Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-23 / 145. szám

KEDD, 1998. JÚN. 23. A HELYZET 7 • Ópusztaszer: a képviselők perlik a polgármestert Bíróság elé citálták Kecskemétit Ópusztaszer képviselő­testülete pert indított Kecskeméti János ellen annak" érdekében, hogy a bíróság szüntesse meg polgármesteri tisztségét. Tegnap, a Csongrád Me­gyei Bíróságon megtar­tott tárgyaláson az alpe­rest hallgatta meg a bíró­ság. Az ügy részleteinek további tisztázását július 13-án folytatják. Úgy tűnik a rendszerváltás utáni legkeményebb önkor­mányzati, illetve polgármes­ter-választásra készülhetünk fel az idén. Mint ismeretes: az utóbbi hónapokbán a me­gye több települési polgár­mesterének elmúlt négyesz­tendei tevékenységét kifogá­solta az ellenzék. Arra azon­ban még országosan is - tu­domásunk szerint - csupán egy alkalommal volt példa, hogy egy polgármestert bíró­sági döntéssel próbáljanak hi­vatalából kimozdítani. Az eset azért is felettébb érdekes, hiszen a község la­kossága által háromszor meg­választott polgármester ­ugyanis Kecskeméti Jánosról, Ópusztaszer polgármesteréről van szó - sorozatos törvény­sértő tevékenységének ügyét most, néhány hónappal a vá­lasztások előtt tartotta fontos­nak a képviselő-testület ellen­zéki csoportja a bíróság elé vinni. A felperes, Ópuszta­szer község önkormányzata ráadásul nemcsak a mulasztá­si vétség kimondását várja a bíróságtól, hanem kérte Kecs­keméti János polgármesteri tisztségének megszüntetését is. Sőt: az is szerepel a be­nyújtott keresetben, hogy a bíróság a per megindftásával egyidejűleg, annak időtarta­ma alatt, a polgármestert fel­adatainak ellátása alól is füg­gessze föl. A nyolc esztendeje e funk­ciót ellátó Kecskeméti János­nak ugyanis a testületi jegy­zőkönyvek késedelmes elké­szítéséért (amely jegyzői ha­táskör), az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlék­parkkal való együttműködési megállapodás alá nem írásá­ért, a községi vtzmű üzemel­tetésével kapcsolatos gondo­kért, a Számkód Kft. által fel­tárt hiányosságokért (amely ugyan elsősorban a képvise­lő-testület és a jegyző kötele­zettségszegéseit tartalmazza), bizonyos részvények testületi jóváhagyás nélküli értékesíté­séért kellene felelnie és ez utóbbi kifogás merült fel az Ópusztaszerre tervezett rend­őrőrssel kapcsolatban is. A bíróság a tegnapi, első tárgyalás alkalmával meg­kezdte az alperes meghallga­tását. Mivel a rendelkezésre álló idő kevés volt a kereset­ben felsoroltak tisztázására, a bíróság július 13-át jelölte ki a következő tárgyalás napjá­ul. Egyben felhívta a felperes figyelmét, hogy a bizonyíték­ként a bíróságnak beadott, az önkormányzati jegyzőköny­vek bizonyos részleteit tartal­mazó másolatok egy példá­nyát juttassa el az alpereshez is, valamint nyolc napon be­lül észrevételt nyújthat be Kecskeméti János ellenkérel­mével kapcsolatban. N. Rácx Judit • Vámosok a végeken Mogyoró helyett ecetes fokhagyma A Vám- és Pénzügyőr­ség Csongrád és Békés Megyei Parancsnoksá­gának munkatársai az elmúlt héten 57 szabály­sértést derítettek fel, összesen 6,5 millió forint értékben. Az emberi le­leményesség szinte ha­tártalan, ugyanis hatá­rainkon majdnem min­dent vámmentesen kí­vántak átjuttatni az uta­zók, a gázolajtól kezdve egészen az elektromos rovarcsapdákig. A legtöbb munkájuk a gyulai és a röszkei vámosok­nak volt az elmúlt héten. Gyulán egy román kamion­ból az okmányokon feltünte­tett áruk mellett még 72 négyzetméter lambéria is előkerült, 35 ezer forint ér­tékben. Egy iráni kamionos jelentkezett kilépésre, a papí­rok szerint szárított mogyo­rót szállított. A mókuscse­mege helyett azonban 960 doboz spagettit, 5.436 üveg savanyú uborkát, 4.764 üveg ecetes fokhagymát és 5.976 palack fzesftett ivóvizet talál­tak a fináncok a ponyva alatt. A lefoglalt áruk értéke meghaladta a 800 ezer forin­tot. A röszkei határon három magyar és egy jugoszláv ál­lampolgárnál összesen 250 liternyi tiszta szeszt találtak a vámosok. Másik déli szom­szédunk kocsijának ülése alá 412 darab muzeális értékű • Cseles cselédek A pénznek nincs „nyoma ## fémtárgyat rejtett el. Egy tö­rök kamionos ruhadarabokra szakosodott, ugyanis 1288 darab pólót, 1920 darab női alsóneműt, négy női ruhát és 307 darab pulóvert kívánt vámmentesen behozni az or­szágba. Egy szegedi férfi es­küvői kellékekben „utazott", kocsijából 286 darab meny­asszonyi fejdísz, kitűző és díszvirágok kerültek elő. Üzemanyagtartályát nem rendeltetésszerűen használta egy jugoszláv férfi, ezért le is bukott a határon. Ugyanis a tartályból 12 üveg parfü­möt, 346 darab szépítőszert és 15 üveg whiskyt varázsol­tak elő a fináncok. Két török kamionos pedig olívaolajtól kezdve az elektromos rovar­csapdákig szinte mindent el­rejtett a járművében. Bővült az elkövetők nemzetisége, mivel két litván ruha- és já­tékcsempész is fennakadt a vámosok horgán. A csempészek mellett már­kahamisítókkal is meggyűlt a baja a röszkei fináncoknak. Egy jugoszláv kamionból hat­száz pár NIKE márkajelzésű cipó került elő. A sportszer­gyártó cég magyarországi képviselete megállapította, hogy hamis a lábbelik márka­megjelölése. A szegedi vámo­sok a Mars téri piacon néztek körül. Sétájuk alatt hét román árusnál találtak vámkezeletlen textíliákat és háztartási eszkö­zöket, összesen hetvenezer forint értékben. K. T. Mindig, még az egyen­lőséget hirdető kommu­nizmusban is voltak cse­lédek. Vagyis olyan nők, akik más nöszemélyek helyett, pénzért végezték el a házimunka egy ré­szét. Ök, akik először csak nagytakarításkor, aztán havonta, később egyre gyakrabban „segí­tették ki" a ház elfoglalt vagy „fontos elvtárs" férjjel rendelkező asszo­nyát. Ma meg már egy­fajta rang kifejezője, ha az illető hölgynek bejáró­nője van, ugyanis ez azt sugallja, hogy „megen­gedheti magának", azaz anyagilag jól megy neki, vagy férfi társának. Jó tíz éve titok volt, ma státuszszimbólum is, ha egy nő egy másik nőneművel ta­karíttatja föl a lakást, vasaltat­ja ki az ingeket, netántán pesztráltatja a gyerekeket. Erzsike nem meséli fűnek fának, hogy miből telik neki és nyugdíjas férjurának min­den esztendőben tengerparti nyaralásra. Szűk körben, csakis ismerős ismerősének vállal takarítást. Nem szereti az egyszeri megbízatást, a nagytakarítást. A rendszeres munka híve. De csakis 11-ig, mert utána siet haza, főzni az urának. A délelőtti elfoglalt­ság így is jövedelmező. Fő­leg, ha hozzátesszük, hogy nagy fülű kézitáskájába hol egy kiló krumplit, hol egy üveg drága italt rejt el: mindig abból csen, amiből az adott házban „nagy a raktárkész­let". A kisegérre emlékeztető asszony keze gyorsan jár, de elég felületesen dolgozik. A pókhálót gyakran a ház úrnő­jének kell kiügyeskednie a sa­rokból, a szekrény tetejének portalanítását is el-elfelejti. Mert Erzsike mindig siet. He­tente-kéthetente egyszer a szomszédos nagyvárosban la­kó fiát, menyét és unokáit is meglátogatja. Ilyenkor ott is kitakarít, kivasal. Mikor a A házimunka kifogyhatatlan. (Felvételünk illusztráció. Fotó: Schmidt Andrea) munkahelyről és az iskolából hazaérnének az utódok, Erzsi­ke beszélget velük egy kicsit, aztán vonatra ül. Ott, a kupé­ban a kalapos, elegáns kabá­tos, filigrán és világot látott hölgyről senki sem gondolná, hogy - bejárónő. Anna diáklány. Ő porszí­vózik, mos és vasal - két em­berre: évfolyamtársára és an­nak férjére. Addig, míg Anna cselédkedik, az évfolyamtárs­nő nyelvet tanít. Mindketten jól járnak: a nyelvtanár job­ban hasznosítja idejét, mintha mondjuk vasalná a féije inge­it, hisz másfél óra alatt annyi pénzt keres, hogy kifizetheti Anna egész délelőtti háztartá­si munkáját, az évfolyamtárs­nő meg tisztában van azzal, hogy - magyar-történelem szakos lévén - csak bejárónő­ként tudja kiegészíteni ösz­töndíját. Ez nem snassz - An­na szerint. Talán azért, mert még fiatal, s nem ismeri Má­riát, a középkorú napközis ta­nárnőt, aki délelőttönként hét családnál bejárónősödik, hogy eltarthassa egyetemista fiát és főiskolás lányát, dél­után pedig - mondhatni, passzióból - a kis elsősöket tanítja tanulni. A családon belül talált ma­gának munkát Ági néni: mindkét lányának „besegít". Otthon süt, főz. A töltött ká­posztát lefagyasztja, a cse­resznyés piskótából négy „tepszivel" süt. így mindenki­nek, két lánya családjának, meg neki és férjének is jut a jóból. Ha a főzéssel kész, ak­kor fölpakol és szinte fut a villamoshoz. Először a doktor lányához megy, hogy föltaka­rítson, mert nagy a család, ott a négy unoka. Aztán útba ejti a másik lányát, aki a kisebb gyerekével gyesen van, de micsoda segítség neki is „az Anyu" főztje, amivel tele a mélyhűtő! Míg „az Anyu" va­sal, a kismama levegőzteti a kicsit. „Az Anyu" szerint minden pénzt megér, hogy mire a lányai hazaérnek, a la­kást rendben, a hűtőt tömve találják, így aztán nem lehel okuk panaszra - a férjeknek sem. Agi néni úgy tartja, rajta nem múlik a családi béke. Ezért akár „cselédnek" is te­kinthetik! Székelyföldről érkezett Sze­gedre Csilla. Három testvért hagyott otthon, ide tanulni jött, de szülei csak úgy enged­ték el, ha befogadja egy lein­formálható, jó család. Ismerő­sök révén bukkant a két gye­reket nevelő jog végzett házas­párra. Náluk, a hatalmas, új házban kapott egy csöpp, padlástéri szobát - „ ingyen ". Pontosabban az egyezség sze­rint Csillának kellett elkészí­tenie a reggelit - kávéval, a gyerekeket elkísérni az oviba és az iskolába. Utána mehetett az egyetemre, de csak délután négyig, mert az ő feladata volt a kicsik begyűjtése, a délutáni felügyelet - némi já­tékkal és leckeírással, vacso­ráztatással és fürdetéssel. Este 10 óra után, ha az elfoglalt szülők valamelyike hazaért, Csilla is „eltávozást" kapott. A heti menetrend szerint szombaton a négytagú család a nagyszülőkhöz vonult ­ebédelni. Csilla maradt, hogy kitakarítsa a hatalmas lakást, s ha maradt ideje, vasalhatott is egy kicsit. így telt az első fél­év. Ennyi idő kellett Csillának ahhoz, hogy megbizonyosod­jék: kizsákmányolják. Most albérletben él. Erre is futja abból a pénzből, amit az egyik orvos házaspárnál és egy idős néninél takarítással keres. A cseles cselédeken nem látszik, hogy számukra a há­zimunka nem szükséges rossz, hanem pénzkiegészítés vagy megélhetési forrás. A cseléd­kedés „tiszta" pénzt hoz a konyhára. Olyat, aminek se szaga, se papíron maradó nyoma, vagyis tébé és adó­mentes. A háztartást vezető családanyák bizton tudják: köztünk élnek a mai „cseles" cselédek. Újszásxi Ilona Autómánia • Munkatársunktól Ma, kedden ismét jelent­kezik az Autómánia című magazin a Telin tévén 18.30-kor. A műsorban dr. Mécs László önkormányzati kép­viselő beszél a szegedi buszpályaudvar áthelyezé­séről és az M5-ös autópá­lya építéséről. Horváth Csabáné a Magyar Autó­klub tanácsait ismerteti a személykocsival nyaralni indulók részére. A Mitsu­bishi Szalon és a Bounty Pub közös játékán a Caris­mával és a Pajeróval kap­csolatos kérdésekre legjob­ban válaszoló telefonáló egy háromezer forint érté­kű vacsorát költhet el a Bo­untyban. Ezenkívül folytatódik az Áfész játéka is, aki felis­meri az autóját a képer­nyőn és betelefonál a stúdi­óba, az háromezer forint értékű Áfész-csomagot nyerhet. napló MA TÓTH CSABA, a 9. vá­lasztókerület (Szőreg) képvi­selője fogadóórát tart 18 órá­tól a szőregi ügyfélszolgála­ton (Szerb u. 21.). HOLNAP MÉSZÁROS ATTILA, a 25. választókerület (Tápé) képviselője fogadóórát, tart 13 órától 17.30 óráig a tápéi ügyfélszolgálaton (Honfog­lalás u.). DR. BÁLINT JÁNOS a Szocialista Párt jogtanácsosa 15 és 16 órakor között in­gyenes jogi tanácsadást tart a Szilágyi u. 2. II. em. 204­es szobában. GILA FERENC, a 24. vá­lasztókerület (Baktó, Petőfi­telep) képviselője fogadóó­rát tart 17 órától a Lidicei Téri Általános iskolában. M ár reggel annyi vizet ittam, hogy majd szét­durrant a fejem. Most me­gint a hőség. Naponta más, hol hideg, hol meleg. Ennyit még nem néztem az eget összesen. Hogy milyen jelek vannak rajta, mi várható. Még akkor gondoltam el így ennyire az eget, amikor Sándor Edit elektrografiká­it néztem meg először, an­no. Akkor azt találtam ki magamban, hogy ezeket az átlátszó fóliára írt képeket ki kéne vetíteni az égre, jó nagyban, estefelé, hogy el­őször ne nagyon lehessen látni, aztán ahogy egyre al­konyul, mind jobban láthat­nánk. Várnánk, hogy kide­rüljön, mi van ott. Aztán annyit látnánk, hogy valami nagyon érdekes, színes, nem tudnánk a kép címét, de valahogy az lenne az ér­zésünk, hogy ezen a látvá­nyos égen szólni akar vala­ki hozzánk, és valamit mond is. Látnánk a beszélő szán­dékát, éreznénk, hogy tény­leg valami fontosat akar, csöppet sem vicc, állnánk ott az utcán hátrabillent fej­jel és néznénk. És azt gon­dolnánk, hogy nem is embe­ri mü, hanem valami multi­kommunikációs dolog, amit az agyunk konkrétan feldol­gozni nem bír. Úgy állnánk tehát ott hátrabillent fejjel. • Sándor Edit kiállításáról A szellemek is színesek Részlet a tárlatról: Firkák I—III. (Fotó: Miskolczi Róbert) ahogy a nagy mindenség előtt állunk gondolatban, de most az egyszer nem csak hallomásból képzel­nénk el ezt a nagy minden­séget, hanem oda lenne ne­künk vetítve az égre. Azért az égre, mert azt még így­úgy tiszteletben tartjuk, a nagy mindenség csak az ég felől megközelíthető, mert a föld alatt másfajta a ka­land, koszosabb, poklosabb. Ma, amikor reggel majd szétdurrant a fejem a víztől, megnéztem Sándor Edit ön­álló kiállítását a Horváth Mihály utcai galériában, és megint ez a vetítés ugrott be. Mert minden kép az ég­re Irható. Már a elmek jel­lege is ez úton jár: Ős szim­bólumok, Jelek, Üzenetek, Falak, Formáció, Firkák, Rendszer. Talán a Falak cí­me lóg ki kakukktojásként a sorból, de maguk a művek egységben vannak. A szoká­sos kiállítási méretekhez ké­pest nagyok, nekem mégis ott kicsik, marad az ég, oda kéne vetíteni őket, hogy az a hatalmas, félelmetesen gi­gantikus erő, ami bennük van, megszólaljon. Vagy akkor az égen tessék elkép­zelni őket, egy-egy csende­sebb nap alkonyán. Egyedül ami a kiállító­termi méretekben megszólal nekem, az a Firkák sorozat. Mert az egyszerű papírra vetett firkák méretéhez ké­pest jó nagyok. Az az érzése az embernek, amikor húz egy vonalat (többet), és az hirtelen életre kel, megnő, felveszi a saját létméretét, s úgy áll előtted, mint egy ki­szabadult Dzsin, színesen, önön esztétikáját megteste­sítve. A szellemek is színe­sek. Jó volna az égen látni ezeket a képeket, ne csak a felhő legyen valami jel, esik, nem esik, ne csak „bi­náris kommunikáció" fe­szüljön oda, hanem ilyen egységesen megszólaló, he­tedik érzéket sugalló jel­kép, és akkor nekem se kéne annyi vizet innom, hogy szétdurranjon a fejem. (A kiállítás július 5-ig látható a galéria 2. emele­tén.) Podmaniczky Szilárd

Next

/
Thumbnails
Contents