Délmagyarország, 1998. július (88. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-14 / 163. szám

6 HELYI TÜKÖR Albánok és kinaiak a zöldhatáron Mozgalmas napjuk volt a mórahalmi határőröknek tegnap. Reggel 4 órakor a Kiskunhalasi Határőr Igaz­gatóság mórahalmi határőri­zeti kirendeltségének mun­katársai 10 fős, koszovói al­bánokból álló csoportot tar­toztattak fel a zöldhatáron. Határőrkézre került egy em­bercsempész is a csoport kí­sérőjeként. Az öt férfit, két nőt és 3 gyereket, továbbá az alkal­mi utaskísérőt egy, a határ­hoz közeli romos tanyán si­került elfogni. A magyar nemzetiségű, jugoszláv em­bercsempésznél 500 német márkát - munkabérét ­és 5000 forintot találtak, amiből a Szeged felé közle­kedő busz költségét és egyéb kiadásait fedezte vol­na. A háború elől menekülő koszovóiakat a kiskunhalasi közösségi szállásra szállítot­ták, egyben a Menekültügyi és Migrációs Hivatal mun­katársai megkezdték a me­nekülrstátusz iránti kérel­mek elbírálását. Az ember­csempész ügyében a városi rendőrkapitányság jár el. Másfél órával később a Mórahalmot Ásotthalommal összekötő műúton a móra­halmi határőrök hét kínai személyt tartóztattak fel, amint egy Lada tipusú sze­mélygépkocsiba igyekeztek poggyászaikat betuszkolni. Az öt férfi és két nő az együttműködés legapróbb jelét sem mutatta a meghall­gatás során. Mivel a hazánk területén való tartózkodásuk jog­szerűségét nem tudták iga­zolni, ezért további vizsgá­lat céljából beszállították valamennyiüket a kiskunha­lasi közösségi szállásra. A Lada magyar sofőrje váltig állítja, hogy csupán stoppo­sokat kívánt felvenni. I. Sz. I. Eltűnt - keresik Józsa Róbertné. (A rendőrség felvétele) • Munkatársunktól A Kisteleki Rendőrkapi­tányság keresi Józsa Róbert­né (született: Almási Judit), 35 esztendős, Balástya, Gaj­gonya 399. szám alatti la­kost, aki eltűnt. Április 28­án távozott lakásából, azóta ismeretlen helyen tartózko­dik. Az asszony 175 centimé­ter magas, vékony testalkatú, haja barna, vállig érő, arca ovális, szemei barnák, foga­zata ép, szabályos, járása természetes. Utolsó, ismert ruházata: fekete szövetkabát, kék farmernadrág és farmer­ing, fekete, magas sarkú bőrcipő. A rendőrség kéri, hogy aki az eltűnt személy tartóz­kodási helyéről tud, az hívja a kisteleki kapitányságot a 259-007-es telefonszámon. A végső megoldás: önkéntes tűzhalál Ópusztaszeri búcsúlevelek B. Ferenc 52 éves rok­kantnyugdíjas tegnap délelőtt magára gyújtot­ta az ópusztaszeri tanya­világban álló házát. A füstre felfigyelő szomszé­dok már későn érkeztek a helyszínre, a riasztott mentősök csak a hálál beálltát tudták megáll­apítani. Az áldozat egye­dül élt a Zöldhalom, Ta­nya 374. számú házá­ban, felesége és négy gyereke tavaly kará­csonykor elköltözött töle. V. György és két társa hétfő reggel, szokás szerint nyolc órakor megérkezett a zöldhalmi „telepre", ahol sár­ból vályogtéglát készítenek. A munkát azonban még nem kezdték el, mert várták társu­kat, B. Ferencet, aki a pár­száz méterre álló tanyán la­kott. Idővel arra lettek figyel­mesek, hogy Feri bácsi háza felől sűrű füst száll az ég fe­lé. Eleinte azt gondolták, hogy begyújtott és a kémény füstöl, de kiderült, hogy nem az. Odasiettek a tanyához. Szörnyű látvány fogadta őket, a ház ablakai és ajtajai kiégtek, a fal kormos volt és fekete füst dőlt ki a nyíláso­kon. A legfiatalabb férfi ke­rékpárra pattant és eltekert a legközelebbi telefonhoz, hogy riassza a rendőröket és tűzoltókat. Eközben az áldo­zat kollegája, V. György be­kúszott a füstölgő szobába és kihúzta a már élettelen testet a szabadba. A kiérkező sze­gedi tűzoltók 10 perc alatt fé­kezték meg a lángokat. A mentősök szerint a halált ful­ladás okozta. A tragédia helyszínétől fél kilométerre, a főút mellett, a Virág-tanyán lakik B. Ferenc volt felesége négy gyerekével. Ők a házuk melletti nagy jövés-menésre lettek figyelmesek. asszony megállította rendőri, ket, mert sejtette, hogy a volt férjével lehet valami baj ugyanis éppen akkor fedezte fel az ablakban férje búcsúié­veiét. A gyerekeket a szom­szédokra bízta, ő pedig az egyenruhásokkal a tanyához sietett. Az öngyilkos férfi egy másik búcsúlevelet is írt: az anyjának. B. Ferenc tavaly óta élt külön feleségétől. Közte és a családja között nem romlott meg teljesen a kapcsolat, na­ponta találkoztak. A vasárna­pot még együtt töltötték, a félj áthozta a kutyáját, mond­ván, hogy ő most elutazik és nincs aki vigyázzon rá. A fe­leség ekkor még nem sejtett semmit, pedig B. Ferenc azt is közölte vele, hogy a vá­lyogverésért kapott pénzt a I munkában segédkező két na­gyobbik fia között ossza szét az asszony. A brazil-francia meccset még együtt nézték. A döntő után ment haza. Éj-; fél körül még bekopogott a szomszéd tanyára, áthívta V. Györgyöt és a két másik munkatársát, hogy megigya­nak egy-két felest. Pálinkázás közben elbeszélgettek sanya­rú sorsukról, B. Ferenc elpa­naszolta, hogy nincs pénze, a banki kamatokat nem bírja fi­zetni, sőt még a házából is ki akarják tenni. Poharazgatás után úgy váltak el egymástól, hogy másnap reggel találkoz­nak ismét a gödörnél. B. Fe­rencet ekkor látták utoljára élve kollégái. Az áldozat az öngyilkossága előtti estéjén egy kicsivel többet ivott a kelleténél, majd - vélhetően - nyugtatókat szedett be. Le­feküdt, majd hét óra tájban felébredt és meggyújtotta a nagyszobában felhalmozott ruhakupacot... Kormos Tamás • CSOMIBER helyett European Oaktree „Becsődült" kivitelező • Munkatársunktól Cseppben: a tenger cím­mel számoltunk be a Vitéz utcai „Luca háza" esetéről. A lapunk hétfői számában meg­jelent írásunk a közgyűlés ad hoc bizottsága által készül je­lentést tekintette kiinduló­pontjának. Az abban rögzítet­tek alapján írtuk, hány pályá­zó közül ki kapott megbízást a beruházás lebonyolítására. Az információ pontosítását kérte a cikkünkben is megje­lölt CSOMIBER Kft. E gaz­dasági társaság a Vitéz utca 3. szám alatti „építési beru­házásnak csak a lebonyolítá­sát és műszaki ellenőrzését végezte" a vagyonkezelő iro­dával kötött szerződés alap­ján. A beruházás kivitelezőjét nyolc pályázó közül válasz­totta ki az iroda. A legol­csóbb ajánlatot tevő, így az építkezéssel megbízott, de késedelmesen teljesítő, majd a ház befejezése előtt csődöt jelentő kivitelező neve: Eu­ropean Oaktree Kft. A CSO­MIBER Kft. - közölte la­punkkal Honti György ügy­vezető - .jelenleg is prospe­rál, ellenünk csődeljárás indí­tásának kérdése soha nem merült fel". • Egy amerikai Szegeden „Magyarország a szívem csücske" Ann Galoway: Szegedre mindig örömmel jövök. (Fotó: Miskolczi Róbert) Magyar származású. Ezt mindig külön hangsú­lyozza. Hihetetlen ener­giával rendelkezik: szer­vez, levelez, utazik. Egy olyan társaságnak a má­sodik embere, amely az egész világot „átszövi". Ann Galoway asszony a Testvérvárosok Amerikai Szövetségének alelnöke. Ebben a minőségben lá­togatott el a közelmúlt­ban Magyarországra, igy többek között Sze­gedre is. Újszegeden vendéglátóinál, a Várhe­lyi házaspárnál találkoz­tunk, amikor rövid időre szabaddá tehette magát a sűrű programok kö­zött. Beszélgetésünknek aktív közreműködöje volt a háziasszony, Már­ta is, aki a vendéglátás feladata mellett, a Dél­magyarország számára készült exkluzív interjú­ban, a tolmács szerepét is vállalta. • Galoway asszony, hogy érzi magát Szege­den? - Köszönöm, kiválóan. Itthon vagyok... • Először jár városunk­ban? - Ez az ötödik alkalom, hogy ellátogattam az önök szép városába - mondja Ann Galoway. • Magyarországon az el­múlt egy évtizedben len­dült fel igazán a testvér­városi kapcsolatok iránti „kereslet". Önöknél, az USA-ban, jóval korábbi az ilyen együttműködési forma. Mikor alakult meg a testvérvárosok szö­vetsége és hogyan műkö­dik? - Eisenhower elnök kez­deményezésére alakult meg ez a szövetség, 42 évvel ezelőtt. Alapvető célkitűzé­se, hogy, az emberek közötti kapcsolatok kiszélesítése ré­vén, megismertesse és elfo­gadtassa a másságot, tehát mások életét, kultúráját. Nem hiszem, hogy Eisenho­wer elnök agyában már megszületett az a gondolat is, hogy gazdasági és politi­kai tartalma legyen az együttműködésnek. Akkor ez még túl távolinak tűnt. Gondolata abban a kitétel­ben gyökerezett, miszerint békében, szorosan együtt­működve lehet igazán jól és eredményesen dolgozni. • Hogyan fejlődött a szervezet? - Ma 122 országban van képviseletünk, több, mint 2000 testvérvárosi kapcsola­tot alakítottunk ki szerte a világban. Azt hiszem eddigi kapcsolataink inkább a gaz­dasági és a kultúrális szférá­ban jöttek létre, mintsem po­litika terén. A tudományos kutatás területén is számos közvetlen és sikeres kapcso­latról van tudomásunk. Ez az ágazat nyilvánvalóan azért gyorsult fel, mert korszerű számítástechnikai segédlettel mind gyorsabb a kapcsolat­teremtés lehetősége. Kicsivé vált a világ és egyre köze­lebb kerültünk egymáshoz. Véleményem szerint azon­ban majd a mi gyermekeink, a következő generáció tudja igazán élvezni e kapcsolatok gyümölcsét. Ők tudják meg­ismerni és -valósítani azt az elképzelést, amelyet a kultú­rák egymáshoz közelítésé­nek szükségességében Ei­senhower elnök oly' szépen megfogalmazott. • Hány testvérvárosi kapcsolata van az Egye­sült Államoknak Ma­gyarországgal? - Eddig Szeged, Debre­cen, Budapest és Miskolc városokkal létesítettünk ilyen együttműködést. Van még hely.... • Miként képzelik el a kapcsolatok kiszélesítését Magyarországgal? - Egy debreceni példát hoznék fel ennek érzékelte­tésére. Az egyetemi képzé­sen keresztül, tanárok és diá­kok cseréje által sikerült ko­moly eredményeket elér­nünk. Ezáltal pedig a kap­csolatok is tartalmasabbá váltak, mitöbb ennek kisu­gárzó hatása van az élet más szféráira is. Létezik egy amerikai segélyprogram, amelyet mi is felhasználha­tunk, és ennek köszön­hetőleg, például a környezet­védelem, az orvosképzés és a kultúrális tevékenység jut­hat jelentős támogatáshoz. • Szeged és Toledo kap­csolata immár hat évre tekint vissza. Hogyan íté­li meg a két város eddigi együttműködését? - Rengeteg lehetőség rej­lik még benne... Egy dolog aggaszt engem: ha a kapcso­lattartás átcsúszik politikai síkra, nem pedig a polgár­polgár kapcsolata lesz, az csak ront az eddigi együtt­működésen. Amit én egyéb­ként kedvezőnek Ítélek. • Mi a véleménye a személyes kapocsolatok fontosságáról ebben az együttműködésben ? - Mindennél fontosabb­nak tartom. Ha nincs biza­lom egymás iránt, akkor el­marad az eredmény is. Ha valamilyen politikai állás­pont vagy szemlélet irányítja ezt az együttműködést, az nem vezethet jóra. A kultura az a terület, amely a legtöbb kapcsolatot teremtheti. Egy példát mondanék ennek il­lusztrálására, ami azt bizo­nyítja, hogy a zene ereje mi­ként köthet össze embereket, városokat és teremthet új kapcsolatokat. Koczka Fe­renc, szegedi zongoramű­vész ott, ahol én lakom, Cle­velandban és környékén, többször is fellépett, hatal­mas sikerrel. Akkor fogal­mazódott meg bennem és bennünk, hogy a zene az a közvetítő, amely révén meg­oszthatjuk egymással gondo­latainkat. így is jöhetnek lét­re kapcsolatok. • Egy személyes kérdés: azt hallottam ön nagyon szereti Szegedet... - így igaz. Ezt nem udva­riasságból mondom, azért, mert éppen itt vagyok. Amúgy is Magyarország a szívem csücske, de Szegedre mindig úgy jövök haza, hogy valóban otthon va­gyok! Olyan emberek vesz­nek körül, akik már család­tagként kezelnek, és ez cso­dálatos érzés! Kisimre Ferenc Tegnap délelőtt a vá­rosházán dr. Szalay Ist­ván polgármester sajtó­tájékoztatón ismertette a hamarosan induló ön­kormányzati szervezésű kulturális rendezvények a VII. Szegedi Tábla­képfestészeti Biennálé és a Muzsikáló Udvar ­programját. Szombaton 17 órakor ­rendhagyó módon az erre az időre lezárt Horváth Mihály utcában - dr. Vörös Gabriella megyei múzeumigazgató nyitja meg a VII. Szegedi Táblaképfestészeti Biennálét, amely szeptember 13-ig lát­ható. A magyar festők orszá­gos seregszemléjére 81 művész 91 alkotását válogat­• Táblakép-festészeti biennálé> Muzsikáló Udvar Tulipatan szigete a városházán ta be a Kéri Ádám, Aranyi Sándor, Kovács Péter, Nóvák András, Pataki Ferenc és Szalay Ferenc festőművé­szekből, valamint Prókai Gá­bor osztályvezetőből (Képző­és Iparművészeti Lektorátus) álló zsűri. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium dí­ját Fischer Emő: Tengeri vi­torlás, a Nemzeti Kulturális Alap Képzőművészeti Kollé­giumának díját Székhelyi Edith: Emlékeim, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Képzőművészeti Tagozatának díját Vilhelm Károly: Osmin, a Csongrád Megyei Közgyűlés diját Ak­nay János: Kapcsolat, a Mezőbank Rt. Szegedi Terü­leti Igazgatóság díját Kéri László: Festmény zárójelben, a Duna-Tisza Regionális Fej­lesztési Kft. díját Végh And­rás: Gólem és Szeged Város Önkormányzatának díját Kai­mámé Horóczi Margit: Rek­viem című alkotása kapta. Július 27-én a városháza udvarán a Salieri Kamaraze­nekar Mozart-estjével indul a több mint negyedszázados múltra visszatekintő Muzsi­káló Udvar egyhetes rendez­vénysorozata. Július 28-án a megalakulásának 40. évfor­dulóját ünneplő Vaszy Viktor Kórus romantikus estjét hall­gathatják meg az érdeklődők. Július 30-án és 31-én az im­már hagyománnyá vált nyári kisoperái bemutatók sorában ezúttal Offenbach 130 évvel ezelőtt született „buffonériá­ját" a Tulipatan szigete, avagy egy felettébb különös házasság című darabot mu­tatják be Pál Tamás dirigálá­sával, Bárdi Sándor és To­ronykői Attila rendezésében, Szilágyi Béla, Keszei Borbá­la, Andrejcsik István, Vajda Júlia és Böröcz László sze­replésével. Augusztus l-jén Felletár Melinda hár­faművész, Drahos Béla fuvo­laművész és Konrád György brácsaművész kamaraestjét rendezik meg. Másnap Oberfrank Péter közreműkö­désével Frankó Tünde, Gé­mes Katalin és Gregor József ad ária- és dalestet. Mind­egyik előadás 20 óra 30 perc­kor kezdődik, eső esetén a Szegedi Nemzeti Színház fo­gadja be a produkciókat. A jegyek egységesen 300 forin­tért a Kárász utcai és a Deák Ferenc utcai jegyirodában, valamint az előadások előtt a helyszínen kaphatók. Kulturális kiegészítő ren­dezvényekkel is készül a vá­ros a kajak-kenu világbaj­nokságra. Az év szegedi sporteseményének tiszteleté­re szeptember 2-án a Roose­velt téren felavatják Farkas Pál Szegedről elszármazott szekszárdi szobrászművész „Tiszavirágzás" című bronz­kompozícióját. Szeptember 3-a és 6-a között sokféle programmal sörfesztivált ren­deznek a Ligetben, s a vb idején néptánc és népzenei együttesek lépnek fel a Szé­chenyi és a Dugonics téren. H. T-s-

Next

/
Thumbnails
Contents