Délmagyarország, 1998. április (88. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-17 / 90. szám

PÉNTEK, 1998. ÁPR. 17. HANGSÚLY 7 A birodalmi lépegetők és a panelpapucs A bevásárlást is tanulni kell! Legalábbis elgondol­kodtató a közel egytucat európai multikereskedő hazai megjelenése után, hogy mit, mikor, hogyan és hol lesz majd érdemes beszereznünk. A versenynek pe­dig csak örülhet a hazai fogyasztó: ahol sok az eszki­mó, ott előbb-utóbb jól járhat a fóka is. A rendszerváltás legkézzelfoghatóbb jele ugyanis hírből sem a politikából ivódott a köztudatba, hanem például abból, hogy sorra nyíltak a garázsboltok a ki­lencvenes évek elején. Ahol egykor olajtól csöpögő La­dák és Trabantok aludtak, ott kenyeret szeletelt és pári­zsit méricskélt a vállalkozóvá előlépett kiskereskedő. Ha olykor kényszerből is vágott bele, a vásárló mégis jól járt. Nem is csoda, hogy mint eső után a gomba, úgy elszaporodtak a kisboltok a lakótelepeken. Mára világ­elsőségre is aspirálhatnánk az egy főre eső élelmiszer­boltok tekintetében. De nem tartott sokáig a kisvállal­kozói Kánaán, mert megjelentek a nagyok: gigantikus tőkével, nem kisebb áruválasztékkal és überelhetetlen ötletekkel. Mint mindent az elmúlt években, ezt is vita kísérte: a hazai vállalkozók piaci pozíciójukat féltették a „birodalmi lépegetőktől", míg a kisboltosok egyene­sen létüket kérdőjelezték meg. Azután szép lassan hoz­zásimultunk a megváltozott világhoz: a hétvégi nagybe­vásárláskor kocsiba ülünk, vagy buszra szállunk és fel­kutatjuk valamelyik hipermarketet. Az iskolás gyerek is megtanulta mára, hogy nagyban kereskedni olcsóbb, s így az árak is szelídebbek. A panelváros kis garázsainak sajátos varázsát mégsem nélkülözzük, amikor néhány zsömléért, egy cigiért vagy liter tejért kell papucsban le­csoszognunk a szomszédba, vagy mert elfelejtettünk va­lamit beszerezni. A kisboltok és a gigantikus áruházak így azután jól kiegészítik egymást, még akkor is, ha érezzük, sok kényszervállalkozó fog bezárni az elkövet­kezendő években. Ami nekik egyéni tragédia, az több­százezer vásárlónak lehet szerencse. Nemcsak a kereskedők változnak, hanem a vásárlók is. Még akkor is, ha sűrűn felemlegetjük, nekünk a nyugati életstílushoz még kevés a jövedelmünk. Mégis, érdemes megfigyelni, hogy idős kisnyugdíjasok buszra ülnek, olykor órákat eltöltve azzal, hogy a városszéli „kemény" diszkontokban vásárolják be a lisztet, a sót, a cukrot. Az utazás ugyanis nekik ingyen van, s ha bő­vében vannak az időnek, legalább spóroljanak. A nagy bevásárlóközpontok közben lassan házhoz jönnek. Sorolni lehetne, hogy a panelváros melyik szegletében melyik európai multicég nyitott már áru­házat. S aki rendszeresen látogatja a szuper- és hiper­marketeket, az tapasztalhatja, hogy lassan mindenütt megindult a vásárlók kegyeiért folytatott harc. Yjajlamosak vagyunk arra, hogy alábecsüljük ma­il gunkat, mi több, siránkozzunk saját szegénysé­günkön. A határainkon túlról beszivárgó kereskedelmi tőke azonban hisz bennünk. Bolond lenne egy olyan országba milliárdokat fektetni, ahol nem lát esélyt ar­ra, hogy néhány éven belül megizmosodik a jövedelem, felfelé ível a kereslet. Már csak nekünk kellene végre visszanyerni önbi­zalmunkat. Rafai Gábor • Nem óriási konzervdoboz épül... Franciahögy, Tesco-világcsúccsal Egykor cirkuszosok sátoroztak errefelé, ősztől pedig ezer autó sorakozhat az óriás parkolóban... (Fotó: Schmidt Andrea) Már csak pár hónap, s Szeged neve bekerülhet a Rekordok könyvébe. S lássunk csodát, ehhez még csak az sem szüksé­geltetik, hogy valamelyik szögedi polgár lenyeljen két mázsa zsilettpengét, vagy három hónapig ug­ráljon féllábon a Tisza partján. Hírnevünkről ugyanis gondoskodik a Tesco cég, amely Szeged­Rókus Franciahögyére fö­lépítteti a világ legna­gyobb Tesco áruházát. Mindössze 7 hónapi építő­munka után nyitásra kész lesz a 20 ezer négyzetméteres me­gaáruház, ami ugyebár újfent világcsúcsgyanús teljesítmény. A kérdés most épp az, hogy az építők tudják-e tartani e meg­feszített ütemtervet, s mennyi­re boldogan szemlélik a szege­diek Rókus új központjának kialakítását. Mert ahhoz ugyebár kétség sem férhet, hogy a Tesco át­adásával a Franciahögy lesz e valaha csak sáros utcáiról, sa­létromosfalú házairól neveze­tes külváros centruma. Nem nehéz megjósolni: az átadást követően ezrek, s újabb ezrek zarándokolnak el ebbe a kör­zetbe csodát nézni. Ugyanis egy Szeged méretű városban egy 20 ezer négyzetméteres áruház, a maga ezer autónak helyet biztosító parkolójával nyugodtan besorolható az ámulni való csodák kategóriá­jába. De vajon a mamutház méreteihez igazodik külcsfn­ben is? - kérdeztük Bodolai András főépítésvezetőt. - Részese voltam a buda­pesti Fogarasi úti Tesco építé­sének is, így nyugodtan kije­lenhetem, hogy a beruházás végére Rókust egy impozáns létesítmény gazdagítja. Ter­mészetesen nem lehet össze­vetni mondjuk egy Nemzeti Színházzal az épület küllemét, de egyrészt más a funkciója. másrészt egy paneltelepi kör­nyezetbe nem is illenék olyan épület - mondta Bodolai úr. Aki beszámolt arról, hogy a kivitelezés az előírt határidők szerint halad, jelenleg 50-60 munkás szorgoskodik az óriás­ház építkezésén, de júniusban, júliusban lesz olyan időszak is, amikor 700-an dolgoznak azon, hogy augusztus 28-án megvalósulhasson a szegedi Tesco műszaki átadása. S ha már a rekordokról esett szó, ki ne maradják még egy impo­záns adat: a fővállalkozó Stra­bag Hungária Építő Rt. olyan beruházás gazdája, amelynek kivitelezésében mintegy 40 al­vállalkozó, s ki tudja hány to­vábbi kis cég találhat magának munkát. Ami pedig az építési költséget illeti: 2,3 milliárd fo­rintot áldoz e célra a Tesco. - Mivel maga a telekár is több száz millió forint volt, s hatalmas összeget emészt majd föl az áruház fölszerelé­se, a megszámlálhatatlan gé­pészeti berendezés, a légkon­dicionáló- és hűtőrendszer is, úgy vélem, hogy a négymil­lárd forintnál is többet áldoz a tulajdonos e beruházásra ­számolgatott a főépítésvezető. S megerősítette a hírt, misze­rint az áruházépftéshez kap­csolódóan megújulnak a kör­nyék útjai, két sávval is széle­sedik a Rókusi körút Tesco előtti szakasza, mfg az áruház és a piarista gimnázium közöt­ti területen szép teret alakíta­nak ki. Az áruszállító kamio­nok hátulról közelítik majd meg a tengernyi árut elnyelő óriásházat, míg a vásárlók a Rókusi körútról nyíló beveze­tő úton kocsikázhatnak be a gigantparkolóba. - Attól ne tartson senki, hogy egy óriási konzervdoboz terpeszkedik itt ősztől - nyug­tatott meg még egyszer Bodo­lai András -, hiszen a tervezők ügyeltek arra, hogy építészeti­leg is értékelhető teljesítmény álmodjanak a több mint 6 hektáros területre, s Szeged önkormányzata, a város főépí­tészi irodája is szigorú feltéte­lek szabott, amiket figyelembe vettek a tervezés során. Hogy ezeket a látványter­veket mennyire ismerik a ró­kusiak, nehéz lenne kideríteni. Egy tény - az őszi nagy tilta­kozás, amelyben leginkább a környező utcák lakói vettek részt, idén tavaszra elcsitult ­hallhattuk Kalmár Ferenc ön­kormányzati képviselőtől. Aki hozzátette: személy szerint nem igazán örül annak, hogy a Tesco-ház a Franciahögyre épült fel, de az minden esetre megnyugtató, hogy a környék közlekedési rendjének átterve­zésekor már meghallgatták a panaszkodók kívánságait. Rókusi sétánk során pedig az derült ki, hogy a Tesco éppúgy megosztja a közvéle­ményt, mint minden nagyobb, várost formáló beruházás. A Körtöltés utcában lakó Dudo­vits János fölháborodását nem is titkolva jelentette ki: - Uram, én több évig éltem Németországban, ahol agyon is ütnék azt, aki sűrűn lakott körzetbe, s nem a város mellé építteti az óriásáruházat. Mert ők tudják, hogy a lakóparkok­ba, zöld területre van szükség, netán közösségi házra, vagy sportpályákra. Hát nem ezeket kellett volna ide is építeni? ­tette föl haragos kérdését Du­dovits úr. Egy mosolygós nagymama viszont nagy örömmel közölte: lám, csak eltűnt végre az a szemétdomb, meg gaztenger, ami a Francia­högyet csúfította. Amikor pe­dig éppen bevásárlásra induló házasszonyokat állítottunk meg, ilyen véleményt jegyez­hettünk föl: . - Nagyon is jó, hogy lesz nekünk Tescónk, mert ez vég­re letöri a magas bolti árakat. S hogy miként vélekedtek a boltosok? Tömören fgy össze­gezhetjük a tőlük hallottakat: pánik nincs, s hamarosan úgyis kiderül, kit választanak a vevők... Bátyi Zoltán • Győri szomszédoló: „Lányok, színpadra III. Richárd és a friss vekni Napi ötezer vásárló fordul meg a győri áruházban. (Fotó: Rafai Gábor) Ünnep utáni csendnek nyoma sincs a győri Tes­co áruházban. Legfeljebb arról venni észre, vége a húsvétnak, hogy eltűn­tek a csokinyuszik és a piros tojások a pultokról. A parkolóban persze ilyenkor akad hely, még akkor is, ha a belváros­ból is sokan kilátogat­nak a városszéli panelek közé - nagybevásárlás­ra. Szegedi szemmel óhatatla­nul összehasonlftani próbál az ember: a kétezer négyzet­méteres áruház is hatalmas­nak tűnik, a nálunk épülő, közel húszezer négyzetméte­res pedig egyenesen monst­rumnak hathat majd a „kis­testvér" mellett. Három éve ­a hazaiak sorában elsőként ­nyitott Tesco áruházat Győr­ben az angol tulajdonostársa­ság. Az áruház igazgatóját, Zelles Tibort a raktártérben sikerült utolérni, mint mond­ta, irodájában tölti a legkeve­sebb időt, az árurendelésen túl elsősorban a vevőkkel van elfoglalva. - A mi fizetésünkben ben­ne foglaltatik, hogy köszö­nünk és elköszönünk a vásár­lóktól. Ötvöznünk kell a klasszikus kereskedői maga­tartást a szupermarket nyúj­totta előnyökkel. Az sem titok, hogy árban ma már nehéz újat mondani a vevőknek, hiszen minden cég arra törekszik, hogy nagy té­telben szerezze be a portékát, s minél olcsóbban kínálja a vásárlóknak. Ezért azután a Tesco - méretei ellenére is ­a személyes kapcsolatra igyekszik nagy hangsúlyt fektetni. - Lányok, színpadra! Ezt szoktam mondani minden reggel a kollégáimnak. Higgye el, a vásárló kiszol­gálása sem más, mint egy színielőadás. Márpedig, ha én jegyet váltok a III. Ri­chardra, akkor egy jó elő­adást szeretnék látni. Nem érdekel, hogy fáradt-e szí­nész, vannak-e családi gond­jai. Engem az előadás érde­kel. A vevőt pedig a válasz­ték és a jó kiszolgálás. Az 1300 négyzetméteres eladótér és a hozzá csatlako­zó 700 négyzetméteres „ki­szolgálótér" sajátos világ. Mint megbolydult méhkas működik, duruzsol egész nap. Átlag napi ötezer vásár­lót szolgálnak ki Győrben, közel tízezer féle árucikkel. Tőkehúsból például napi 3 mázsa, hétvégén akár 7-8 mázsa is elkél, ehhez 1000­1200 mázsa kenyeret és több ezer liter tejet visznek a vá­sárlók. - A statisztikák szerint 20 ezer forintot költött minden család a húsvéti ünnepekben csak élelmiszervásárlásra. Ez hatalmas összeg. Nálunk is akadt olyan nap, amikor 8 ezer fölé emelke­dett a vásárlók száma. Hogyan lehet ennyi em­bert megfelelően kiszolgálni? Például úgy, hogy az áruház számítógépes hálózata min­dent nyilván tart, szinte az utolsó csirkecombig. A tizen­két pénztár bármelyikében fi­zetéskor egyszerűen „lehúz­za" az okos gép a készletből, amit elvitt a vásárló. így benn, a raktárban másod­percre pontosan látják, mit kell kivinni az eladótérbe, vagy miből kell villámgyor­san.rendelni. - Szinte mindent a pesti központi raktárból kapunk. On-line hálózaton hívható le a rendelés. Kivéve a friss árukat. A tejet, kenyeret, tő­kehús, felvágottakat győri és környékbeli cégek szállítják. De a zöldségeket, gyümöl­csöket m^r a központi raktár­ból hozzák Győrbe. Ha kevés is, de akad né­hány speciális tescós árucikk is: például tejet, száraztésztát a saját emblémájával ellátva rendeli meg a cég. Nem csak szegedi specia­litás a bevásárlóturizmus. Akadtak évek, amikor az osztrákok éppen úgy megro­hamozták a győri üzleteket, mint a szegedi boltokat a ju­goszlávok. Ez ma már a múltté. A mi üzletfilozófiánk egyéb­ként is a helyi vásárlókra épít. Nekünk őket kell hosszútávon, színvonalasan kiszolgálni. A bevásárlóturiz­mus ma van, holnap nincs. A győri Tescóban dolgozó száz kereskedő közül mind­össze tíz tölt be „vezető" be­osztást. Az angolos cégfilo­zófia elsősorban arra éptt, hogy mindenki tudja a dolgát és ha probléma akad, meg­oldja a saját szakterületén. - Nagyon fontos ismerni a vásárlói szokásokat. A győri­ek például rendkívül ragasz­kodóak, ha egyszer megszok­nak egy üzletet, szívesen jár­nak oda évekig. Kialakult például egy olyan törzsvásár­lói réteg, amelyik szívesen jön el hozzánk vasárnap dél­előtt bevásárolni. Amolyan szertartás féle ez, jóval több, mint egyszerű pénzköltés. Kifelé jövet az áruházból még végignézzük, milyen specialitásokat ktnál ez az áruházlánc. Többek között helyben sütött péksütemé­nyeket és grillcsirkét, szű­kebb iparcikkválasztékot és büféárukat. , Mennyivel különbözik majd a szegedi hipermarket, a győri szupermarkettől? Mó­di Szabó András, a Tesco saj­tófőnöke szerint nemcsak méreteiben. - Magyarország talán leg­nagyobb hipermarketjét épít­jük most Szegeden. Nem el­sősorban a határ közelsége miatt. Úgy értékeltük, hogy a szegedi vásárlók igényelnek egy ilyen hatalmas bevásár­lóközpontot. Ami a leglénye­gesebb különbség a már mű­ködő - például a győri - Tes­co és a szegedi között, az az, hogy itt úgynevezett nonfood árukat is kínálunk majd. Ez elsősorban azt jelenti, hogy az élelmiszer mellett a mosógéptől a szögig, a met­szőollótól az öltönyig szinte minden megkapható lesz. A szolgáltatások köre is sokkal szélesebb körű lesz Szege­den, mint Győrben: a kulcs­másolótól a cipőjavítóig, a ruhaigazftástól a hamburge­resig szinte mindent meg le­het majd találni a szeptember végén nyíló szegedi Tescó­ban. Közel 80 ezer féle áru­cikket kínálnak majd a tervek szerint. A néhány milliárdos építkezéshez - a működés so­rán - többmilliárdos árukész­let kapcsolódik majd. Rafai Gábar

Next

/
Thumbnails
Contents