Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-04 / 129. szám

II. UNIVERSITAS CSÜTÖRTÖK, 1998. JÚN. 4. Félszáz éves tanárképzés • Eger (MTI) Az az ország, amely er­kölcsileg magas rangú értel­miséget nevel, bizalommal nézhet a jövőbe - jelentette ki Seregély István egri ér­sek, a Magyar Püspöki Kar elnöke a hevesi megyeszék­helyen az egri tanárképzés 50. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen. A főpap hangsúlyozta: ha egy ország részt kíván venni a világ építésében, akkor népének jövője a kiművelt emberfők számától és a fegyelmezett akarat irányította munkától függ­Csak az a nemzedék te­kinthet szégyenkezés nélkül a jövőbe - folytatta -, amely egy értelmében és akaratában megerősített nemzedéket hagy maga után. Mindebben óriási sze­repe van a vallásnak és a kereszténységnek, amit az európai iskolák, egyetemek többezer éves története is bizonyít. Az 1948-ban Debrecen­ben indított tanárképzés 1949-ben költözött, az Esz­terházy Károly egri püspök által egyetem céljára építte­tett egri Lyceumba. Akkor az intézményben 269 hall­gatóval és 20 oktatóval kez­dődött meg a munka. Az Eszterházy Károly nevét vi­selő intézménynek jelenleg már több mint 7300 hallga­tója van, 36 tanszéken 250 oktató segíti a jövendő pe­dagógusainak felkészülését. Gordon­iskola • Budapest (MTI) A tanártovábbképzés első körben akkreditá­landó programjai közé felvették a Gordon-féle tanári eredményességi tréninget - jelentette be Gelencsér Katalin, a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium főta­nácsosa a tíz éve ala­kult magyarországi Gordon Iskola Egyesü­let sajtótájékoztatóján. A Művelődési Közlöny jegyzékében való megjele­nés lehetővé teszi, hogy az alapítási és működési en­gedély elnyeréséig tartó át­meneti időszakban az okta­tási és nevelési intézmé­nyek a pedagógus-tovább­képzésre szánt költségvetési pénzből finanszírozzák a tanárok részvételét a trénin­gen. Gondos Anna, a Lares Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta: Magyar­országon eddig több mint 20 ezren vettek részt külön­böző tanfolyamokon, hogy elsajátítsák Thomas Gordon kaliforniai pszichológusnak az emberek közötti egyen­rangú kapcsolattartást és kommunikációt segítő tech­nikáit, illetve módszerét. A tanári eredményességi tré­ninget 9600-an, a szülői tré­ninget 6800-an, az általá­nos, személyes hatékonysá­gi tréninget 2300-an, a ser­dülőknek szóló tréninget pedig ezren végezték el. F. Várkonyi Zsuzsa, az egyesület elnöke arról szólt, hogy a segítő foglalkozású­ak Gordon-programját há­rom évvel ezelőtt indították el. E tréningeken azóta több tucatnyi egészségügyi dol­gozó, szociális munkás és mentálhigiénés szakember­jelölt sajátította el a kon­fliktuskezelés tudnivalóit. • A hétkarú meg a kétkarú Universitas Pécsett A város és egyeteme közösen dolgoznak az universitas létrejöttén. (Fotó: DM-archív) Két egyetem, a Janus Pannonius és az orvostu­dományi társulásával képzelik el Pécsett a fel­sőoktatási integrációt. A tudományegyetem hét, az orvosi két karral lép­ne a feltehetően Pécsi Egyetem nevet viselő egységes intézménybe. „Menekült" egyetem lé­vén campust nem tudná­nak létrehozni, de a vá­rossal együtt dolgoznak koncentrált egyetemi központok kialakításán. A pécsi egyetemi integrá­cióról a Janus Pannonius Tu­dományegyetem (JPTE) és a Pécsi Orvostudományi Egye­tem (POTE) előző vezetői kezdték meg a tárgyalásokat. Az eredeti elképzelések sze­rint a Pannon Agrártudomá­nyi Egyetem, a szekszárdi és kaposvári főiskola is benne lett volna az integrációban, de kiderült, hogy a FEFA nem támogatja a földrajzilag távol levő intézmények társulását. A két pécsi egyetem új veze­tői ezért új pályázatot nyújtot­tak be, immár a három vidéki intézmény nélkül. A dolgok jelenlegi állása szerint Pécsett tehát két nagy intézmény, a 9 ezer nappalis hallgatóval ren­delkező JPTE és a 3 ezer nap­palissal bíró POTE társulásá­val jön létre az Universitas ­tájékozta; Lénárd László, az orvosegyetem és Sipos Béla, a tudományegyetem általános rektorhelyettese. - A har­minchárom fős szenátusban a társuló intézmények 50-50 százalékos képviseletet kap­nak. A két rektor, a két gazda­sági igazgató és a két EHÖK­Egyetemhistória A közép-európai egyete­mek alapítása során Nagy Lajos király 1367-ben Pé­csett hozta létre az első magyar egyetemet. Fenn­maradásának idejéről nin­csenek biztos források. 1785-ben II. József császár Pécsre helyeztette a Királyi Akadémiát, amely azonban 1802-ben visszakerült ere­deti székhelyére, Győrbe. 1833-ban Szepessy Ignácz püspök a városi tanács se­gítségével létrehozta a pé­csi akadémiát. 1921. június 15-én a magyar nemzet­gyűlés elfogadta azt a tör­vényjavaslatot, amelyik a korábban Pozsonyban mű­ködő Erzsébet Egyetemet Pécsre helyezte. elnök hivatalból lesz tag, emellett a két intézmény ki­lenc-kilenc választott oktatót és négy hallgatói küldöttet de­legál a testületbe. Hogy a pa­ritásos képviselet miatt patt­helyzet ne alakulhasson ki, úgy határoztak, hogy a szená­tusi döntésekhez kétharmados egyetértés szükséges. A leen­dő intézmény valószínűleg a Pécsi Egyetem nevet viseli majd. A Pozsonyból Pécsre ke­rült Erzsébet Egyetem, csa­kúgy, mint a szegedi, az átte­lepüléskor egységes intéz­mény volt. Szovjet mintára 1951-ben választották szét egy jogtudományi és egy or­vosi egyetemre, melyek mel­lett működött a Pécsi Tanár­képző Főiskola. 1975-ben közgazdasági karral bővült a JPTE. A tanárképző kar 1982­ben integrálódott, helyén 1992-ben bölcsészettudomá­nyi és természettudományi kar alakult. 1995-ben karként integrálták a Pollack Mihály Műszaki Főiskolát, majd 1996-ban létrehoztak egy mű­vészeti kart is. A felsőoktatási szövetség ideje alatt várható­an még egy karral bővül majd a tudományegyetem: a humá­nerőforrások intézetéből és a pedagógiai intézetből kíván­nak egy önálló kart létrehoz­ni. A POTE két karral lép az integrációba: az általános or­vosi karon általános orvoso­kat és fogorvosokat képeznek, emellett létezik egy egészség­ügyi főiskolai kar is. A POTE úgy tervezi, hogy Egészség­ügyi Centrumként lépne a tár­sulásba, bekapcsolva kihelye­zett tagozatait és a gyakorló­intézményként működő városi kórházakat is. A két egyetem jelenlegi vezetése úgy véli: jó, hogy végül a városi universitas va­lósul meg Pécsett. A társulás­sal egyetértenek, mert nagy lehetőségeket látnak az agrár­képzés kivételével a felsőok­tatás teljes vertikumát magá­ban foglaló integrációban. Ugyanakkor fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy ezeket a folyamatokat nem szabad si­ettetni. A város jelenlegi ve­zetése támogatja az universi­tas létrejöttét. A város és az egyetemek közösen dolgoz­ták ki azt az elképzelést, hogy 20-50 éves távlatban milyen területi igényei lesznek az egységes egyetemnek. Leszö­gezték, hogy mivel a pécsi is „menekült" egyetem és a vá­rosban szétszórtan helyezke­dik el, campus kialakítására nincs lehetőség. Arra viszont van mód, és erre célszerű tö­rekedni, hogy néhány na­gyobb területre koncentrálják az egyetemi épületeket. Felte­hetően három universitas­tömb alakul majd ki. A köz­pont az Uránvárosban lesz, ahol most a JPTE rektori hi­vatala és kollégiuma találha­tó. A Rákóczi úton a jogi és a közgazdasági kar körül ter­veznek bővítést, a harmadik terület magvát pedig a POTE rektori hivatala és elméleti tömbje, valamint 400 ágyas klinikája adná a Szigeti úton. Az orvosegyetem belvárosi klinikáit fokozatosan meg­szüntetnék és a 400 ágyas kli­nika környékére telepítenék. A társulás kapcsán így három nagy beruházást terveznek Pécsett. Az egyik a jogi és közgazdasági kar Rákóczi úti bővítése, a másik a POTE és a JPTE TTK részére egy új épület kialakítása, melyben a közös könyvtár is helyet kap­na. A harmadik egy nagysza­bású, közös informatikai rendszerfejlesztés. A két rektorhelyettes fon­tosnak tartotta elmondani, hogy a szegediek, akik előt­tük járnak az integrációban, mindig készségesnek mutat­koztak és igen sokat segítet­tek a szükséges dokumentu­mok elkészítésében. Kocxor Gabriella Magyartanárok akadémiája a JGYTF-n A Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola Magyar Nyelvi Tanszéke július 13-17. között tovább­képző tanfolyamokat szervez „Magyartanárok nyári akadémiája", illet­ve „A tanár és a tan­könyvi szöveg" címmel a határainkon túli magyar­tanárok számára. Az öt­napos rendezvényeken egyebek mellett irodalmi szövegeket elemeznek majd az előadók és a résztvevők különböző aspektusokból. A programok - amelyeket a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Főosztálya támo­gat - középpontjában az iro­dalmi szövegek hármas megközelítése áll. A kon­cepció szerint - amelyet Pe­tőfi Sándor János professzor dolgozott ki - a résztvevők az irodalomtörténész, az esz­téta, illetve stiliszta, vala­mint a belső összefüggéseket vizsgáló analizátor szemszö­géből ismerkednek majd egy-egy szöveggel, így pél­dául Csokonai Vitéz Mihály „Az estve", Vörösmarty Mi­hály „Fóti dal", Petőfi Sán­dor „Felhők", Arany János „ Vojtina ars poeticája " Ady Endre „ Séta bölcső helyem körül", valamint József Atti­la „Szabad ötletek jegyzéke két ülésben" című művével. Mindemellett a konferenciák résztvevői a multimediális eszközök alkalmazásának le­hetőségeivel is megismer­kedhetnek, s olyan kreatív szöveggyakorlatokat is vé­gezhetnek, amelyek mind az irodalomban, mind az isme­retterjesztő szövegekben, mind pedig az ismeretter­jesztő szaknyelvben hozzá­segítenek a minél pontosabb értelmezéshez. „A tanár és a tankönyvi szöveg" elnevezésű tovább­képzésen négy tantárgy - a történelem, a magyar nyelv, a fizika és a biológia - sajá­tos tanítási kérdéseivel fog­lalkoznak majd a résztve­vők. Mindemellett kerekasz­tal-beszélgetést is rendez­nek, amelynek témája: a nemzet, a kultúra és az anya­nyelv. Sz. C. Sz. Llosa háborúja A nyolcvanas évek elején kezdett Magyar­országon igazán nép­szerű lenni a dél-ameri­kai irodalom, amely spanyolországi és fran­ciaországi közvetítéssel került Európába, és né­hány éven belül meghó­dította a kontinenst is. A nagy felfedezettek egyi­ke Mario Vargas Llosa perui író volt, akinek könyvei akkoriban az egész világon bestselle­rekké váltak. A dél-amerikaiak általá­ban, de Llosa különöskép­pen annak a sajátos stílus­nak köszönhetik sikerüket, amelyet Európában vagy el­felejtettek, vagy a hatvanas években újjászülető izmu­sok eltüntettek az olvasói íz­lésvilágból. A stílus az elbe­szélő regény, amely vissza­tér az olvasó embernek ah­hoz a szokásához, hogy szó­rakozni és nem „kulturálód­ni" akar. Talán az sem vé­letlen hogy az utóbbi két év­tized irodalmi Nobel-díjasai között igen kevés az európai író, annál több viszont a la­tin-amerikai. Irodalomtörté­nészek állítják: ennek kö­szönhette felvirágzását még a dél-amerikai tévés szap­panopera is, amelyik a fo­gyasztónak szintén azt az igényét ismerte fel, hogy a modern kor emberének szüksége van igaz történe­tekre. Mario Vargas Llosa egyik legsikeresebb történe­te, Háború a világ végén címmel jelent meg magya­rul. Mint ahogy a kolumbiai Marquez regényeiből sem hiányzik a történeti hűség, Llosa is történelmi tényekre alapozza elbeszélését. A re­gény Braziliában játszódik a múlt század végén, fősze­replője egy vándorpróféta, egy amolyan dél-amerikai Szent Ferenc, aki önként vállalja a szegénységet, és hitelesen tudja az embereket meggyózni arról, hogy a ke­reszténység nemcsak az ide­ákban, hanem a gyakorlat­ban is létezik. A brazil pusztákon ván­dorló szent ember története a legkevésbé sem európai, mégis nagyon érdekes az európai olvasó számára. A háborúzók és a háborús sé­rülteket ápolók, a humanis­ták és a háborúról kívülálló­ként tudósító újságírók alak­jai, mind olyan ellentétek, amelyek egy fiktív és főleg távoli közegben érvényesül­nek számunkra. Az utolsó európai regényt, amely Llo­sa művéhez hasonlít, Emest Hemingway írta a spanyol polgárháborúról Akiért a harang szól címmel, és jel­lemző hogy ez a regény el­őször igazán Amerikában lett sikeres... Llosa olvasmányos stílu­sú író, akinek sem megérté­séhez, sem követéséhez nem szükséges különösebb szellemi teljesítmény, vi­szont a regény kiváltja az olvasóból az összegzési haj­lamot. Akaratlanul is össze­hasonlítjuk a dél-amerikai szereplőket az európaiak­kal, ezért is érezzük közeli­nek mindazt, ami Braziliá­ban történik. A világhírű perui író - aki hazájában el­nökjelöltként is megméret­tetett - titka, hogy gátlások nélkül, szinte Jókai módjára szövi cselekményét. Nem moralizál (tehát nem unal­mas), nem következtet (te­hát nincs spekuláció íze), és legfőképpen nem von le mindenkire érvényes erköl­csi tanulságokat, azaz még elkötelezett keresztényként sem ítélkezik. Ehelyett egy érdekfeszítő jó cselekmé­nyú regényt ír, mellyel az olvasó félrevonulhat a min­dennapoktól. (Mario Vargas Llosa: Háború a világ végén; Etűd könyvkiadó) Panek József Társadalmi szenátus • Pécs (MTI) Társadalmi szenátust alakított a Pécsi Janus Pannonius Tudománye­gyetem (JPTE) a dél-du­nántúli és a bácskai tér­ség gazdasági, tudomá­nyos és közéletének leg­tekintélyesebb személyi­ségeiből, hogy ezzel is javítsa „intelligens szol­gáltatói" szerepét a régi­óban. Göncz Árpád köz­társasági elnök a fórum­hoz intézett levelében hangsúlyozottan üdvö­zölte a kezdeményezést. Leszögezte azt a vélemé­nyét, hegy az egyete­meknek a piacgazdaság igényeinek megfelelő, konvertálható tudást kell a változó társadalom szolgálatába állítaniuk. A JPTE több mint ötven tagú társadalmi szenátusát ­mely a Budapesti Műszaki Egyetemé után a második Magyarországon - a Pécsett, Egyetem és társadalmi kör­nyezete címmel rendezett konferencián hozták létre. A testületet a jövőben szeretnék nemzetközivé fejleszteni, hogy Pécs tágabb európai ré­giójával - az eszéki, a gráci, a maribori, a zágrábi, a geno­vai, az udinei, a padovai és a bolognai egyetemekkel - is szorosabbra fűzhesse kapcso­latait - hangoztatta Tóth Jó­zsef professzor, a JPTE rek­tora. A pécsi tudományegye­tem ezzel számottevően nö­velheti esélyeit az Európai Unió régiós együttműködést támogató pályázati forrásai­nak elnyerésére. A régió akadémikusait, tu­dósait, gazdasági és önkor­mányzati szaktekintélyeit tö­mörítő társadalmi szenátus megalakítása az első lépése volt annak a hosszabb távú programnak, melynek célja, hogy az egyetem jobban iga­zodjék környezetének képzé­si igényeihez, s bevonja azok kielégítését szolgáló tevé­kenységébe a régió egyete­men kívüli szellemi erőit is ­hangoztatták a tanácskozá­son. A konferencia az egye­temek és régióik új tfpusú kapcsolatrendszerének köve­telményeit, jövőjét vázolta fel. Ennek legfontosabb ele­mei közé tartozik, hogy az egyetemek folyamatosan új kihívásokat és anyagi támo­gatást kapnak a társadalmi környezetükből, mégpedig azzal a céllal, hogy egyre legmagasabb színvonalon és a leghatékonyabban tudják kiszolgálni új tudás iránti igényeiket.

Next

/
Thumbnails
Contents