Délmagyarország, 1998. július (88. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-28 / 175. szám

6 HELYI TÜKÖR KEDD, 1998. JÚL. 28. figyelő Hideg fejjel • Munkatársunktól Figyelőnk arra keresett választ, megéri-e otthonunkba klímaberendezést szereltetni, milyen árak jellemzik a piacot, s mire kell odafigyelni a vásárláskor. A ventillátor és a limonádé mellett jelenleg háromféle rendszerű hűsítő ajánlat közül választhatunk. A szakemberek az ablakklímát, a külés beltéri egységgel működő split rendszerű klímát és a mobil léghűtőket ajánlják. A három megoldás közül legtöbben az ablakklímát választják. Előnye, hogy a többihez képest viszonylag olcsó, hátránya, hogy zajos és a lakásból nem szabályozható. Típustól függően az ilyen rendszer ára 80 ezer forintnál kezdődik, leggyakrabban 110-150 ezer forint közötti árakkal találkozhat az érdeklődő. A split rendszer olyan hűtő körfolyamat, amely egy belső és egy külső teret igényel, a lakásban hűt, kifelé pedig kondenzál. A spliteket azért szeretik, mert akár távkapcsolóval is szabályozható a működésük, és csendben dolgoznak. Beszerelésekor a falon kimeneti nyílást kell ütni, ez - az értékesítők szerint - megriasztja a lakástulajdonosokat. Kis teljesítményű berendezés már 150 ezer forintért kapható, a jellemző ár 180-250 ezer forint között alakulhat. Mobil klímát csak akkor érdemes venni, ha a fenti két módon nem megoldható a rögzítés és a beszerelés. Az árak e kategóriában is széles skálán mozognak, közepes teljesítményű gépet 120-180 ezer forintért lehet vásárolni, a 2-2,5 kW-os berendezések ára 200 ezer forint körüli. Vásárláskor minden esetben közölni kell az eladóval, hogy mekkora légteret kívánunk hűteni, és milyen megoldást tesz lehetővé a lakás elhelyezkedése, elrendezése. (Érdemes a fogyasztás és az energiatakarékosság felől is tájékozódni, a klímaberendezések általában két és fél, háromszoros hűtőteljesítményt nyújtanak fogyasztásukhoz képest.) A kizárólagos forgalmazóknál, képviseleteknél azért érdemes szétnézni, mert kedvezőbbek lehetnek az árak és megoldott a szervizelés. Két gyermek tűzhalála • Kishajmás (MTI) Két gyermek lelte halálát a tűzben vasárnap az esti órákban a Baranya megyei Kishajmáson - közölte Kertész Gábor, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője hétfőn. A hétéves kislány és négyéves fiú unokatestvére felmásztak a pajta szénapadlására, s feltehetőleg tűzzel játszottak. Mindkét gyermek a lángok közt lelte halálát. A lángoló pajtából hallatszó segélykiáltásokra a szomszédok figyeltek fel, de már nem tudták kimenteni a gyermekeket tűzből. A helyszínre érkezett komlói tűzoltók már csak megégett holttestüket találták meg a helyszínen. A rendőrség szakértők bevonásával vizsgálja a kettős tűzhalál körülményeit. Helyzet van. Szúnyog még több. így aztán, e két tényt összekapcsolva, nem nehéz észrevenni, hogy Szeged városában újfent eredményt hirdethetnének össznépi káromkodásból, szitkozódásbál és vádaskodásból. A vérszívók rohamát mind nehezebben túró Tisza-parti polgárok öklüket hol az ég, hol a városháza, hol pedig a repülőtér felé rázzák. Mai riportunkban pedig nem vállalkozunk kevesebbre, mint annak kinyomozására, miért is ül városunkon ez a szúnyogátok, s vajon meddig kell még esténként zárt ajtók és ablakok mögé menekülnünk, ha nem akarjuk, hogy vérünktől hízzanak dagadtra a csípögépek. - Söpörni lehet a karomról ezeket a dögöket. Érti, uram, söpörni! És még van pofájuk azt mondani, hogy ebben a városban szakszerű szúnyogirtás folyik? - kiabálta bele a telefonba panaszát lapunk egy derék, ám elmúlt hetünkön leginkább indulatának válságkezelésére koncentráló olvasója. S mielőtt bárki azt hihetné, hogy az arc (orca, stb...) helyett használt pofa szó beidézésével nagyon megsértettem az illedelmesség kötelező szabályait, elárulom: a Délmagyarország szerkesztőségéhez érkezett panaszok nagy többségében az említettnél durvább szavak is előfordultak. De az sem fukarkodik a szegedi önkormányzat, netán a szúnyogirtással megbízott cégek bírálatával, aki jóval szelídebb mederben terelgeti panaszait. Kaptunk hívást a Dóm téri szabadtérin dolgozó jegyszedőtől, az ott fellépő kórus tagjától éppúgy, mint gyermekének (szúnyog)szúrt sebeit ápolgató anyukától, vendéglő kerthelyiségéből hazamenekülő öblös hangú uraságtól. Egy móravárosi aszszony pedig arról számolt be, hogy reggel, meglátván milyen duzzanatot is okozott lábán a vérszívók támadása, orvoshoz fordult panaszával, attól félve, valami súlyosabb kórt is testébe injekciózhattak a csípőgépek. Ami pedig a felsorolt vádakat illeti: „írják le, nem is vegyszert szórnak a repülők, hanem tiszta vizet, kilopják a mérget a tartályokból, átverés az egész, hogy szakadna már le az ég..." - jegyezhettem föl néhányat a legkeserűbb panaszok közül. Sokan ellenőrzik a mérget Majd megkerestem Kerekes Lászlót, a szúnyogellenes hadművelettel megbízott légierő egyik pilótáját a kérdéssel: - Uram, akkor víz, vagy méreg? Bevallom, azt hittem, idegileg igencsak meggyötört, indulatos embert kell szóra bírnom. Am már az első pillanatban kellemesen csalódhattam, ugyanis Kerekes úr tényekkel alátámasztott válaszokat kínált minden kérdés• Szegedi szúnyogcsaták Ki fizesse i repülőket? A légierő naponta harcba indul, de eddig még nem tudott döntö csapást mérni a (szúnyog)túleröre... (Fotó: Nagy László) re. Azonnal adott egy tanácsot: el ne higgyem, hogy bárki is manipulálna a szúnyogirtásra szánt vegyszerekkel. Először is azért nem, mert a repülőknél dolgozók maguk is érzik, mekkora baja Szegednek ez a szúnyoginvázió, s éppen ezért a lehető legtisztességesebben akarják elvégezni a rájuk bízott munkát. Másrészt a szúnyogirtók közötti éles konkurenciaharc sem engedi meg a gyatra melót. Aztán ne feledkezzünk meg a szigorú ellenőrzésről sem - a felszállás előtt gázmester, a Környezetgazdálkodási Kht. és az ÁNTSZ szakemberei is ellenőrzik, milyen folyadék került föl a gépre. - A vegyszert a Környezetgazdálkodási Kht.-tói kapjuk lezárt tartályokban, a kiváló, többszörösen tesztelt anyag a Florinnál készült, s mivel nem akarjuk, hogy a szúnyogok hozzászokhassanak a méreghez, szerrotációval dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy különböző vegyszerekkel bombázzuk a kis vérszívókat. Ezek között megtalálható a szagtalan Unifos éppúgy, mint a már szaglással is jól érzékelhető Reslin Super mondta el Kerekes László, a három repülőből álló vadászflotta egyik pilótája. Tőle tudtuk meg azt is, hogy csalafinta szer a méreg: amikor a levegőbe kerül, előbb jól megbolondítja a szúnyogokat, amik tehetetlen haláltusájukban ilyenkor még vadabbul vetik magukat a csupasz testrészekre. Majd úgy negyed-, netán félóra elteltével érezhető, hogy regimentjük dühödt egységei eltávoznak az örök vadászmezőkre. Vagyis a repülőgép megpillantásakor még senki ne reménykedjen abban, hogy egy perc múlva nyugodtan, s meztelenül vághatja magát hanyatt kertjének pázsitos gyepén, a szúnyogcsend csak később köszönt a megpermetezett vidékekre. Már ha rá köszönt... Mert bármennyire is hihető a szakember minden állítása, a nagy helyzet az, hogy idei nyarunk júliusában még kevés olyan helyet fedeztek föl Szeged polgárai, ahova nyugodt szívvel menekülnének a szúnyograjok elől. Ám emiatt még véletlenül se a repülősöket hibáztassuk! - figyelmeztetett dr. Szító András hidrobiológus. A kandidátus úr Szarvasról érkezett Szeged szúnyogválságos övezetébe, s a Környezetgazdálkodási Kht. központjában Szabó Ferenc igazgató és Szolnoki László kht-s osztályvezető társaságában avatott be a magyarországi szúnyogháború titkaiba. A Duna partján is szenvednek A szúnyogcsaták utáni tájkép fölvázolása közben elmondta: az esős időjárás hatására a Tiszán és mellékfolyóin május óta több árhullám vonult le. A hullámtereket elöntő vízben az áradást követő néhány nap múlva megindult a szúnyoglárvák kikelése, majd az apadás után ez a kelés tömegessé vált. Ez a helyzet a Tisza-tónál, a Körösökön, a Marosnál és más folyókon is, de egyre fokozódó szúnyoginváziót tapasztaltak a Dunán is, Győrtől, Budapesten át egészen a Bajáig. Hogy miben látja még a szúnyogszakértő a régen nem tapasztalt vérszívórohamok okát? - Egyrészt abban, hogy tavalyról az enyhe időjárás miatt is sok szúnyog telelt át. Aztán május elején esett annyi csapadék, mint máskor egész hónapban. Ennek hatására időszakos tócsák keletkeztek mindenhol, s ezek a szúnyoglárva tenyészhelyeivé váltak. Májusban - emlékezzünk csak - „kitört" a nyár is, s a magas hőmérséklet kedvezett a lárvafejlődésnek. Tizenhat-tizennyolc nap helyett 10-13 nap alatt lett a petéből fejlett, repülő szúnyog. A többszöri áradás, s az ezek után visszamaradó, szúnyogbölcsőknek kiválóan alkalmas, úgynevezett pangó vizek „eredményeként" egyes Tisza menti településeken olyan áldatlan állapot alakult ki, hogy az óránként csípésszám elérte, vagy meg is haladta a 7-900-at. Vagyis ha valaki volt olyan fakír, hogy nem csapkodott eszeveszetten, hanem tűrte a szúnyogok támadását, testére ennyi találatot vittek be támadói - számolt be a mérések tapasztaltairól dr. Szitó András. Tehát ne higgyük azt, hogy csak Szegedet és körzetét szállták meg a vérszlvók igyekezett megnyugtatni a szúnyogszakértő, aki a szegedi helyzetet így jellemezte: - A város tavaiban csak hosszas keresgélés után találtam egy-két lárvát. Bezzeg a Tiszában, a sekély part menti vizekben - 50-70 centiméteres csíkban - literenként 1535 II-III-as fejlettségű lárva fedezhető föl. Ezek hamarosan bábbá alakulnak, s attól függően, mikor vonul le a legújabb árhullám, vagy július utolsó hetében, vagy augusztus első hetében támadnak rá a városra. Vagyis újabb szúnyoginvázió éri el Szegedet, amely elhúzódik, s addig tart, amíg az ártereken visszamaradt vizek a fákkal borított részekről is ki nem száradnak. Ez pedig csak augusztus közepére, végére várható. Hát ennyit a megnyugtatásról... S hogy milyen hadmozdulatokat javasol a szarvasi szakember a szúnyogok elleni vad háború következő csatáiban? - Meg kellene kezdeni az ártér szélén található szúnyoglárvák gyérítését biológiai készítményekkel, míg a kifejletl szúnyogokra repülővel, földi melegköddel kell újabb rohamot indítani - foglalható össze tömören a javallott harci technika. Ami pedig a jövőbeni védekezést illeti: akkor nyerheti csak meg Szeged a szúnyogháborút, ha végre megkezdik az árterek gödreinek feltöltését, ha gondozott ártéri erdők, nem pedig dzsungelek szegélyezik a Tiszát és Marost, ha a német módszer szerint föltérképeznek, s megszüntetnek a város környékén minden olyan vizet, amely a szúnyogok kifejlődését segítheti. Szitó kandidátus úr említett egy érdekes példát is a szúnyognevelő vizekről szólva. - Miközben a kiskertek tulajdonosai átkozzák a vérszívókat, bádoghordókban gyűjtik a csapadékvizet. Nos, elárulom, hogy egy ilyen tartályban hektárok fertőzésére elegendő szúnyoglárva tud kifejlődni... Ennyi tudással kibélelve a beszélgetés végére talán elboríthatott volna a megnyugvás békessége. Ám ekkor került szóba szúnyog ügyben a legfontosabb, amit ugyebár pénznek hívnak. S ebből aztán nem hogy elég, de lassan már kevés sincs - tudhattuk meg Szabó Ferenctől, a Környezetgazdálkodási Kht. igazgatójától. Elfogyott a 16 millió... - Szeged önkormányzata ma is valami nehezen fölfogható bázisszemlélet alapján osztja a pénzt. Ebből aztán az következik, hogy úgy (télik meg, ha tavaly elég volt egy bizonyos összeg a szúnyogirtásra, akkor egy kicsivel több forintból majdcsak kezelhető lesz a válság az újabb roham idején is. Nos, ez az elmélet az idén nem vált be. A szúnyog* és rágcsálóirtásra szánt 20 millióból négyet eleve a rágcsálók elleni harcban kellett elkölteni, míg a maradék 16 millió mára már elfogyott. Sőt, mi több, már 25 milliós a költségünk. Vagyis naponta nő a veszteségünk, de a szúnyogok elleni küzdelmet nem hagyjuk abba. Ám abban nagyon reménykedünk, hogy az önkormányzatnál belátják: amikor a többszöri áradások következményeként ilyen, régen nem tapasztalt helyzet állt elő, igenis újabb pénzeket kell áldozni a szúnyogirtásra - mondta a igazgató. Majd a beszélgetés során kiderült: Szegeden egy teljes körű, s igazán eredményesnek minősíthető szúnyogok elleni hadművelethez legalább nyolcvanmilliót szükségeltetik. Hiszen már ősszel meg kellene indítani egy megelőző támadást, ha azt akarjuk, hogy jövő tavasszal ne találkozzunk az áttelelő vérszívók népes csapatával. Természetesen az is elképzelhető, hogy ekkora összeg terhét ne csak a város kincstárára viselje - hallottam a szakemberektől. Németországban például megszokott dolog, hogy a szúnyogok elleni védekezés költségének nagy részét adóként fizetik be a polgárok. S teszik ezt önként, ha nem is dalolva, ugyanis pontosan tudják, hogy sokkal inkább megéri egyszer áldozni a vérszívók gyiikoltatására, mint ehelyett vásárolni a sokkal drágább szúnyogirtó sprayket. S hogy mennyit kellene egy szegedi polgárnak évenként befizetnie? Legfeljebb 3-400 forintot - hangzott el a kht. központjában. Hogy ezt az ötletet vajon miként fogadják a szúnyogtól megkínzott szegediek, ma még nehéz lenne megjósolni. Az viszont tény, hogy egy ilyen adóakció - legyűrve minden ellenkezést is - csak jövőre üzemelhetne. Addig viszont támadnak a csípőgépek és támadnak a repülők is. A szúnyogok, mint tapasztalhatjuk, ingyen is harcba szállnak. A kérdés csak az, hogy a káromkodó polgár mikor fárad el a nagy csapkodásban, s a motorizált véderő üzemeltetői meddig bírják még pénzzel... Bátyi Zoltán A

Z elmúlt héten feldúlt kertek fogadták Kecskéstelepen a Czibula utcai gazdákat. Ezekben a hohbikertekben amolyan kis házi kisegítőként, megtermelik a konyhára való krumplit, gyökeret és répát. Termelik, hiszen némileg olcsóbban tudják így előállítani a terményt, mintha azt a piacon vásárolnák meg. De. A piaci gyümölcsök Ize és zamata még a nyomába sem léphet annak, amit a saját gyümölcsfáinkról szedünk. A sok munka és fáradozás eredményeit barbár kezek (és lábak) dúlták fel. A feldálás talán nem a legmegfelelőbb szó erre, Kiskerti kesergő hiszen nemes egyszerűséggel ellopták a termények egy részét. Demokratikus rendszerű államokban (lásd Magyarország) ilyenkor feljelentést tesznek a károsultak a rendőrségen. A biztos úr meghallgatja a panaszukat és egy vállrándítás után azt mondja, hogy a megélhetési bűnözés elleni harcra nincsenek hatékony eszközeik. Megélhetési bűnözés. Egy tízmilliós országban, ahol évek óta félmilliós a munkanélküliség, mondhatni természetes dolog. Meg tudom érteni, ha valaki éhes, akkor felszed néhány tő burgonyát, letör pár cső kukoricát vagy leszed két kiló gyümölcsöt. Ebben az esetben legfeljebb egy szatyrot visz magával az ember. Szatyrot, nem csavarhúzót és csavarkulcsot, hogy a kapukat a helyükről kivegye, az öntözést szolgáló lecsavarozott szivattyúkat felszedje és a szerszámos kamrákat feltörje. Alapjában véve nem tudom elképzelni, miért kell ilyen embereknek egy ásó vagy egy talicska. Nem kubikusnak akarnak elszegődni, az egyszer biztos. Mi lehetne a megoldás? Az áj kormány által is hangoztatott fokozottabb közterületi jelenléte a rendőrségnek? Talán. A tulajdonosok azonban a szerszámaikon és a zöldségeiken kívül valami mást is elveszítettek. A hitüket. Hittek ablian, amit csináltak. Ezek után azonban ott él bennük a rettegés: mikor jönnek újra, és legközelebb mi jut ebek harmincadjára? Szélpál Imre