Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-12 / 110. szám

II. UNIVERSITAS KEDD, 1998. MÁJ. 12. S A délvidéki vérengzés története „Menekült" a tanárképzőn Teller háborúja A szerbiai hatóságoknak nem tetszett, amit csináltam. (Fotó: Karnok Csaba) könyvespolc Agráregyetemi állásbörze • Keszthely (MTI) Csaknem száz végzős hallgató „kínálta föl" szaktudását a keszthelyi Pannon Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudományi karának diákönkormányzata által szervezett állásbörzén. A lehetséges munkaadók körét huszonnégy jelentőd hazai termelő-szolgáltató agrártársaság és intézmény alkotta, akik összesen félszáz álláshelyet ajánlottak fel. Különösen magas volt a növényvédelmi szakmérnöki, a mezőgazdasági marketing és informatikai végzettségek iránti igény, és az idegennyelv-tudást igénylő munkahelykínálat aránya. Állattenyésztési ágazatvezetőt viszont mindössze két agrárvállalkozás keresett. A diákok elképzelései és a cégek ajánlatai többnyire szerencsésen találkoztak. így a leendő friss diplomások elhelyezkedési esélyei a tavalyihoz hasonlóan jók, amikor is a börzén részt vevő végzősök négyötöde talált megfelelő állást magának. Fizikai diákolimpia • Gyár (MTI) Válogató versenyt tartottak fizika tantárgyból a nemzetközi diákolimpiára esélyes középiskolások számára szombaton Sopronban. Ezúttal a válogató is nemzetközivé bővült: a magyar csapat a román csapattal mérte össze tudását. Lampert Gyula, a vetélkedőnek helyet adó Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum igazgatója elmondta: mintegy negyven fiatal vállalkozott az Írásbeli, az elméleti és a gyakorlati feladatok megoldására. A román csapat a nemzetközi diákolimpiákon mindig az élvonalban szerepel, mérkőzésük a fiatal magyar „fizikusokkal" az olimpiai esélyek reális felmérését jelenti. A Sopronban legeredményesebben szerepelt magyar növendékek képviselik hazánkat a fizikai nemzetközi diákolimpián július 2-8. között Reykjavfkban. Azonos célok • Budapest (MTI) A jogászhivatás értékeinek megőrzése és fejlesztése érdekében, a jövendő jogászgeneráció képzésének támogatására civil kezdeményezésként - egymástól függetlenül - jött létre a Vén Diák Alapítvány és a Reverentia Egyesület. Mindkét szervezetnek szinte azonosak a céljai: az egyetemi kar hagyományainak ápolása, presztízsének növelése. A Vén Diák Alapítvány kuratóriumának elnöke Mayer Erika elmondta: nem csak a fiatalokat szeretnék segíteni, de a régebben végzettek kapcsolatait is szeretnék felfrissíteni. Ennek érdekében május 16-án este hat órakor régi iskolájukba hívták meg az 1976 és 1986 között végzetteket egy baráti találkozóra. Az ELTE jogi karának dékánja, Ficzere Lajos az egyesület képviselője elmondta, céljaik között szerepel az idegennyelvű szakjogászok képzése, felkészítendő a jövő jogászait az EUcsatlakozásra. Azt szeretnék elérni, ha egy úgynevezett pártolói kör jönne létre, amely támogatná az egyetemisták bevezetését a gyakorlati munkába, véleményezné az egyetemen folyó képzést. Forró Lajosnak menekülnie kellett Szerbiából, mert az 1944-es „délvidéki vérengzésekről" készült könyvet írni. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán történelem és művelődésszervező szakon diplomát szerzett fiatalember könyve aztán megjelent Szegeden. Forró Lajos jelenleg könyvtár szakra jár a főiskolán, és a Hökkentő című diákújság főszerkesztője és tördelöszerkesztöje. • Mikor és miért jöttél Magyarországra ? - A délszláv háború kitörésekor, 1991-ben másokkal együtt jöttem át a határtól mintegy húsz kilométerre fekvő Magyarkanizsáról. Külföldiként vettem fel a főiskolán a történelem szakot, amit 1995-ben elvégeztem, és ekkor kezdtem tanulni a művelődésszervező szak média szakirányán. Ebből 1997-ben szereztem diplomát. Most pedig elsős vagyok könyvtár szakon. Jelenleg is jugoszláv állampolgár vagyok, de letelepedési engedéllyel tartózkodom itt. # Hogyan kezdtél kutatni a világháború idején történt délvidéki események után? - Mint történelem szakos hallgatót is érdekelt a dolog, • Budapest (MTI) A Magyar Tudományos Akadémia 162. Közgyűléséhez kapcsolódó osztályüléseket a múlt héten tartották az Akadémián. A fizikai tudományok osztályának ülésén, Nagy Károly akadémikus, az osztály elnöke Fizikai Fődíjat adott át életműve elismeréseként Kovács István egyetemi tanárnak, a fizikai tudományok doktorának kimagasló kutatási, felsőoktatási, tudományszervezési, valamint iskolateremtő tevékenységéért. Az ő vezetésével alakult meg 1971-ben az ELTE Általános Fizikai Tanszéke, amelyet 1995 júliusáig irányított. Kovács István számos egyetemi jegyzet, gimnáziumi és szakközépiskolai tankönyv szerzője és szerkesztője. Fizikai díjat ketten kaptak: Váró György, a fizide személyes okok is közrejátszottak. Nagyapám ugyanis szintén áldozatául esett az akkori eseményeknek, én úgy mondanám: Titó partizánjai vérengzésének. A kutatásokat édesapám kezdte el, és ő adott lökést ahhoz, hogy folytassam. Történelemből a szakdolgozatom témájaként is ezt választottam. Három község: Magyarkanizsa, Martonos és Adorján eseményeit dolgoztam fel. Azért csak ezt a kis területet, mert minél pontosabb képet akartam adni a történtekről. • Milyen forrásokat használtál a kutatás során? - A főiskola elkezdése utáni időszakban még sokszor hazajártam. Ilyenkor motorra ültem, és felkerestem az áldozatok még élő hozzátartozóit, illetve az igen kevés túlélőt, és ők elmesélték, mi történt a háború alatt. Nem volt nehéz megtalálni őket, hiszen köztudott volt kiket végeztek ki. Az emberek is szívesen fogadtak, mert ismertek. Amikor beszélgettem velük, nem tudtam indulatoktól mentesen végighallgatni a síró embereket, akik elmondták, hogyan végezték ki szüleiket. Mára ezen túltettem magam, és történész szemmel nézem a múltat. A személyes találkozókon kívül a zentai történelkai tudományok doktora, a Szegedi Biológiai Központ Biofizikai Intézetének tudományos tanácsadója, valamint Pászti Ferenc, a fizikai tudományok kandidátusa, a Részecske és Magfizikai Kutatóintézet (RMKI) főmunkatársa, a Nukleáris Analitikai Osztály tudományos osztályvezetője. Az MTA Matematikai Tudományok Osztályának tudományos ülésén adták át az 1998. évi Alexits György és Erdős Pál díjakat. Alexits György-díjban Gát György docens, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Matematikai Tanszékének tanára, az Erdős Pál-díjban pedig Soukup Lajosnak, az MTA Matematikai Kutató Intézetének tudományos főmunkatársa részesült. Az elismeréseket Császár Ákos akadémikus, osztályelnök adta át. mi levéltárban találtam néhány felhasználható iratot, amelyeket talán elfelejtettek megsemmisíteni. Szabadon kutattam, és nem is csináltam belőle titkot, mert azt hittem, a demokrácia már érett annyira, hogy ezzel lehet foglalkozni. Áz ottani hatóságoknak azonban nem tetszett, amit csináltam. • Ezért kellett elmenekülnöd? - Igen, ugyanis 1995 februárjában, amikor Adorjánon adatokat gyűjtöttem, az utcán megállított két szerb rendőr, és elkobozták a nálam lévő iratokat és fényképeket. Nem véletlenül állítottak meg, gyaníthattak valamit, mert nem az igazolványomra, hanem a táskámra voltak kíváncsiak. Mondták, hogy másnap reggel menjek be a rendőrségre. Felültem a motorra, hazamentem, majd egy órán belül már Magyarországon voltam. A határőröket szerencsére nem értesítették. Itt politikai menedékjogot kértem. Mivel minden iratról volt másolatom, így 1995 novemberében saját és barátaim pénzéből Szegeden ki tudtam adni a könyvemet Jelöletlen tömegsírok Magyarkanizsán, Martonoson és Adorjánban címmel. A könyvemből a Délvidékre is eljutolt néhány példány. Bár azóta, hogy eljöttem, nem mertem haza• Budapest (MTI) Az MTA közgyűlésén az 1998. évi Akadémiai Aranyérmet Tarján Imre akadémikus, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár kapta sok évtizedes, széles körű hazai és nemzetközi elismerést szerző tudományos életművéért. Az MTA Elnöksége Akadémiai Díjban részesítette munkásságáért: Siptár Pétert, a nyelvtudomány kandidátusát (MTA Nyelvtudományi Intézet); Gergely Jenőt, a történelemtudomány doktorát (ELTE). Megosztott díjban részesült Bárány Imre, Fejes Tóth Gábor, Makai Endre és Pach János, mindannyian a matematikai tudományok doktorai, egyben az MTA Matematikai Kutatóintézetének a munkatársai. Szintén megosztott díjat kapott Szundy Tamás (MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet) és Hornok László, (Mezőgazdasági Biotechnomenni, számos új adat birtokába jutottam. Nyitottam ugyanis egy postafiókot erről a könyvben is írtam -, amelyre olvasói leveleket kaptam. Ezekben kiegészítették az általam leírtakat, illetve jelentkeztek olyan hozzátartozók is, akiket addig nem ismertem. Az újabb információkkal kiegészítve most egy bővített kiadást tervezek. Nagy árat fizettem ugyan, de továbbra is meggyőződésem, hogy részletesen fel kell tárni az eseményeket, nem sZabad elfelejteni, hogy 30-40 ezer ember esett áldozatul. • A történészi munkán kívül mással is foglalkozol. Hogyan lettél a Hökkentő főszerkesztője? - Két évvel ezelőtt a Főiskolások a Szegedi Universitasban Alapítvány szükségesnek érezte egy diáklap megjelentetését. A Hökkentőt Jancsák Csabával, a Hallgatói Önkormányzat elnökével közösen alapítottuk. Mivel korábban már Magyarkanizsán is részt vettem egy helyi lap készítésében, a főiskolán pedig elsajátítottam az újságírás alapjait, engem választottak főszerkesztőnek. Az irodalom sem áll tőlem távol. Az egyik szerzője vagyok „A zavarodottság állandósulása" címen megjelenő irodalmi antológiának. Hegedűs Szabolcs lógiai Kutatóközpont), a mezőgazdaságtudomány doktorai. Megosztott díjban részesült Kopper László és Timár József, az orvostudomány doktorai, a SOTE egyetemi tanárai. Akadémiai Díjat kapott még: Ginsztler János, a műszaki tudomány doktora (BME); Mayer István, a kémiai tudomány doktora (MTA Központi Kémiai Kutatóintézet); Szalai Erzsébet, a szociológiai tudomány kandidátusa (MTA Politikai Tudományok Intézete); Steiner Ferenc, a műszaki tudomány doktolra (Miskolci Egyetem) és Lovas Rezső, a fizikai tudomány doktora (MTA Atommagkutató Intézete). Akadémiai Újságírói Díjat Ötvös Zoltán (Népszabadság), Gimes Júlia (Magyar Rádió), valamint Vikol Katalin és Szakály István (Magyar Televízió) vehetett át kimagasló munkájáért. Nem Teller Ede tehetségén és elhatározottságán múlott, hogy az Egyesült Államokban csak félig valósították meg minden idők leggrandiózusabb haditechnikai tervét, amelyet a nyolcvanas évek elején csillagháborús programnak keresztelt el a közvélemény. A terv Teller kezdeményezésére Reagan elnök támogatásával indult be, majd a hidegháború vége felé a nagy költségvetési öszszegek miatt lassan abbamaradt. Ennek ellenére a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés története rendkívül érdekes nemcsak a tudománytörténet élő legendája, Teller Ede élete miatt, hanem az amerikai védelmi döntéshozói mechanizmus is sok tanulsággal szolgál a magyar NATOtagság idejére. Teller Ede csillagháborús történetét az Osiris Könyvtár sorozatában a Pulitzer-dfjas újságíró, William J. Broad írta meg, mégpedig keveseknek megadatott érzékkel, hisz a laikusoknak is betekintést enged a titkos fegyverek tudományos világába, valamint a politikai ügyvezetés kulisszái mögé. Teller Edét mindannyian ismerjük, az utóbbi időben többször járt Magyarországon (és Szegeden is): ő a hidrogénbomba megalkotója, aki véleményével sokáig befolyásolta a kommunista blokk elleni amerikai fegyverkezési felkészülést. Ma már úgy tartják, hogy az ő egyéni elképzelései elhibázottak voltak, és sok milliárd amerikai dollár úszott el az atomfegyverkutató bázisokon és a csillagháborús védelmi rendszeren. Mégis a legtöbb közíró elismeri, az huszadik század egyik legnagyobb elméjéről van szó, aki csakis tehetségé• Budapest (MTI) A magyar felsőoktatás hosszú távú, tizenkét évre szóló megállapodást kiván kötni a választások után megalakuló új kormánnyal - jelentette be a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) országos választmányi ülését követően Kis Papp László elnök és Róna Tas András, a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) vezetője, Budapesten. A szakszervezeti elnök elmondta: az FDSZ alapvetően érdekelt abban, hogy a kormány stabilizálja és kiszámíthatóvá tegye a felsőoktatás finanszírozását, valamint jogi kereteit. Ezért részt szeretnének venni a megállapodás részleteinek kidolgozására megalakuló vegyes bizottság munkájában - tette hozzá. Elismerését fejezte ki „A magyar felsőoktatás 2010 Jövőkép, kihívások és válaszok" című tanulmánnyal kapcsolatban, amelyet a Magyar Rektori Konferencia, a Főiskolai Főigazgatók Konnek köszönhetően tehetett szert ekkora befolyásra. Jellemző, hogy Teller véleménye nélkül a republikánus uralom alatt egyetlen döntés sem született védelmi ügyekben, s közben mégis a háttérben tudott maradni. A könyv nagyszerű és érdekfeszítő már csak a szereplők személyisége miatt is; Tellert zseninek, csudabogárnak, tudományos államférfiúnak titulálták, Reagan pedig - tudjuk - filmszínész volt ifjúkorában, akinek a rossz nyelvek szerint már akkor is tetszettek a színpadias, vitézkedő jelenetek. A szerző idéz egy 1940-es Reagan-filmből, amelyben a későbbi elnök titkosügynököt alakít és a kommunista kémek ellen harcol. A filmben Reagan ezt mondja: „Úgy tűnik, a kémhálózat megszerezte a legnagyobb háborús fegyvertalálmányt, amely, mellesleg, Uncle Sam kizárólagos tulajdona." Az idézet magáért beszél*.. Márpedig ez a két ember a kortársak elbeszélése szerint nagyon jó barátságban volt: lényegében ennyi a röntgenlézer védelmi használatának előzménye. William J. Broad egyáltalán nem a ma is élő konzervatív amerikai álláspontot képviseli, hanem a liberálisok pártján áll, ezért nem kell csodálkozni, ha Teller is alapos kritikát kap tőle. Természetesen ettől érdekesebb és főleg meggondolkodtatóbb lesz a történet, annál is inkább, mert Teller konzervatív jobboldalra kerülése még egy külön misét is megérne. Ami a könyv igazi értéke: a tudományos fejleményekkel kapcsolatban a tényleges történések vannak túlsúlyban a puszta véleményekkel szemben; a szerző lényegében ezzel érdemelte ki az Amerikában csak komoly alkotásoknak kiosztott Pulitzer-díjat. (William J. Broad: Teller háborúja: Osiris Könyvtár) Panek József ferenciája, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács, valamint a MAB elnöke készített. Az elnök ugyanakkor a finanszírozásról szóló fejezet átdolgozását javasolta, mert elfogadhatatlan, hogy az intézmények saját bevételének 2010-ig el kellene érni költségvetésük 40 százalékát. Hangsúlyozta: meg kell akadályozni, hogy tovább nyíljon a „belső bérolló" a főiskolákon és az egyetemeken. Az esélyegyenlőség érdekében további lépéseket sürgetett a felsőoktatásban és a közoktatásban. Róna-Tas András rámutatott: az említett munkaanyagban olyan neuralgikus pontokra helyezték a hangsúlyt, mint az integráció, a normatív finanszírozás, a főiskolák és egyetemek viszonya, a pedagógusképzés és a felsőoktatást szabályozó jogrendszer kérdései. Megemlítette azt is, hogy a stratégiai fejlesztési tervet több mint 50 felsőoktatási intézmény véleményezte. A tanulmányt már megküldték a parlamenti pártoknak, az oktatási tárcának és az érintett szervezeteknek - fűzte hozzá. Matematikai és fizikai kitüntetések Akadémiai díjak A felsőoktatás és az új kormány