Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-04 / 129. szám
II. UNIVERSITAS CSÜTÖRTÖK, 1998. JÚN. 4. Félszáz éves tanárképzés • Eger (MTI) Az az ország, amely erkölcsileg magas rangú értelmiséget nevel, bizalommal nézhet a jövőbe - jelentette ki Seregély István egri érsek, a Magyar Püspöki Kar elnöke a hevesi megyeszékhelyen az egri tanárképzés 50. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen. A főpap hangsúlyozta: ha egy ország részt kíván venni a világ építésében, akkor népének jövője a kiművelt emberfők számától és a fegyelmezett akarat irányította munkától függCsak az a nemzedék tekinthet szégyenkezés nélkül a jövőbe - folytatta -, amely egy értelmében és akaratában megerősített nemzedéket hagy maga után. Mindebben óriási szerepe van a vallásnak és a kereszténységnek, amit az európai iskolák, egyetemek többezer éves története is bizonyít. Az 1948-ban Debrecenben indított tanárképzés 1949-ben költözött, az Eszterházy Károly egri püspök által egyetem céljára építtetett egri Lyceumba. Akkor az intézményben 269 hallgatóval és 20 oktatóval kezdődött meg a munka. Az Eszterházy Károly nevét viselő intézménynek jelenleg már több mint 7300 hallgatója van, 36 tanszéken 250 oktató segíti a jövendő pedagógusainak felkészülését. Gordoniskola • Budapest (MTI) A tanártovábbképzés első körben akkreditálandó programjai közé felvették a Gordon-féle tanári eredményességi tréninget - jelentette be Gelencsér Katalin, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főtanácsosa a tíz éve alakult magyarországi Gordon Iskola Egyesület sajtótájékoztatóján. A Művelődési Közlöny jegyzékében való megjelenés lehetővé teszi, hogy az alapítási és működési engedély elnyeréséig tartó átmeneti időszakban az oktatási és nevelési intézmények a pedagógus-továbbképzésre szánt költségvetési pénzből finanszírozzák a tanárok részvételét a tréningen. Gondos Anna, a Lares Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta: Magyarországon eddig több mint 20 ezren vettek részt különböző tanfolyamokon, hogy elsajátítsák Thomas Gordon kaliforniai pszichológusnak az emberek közötti egyenrangú kapcsolattartást és kommunikációt segítő technikáit, illetve módszerét. A tanári eredményességi tréninget 9600-an, a szülői tréninget 6800-an, az általános, személyes hatékonysági tréninget 2300-an, a serdülőknek szóló tréninget pedig ezren végezték el. F. Várkonyi Zsuzsa, az egyesület elnöke arról szólt, hogy a segítő foglalkozásúak Gordon-programját három évvel ezelőtt indították el. E tréningeken azóta több tucatnyi egészségügyi dolgozó, szociális munkás és mentálhigiénés szakemberjelölt sajátította el a konfliktuskezelés tudnivalóit. • A hétkarú meg a kétkarú Universitas Pécsett A város és egyeteme közösen dolgoznak az universitas létrejöttén. (Fotó: DM-archív) Két egyetem, a Janus Pannonius és az orvostudományi társulásával képzelik el Pécsett a felsőoktatási integrációt. A tudományegyetem hét, az orvosi két karral lépne a feltehetően Pécsi Egyetem nevet viselő egységes intézménybe. „Menekült" egyetem lévén campust nem tudnának létrehozni, de a várossal együtt dolgoznak koncentrált egyetemi központok kialakításán. A pécsi egyetemi integrációról a Janus Pannonius Tudományegyetem (JPTE) és a Pécsi Orvostudományi Egyetem (POTE) előző vezetői kezdték meg a tárgyalásokat. Az eredeti elképzelések szerint a Pannon Agrártudományi Egyetem, a szekszárdi és kaposvári főiskola is benne lett volna az integrációban, de kiderült, hogy a FEFA nem támogatja a földrajzilag távol levő intézmények társulását. A két pécsi egyetem új vezetői ezért új pályázatot nyújtottak be, immár a három vidéki intézmény nélkül. A dolgok jelenlegi állása szerint Pécsett tehát két nagy intézmény, a 9 ezer nappalis hallgatóval rendelkező JPTE és a 3 ezer nappalissal bíró POTE társulásával jön létre az Universitas tájékozta; Lénárd László, az orvosegyetem és Sipos Béla, a tudományegyetem általános rektorhelyettese. - A harminchárom fős szenátusban a társuló intézmények 50-50 százalékos képviseletet kapnak. A két rektor, a két gazdasági igazgató és a két EHÖKEgyetemhistória A közép-európai egyetemek alapítása során Nagy Lajos király 1367-ben Pécsett hozta létre az első magyar egyetemet. Fennmaradásának idejéről nincsenek biztos források. 1785-ben II. József császár Pécsre helyeztette a Királyi Akadémiát, amely azonban 1802-ben visszakerült eredeti székhelyére, Győrbe. 1833-ban Szepessy Ignácz püspök a városi tanács segítségével létrehozta a pécsi akadémiát. 1921. június 15-én a magyar nemzetgyűlés elfogadta azt a törvényjavaslatot, amelyik a korábban Pozsonyban működő Erzsébet Egyetemet Pécsre helyezte. elnök hivatalból lesz tag, emellett a két intézmény kilenc-kilenc választott oktatót és négy hallgatói küldöttet delegál a testületbe. Hogy a paritásos képviselet miatt patthelyzet ne alakulhasson ki, úgy határoztak, hogy a szenátusi döntésekhez kétharmados egyetértés szükséges. A leendő intézmény valószínűleg a Pécsi Egyetem nevet viseli majd. A Pozsonyból Pécsre került Erzsébet Egyetem, csakúgy, mint a szegedi, az áttelepüléskor egységes intézmény volt. Szovjet mintára 1951-ben választották szét egy jogtudományi és egy orvosi egyetemre, melyek mellett működött a Pécsi Tanárképző Főiskola. 1975-ben közgazdasági karral bővült a JPTE. A tanárképző kar 1982ben integrálódott, helyén 1992-ben bölcsészettudományi és természettudományi kar alakult. 1995-ben karként integrálták a Pollack Mihály Műszaki Főiskolát, majd 1996-ban létrehoztak egy művészeti kart is. A felsőoktatási szövetség ideje alatt várhatóan még egy karral bővül majd a tudományegyetem: a humánerőforrások intézetéből és a pedagógiai intézetből kívánnak egy önálló kart létrehozni. A POTE két karral lép az integrációba: az általános orvosi karon általános orvosokat és fogorvosokat képeznek, emellett létezik egy egészségügyi főiskolai kar is. A POTE úgy tervezi, hogy Egészségügyi Centrumként lépne a társulásba, bekapcsolva kihelyezett tagozatait és a gyakorlóintézményként működő városi kórházakat is. A két egyetem jelenlegi vezetése úgy véli: jó, hogy végül a városi universitas valósul meg Pécsett. A társulással egyetértenek, mert nagy lehetőségeket látnak az agrárképzés kivételével a felsőoktatás teljes vertikumát magában foglaló integrációban. Ugyanakkor fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy ezeket a folyamatokat nem szabad siettetni. A város jelenlegi vezetése támogatja az universitas létrejöttét. A város és az egyetemek közösen dolgozták ki azt az elképzelést, hogy 20-50 éves távlatban milyen területi igényei lesznek az egységes egyetemnek. Leszögezték, hogy mivel a pécsi is „menekült" egyetem és a városban szétszórtan helyezkedik el, campus kialakítására nincs lehetőség. Arra viszont van mód, és erre célszerű törekedni, hogy néhány nagyobb területre koncentrálják az egyetemi épületeket. Feltehetően három universitastömb alakul majd ki. A központ az Uránvárosban lesz, ahol most a JPTE rektori hivatala és kollégiuma található. A Rákóczi úton a jogi és a közgazdasági kar körül terveznek bővítést, a harmadik terület magvát pedig a POTE rektori hivatala és elméleti tömbje, valamint 400 ágyas klinikája adná a Szigeti úton. Az orvosegyetem belvárosi klinikáit fokozatosan megszüntetnék és a 400 ágyas klinika környékére telepítenék. A társulás kapcsán így három nagy beruházást terveznek Pécsett. Az egyik a jogi és közgazdasági kar Rákóczi úti bővítése, a másik a POTE és a JPTE TTK részére egy új épület kialakítása, melyben a közös könyvtár is helyet kapna. A harmadik egy nagyszabású, közös informatikai rendszerfejlesztés. A két rektorhelyettes fontosnak tartotta elmondani, hogy a szegediek, akik előttük járnak az integrációban, mindig készségesnek mutatkoztak és igen sokat segítettek a szükséges dokumentumok elkészítésében. Kocxor Gabriella Magyartanárok akadémiája a JGYTF-n A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvi Tanszéke július 13-17. között továbbképző tanfolyamokat szervez „Magyartanárok nyári akadémiája", illetve „A tanár és a tankönyvi szöveg" címmel a határainkon túli magyartanárok számára. Az ötnapos rendezvényeken egyebek mellett irodalmi szövegeket elemeznek majd az előadók és a résztvevők különböző aspektusokból. A programok - amelyeket a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Főosztálya támogat - középpontjában az irodalmi szövegek hármas megközelítése áll. A koncepció szerint - amelyet Petőfi Sándor János professzor dolgozott ki - a résztvevők az irodalomtörténész, az esztéta, illetve stiliszta, valamint a belső összefüggéseket vizsgáló analizátor szemszögéből ismerkednek majd egy-egy szöveggel, így például Csokonai Vitéz Mihály „Az estve", Vörösmarty Mihály „Fóti dal", Petőfi Sándor „Felhők", Arany János „ Vojtina ars poeticája " Ady Endre „ Séta bölcső helyem körül", valamint József Attila „Szabad ötletek jegyzéke két ülésben" című művével. Mindemellett a konferenciák résztvevői a multimediális eszközök alkalmazásának lehetőségeivel is megismerkedhetnek, s olyan kreatív szöveggyakorlatokat is végezhetnek, amelyek mind az irodalomban, mind az ismeretterjesztő szövegekben, mind pedig az ismeretterjesztő szaknyelvben hozzásegítenek a minél pontosabb értelmezéshez. „A tanár és a tankönyvi szöveg" elnevezésű továbbképzésen négy tantárgy - a történelem, a magyar nyelv, a fizika és a biológia - sajátos tanítási kérdéseivel foglalkoznak majd a résztvevők. Mindemellett kerekasztal-beszélgetést is rendeznek, amelynek témája: a nemzet, a kultúra és az anyanyelv. Sz. C. Sz. Llosa háborúja A nyolcvanas évek elején kezdett Magyarországon igazán népszerű lenni a dél-amerikai irodalom, amely spanyolországi és franciaországi közvetítéssel került Európába, és néhány éven belül meghódította a kontinenst is. A nagy felfedezettek egyike Mario Vargas Llosa perui író volt, akinek könyvei akkoriban az egész világon bestsellerekké váltak. A dél-amerikaiak általában, de Llosa különösképpen annak a sajátos stílusnak köszönhetik sikerüket, amelyet Európában vagy elfelejtettek, vagy a hatvanas években újjászülető izmusok eltüntettek az olvasói ízlésvilágból. A stílus az elbeszélő regény, amely visszatér az olvasó embernek ahhoz a szokásához, hogy szórakozni és nem „kulturálódni" akar. Talán az sem véletlen hogy az utóbbi két évtized irodalmi Nobel-díjasai között igen kevés az európai író, annál több viszont a latin-amerikai. Irodalomtörténészek állítják: ennek köszönhette felvirágzását még a dél-amerikai tévés szappanopera is, amelyik a fogyasztónak szintén azt az igényét ismerte fel, hogy a modern kor emberének szüksége van igaz történetekre. Mario Vargas Llosa egyik legsikeresebb története, Háború a világ végén címmel jelent meg magyarul. Mint ahogy a kolumbiai Marquez regényeiből sem hiányzik a történeti hűség, Llosa is történelmi tényekre alapozza elbeszélését. A regény Braziliában játszódik a múlt század végén, főszereplője egy vándorpróféta, egy amolyan dél-amerikai Szent Ferenc, aki önként vállalja a szegénységet, és hitelesen tudja az embereket meggyózni arról, hogy a kereszténység nemcsak az ideákban, hanem a gyakorlatban is létezik. A brazil pusztákon vándorló szent ember története a legkevésbé sem európai, mégis nagyon érdekes az európai olvasó számára. A háborúzók és a háborús sérülteket ápolók, a humanisták és a háborúról kívülállóként tudósító újságírók alakjai, mind olyan ellentétek, amelyek egy fiktív és főleg távoli közegben érvényesülnek számunkra. Az utolsó európai regényt, amely Llosa művéhez hasonlít, Emest Hemingway írta a spanyol polgárháborúról Akiért a harang szól címmel, és jellemző hogy ez a regény először igazán Amerikában lett sikeres... Llosa olvasmányos stílusú író, akinek sem megértéséhez, sem követéséhez nem szükséges különösebb szellemi teljesítmény, viszont a regény kiváltja az olvasóból az összegzési hajlamot. Akaratlanul is összehasonlítjuk a dél-amerikai szereplőket az európaiakkal, ezért is érezzük közelinek mindazt, ami Braziliában történik. A világhírű perui író - aki hazájában elnökjelöltként is megmérettetett - titka, hogy gátlások nélkül, szinte Jókai módjára szövi cselekményét. Nem moralizál (tehát nem unalmas), nem következtet (tehát nincs spekuláció íze), és legfőképpen nem von le mindenkire érvényes erkölcsi tanulságokat, azaz még elkötelezett keresztényként sem ítélkezik. Ehelyett egy érdekfeszítő jó cselekményú regényt ír, mellyel az olvasó félrevonulhat a mindennapoktól. (Mario Vargas Llosa: Háború a világ végén; Etűd könyvkiadó) Panek József Társadalmi szenátus • Pécs (MTI) Társadalmi szenátust alakított a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem (JPTE) a dél-dunántúli és a bácskai térség gazdasági, tudományos és közéletének legtekintélyesebb személyiségeiből, hogy ezzel is javítsa „intelligens szolgáltatói" szerepét a régióban. Göncz Árpád köztársasági elnök a fórumhoz intézett levelében hangsúlyozottan üdvözölte a kezdeményezést. Leszögezte azt a véleményét, hegy az egyetemeknek a piacgazdaság igényeinek megfelelő, konvertálható tudást kell a változó társadalom szolgálatába állítaniuk. A JPTE több mint ötven tagú társadalmi szenátusát mely a Budapesti Műszaki Egyetemé után a második Magyarországon - a Pécsett, Egyetem és társadalmi környezete címmel rendezett konferencián hozták létre. A testületet a jövőben szeretnék nemzetközivé fejleszteni, hogy Pécs tágabb európai régiójával - az eszéki, a gráci, a maribori, a zágrábi, a genovai, az udinei, a padovai és a bolognai egyetemekkel - is szorosabbra fűzhesse kapcsolatait - hangoztatta Tóth József professzor, a JPTE rektora. A pécsi tudományegyetem ezzel számottevően növelheti esélyeit az Európai Unió régiós együttműködést támogató pályázati forrásainak elnyerésére. A régió akadémikusait, tudósait, gazdasági és önkormányzati szaktekintélyeit tömörítő társadalmi szenátus megalakítása az első lépése volt annak a hosszabb távú programnak, melynek célja, hogy az egyetem jobban igazodjék környezetének képzési igényeihez, s bevonja azok kielégítését szolgáló tevékenységébe a régió egyetemen kívüli szellemi erőit is hangoztatták a tanácskozáson. A konferencia az egyetemek és régióik új tfpusú kapcsolatrendszerének követelményeit, jövőjét vázolta fel. Ennek legfontosabb elemei közé tartozik, hogy az egyetemek folyamatosan új kihívásokat és anyagi támogatást kapnak a társadalmi környezetükből, mégpedig azzal a céllal, hogy egyre legmagasabb színvonalon és a leghatékonyabban tudják kiszolgálni új tudás iránti igényeiket.