel foglalkozik - többek között - a Magyar Helsinki Bizott­ság is. Legutóbb például e civil szervezet tiltakozással fordult a külügy- és belügy­miniszterhez, mert tudomá­suk szerint a múlt évben a határőrség 101 iraki állam­polgárral szemben hozott ki­utasítási határozatot, 18 eset­ben rendelték el iraki állam­polgárok visszairányítását ­többnyire Damaszkuszba vagy Isztambulba. Am a szí­riai hatóságok az irakiakat gyakran bebörtönzik, a törö­kök viszont átküldik őket Irakba. De azért sem egyszerű az eljárás, mert ahhoz, hogy va­lakit kitoloncolhassnak a ha­társzervek, megfelelő „papí­rok" kellenek, amelyeket ha­zájuk nálunk működő kül­képviseletein szerezhetnek be. Az ilyen eljárás pedig hó­napokig is eltarthat. Addig, amíg a fogadó ország ré­széről megérkeznek a szük­séges engedélyek, ezeknek a személyeknek szállást jelöl­nek ki. Ilyen közösségi szál­lás van Kiskunhalason, Győrött, Szombathelyen, Nagykanizsán, Orosházán, Nyírbátorban, Miskolcon, Balassagyarmaton és a Feri­hegyen. Mivel a közösségi szállás nem börtön, így a há­zirend szerint eltávozásra mehetnek a kitoloncolásra váró személyek. Tavaly ezekről a „kimenőkről" 1084-en nem tértek vissza szálláshelyükre... Eldugott, csendes kis utcában, találunk rá a közösségi szállásra. Úgy bújik meg a fákkal, cserjékkel, virággal öve­zett családi házak kö­zött, mintha maga is az lenne. Pedig itt egészen más a rend, mint né­hány méterrel odébb... Csengöszóra jön az ügyeletes, beenged min­ket a rácsos kapun, ott Németh Zoltán száza­dos, a Kiskunhalasi Ha­tárőr Igazgatóság sajtó­referense és Honfi Péter főtörzsőrmester, az in­tézmény helyettes ve­zetője fogad bennünket. A földszinti folyosón jobbról és balról irodák, az emeleten vannak - az éppen frissen érkezett vagy már hosszabb ide­je itt-tartózkodó - határ­sértők szobái. A folyosót azonban már rács zárja el a külvilágtól. Aho­gyan ez egy ilyen intéz­ményben szokás. Barna Ferenc őrnagy, a Kiskunhalasi Határőr Igaz­gatóság idegenrendészeti és menekültügyi szakirányítási alosztályának vezetője tájé­koztat a kiskunhalasi intéz­ményben éppen aktuális helyzetről. - A határsértők zöme Ju­goszláviából érkezik. Koszo­vói albánok. A legtöbb eset­ben a zöldhatáron, elvétve határátkelőhelyen, többnyire közokirat-hamisítással pró­bálkoznak, vagyis tiltott ha­tárátlépést kísérelnek meg. # Az önöknél tartózkodó tiltott határátlépők ho­gyan nyilatkoznak: poli­tikai vagy gazdasági in­dokoktól vezérelve keltek útra? - Nálunk még mindig több az ügynevezett gazda­sági menekült, mint a politi­kai, annak ellenére, hogy a koszovói válság mindjobban kiéleződik és így talán ez utóbbi értelemszerűbbnek tűnne. • Voltaképpen mi törté­nik a határsértővel, ami­kor önökhöz érkezik? - A mi feladatunk minden esetben az idegenrendészeti eljárás megindítása. A sze* mélyi adatok alapján határo­zatot hozunk. Kiutasító hatá­rozat esetén, ha ez azonnal nem hajtható végre, akkor kötelező tartózkodási helyet jelölünk ki számára. Amint a kiutazás feltételei adottak, akkor azonnal elhagyják az ország területét. Ha tolonco­lással történik a kiutasítás, akkor ezt hatósági kísérettel hajtjuk végre. Ha az illető azt mondja, hogy menekült, ami nagyon ritkán fordul elő, akkor az idegenrendé­szeti eljárással párhuzamo­san a menekültügyi eljárást is megindítjuk. Barna őrnagy ismertetője után egy albán határsértővel beszélgetek. Fiatal, jóképű fekete hajú srác, pólóban, farmernadrágban, néhány ékszer a nyakán, kezén. Először az villan át az agya­mon, hogy nem délről, ha­nem nyugatról szökött hoz­zánk... Azt mondja, a nevét és az arcát is adja a beszél­getéshez. Nincs takargatni­valója. Detrit Veljinnek hív­ják, 22 éves. Befejezte a gimnáziumot, utána élte a legtöbb hasonló albán fiatal életét: a munkanélküliekét. • Honnan indult a vi­lágnak? - kérdezem. Rám néz. Valami keserű mosoly suhan át az arcán. - Onnan, ahol most a leg­véresebb harcok dúlnak, a koszovói Orahovacból. Má­jus 27-én indultam. • Miért? - El akartam kerülni, hogy elfogjanak, kínozza­nak. Szóval, nem akartam részt venni a háborúban. • Kit hagyott otthon? - Idős szüleimet, két fiú­és egy lánytestvéremet. • Mit tud róluk? - Semmit. Az égvilágon semmit. • Most biztonságban van - mondom neki, de ő csak ingatja a fejét: - Nem, nem érzem itt jól magam. Idegen vagyok én, akárhogyan nézzük. Be va­gyok zárva, még akkor is, ha néha kapok eltávozást a szállásról. • Hogyan tekint a jö­vőre? Felemeli a fejét, arcvoná­sai megkeményednek, és azt mondja: - Ma kértem, hogy a na­pokban felmehessek az al­bán nagykövetségre. Harcol­ni akarok! Nem engedhetem meg, hogy a népemet ha­lomra öljék! Mit ér az éle­tem, ha itt maradok? Vissza­toloncolnak, aztán a szerbek kezébe kerülök. Védeni aka­rom a családomat, a népe­met! - mondja határozottan és látom, ebből nem enged. Egyik szobában vagy tí­zen hevernek, ülnek az ágyakon. Közülük egy bo­rostás, középkorú férfi be­szél szerbül. Nevét, arcát nem adja az újságnak. Azt mondja, bármi történhet... A többiek, közöttük van­nak tegnap érkezettek is, kö­rül állnak bennünket és fi­gyelik a beszélgetést. - Mi is Koszovóból jöt­tünk, Pristinából - mondja a férfi. - Persze hogy illegáli­san, különben nem lennénk itt... • Mi vár most magukra? - Nem tudjuk. Menedé­ket kértünk a magyar ható­ságoktól. Majd meglátjuk. Várunk. Azt mondták, hogy legalább 8 napot kell várni a válaszra. Addig talán csitul otthon a helyzet. • Egyre súlyosabb a helyzet Koszovóban. Van kiút ebből a háborúból? - Nem tudjuk. Csak re­ménykedünk. Azt viszont tudom, hogy még sokan el­indulnak. menekülnek. Ha nem is ide, akkor Monte­negróba, meg Macedóniába, meg Németországba a kint élő rokonaikhoz. Ébenfekete hajú kínai férfi áll a folyosón. Tréning­ruhában, frissen borotválva, kezét maga elé téve, a falat támasztja. Azt mondják, be­szél németül. o Honnan jött Magyar­országra? - érdeklődöm. Felnéz, elmosolyodik, majdhogynem azt mond­ja: milyen csacsi kérdés. Aztán hangosan folytatja: - Kína déli tartományai­nak egyikéből, mindegy, hogy melyikből, nagyon sok van belőlük... Nyolc nappal ezelőtt. • Mi célból érkezett? - Hm... Menedéket aka­rok kérni! • Egyedül? - Nem, itt van velem a feleségem is. • Gyerekek? -Ők otthon maradtak a nagyszülőkkel. Hét és nyolc évesek. Iskolába járnak. • Ha menedéket kap, le is óhajt telepedni Ma­gyarországon? - Igen. Kereskedő szeret­nék lenni. • Sikerülni fog? - Nem tudom. Remény­kedem... Igen, Su-li Konfeng re­ménykedik. Meg Detrit is, s a többiek, akik Sierra Leo­néból, Szenegálból, Libériá­ból, Tunéziából, Algériából, Afganisztánból, Boszniából (ő már járt itt korábban is), sőt Portugáliából érkeztek. Az esélyük? Csekély. Kisimre Ferenc Interneten az Unió • Munkatársunktól Az Európai Közösség iránt érdeklődők minden lé­nyeges információhoz egy­szerűen juthatnak hozzá - a világhálón. A jól bevált ha­zai Alta Vizsla (altavizs la.matav.hu) részletes kere­sést tesz lehetővé. Belépés után a kíváncsiskodónak csak be kell gépelni a kulcs­szavakat, elindítani a progra­mot, s máris lehet válogatni. A hálón mozogva megismer­kedhetünk például az EK történetével, a tagállamok­kal, gazdasági adatokhoz is hozzá lehet férni, pályázatok lelhetők, mindent megtudha­tunk az EU, EK vagy ET konferenciáiról és még sok más kisebb-nagyobb érde­kesség is akad. Megtekint­hetőek az EK rendeletei, ál­lásfoglalása. Vitákat olvas­hatunk a közösség jövőjéről. A Földművelésügyi Minisz­térium honlapján az EU ag­rárgazdaságát és annak struktúráját tanulmányoz­hatják. Magyarország integ­rációjáról és az EU-hoz való viszonyáról is találhatók cik­kek. Az EU-információtö­meg bármely tagország nyel­vén elérhető. EU-tolmócsok • DM/DV-információ A szabad kifejezés joga az EU működésének egyik sarokpontja. Ez azt jelenti, hogy egy konferenciára láto­gató magyar gazda magyarul szólalhat fel. Az ebből faka­dó nyelvi akadályok leküz­désére jött létre a Tizenötök fordító- és tolmácsszolgálata amely 500 állandó és kb. 300 szabadúszó konferencia­tolmácsot foglalkoztat. A csatlakozásra kijelölt álla­mok EU-ba kerülésével újabb száz jól képzett konfe­rencia- és különböző felada­tokat ellátó tolmácsra lesz szükség. Magyarország in­tegrációs törekvéseivel össz­hangban az ELTE-BTK For­dító- és Tolmácsképző Cso­portja, a párizsi Sorbonne Nouvelle és a londoni West­minster egyetemek együtt­működési megállapodást ír­tak alá EU-kompatibilis tol­mácsok kiképzésére. A program anyagi hátterét, mintegy 300 ezer ECU-t a franciák és az angolok bizto­sítják. Magyarország unió­hoz való csatlakozását kö­vetően a tolmácsolásban a finn példa - az anyanyelvi tolmácsok angol, német vagy francia nyelvre fordíta­nak, a többi tolmács pedig ezekből fordítja majd tovább a többi nyelvre - lesz az irányadó. Tiltott növényvédő szerek • DM/DV-információ A vegyszerpiacról készí­tett tanulmányában, mely idén októberre készül el, dr. Darvas Béla professzor azt állítja, hogy Magyarorszá­gon - a forgalomban levő négyszázféle növényvédő szer közül - mintegy száz hatóanyagot ki kellene vonni a forgalomból. Az ok: súlyo­san veszélyeztetik a környe­zetet és az emberi egészsé­get. Sok vegyszert még a 40­es, 50-es években fejlesztet­tek ki. Ezek egy része muta­gén - azaz megváltoztatja az örökítő anyagot, karcinogén, azaz rákkeltő, illetve erős idegméreg, esetleg egyszerre mindhárom hatással rendel­kezik. Ezek a vegyszerek Magyarországon korlátozás nélkül árusíthatók, annak el­lenére, hogy az Európai Unió országaiból és az USA-ból már rég kitiltották őket.

Next

/
Thumbnails
Contents