Délmagyarország, 1998. május (88. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-08 / 107. szám

PÉNTEK, 1998. MÁJ. 8. SZOLGÁLTATÁS 9 Kedves Kömyékbéliek! T J gye> hogy Önök is úgy érzik, tegnap még tél U volt, hideg havas idő s mára - itt a nyár. És nem is a kertek alatt jött, szinte lopakodva, hanem teljes kiegyenesedésében, nyalkán érkezett. Napról-napra hosszabbodnak a nappalok, hogy csak olyat mondjunk, amit mindenki tapasztal és a határ is rég magára kapta már tarka pongyoláját. A semlyékek tocsogóihoz megérkeztek a vízimadarak s hangjuk lármájával köszöntenek. Gondolom, ezeket Önök is tapasztalják. Főleg akkor, ha már földben a krumpli, elvetve a kukorica, megmetszve a szőlő, bepermetezve a gyümölcsös, kigazolva a fóliasátor és a jószágok pedig eltelten pihennek a helyükön. Ilyenkor a tavaszra könnyen mondjuk: gyere, te kis ravasz! Csakhogy! Sokszor van úgy, hogy „bekavar" - nyugodtan mondják ki úgy, ahogy szoktuk - a szentkúti búcsú. A csendes tavaszi zsongásban is ideges kapkodással rohanunk. Semmi se alakul, úgy, ahogy szeretnénk. Nem hogy újulna, inkább megy tönkre minden köröttünk. Akármibe fogunk, abból csak a neheze esik ránk... és így tovább, ne is soroljam, ugye? Nos, ha ez ember belekerül a bajok tavaszi darálójába, legjobb, ha leállítja magát, kiül a ház elé és sütteti a hasát a nappal. Szépen lebarnul, pihenget, belegondol a világ dolgaiba és hagy mindent úgy, ahogy van. Főzet magának, vagy készít önhatalmúlag valami fincsi kaját, kortyolgat hozzá ezt, azt és keresztbe tett lábbal elpilled. Élvezi az élet tavaszi csendjét. A határ üdeségét, a virágok színpompáját, a madarak dalolását. \Jos, ennek az ideje volt a munka ünnepe, a X Y majá lis napja. Ha hiszik, ha nem: ezen is túl vagyunk. Remélem, hogy kipihenték pár percre a tavaszi hajtás fáradalmait, élvezték annak minden szépségét. Mindazért, persze, hogy az ünnep teltével újból indulhasson majd a verki, hiszen mindjárt itt a nyár. Nem ijesztgetve ezzel Önöket, köszönt minden Kedves Környékbélit: • Illúzió volt csupán? Ismét a „Rózsavízről" Matekverseny Kisteleken • Munkatársunktól Negyedik alkalommal rendezte meg matematikai tehetségkutató területi versenyét a kisteleki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola. A vetélkedőn - melyet a Csongrád Megyei Közoktatási Alapítvány is támogatott - Balástya, Üllés, Bordány, Sándorfalva, Mórahalom, Ópusztaszer, illetve a házigazda általános iskola tanulói mérték össze tudásukat. A versenyföladatokat Tatár István Apáczai-díjas nyugalmazott vezető szakfelügyelő állította össze, s egyben ő töltötte be a zsűrielnök tisztét is. Eredmények: 5. osztályos kategória, 1. Sere Péter (Kistelek, 2. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, felkészítője Papp Mária) és Szűcs Nóra, 3. Szabó László (mindketten Mórahalomról érkeztek, felkészítő tanáruk Szűcs Katalin) 6. osztályos kategória: 1. Búza Mihály (Sándorfalva, felkészítője Lakatos Károlyné), 2. Zádori Erika (Üllés, tanára Tasi Zoltánná), 3. Pataki Tímea (Kistelek, felkészítője Papp Mária) 7. osztályos kategória: 1. Széli Károly, 2. Császár Dániel (mindketten a sándorfalvi általános iskola diákjai, tanáruk Tóthné Kis Magdolna), 3. Csűri Márta (Balástya, fölkészítője Böröcz Flóriánné) 8. osztályos kategória: 1. Farkas Milán (Üllés, tanára Maróti Mihályné), 2. Marton István (Sándorfalva, fölkészítője Veress Antalné), 3. Tóth Gábor (Balástya, tanára Gállné Leiner Ildikó) A szép feladatmegoldásért különdíjat kapott a balástyai Király Anita és Király András, illetve a kisteleki Ványa Melinda. NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHATJA A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-011. KIRENDELTSÉGEI: Baks, FA At 88. Tel.: 62/269-397. Balástya, Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/275-188. Pusztaszer, Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Üllés, Fogarasi u. 1. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Új u. 1. Tel.: 62/287-156. Öttömös, Rúzsai u. 1. Tel.: 62/298-623. Pusztamérges, Tolbuhin u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fö u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. 25-27. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva, Alkotmány körút 21/A. Tel.: 62/251-254. Zsombó, Felszabadulás u. 104. Tel.: 62/255-504. Újabb terv van, de nem tudni, mikor lesz belőle valami. (Fotó: Gyenes Kálmán) Idén lesz tíz esztendeje, hogy írhattam a régi Rúzsajárás akkori legújabb reménységéről, a termálkútról. (Tudom, hogy a Magyar Helységnévtár, mint törvénytár csak az idétlen Rúzsát engedi leirni, mert amikor Rúzsajárásból Csórva átmenettel önálló falu lett, csak rövid u-betü volt az írógépen, hosszú nem. Ha nem írhatom hosszúval, a régebbi változatot használom, de szívesen ajánlanám a leendő képviselő figyelmébe: legalább a faluja nevét irhássá jól mindenki. Annyira benne vagyunk mindenféle rehabilitálásban, egyetlen betűt is lehetne.) Megvizsgáltatták a kút levét, ásványvíz minőségűnek találták, és egész üdülőtelepet álmodtak rá. Azóta a nagy álmok vagy megvalósultak, vagy tovább alszanak. Papp János akkori tanácselnökkel látogattunk el annakidején a kúthoz. Részvénytársaságot álmodott ő, magam, bátortalanul, szocialista részvénytársaságnak tituláltam, és nem nagyon hittem benne. A Takarékszövetkezet, a termelőszövetkezet, az Úttörő Szövetség szerepelt akkor még a lehetséges beszállók között, és nem tudom hányan voltak még. Forgórendszerű úttörő tábor is lett volna a Lapos-dűlő sarkán, valóságos ígéret földje. Jó terv azonban nem vész el, csak átalakul. A három évvel ezelőtt készült újabb rendezési tervük szerint jó egy kilométerrel beljebb szeretnének csodaházakat építeni. Minden házcsoport udvarában úszómedence lenne, és egy telepi uszoda ráadásként. Külföldiek igényeire számítanának, de azt hallottam, a természetvédelem indítványára nem kapták meg a leendő kútra a vízjogi engedélyt. Fürdés után a földbe visszasajtolni a csurgalékvizet kockázatos lenne, elvezetni pedig csak környezeti károk árán lehetne. A polgármesteri hivatalban láttuk ezt a tervet is. • Mi lett a régi kúttal? - Átadtuk a termelőszövetkezetnek. Először arról volt szó, hogy virágkertészetet telepítenek rá, aztán csirketelep lett. • Ásványvízen nevelődnek a csirkék? - A palackozás gondolata is elúszott. Tőkeerős érdeklődőre nem találtunk. Elmentünk a termelőszövetkezet elnökéhez is. Azt mondta, drága pénzen vették meg a szénhidrogén érdekében megfúrt, de arra meddő kutat, és végül tízezer négyzetméter alapterületű csirkenevelő készült. • Kemping, üdülőtelep, mind elúszott? Csirkegyár mellé ki építene üdülőt? - Ötszáz méteren belül valóban nem szabad, de el lehet azt a vizet akár két kilométerre is vezetni. Tárgyalásban vagyunk egy olasz-német érdekeltségű céggel, még nem tudok nyilatkozni róla. • Jó ásványvízből egyre kevesebb van. Rengetegei hozunk be külföldről, néha csak csapvíz minőségűt. - Költségvetés palackozásra is készült, de nem akadt biztos piaci háttér, ezért aludt el a dolog. Van egy amerikás magyarunk is, erős szálakkal kötődik falunkhoz. Alkotóházat is alapított, neki is van elképzelése gyógyászati hasznosításra is. Az ötlet tehát él. Hasznos lenne a szövetkezetnek, hasznos a falunak, és talán az egész megyének is, ezt mindenki tudja, de nehéz mostanában előre lépnünk. A csirketelepet fűtő termálvíz csurgalékvízként a domaszéki főcsatornába jut. Valakik kiszélesítették a torkolatát, kis medence képződött így, és abban áztatják fáradt tagjaikat. Külföldiek is vannak közöttük, alkalmanként hazaiak is. Akinek előtte fájt a válla, utána állítólag nem fáj. Más fájósok másra mondják ugyanezt. Nagy fürdőtelepek múltjában is található népi vizsga. Kipróbálták, és jónak találták. Eddig jutottunk. Pedig közel volt Rúzsajárás ahhoz, hogy Rúzsavizes szerencse kapja föl a nevét. Várjuk a következő tíz évet. Horváth Dezső \ J igyon régen, még a XX. század 1Y utolsó évtizedében, haíalmas elhatározások születtek. Egészen pontosan a fedélzeti komputergyártásáról nem annyira, de birkapörköltjeiről ezerszer inkább híres magyar Alföld egyik településén szent esküvéssel fogadták a kisvárost irányító szenátorok: építtetnek polgáraik nagy örömére olyan sportcsarnokot, hogy az oda belépőknek sarkig tátott száj reparálásra használatos kézi készüléket kell rendszeresíteni Belé is fogtak a nagy terv megvalósításába, s mire kettőt kukorékolt a közeli falu legtüzesebb szélkakasa, emeltetett egy derék vasváz a városka jól látható, zöldmezős telkére. Az építmény méreteit tekintve nem vetekedhetett ugyan a nyalka párizsiak Eiffeltornyával, de ahhoz mégiscsak szükségeltetett volna legalább kétszáz Döbrögi uram, hogy körbe tudja ölelni betonalapjának tájékán. Am Döbrögi sehol, Lúdas Matyi is réges régen mélyfagyasztva exportálta libáit. Csupán az átok vállalt három műszakos szolgálatot fent említett kisvárosunkban, s rá is telepedett rögvest a sportcsarnoknak vázát képező vasmonstrumra. S mint akit azért fizetnek, hogy megakadályozzon minden komolyabb fejlődést, elriasztotta a környékből mindazt, aki akár csak erős felindulásból is befejezhette volna a Vázálom szépreményű beruházást. Miközben Magyarország legkisebb falucskájában is májusfákat állítottak már a ki tudja hány pályázat ezer körömmel összekapart pénzeiből épült tornászdák előtt, kisvárosunkban leginkább csak fejeket csóválni jártak a népek. Egykét évig még morcoskodtak a fölöslegesen vasvázba ölt forintok miatt, kéthárom esztendőig suttogtak is, bűnt és bakot keresvén a városkát csúfító vasrondaságot szidván. Majd a hangok elcsöndesedtek, a birkapörköltek lenyelődtek, s mire ráköszöntött széltől gyalult Alföldünkre az új évezred, a legvénebb, pletykákban őszült nagymamáék sem tudták, ki és miért is vasvázasította azt a bizonyos, központi fekvésű telket városukban. Az emlékek széthullásával elérkezett az agyafúrt vállalkozók ideje. Egyikük lovastúrákat szervezett messzi földről érkezett taljánoknak, kíváncsi szemű labancoknak, bemutatván a mind rozsdásabb vasakat akképpen, hogy egykoron ezek mögött raboskodott Rózsa Sándor, de talán még kökényszemű babája is. Még ügyesebb utazási irodák már honfoglaló Árpád vezér fősátraként illesztették Piroschka-túrájukba a vasvázat, s káeftébe szerveződött kacagányos vitézeket fogadtak föl, akik - látván a turistásbuszok érkezését - éktelen kajabálásba kezdtek, majd az ősi vasvázistenekre hivatkozva megerőszakolták a szüzeket, kirabolták az aggastyánokat, s mindezért csupán ezer forint plusz áfát kértek, mondván: a vasváz szelleme legyen veletek. Természetesen a környék helytörténészei és buzgó pedagógusai sem akartak kimaradni az őseiktől örökölt vasmonstrum fólmagaszialásából. Iskolai szavalóversenyeket hirdettek ,A vasváz emlőin nevelkedtünk" címmel, s a vetélkedő győztese át is vehette azt a háromkötetes monográfiát, ami a keleteurópai vasvázak eszközlésének módozatait tárgyalta a betonalapok foganatosításnak tükrében. A városka lakói pedig könnyes szemmel nézték azt a történelmi monodrámát (sok csatajelenettel, ugyebár...), amely azon hányatott sorsú népekről szólt, amelyek még soha nem tapasztalhatták meg, milyen is az élet, vasvázak árnyékában. E kisvárosi örömködben csupán egyetlen ezerráncú öregember próbálta fölpanaszolni: mégiscsak jobb lett volna, ha annak idején fölépül városának tornacsarnoka. De ki ért rá ily balgaságokat hallgatni, amikor a helybéli asszonykórus éppen rázendített a városka himnuszára: Kicsi a mi telkünk, de nagy a vasváz rajta... Bátyi Zoltán Láttuk, hallottuk... • Munkatársunktól Ha azt mondjuk, hogy a májusi ünnepek szépek voltak, nem állunk messze az igazságtól. Előtte esett, utána esett mármint az eső - de aznap gyönyörűen sütött a nap és mindenki kedvére majálisozhatott. Ehetett, ihatott és adózhatott a játék szenvedélyének. Hogy azóta, mi történt, tudja meg más is... Balástya Mint hallhatták zenés ébresztővel indult a május Balástyán. A sportpályán bográcsos főzőversenyre várták a családokat és baráti társaságokat. Amíg a szülők készítették a különféle étkeket, addig a gyerekek sárkányt eregethettek, görkorcsolyázhattak és kerékpáros ügyességi versenyen vehettek részt. A móka sem hiányzott, de indulnak a dolgos hétköznapok - értesítette szerkesztőségünket Laczkó István - mindazért, hogy a következő faluünnepélyre, a június 14-én megrendezendő hagyományos balástyai búcsúra készüljenek. Akkor kezdődik minden elölről. Amint hírlik: összeáll a balástyai kövérek focicsapata és nemes ellenféllel, éppen a szegedi sajtócsapattal - akik szintén nehéz fiúk lettek mára - méri össze erejét. Ópusztaszer Tóth Sándor éremkiállítását Tóth Béla író nyitja meg az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark Verecke-termében, ma, pénteken délelőtt 11-kor. Tóth Sándor a magyar szobrászat klasszikus hagyományainak folytatója, a honi éremművészet Munkácsy-díjas, külföldön is elismert képviselője. Bár a művész mindössze másfél évtizeden át élt Szegeden, érmei témaválasztásában most is szorosan kötődik a Tisza tájékához. A művész, aki Nyíregyházán megalapította a nemzetközi éremművészeti alkotótelepet, most 600 érmet állit ki Ópusztaszeren. Szatymaz Tárlat nyílott a művelődési házban, V. Szabó Erzsébet és Bérezi Tamás amatőr festők, valamint Lakóné Szabó Olga, Marosi Kata, Virághné Márta Nóra keramikusművészek alkotásaiból. Mindazért, hogy a májusi népünnepélyek, a májusoló játékok kellően tisztelve legyenek a magasnak mondott kultúra által. Hiszen nem mérhető minden a zsákbafutás, a kötélhúzás eredményességével - netán a sörivó versenyen elért harmadik hellyel szükséges a szellemi táplálék is. (A Gőzerő együttes, a sándorfalvi citerások fellépése, a kisiskolások táncbemutatója mind ezt a célt szolgálta.) Máshol Mint minden valamire nevezhető faluban, így Zsombón is, már talán feledték a munka ünnepének megünneplésére tartott játékokat. Röszkén, Öttömösön, Ásotthalmon, Rúzsán, Üllésen, Bordányban, Forráskúton, Dócon már a júniusi összejövetelekre készülnek, akár a sándorfalviak, akik mondhatni: nem is tartottak majálist. Ok a juniális ünnepére állították be a falu apraját, nagyját.