Délmagyarország, 1998. április (88. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-08 / 83. szám

6 INFORMÁCIÓ SZERDA, 1998. ÁPR. 8. • X tavaszi szünetben Ha lovaglás: Deszk! • Tudósítónktól A tavaszi szünet jegyében telik e néhány nap mindenkinek, lett légyen általános, közép-, fő- vagy legfőbb iskolás. Aki nem akar a négy fal között rostokolni, kitűnően eltöltheti idejét a Deszk melletti Vincze-tanyán, amely lovastáborokon túl számtalanféle rendezvénynek hangulatos helyszínt biztosít. Kiket várnak ide? Mindenkit - persze, legelsősorban fiatalokat. A szegedi Béke Utcai Altalános Iskola tanulói egy teljes napot töltenek a Vincze-tanyán a tavaszi szünetben. Májusban ballagók tartanak itt - családi, haveri, évfolyamtársi körben - ünnepet. - Van, aki kéri, szervezzük meg az étel-italellátásukat is, van, aki csak annyit igényel, hogy tartsuk fönn a helyet - mondta Vincze Ferenc. - A fő szám természetesen a lovaglás. Lovagolni bárki megtanulhat nálunk, futószáras lovaink is vannak, melyek a leginkább kezdőknek valók, és olyanok is, melyek kimondottan tereplovaglásra alkalmasak beszélte. A tanyásgazda avagy inkább szabadidőközpont-vezető? -, elmondta még: nemsokára egész napos lovaskirándulásokat is szerveznek a tervek szerint. A Maros-töltésen a makói hídig poroszkálnak a résztvevők, ott bográcsos következik, s a szieszta után irány: a tanya, a ismét a megunhatatlan szépségű Maros-menti ártéri erdő vonulatát követve. Gyermeknapon a szegedi, Vedres utcai óvoda kétszáz csöppséggel szervez ide kirándulást; a makói Juhász Gyula Szakközépiskola és Gimnázium közbiztonsági osztálya ugyancsak e helyt tart „túlélőtábort" (miután a tavalyi táboruk is kitűnően sikerült); júliusban a szegedi Bartók Béla Művelődési Központ szervez ide egyhetes programot... A fönnmaradó időszakban pedig saját szervezésű lovastáborok várják az érdeklődőket. A lovaglás persze nem kötelező, sokféle egyéb sportot is lehet itt űzni, szalonnasütés éppúgy lehetséges, mint általános bulizás. Miután egyre kedveltebb e jó pár éve működő lovastanya, célszerű minél hamarabb bejelentkezni. A telefonszám: 62/326-377. Tárcsázás után az Ativizig-központ jelentkezik be - lévén Vincze Ferenc gátőr -, majd kapcsolják a tanyát. S indulhat a „tavaszolás". Játsszon, utazzon, nyerjen! • DM/DV-információ A Neckermann Utazási Iroda és a Délmagyarország Kft. közös játékán ajándékcsomagot nyert Kardos Ágnes (Hódmezővásárhely), Karácsonyi Józsefné (Szeged) és Nagy Mihályné (Szeged). Az európai repülőjegy boldog tulajdonosa Horváth Éva (Makó), 25 ezer forintos utazási utalványt nyert Mondovits Mónika (Szeged) és 10 ezer forintos utazási utalványt vehet át dr. Garamvölgyiné Sz• Rózsa (Szeged). Gratulálunk a nyerteseknek, nyereményüket átvehetik a Neckermann Utazási Irodában (Szeged, Oroszlán u. 6.). Újszentiván: a sokoldalú iskola Négy nyelven beszél(het)nek Óra közben. Bérezi Mária magyar-ének szakos tanárnő, a nyolcadikosokkal - még szünet előtt. (Fotó: Karrtok Csaba) Az újszentiváni általános iskolában nagyon odafigyelnek arra, mit igényelnek a szülök. Nemrég végzett felmérés szerint többek között a magyar és az idegennyelvoktatás (az újszentiváni gyerekek három idegen nyelvet is elsajátíthatnak, ha akarnak), a sportlehetőségek biztosítása, a számítógépes ismeretek, s a technika oktatását a szülök talán a szokásosnál is fontosabbnak tartják. Ezek nélkül továbbtanulni, boldogulni ma Magyarországon, Európában, aligha lehet. Szőke Péterné igazgató az e tárgyakhoz kapcsolt lehetőségeket ismerteti. - Kis tanulólétszámú iskola vagyunk, ennek előnyei is léteznek mondta. - A magyar nyelv és irodalom oktatásánál például kimondottan előnyös a kiscsoportos foglalkozás. A diszlexiás és diszgráfiás (olvasás-, íráskészséggondokkal küzdő) gyerekek esetében különösen nagy előny e lehetőség. Egyébként általános tapasztalat: a tanulók beszédének érthetősége, szépsége kívánnivalókat hagymaga után, ezért szeptembertől kommunikációs készségét fejlesztő szakkört indítunk, nem mellesleg, a mozgáskultúrára is súlyt helyezve. - Három idegen nyelvet oktatunk, ezt kevés iskola mondhatja el magáról - folytatta Szőke Péterné. Elmondta, az angolt órakeretben tanítják, óraszámát szülői kérések alapján a NAT bevezetésével emelni fogják. A szerb nyelv tanítása szakköri formában folyik, ide magyar anyanyelvű gyerekek is járnak. A németoktatás fakultatív módon, összevont kezdő, később haladó csoportba való bontással történik. (Ha a szülők kérnék, oroszt is tudna az iskola oktatni, a személyi feltétel adott). - A testnevelésórák száma szeptembertől az első és negyedik osztályban emelkedik. Úszást is oktat az intézmény ősztől. Azzal kapcsolatban, milyen sportágakat igényelnének még a gyerekek, szülők, most végez felmérést az iskola (pl. atlétika, pingpong, karate...). Jelenleg a fiúknak futballra, a lányoknak kézilabdasport művelésére van lehetőségük - így az igazgatónő. A számítástechnikáról elmondta: jelenleg két gép van az iskolában, és még újabb négy érkezik. Egy-két gyerekre jut egy gép, ez ideális arány. Ősztől egyébként a 7-8. osztályosok órarendi keretben tanulják a számítástechnikát; a többi osztály számára szakköri formában van erre lehetőség. Súlyt helyez a szentiváni iskola a technikaoktatásra is. A modern világban legszéleskörűbben hasznavehető, ún. „A" változatát tanítják, a háztartástechnika ismereteivel együtt. - Alapvető ismereteket tanulhatnak nálunk a gyerekek, ezek nélkül nem könnyű a boldogulás - mondta végül az igazgatónő. F. Cs. • Makó, Juhász Gyula Szakközépiskola és Gimnázium A névadóra emlékeztek A makói Juhász Gyula Szakközépiskola és Gimnázium kétnapos rendezvénysorozattal tisztelgett a névadó költő emléke előtt. A programok között a szakmába vágó - egészségvédelmi - rendezvények voltak a meghatározók, ám számos városi tantárgyi versenyt, sót szavalóversenyt is rendeztek. A Juhász Gyula-napok tantárgyi versenyeire összesen hatvanhárom pályamű érkezett be, negyvennyolc témakörben. A legjobb történelem-dolgozatot Madarász Éva, a József Attila Gimnázium diákja írta, a második helyezés az Erdeibe járó Köteles Viktoré, a harmadik a Juhász Gyula szakközépben tanuló Tóth Etelkáé lett. A kémia „terén" Küsz Judit, a Galamb József szakközépiskola diákja bizonyult a legjobbnak, a „helybeli" Ács Norbert és Fürge Beáta előtt. Ács Norbert viszont a fizikapályázatot nyerte meg, iskolatársa, Toldi Anett előtt. A biológiapályázaton szintén a Juhász Gyula diákjai bizonyultak A divat ismeretéből nem versenyeztek, bemutatót azonban tartottak. (Fotó: Karrtok Csaba) eredményesebbnek; Kruzslicz Ildikó első, Sajtos Kriszta második lett, a JAG versenyzője, Molnár Andrea harmadik. Az egészségügy-pályázaton Vigh Éva munkáját tartotta a legjobbnak a zsűri, Csirik Judit második és Pindur Zsanett harmadik díjat vehetett át. A Juhász Gyula-napokon a névadóról versillusztrációkiállítással és szavalóversennyel emlékeztek meg. Az általános iskolások között a szavalóversenyt Debreczeni Anikó nyerte, a második Gyenge Tünde lett. Mindketten a Belvárosi Általános Iskolában tanulnak. A harmadik helyet az Újvárosi Általános Iskola szavalója, Turányi Ágnes szerezte meg. A középiskolások kategóriájában a Galamb József szakközépiskola „fiai" arattak; az első Tóth Zoltán lett, a második pedig Cseszkó Mihály. A harmadik helyezést azonban a házigazda iskola tanulójának, Bálint Renátának ítélte a zsűri. B. A. Kitérő rtnyhe kitérőt teszünk, a felső tagozatos általános Mlt iskolások helyett most - középiskolásokról (s persze: -nak) írva. Az okok: (1.) Mert máskor is volt erre példa, elvégre nem oly éles a cezúra, hogy kizárja a csapongást. (2): Mert az általános iskolásokhoz mindig eljut, amit írunk róluk - a tanár gyakran beviszi az osztályba a cikket, „benne vagyunk az újságban" címszóval -, ám most tavaszi szünet van, és ilyenkor talán az iskolaidőben minden mértéket felülmúlóan elfoglalt középiskolásoknak is akad néhány percük újságolvasásra. (3.): Mert csak. (Különben kellemes szünetelést; a többi kellemetességekről nem is beszélve!) Az első Reggeli rosszullétek, állandó fáradtság, étvágytalanság. Ez jellemezte Anikó életét az elmúlt másfél hónapban. Péter unszolására végül beadta a derekát, és elment a nőgyógyászhoz. Félénken, összehúzódva ült egy széken, amikor a nevén szólították. Erre ő felállt, lesimított egy képzeletbeli ráncot a szoknyáján, s bement a rendelőbe. Fejében kusza gondolatok kavarogtak. „Nem, nem lehetek terhes! Ugye, nem?!" Hat hónapja jártak együtt Péterrel, és két hónapja voltak először együtt. Anikónak Péter volt az első... Az orvos barátságos, figyelmes volt, s a lehető legjobb benyomást keltette a gyönyörű, vöröshajú lányban. Rengeteg vizsgálatot készítettek vele. A lány a végére már az őrület határán állt, miközben a nővérek is egyre gyanúsabb szemmel tekintgettek rá. Egy óra múlva közölték az eredményt. Anikót az ájulás kerülgette, amikor tudatosult benne: babája lesz. Tántorogva hagyta el a rendelőt, majd Péterhez vette útját. Becsöngetett hozzá és félve várta, hogy ajtót nyisson. Ekkor nyílt az ajtó, s ott állt Ő. Magasan, jóképűen, nevetó szemekkel. Anikó belevetette magát a fiú karjaiba, és zokogva simult hozzá. - Mi a baj, kedvesem? Mi történt? - kérdezte a fiú. - Jaj, Péter! Most mit csináljunk? Terhes vagyok! -Ter...heees?! - Igen! - O, Istenem! Gyere be! - Szívét a hideg markolászta. Huszonkét éves volt, nagyon szerette Anikót, de nem akart a nyakába egy gyereket. Tanácstalanul kísérte be barátnőjét. Leülve magához húzta a lányt, s csitítgatta. Anikó megnyugodva ráemelte megtört tekintetét. - Most mit csináljunk? - Szerintem szólnunk kellene a szüleidnek. - Jaj, Péter! Anyunak mindig elmondtam mindent, ám ezt most nem tehetem meg. - Jó, akkor mit akarsz tenni? Tisztában vagy te vele, mit jelent, hogy terhes vagy? - Tudom. Nem tarthatom meg, de... - Nincs de! A gyereket el kell vetetni, ahhoz pedig beszélned kell a szüleiddel, mert még nem vagy tizennyolc éves. Segítek neked! - Rendben! - Fásultan, megöregedve állt fel a lány. Soha nem hitte, ez vele is megtörténhet. Tizennyolc éves sincs még. Fontos tervei vannak, ám ezeket mind meghiúsíthatja egy gyermek. Egy kiút van, de vajon meg tudja-e tenni? Hazatérve bement anyjához a konyhába, és leült vele szemben. Az édesanya mindent látó szeme azonnal észrevette a változást. - Mi baj, kislányom? - kérdezte. - Anyu, mondanom kell neked valamit! - Mi történt? Egyest kaptál? - Nem! Nem is voltam iskolában. Nőgyógyásznál voltam. - Aha! És megtudhatom, miért? - Terhes vagyok! - robbantotta a „bombát" a lány. Félve tekintett édesanyjára, aki döbbenten nézett lányára. Két érzés viaskodott benne. Ordítozzon Anikóval, vagy magához húzza, segítsen neki? Az utóbbi győzött. - Óh, kicsim! Gyere ide! Ne félj, megoldjuk! Gondolkoztál már azon, mit csinálj? - Nem tudom, anyu! Ő a gyerekem! Éló kis ember, aki bízik bennem, hisz még ha rövid ideje is, de az anyja vagyok. Viszont így soha nem lesz belőlem semmi. Soha nem fogok tudni adni neki semmit, ám talán tíz év múlva egy másik gyereknek már talán megadhatnék mindent. Ebbe bele lehet őrülni! S döntenem nekem kell! Az anya bízott gyermekének józan ítéletében, mint ahogy az elmúlt bő tizenhét év alatt is bízott benne. Vele párhuzamban az a pici, növekvő gyermek is bízott az anyukája szeretetében. Ám pár nap múlva ellopták tőle rövidke életét. Anikó döntött! Amint elvették piciny gyermekét, úgy érezte, a szíve szakad meg, és miközben szorongatta édesanyja s Péter kezét, hatalmas könnycsepp gördült le arcán, melyet első, és talán utolsó gyermekéért hullatott. Valahol érezte, hogy bár megölette saját picinyét, ennek így kellett történnie. S míg anyja és barátja vigasztaló kaijaiban „pihent", addig a Föld másik oldalán egy tizenhét éves kislány ült a hintaszékben, sötét, rozzant kis lakásban, s egy apró kisfiút ringatott. Az ő fiát! Az a lány is könnycseppet morzsolt a szeme sarkában, melyet elszalasztott életéért ejtett, ő is választott - pár hónappal ezelőtt. Szekeres Szilvia Az oldalt szerkesztette: Farkas Csaba