Délmagyarország, 1998. április (88. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-17 / 90. szám

6 KITEKINTŐ PÉNTEK, 1998. ÁPR. 17. Láttuk, hallottuk • Munkatársunktól Járva-kelve a Nagy Szögedi határban lát, hall az ember ezt-azt, de leginkább olyasmit, amit már korábban is észlelt, de igazából nem vett észre. Olvas úgy újságot, hogy a benne lévő érdekesség éppen elkerüli a figyelmét. Mindez egyáltalán nem baj, mert a lomoláskor még megvan az esélye, hogy ismét fölfedezze, azt, amit már más fölfedezett. Ezekkel a friss hír is jobban esik... Zákányszék Új, modern vendéglátóhelyet avattak tegnap, csütörtökön Zákányszéken, a Dózsa György utcában. Legújabb gyöngyszemére, a Piccolo Pizzéria és Cukrászdára nyolcmillió forintot költött a mórahalmi áfész. A legmodernebb vendéglátó-ipari berendezésekkel felszerelt presszót a Kagi Bt. üzemelteti. Szatymaz A kora tavaszi fagyok kisebb-nagyobb károkat okoztak gyümölcsösökben. A szatymazi termőkörzetben a szakemberek az őszibarack fákat megvizsgálva megállapították, hogy a korai fajtáknál a bibék egy része elfeketedett. Ez még nem sokat jelent, mert a természet csodákra képes. A gazdák megmetszve, megpermetezve a fákat, megkapálva a tövük körüli földet btznak a jó termésben. „Számadás" A Számadás cfmű hetilapban olvastuk, hogy az ország 4,7 millió hektárnyi szántóterületének mindössze két százalékán folyik bio- vagy biojellegű gazdálkodás. Ez elenyésző, jóllehet az Európai Únió tagállamaiba ma is vámmentesen vihető műtrágyák és növényvédőszerek nélkül előállított termékek. A hazai agrárágazat jövője nagy mértékben függ attól, mennyire sikerül meghonosítani a piacképes és jó áron eladható bionövények termelését. Magyarország csatlakozásáig reális cél lehet az ötszázalékos arány elérése, ehhez a Földművelésügyi Minisztérium is segítséget nyújt különféle támogatásokkal. • Mérlegen a kisvárosi oktatás Akikért a csengő szól Folyosói pillanat a Petőfi iskolában: Talpra magyar?) (Fotó: Gyenes Kálmán) Kistelek kisváros, tegnap még szinte falu volt. Mára, akár egy nagyvárosi dáma. Ha nem is festi magát, de utcát nyit a tanyavilágba, betont önt utcája földjére. Ad az egészségére, rendbehozza intézményeit. Megpályázza az ipari park pompáját, amitől gazdagság épp nem várható, de az indulásához jó alap. Hivatalos pletykaláncot értékes információk átadására alkalmas számítógépeket - kapcsolnak egymáshoz, hogy a környékbéli falvak, (kiegészülve Dóccal), gyorsabban és könnyebben értekezhessenek egymással és" a világgal. Május ünnepére majálist, kisvárosi fesztivált rendez. Ember meg nem tudja mondani, hogy miért, de az elmúlt években Kistelek csak a botrányaival szerepelt az országos hfrek kavalkádjában. A minap panaszolta egyik önkormányzati képviselő, hogy dunántúli ismerőse hívta föl, mi az oka, hogy szülőfalujuknak ilyen híre kelhet a nagyvilágban. Mégpedig: miért nincs megbékélés, valamikori iskolájában, a Rákócziban? Visszakérdezett azonnal, hogy honnét e rémhír, hiszen éppen most fogadta el a testület a kisteleki iskolák oktatási programját, közte az említett intézményét is. Volt ugyan némi megbeszélni való a testület elé terjesztett anyaggal kapcsolatban, állítólag késve is érkezett, de a kisvárosi képviselők elfogadhatónak ítélték az iskolák jövőre való elképzelését, ezzel együtt a Rákóczi iskoláét is. Amiből némi nézeteltérés keletkezett, az nem nevezhető világnézeti, vagy inkább vallási nézetkülönbségnek, inkább az igazgatóválasztással korábban kialakult állapot következménye. Mint újságunkban már többször is olvasható volt, a gimnázium és a Petőfi úti iskolában zajlanak a békés hétköznapok és a virágos ünnepek. Minden a legnagyobb rendben, nevelők, tanárok és a diákok teszik a dolgukat. Tanttanat, oktatnak, tanulnak. A köz megítélése, hogy a dolgok rendben haladnak, a nép választotta képviselők testülete sem talált kivetni valót az ottani munkában. Nem úgy a II. Rákóczi Ferenc Altalános Iskolában. Amióta szegény Savanya Antal igazgatóhelyettes úr eltávozott az élők sorából és Szeberényi Jenőné igazgató is nyugdíjba vonult, nincs béke. Az akkori képviselők testülete, a tanári kar óhaja ellenére, Nemes Évát jelölte a tantestület élére. Az ott tanítók jórésze nem fogadta el, a szerintük erőszakos kinevezést. A rendszert váltott Kistelek legfőbb hatalmi csoportosulásába, a honatyák gyülekezetébe az akkori hatalom, az emdéef és az eszdéesz szimpatizánsai viselték a kalapot. Az új választás óta már az emeszpésnek mondott függetlenek bírják a többségi voksot, és igazgatónak ők is a korábbi vezetőt választották, de most már „éppen hogy csak". Vagyis: nagyon megosztottan vélekedett a grémium. Ez a felfogásból adódó nézetkülönbség komoly galibát okozott a kisteleki emberekben. Tulajdonképpen senki sem állíthatja igazán, hogy az ő vélekedése fedi a valóságot, mert a kisvárosi mérlegelés más és más szempontok alapján történik. Ezért, a demokrácia szabályaira tekintettel, sokan, ha el nem is fogadják a többség véleményét, de tiszteletben tartják azt. Amint a nemrégi oktatás mérlegeléskor kiderült, a Rákóczi iskola pedagógiai programjában kétszer is talált kivetni valót az Oktatási Bizottság, főleg a Világlátó tantárggyal voltak fenntartásaik, de a végén elfogadhatónak ítélték. A gimnázium és a Petőfi iskoláét egyhangúlag, a Rákócziét három tartózkodással és egy ellenszavazattal elfogadták. Mondhatjuk, bár történtek korábban egyáltalán nem oda illő cselekedetek - koporsót küldtek Nemes Évának, ő meg nem fogadta el a békülőleg nyújtott jobbot és ehhez hasonlóak -, hogy most már szent a béke. M. T. - Jaj, jaj Franci! A vakbelem! - Belakott szármával! -„ kap magára pongyolát a fürge asszonyka, de megy, siet, simogatja, nyomkodja az ura hasát. Amikor Lestár bácsi oroszlánüvöltésbe kezd ismét, lámpát gyújt, tisztát ölt, irány a szomszéd. Szólni kell a Sógornak, vigye azonnal az orvoshoz. A vakbél nem gyerekjáték. Szegény Vesszós Gyura szomszéd, még most is élne, ha időben érik a doktort. Mivel az ura nagyevő, volt már máskor is, hogy éjnek évadján begörcsölt a hasa, ezért Franci mama tesz még egy kísérletet: - Tatuka - mert tgy szólította emberét - nem lehet, hogy mégis epe vagy gyomor? - Én érzem azt, Franci! A riasztott asszony szaladt. Gondolatában Vesszős Gyura párja, szegény Hermina, aki a mulasztása óta csak a paphoz jár. Messze a szomszéd, messze az orvos, még messzebb a város. Mikor ezt mind elmondta sógoréknál. Pösze ángyi, aki már több taLostár bá€si vakbolo nyai szülést levezetett, bábaként látott már néhány sebet, húzott fogat, mumpszot lappasztott, bokát ficamltott vissza!kapta magát és futott Lestárék tanyájába. Látja, hogy Imre sógor a szoba közepén fetreng, dunyhát tömköd maga alá. majd hanyatt fekszik. Ujjai begyét mélyesztgeti lágyékába. - Ha hirtelen kiengedem, akkor fáj! Pösze! A másik oldalon is kifehéredik. Biztos, hogy vakbél. A Vesszős Gyúrónál is tgy volt... Szedték, kapkodták az útra való cuccot, kocsi fordult a gang elé. - Jaj, Sógor, hamar, hamar. Tatuka belehal a vakbelibe! - szól ki Franci mama. De nem a szomszéd jött, a jegyző úr meg a kisbíró - kipirosodva az éjjeli kocsikázástól, meg Bürgésék disznótorának vigalmaitól - érkezett. Iszogattak volna még, mint máskor szoktak egy keveset Lestár bácsival. - A vakbél komoly - állapították meg és mint tanult emberek, egy szót se szóltak többet. Kocsira segítették a mázsásnál súlyosabb embert, (közben Jani szomszéd is bekocogtatott a mezei mentővel) lelki szemeik előtt nemcsak Vesszős Gyura, hanem tán az összes elhunyt embertárs képe lebegett. - Csak a lovak bírják mondogatja útközben Jani a kocsi bakján. - Egész nap szántottak... A sógor erős, kanállal eszi a disznópaprikásról a zsírt, bevág fél tepsi hurka-kolbászt, elpusztít egy egész kotla szármát. Erről jut eszébe: - Sógor - szól hátra a kocsiderékban jajgató szomszédnak - evett azért valamit? A kórházban gyenge kosztra fogják. - Ne emlegesd, Jani. Belehalok, ha csak rágondolok... Franci mama vág közbe: - Muszáj, Tatukám! Ha bent fogják, az a jó. Vesszős Gyura is élne, ha időben látja az orvos. Mi nagyon időben vagyunk. Még láza sincs, Tatuka. Az orvost költeni kellett, de mire a kísérel Lesíár bácsit az asztalra fektette, Süveges doktor teljesen magához tért. Egy órája varrta vissza az erdészsegéd lefűrészelt újját, előtte háznál volt, szívrohamos kislányt nyugtatott. Sietett Lestár bácsihoz, nagy baj lehet, ha már a tanyáról behozták. Onnét kicsi miatt nem mozdulnak. - Mi a baj, ember? Lestár bácsi nyöszörög: Doktör úr, a vakbelem! - és bal kezével mutatja, hogy hol fáj. Süveges doktor alaposan megvizsgálja, fölülteti, gugoltatja, kikérdezi, böfögteti majd a fejét csóválja. - Látta más is Lestár bácsit? - A bábaasszony meg két doktor, a jegyző meg a kisbíró úr. Borogattuk, de nagyon fájt neki. Tettünk rá sót, nem használt, volt rajta kamillás kendő, de Tatuka csak jajgatott - mondja szinte egyszerre mindenki és Imre tata fehér, mint a fal. Az orvos föltolja a szemüvegét: - Evett valami nehezet, Lestár bácsi? ' Tatuka töredelmesen sorolja az aznapi b'evételt, s kimondja, nyillván a disznósajtban lehetett szőr, attól gyulladt be a vakbele. Süveges doktor még nyom egy fájdalmasat, aztán megkönnyebbül: - Lestár bácsi, ez nem vakbél. Túlette magát. Mindenki meghökken, hát ez meg hogyan lehet? Tatuka ájuldozik, és erősíti, hogy úgy fáj, mint a vakbél. Mire az orvos: -Az a másik oldalon van. Hazafelé, amikor újra eltemették szegény Vesszős Gyurát, Jani sógor, hogy mentse a helyzetet, elmesélte, hogy a katonaságnál, Kispipacson, volt egy kövér disznó, annak a bal oldalán volt a vakbele... Ma|c Pályázó feleim! J ja még nem tudják, majd megtanulják: mi a mail. gyar pályáztatások menete! Mivel ingyen óhajtanak pénzhez jutni, a látszat, mintha a pesti főhatóságok csak a keveseknek írnának ki pályázatokat, ezeket viszont milliárdokban mérik. (Az ország nyilvánossága elé szokott vetülni, mint egy hatalmas mozi horrorfilmje, hogy bent maradt a pénz az államkasszában.) f Hiszik önök ezt?! Az ilyen hír hallatán a magamfajta tanyai ember a fejéhez kap. Istenem, de nagy marha vagyok, ott volt a pénz s nem kértem, pedig kellett volna. Pályázni s egyben a hivatalokban gályázni muszáj. Feleim, ha még eddig nem tették, április végéig tehetik. Ezt a napot jelöli a beadás határul a hivatalos írás. Vagyis a Földművelésügyi Minisztérium valamint az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium rendelete. A közlés szerint, tavaly, szilveszter előtt tették rá a nagypecsétet, 109.-ként az azéviek közül. Csak azért írom így, mert ha azt látják, hogy 109/1997.(XII. 3o.) FM-rendelet, csak keveseknek ugrik be az „agrárgazdasági célok 1998. évi költségvetési támogatása" s azon belül is az istenverte „agroturizmus fejlesztése" megnevezés. Aki pályázni kíván, annak ajánlatos erre a kitételre hivatkozni, innen indul a verkli. A pályázati pénzek híre szájról szájra terjed. (Az írott szó védelmében mondom, nem az újság tehet róla, hogy a magyar rendeletek pár velős mondatban nem summázhatok.) Spekulálunk, hogyan lehetne másként, vége az, hogy az idő rohan, a papírmunka marad. Beszerzünk különböző közlönyöket, útmutatókat, amitől legtöbbször fejvakarással egybekötött tanácstalanság lesz úrrá mindannyiunkon. Jön az otthoni papírok átböngészése, melyik, mire is lenne jó. A legtöbbször semelyik, semmire, de tulajdoni lap, térképmásolat, ügyvéd ismerős máskor is kellhet. Végezetül hosszú egyezkedés az ajánlott pályáztató szakemberrel... Aki hallott már e folyamatról, nem gondolhat a hagyományos vásári cselekedetre az „ide a pénzt, adom az árut" elvre. A pénz és az áru egy pályázat esetén elméleti összekapcsolódás csupán. A gerenda, ha nincs róla számla, már nem pályázati érték, tanya, ha nincs róla földhivatali pecsét, már nem tanya, munka, ha a szomszéd ezermester csinálja nem érvényes. A vendégfogadás segítésére ajánlott támogatás oszthatóságának ugyanis száz feltétele van. Szállásra, környezetre, konyhára adják, s azt is pontokba fogták: mire nem. (Magánlakra, ágyra, asztalra, kisgépre, edényre például.) A kiírás ekképpen fogalmaz: „Lakástól illetve lakrésztől elkülönített vagy attól független vendégfogadói rész kialakításához, bővítéséhez, felújításához, beleértve a vendégek fogadásához, tartózkodásához szükséges közös helyiséget is, valamint a higiéniai feltételek kielégítéséhez szükséges, a vendégek részére szolgáló külön fürdőszobát, WC-t, zuhanyzót." A házi vízellátó rendszer és szennyvíz elvezetéséhez kérhető segítség. Udvari pihenőkert és játszótér alakítható, bővíthető, rend teremthető ezen a pénzen. Kérhető támogatás a szakmai képesítés megszerzéséhez. Az első komoly vendégfogadó tanfolyam nemsokára befejeződik, ahol a résztvevők megismerkedhetnek az európai vendégfogadás elvárható alapjaival. Tartottak kihelyezett tanfolyamokat, Zsombón, Deszken, Makón, de az igazi, a pályázat beadásához szükséges (a képesítést adó) május végén ér véget, s oda 28-an járnak. Aki vállalja, hogy jövőre letesz ilyen vizsgát, az beadhatja a pályázatát erre a két millió forintosnak mondott lehetőségre, ha vállalkotó, őstermelő, a tanyájában vagy háromezer lélekszámnál kevesebbet számláló faluban lakik. Hm. Pályázó Feleim! M

indenképp érdeklődjenek még a legapróbb részletekről is. Mert a kiírás ördöge abban lakozik. Mégis jószlvvel ajánlom, ne hagyják magukat. Európába igyekszünk, nagy robajjal igaz, de ők is jönnek hozzánk. S ha már érkeztek, miért ne érezzék magukat - otthon. "a BCÜ2> tőé trr NEM KELL SZEGEDRE UTAZNIA, HIRDETÉSÉT FELADHAT/A A TAKARÉKSZÖVETKEZETI IRODÁKBAN IS: KISTELEK ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Kistelek, Kossuth u. 9. Tel.: 62/259-0! 1. KIRENDELTSÉGEI: Baks, fö út 88. Tel.: 62/269-397. Balástya, Felszabadulás u. 10. Tel.: 62/278-330. Csengele, Felszabadulás út 12. Tel.: 62/286-031. Ópusztaszer, Komócsin Z. u. 24. Tel.: 62/27S-I88. Pusztaszer. Köztársaság tér l/A. Tel.: 62/276-542. ÜLLÉS ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Úllés, Fogarasl u. I. Tel.: 62/282-181. KIRENDELTSÉGEI: Bordány, Felszabadulás u. 15/A. Tel.: 62/288-231. Forráskút, Ú| u. I . Tel.: 62/287-156. ÖttAmAs, Rúzsai u. I. Tel.. 62/298-623. " Pusztamérges, Tolbuhln u. 10/A. Tel.: 62/286-785. Rúzsa, Fő u. 2. Tel.: 62/285-154. SZATYMAZ ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET, Szatymaz, Dózsa Gy. u. Z5-Z7. Tel.: 62/283-153. KIRENDELTSÉGEI: Sándorfalva. Alkotmány körút 21 /A. Tel.: 62/25!-254. Zsombó, Felszabadulás u 104. Tel.: 62/255-504.