Délmagyarország, 1998. június (88. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-19 / 142. szám

PÉNTEK, 1998. JÚN. 19. KITEKINTŐ 7 NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHATJA A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, Fő út 88. Tel.: 62/269-397. Balástya, Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengéié, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/27S-I88. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogaras! u. 1. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Úi u. I . Tel.: 62/287-156. Öttömös. Rúzsai u. I. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhin u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fő u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel : 62/255-504. A vasárnapi búcsúmeccsen a döntetlen talán igazságtalanabb lett volna a Kitekintő válogatott (rádiós, tévés és falubéli búcsús kollégákkal megerősített csapatának) bemutatkozó (és egyben búcsú?!) meccsén. A balástyai öregfiúk egylete - főként annak kisteleki tagozata - 5 gólt rúgott és csak 4-et kapott, jelezvén: a fiúk még tudják, hogy hol a labada. Az ünnepi meccs résztvevői, álló sorban, balról-jobbra: Balog József, Földeák László, Béres Pál, Varga-Gera játékvezető páros, Balogh Zoltán, Kordás Nándor, Vámos Péter (Laczkó Istvántól kicsit takarva), Csepregi Zoltán, Pozsik László (idős Bánfi Ferenc mögött), Hegedűs László. Guggol: Kovács András, Tóth István, Zsótér Ferenc, Vigh Zoltán, Gilicze László, Guba János, Bárkányi Mihály, Dékány Gábor, Göröncséri Attila. Elöl, középen: Vigh Sándor. (Hiányzik a képről Török László, Nagy László és Majoros Tibor.) (Fotó: DM Archív) Most jön majd! a lóvilág Ismerik a közmondást? Nyomtató lónak nem kötik be a száját. A nyomtatónak biztosan nem - hol van már a lóval való nyomtatás?! -, de az ekekapázónak igen. Igaz, a modernség jegyében fogant nagyzolásunkban az ekekapázást is elküldtük már a régiségek közé, de lám, föltámadóban van megint. A gyapjasi határban Bárkányi Lajos krumplitáblájából úgy fordul ki a ló és az eke, hogy a lónak fonott hálóból való zsák van a száján. Olyan, amilyenben a makaiak a hagymát tartják. • Az ökörnek is szájkosara volt régen, de lovon azl se láttam. Szájzacskót se. - Ha nem kötném be, ide kapna, oda kapna, és mindig leharapna valamit. • Kiment már a divatból a lóvilág. Géppel kapálnak. - Nem kiment, most jön divatba. Számolja ki, menynyit fogyaszt gázolajból a legegyszerűbb gép is. • A ló sincsen ingyen. - Csikónevelésre álltam rá, ló tehát egyébként is van. Egyszer az egyiket fogom be, máskor a másikat. Van két fias lovam, meg egy hasas, egy kanca csikóm, meg egy csődör, a Kicsi. Minek a csődör? Kímélem vele a kancákat. Most ő van soron. Apaállatom akkor is volt, amikor disznókkal foglalkoztam. Amikor pedig bikát hizlaltam, a teljes állomány bika volt. A bikázást azért hagytam abba, mert rogyásra dolgozhattam magamat, a haszon mégis a téeszé lett. • Eredetileg? - Esztergályos voltam, az autójavítóban tanultam, aztán a téeszben dolgoztam. Csak géppel dolgozó ember tud ennyire odafordulni a lóhoz. És zacskót is csak ő tud húzni a szájára. H. D. Zacskóval kötötték be Kicsi száját Gyapjason. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ünnep után • DM-információ A balástyai búcsú - miután békében, boldogságban lezajlott kimondhatjuk: múltával dicsérhető! A Község Közművelődéséért és Fejlődéséért Alapítvány kuratóriumának jelzéséből megtudtuk, hogy a búcsú a jó búcsúk sorába soroltatott. Ötvözte a hagyományt a mai szokásokkal. Olvastuk öszszegzésükben, hogy a búcsú a falu védőszentjének ünnepe. Az egyházi ceremónia ilyenkor ünnepibb a szokásosnál. Régen, a búcsúkor, a templomi mise után a falu apraja-nagyja kedvére forgózott a bolondkocsin, sétálgatott, beszélgethetett a sátrak között és költhette a pénzét a céllövöldésnél, a cukorkásoknál vagy épp a kirakodóknál lelt búcsúfiára. Este bállal, vígsággal zárták a napot. Ennek a ricsajosabb, látványosabb búcsúnak találták el a módját a balástyaiak. A minap a két kövesutat összekötő utcába és a futballpálya környékére telepedtek a mai búcsúsok. (Volt ott minden, ami szemszájnak ingere.) De szinte az egész faluban volt látnivaló. Kezdetkor a polgármesteri hivatal előtt a falu zenészeiből összeállt zenekar játszott. Később a futballpályán több korosztály mérte össze tudását. A friss bajnok serdülők a szentmihályiakkal, a falu már elbúcsúztatott „öreg játékosai" a szegedi média képviselőivel, a maiak pedig a rúzsaikkal vívtak hősies küzdelmet. Este állt a bál, s azon korosztályuk magyar bajnokai indították a táncot, majd a nap végén - új módiként - zenés tűzijátékkal zárták le a falu nyári ünnepét. Búcsúmeccs a balástyai búcsún?! • „Termékszerkezetet" váltott Szatymazon Budai Sándor Szóda helyett fajtakísérlet Tizenhat éve biztosan ismerem a szatymazi Budai Sándort, de csak szódásként emlegették. Talpraesett lelemény kellett a szódacsináláshoz is, meg az eladáshoz is, de pár éve azt hallottam, „termékszerkezetet" váltott, gyümölcsöt termel. Egyik táblájában csöpögtető öntözést is láttam. Idén fölmondta a szódásságot, és hogy kísértésbe ne essen, a töltőgépet azonnal el is adta. • Kiderült volna, hogy szódavízzel öntözni se lehet? - Azt még nem próbáltam, de a gyümölcs biztosan nem szeretné. Te biztosan nem tudod, hogy apám is, nagyapám is, és talán az ő nagyapja is földdel bajlódott, nekünk tehát kötelességünk volt visszavennünk az örökségünket. Ha akkor nem nyúltunk volna utána, amikor lehetett, talán örök életre elszalasztottuk volna az alkalmat. Két gyerekünk van, és unokáink, őket se zárhatjuk ki az örökségből. Hogy kell nekik, vagy nem, az legyen az ő gondjuk, nekünk kötelességünk fölkínálni. Sajnos, a szódásságnak is a nyár a szezonja, meg a gyümölcstermesztésnek is, így amazt hagytam abba. • Itt van a vőd is, Kertész Sándor. Szólaljon meg ő is. - A mentősöknél voltam, a rohamkocsit vezettem. A kényszer vitt rá, hogy átnyergeljek. Megfájdult a gerincem, nem tudnám a hordágyat emelgetni. • Derékgyógyító szerepre se sokan fogják a mezőgazdasági munkát. - A gyümölcsösládát, ha nem nehezebb tíz kilónál, még elbírom, de a betegnek nem mondhatom, tessék lefogyni annyira, hogy emelhessem. A két Sándor közül az idősebbik folytatja. - Azért szeretem a mostani munkát, mert a fákat nem lehet becsapni. Ha kevesebbet adunk nekik, mint Budai Sándor és Kertész Sándor hajtást válogat az őszibarackosban. (Fotó: Gyenes Kálmán) amennyit kérnek, mindjárt megérezzük. 9 Kimondani könnyű, megvalósítani nehezebb. Neked lesz több a munkád, ha tökéleteset akarsz. - Az a legnagyobb baj, hogy minden igyekezetünket sarokba vághatja a tavaszi fagy, vagy a nyári jégverés. És még panaszra se mehetünk. • A biztosítás? - Fagykárra nincsen, jégverésre meg olyan drága, inkább reménykedünk, hogy elmarad. Két helyen van gyümölcsösünk, ha az egyiket elveri a jég, megmarad a másik. • Társultatok Szél Pistáékkal. Ebben mi a jó? - Nekünk többszörös hasznunk van belőle. Pista bácsi akkora tekintély a szakmában, hozzá foghatót messze földön nem találunk. Közelében lenni nemcsak gyönyörűség, de kimondott haszon is. Fajtakísérletünk is van, abban pedig az a jó, hogy először próbálhatjuk ki a legújabb fajtákat. • A piac vevő az új fajtákra? Ha elő tudná állítani valaki a kocka alakú barackot, nagyon új lenne, és hatalmas haszna lenne belőle. Szemre választ elsősorban a vevő, és azt veszi, amelyik szebb, színesebb, másabb és nagyobb. • Emlékszem rá, pár évvel ezelőtt telefonált egy asszony Makóról, hogy hozzák vissza az ízletesebb régi fajtákat. - A nagybani piacon mellettünk árult valaki azokból. Mi kétszer fordultunk, ő még mindig azt kínálta. • Lecövekeltetek tehát az őszibaracknál. És ha elfagy, mindjárt tavasszal? - Látod, ezért nem cövekeltünk le. Paradicsompaprikát termelünk még. Amikor szünet van a barack munkálataiban, elbajlódunk a palántaneveléssel és a kiültetéssel, és akkor térünk vissza hozzá, amikor már lefutott a barack. Búzát is termelünk, mert a paprikánál a vetésforgó elengedhetetlen. • És ha mindegyik beüt, kész tönkremenés. Nem tudjátok eladni. - Sajnos, az értékesítés még mindig gyerekcipőben jár. Jött egy német kereskedő, azt mondta, helyben ad annyit érte, amennyit a nagybani piacon kapunk. Világjó ajánlat, kimaradna a piac az életünkből, de csak akkor fizet, ha kint el tudja adni. A kockázat tehát egyedül minket terhelne, neki csak a biztos haszon jutna. Ebbe se mehetünk bele. Ha eljönnél egyszer a nagybani piacra, láthatnád, néha vérebekkel kutyáztatnak ki bennünket onnan is. Az lenne a jó, ha diszpécser lenne minden faluban, aki meg tudná mondani, mikor érdemes egyáltalán piacra menni. 9 Volt, aki ilyen föladatokat is szánt volna a gazdajegyző hálózatnak. A hivatal kinyújtott karja lett belőlük. A legnagyobb panasz mégiscsak az: nem jut minden ember asztalára az őszibarack. Olyan drága. - Tudjuk és érezzük. És elhiheted, mi sajnáljuk legjobban. Számolj egyszer utána, mennyibe kerül egyetlen permetezés, vagy egyetlen j>ép egynapi üzemanyaga? És nem egyszer permetezünk, nem egy napig dolgozunk géppel. Még mindig ott tartunk, hogy a magunk munkája a lehető legroszszabb órabérrel van megfizetve akkor is, ha nagyszerű a termés, és jól el lehet adni. Ráadásul a kettő ritkán jár együtt. 9 Panasz, panasz, panasz. - Igazad van, ezt tudjuk legjobban. Horváth Dezső