Délmagyarország, 1998. április (88. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-08 / 83. szám

SZERDA, 1998. ÁPR. 8. KULTÚRA 7 Nagyhét, szerda „Megtanácskozták, hogy Jézust... megölik" Virágvasárnap Jézus az öt ünneplő tömeg kí­séretében szamárcsikón bevonul Jeruzsálembe. Hétfőn kiűzte a templomból a pénzváltókat és a kereskedőket. Cselekedeteivel, kijelentéseivel nyilvánvalóvá tette, hogy nem hozzánk hasonló ember, hanem isteni hatalom birtokosa. Kedden - szintén a templomban - kemény szavakkal bí­rálja a képmutató vallási vezetőket, majd ki­megy az Olajfák hegyére. Részlet Máté és Márk evangéliumábál Amikor Jézus kiment a templomból, az egyik ta­nítványa ezt mondta neki: „Mester! Nézd, milyen kö­vek, és micsoda épületek!" Jézus azt felelte neki: „Lá­tod mindezeket a hatalmas építményeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának." Ezután az Olajfák he­gyén leült a templommal szemben. Péter és Jakab, János és András kü­lön megkérdezték tőle: „Mondd el nekünk, mikor történnek ezek, és mi lesz a jele annak, amikor mindez teljesedni készül?" Jézus így válaszolt ne­kik: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen tite­ket. Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják, hogy én va­gyok, és sokakat félreve­zetnek. De amikor harcok­ról és háborús hírekről hallotok, ne rémüljetek meg. Ennek be kell követ­kezni, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen támad és ország or­szág ellen; itt is, ott is földrengések lesznek és éhínség. Ez a gyötrelmek kezdete. Ti azonban vi­gyázzatok magatokra. Gyűlöletesek lesztek min­denki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az megmenekül. Előbb azon­ban minden nemzet számá­ra hirdetni kell az evangé­liumot. " „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múl­nak. Azt a napot és az órát azonban senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya." „Vigyázzatok tehát, le­gyetek éberek és imádkoz­zatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! S amit nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Le­gyetek éberek!" „Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mind­nyájan, akkor leül majd di­csősége trónjára. Össze­gyűjtenek eléje minden nemzetet, ő pedig elvá­lasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elvá­lasztja a juhokat a kecs­kéktől. A juhokat jobbjára állítja, a kecskéket pedig baljára. Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az or­szágot, amely nektek ké­szült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és in­nom adtatok, idegen vol­tam és befogadtatok en­gem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg vol­tam, és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöt­tetek hozzám." Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: „ Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? Mikor láttunk mint idegent, és be­fogadtunk, vagy mezítele­nül, és felöltöztettünk té­ged? Mikor láttunk téged betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?" A király így válaszol majd nekik: „Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb test­véreim közül, nekem tetté­tek. " Ezután a balján levők­nek ezt fogja mondani: „Távozzatok tőlem, átko­zottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült. Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, idegen vol­tam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem öltöztettetek föl, beteg vol­tam és fogságban, és nem látogattatok meg engem." Erre azok is megkérdezik: „ Uram, mikor láttunk té­ged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezíte­lenül, betegeit vagy fog­ságban, és nem szolgál­tunk neked?" Akkor ő így fele! majd nekik: „Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egy­nek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg. És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az iga­zak pedig az örök életre. " Akkor a főpapok és a nép vénei összegyűltek a főpap palotájában, akit Kaifásnak hívtak. Megta­nácskozták, hogy Jézust csellel elfogják és megölik. Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdás­nak hívtak, elment a főpa­pokhoz és azt mondta ne­kik: „Mit akartok nekem adni, hogy átadjam őt nek­tek?" Azok megígértek ne­ki harminc ezüstöt. Attól kezdve kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt. Összeállította: Takács Szabolcs A főtanács (szanhedrin): a zsidó nép kormányzati szerve Jézus korában. (Diccionario Bíblico, CLÍE, 1985) • Ismét Csehovot játszik Szegeden Nyitottabb és szabadabb lennék Andorai Péter: „A fiatalokkal dolgozni felér egy vérátömlesztéssel." (Fotó: Karnok Csaba) A Bizalom mindenki elöl rejtőző hőse, a Falfú­ró lila mackóban ban­dzsító-gonoszkodó ház­mestere, A legényanya szexmániás körzeti orvo­sa, a Hajnali háztetők Halász Pétere, a Csók, anyu és az Édes Emma, drága Böbe javíthatatlan házasságtöröje vagy a rendhagyó A három nő­vér Versinyinje - csak néhány a rögtön beugró emlékezetes filmszerepe­iből. A legnevesebb film­rendezők állandó alkotó­társa, Andorai Péter Kos­suth-díjas színművész A három nővér Kuliginja­ként második színpadi szerepét játssza Szege­den. • Előző szerepe is egy Csehov volt: Szerebjakov professzort alakította A Manóban. Ennyire szereti Csehovot vagy valami más miatt jár Szegedre? - A gyönyörű város, a szimpatikus színházi csapat, és különösen Telihay Péter rendezői munkája érdekelt. Ahogy öregszem, egyre von­zóbbá válik számomra, aho­gyan a fiatalok gondolkod­nak a színházról. Velük dol­gozni felér egy vérátömlesz­téssel: felfrissül, erőre kap tőle az ember. Ebben a szak­mában különösen nagy a ve­szélye annak, hogy a hosszú évtizedek alatt rutinossá vá­lunk, elkezdjük ismételni ma­gunkat. Egy eredeti látásmó­dú rendező, egy új és isme­retlen színházi közeg kihívást jelent. Inspirál. Hihetetlenül sokat tanulok a fiataloktól. Azt hiszem, a szegedi társu­lat különösen jó csapat. Rit­kán adatik meg mostanában az ittenihez hasonló komoly műhelymunka. • Bár az előző Csehov­darabot is Telihay Péter rendezte, mégis egészen más típusú, a hagyomá­nyosabb csehovi világhoz talán jobban közelítő pro­dukció volt, mint A há­rom nővér... - Hozzám ez a mostani, expresszívebb felfogás köze­lebb áll. Csehov világa csak látszólag olyan nyugodt, las­sú sodrású és pasztell, mint amilyennek az utóbbi har­minc-negyven év előadásai ábrázolták. A három nővér­ben Péter azokat a belső konfliktusokat, zaklatott vi­szonyokat kívánta felerősítve megmutatni, amelyek valójá­ban a darab legfontosabb ré­tegét jelentik, mégis gyakran elsikkadnak. Amikor a nyolc­vanas évek közepén egy ven­dégjáték kapcsán Moszkvá­ban jártam, találkoztam a vi­lághírű színész-rendezővel, Oleg Tabakovval, aki félel­metes belső intenzitással tud­ta eljátszani a csehovi unal­mat. Már régóta csodáltam őt, kicsit megdöbbentett, mi­lyen gogoli téboly uralkodott az irodájában. Annyira meg­örült nekünk, hogy lázasan marasztalni kezdett. Mivel nem tudott mással megkínál­ni, felhozatta az előző esti előadásból megmaradt kel­léknek használt kenyeret. Apró kockákra vágta, az író­asztalán lévő befőttesüvegből uborkát halászott ki, halat és vodkát is kerített hozzá. Fala­tozva beszélgettünk. Semmi más nem létezett számára, csak a színház, őrületes vitá­kat folytatott kollégáival. Ak­kor úgy éreztem, olyanok ők, mint a Csehov-figurák: Ver­sinyin, Csebutikin, Trepljov, Trigorin, Szerebjakov, Voj­nyickij és a többiek... • Néhány próbát látva úgy tűnt, az utolsó pilla­natra, a premierre készült el Kuligin figurájával. Mindig ez a módszere? - Ez nem tudatos, mindig bocsánatot is kérek a rende­zőtől és a kollégáktól. Kétfé­le színésztípus van: az egyik már az olvasópróbára tökéle­tes szövegtudással jön, a má­sik sokat vívódik a szöveg­gel: értelmezi, kóstolgatja, s közben bontogatja a szerep rejtett titkait. Számomra iga­zából akkor válik érdekessé egy próbafolyamat, amikor valaki - nem biztos, hogy mindig a rendező - először megadja azt jelet, megüti azt a hangot, amire már csak játszva tudok reagálni. Ilyen­kor beindul egy láncreakció, mindenki érzi: ettől kezdve élesben folyik a játék. Gyak­ran előfordul velem, hogy ez csak az utolsó próbákon tör­ténik meg. • Hol és milyen darab­ban játszik még mostaná­ban? - Pécsett a Tizenkét dühös ember és Az álszentek össze­esküvése című színdarabok­ban. Valamint nemrégiben fejeztük be Franciaországban Szabó Ildikó új filmje, a fran­cia-magyar koprodukcióban készült Simon mágus forga­tását. • Gyerekkorában képző­művésznek készült, már érett színészként nyilat­kozta: Gauguin, Van Gogh és Csontváry a pél­daképei, akiket későn fe­deztek föl, akik magá­nyukban élvezhették azt a kiváltságot, hogy saját örömükre megszállottan alkothatnak. Mikor vett legutóbb ceruzát vagy ecsetet a kezébe? - Amikor Pécsett a Tizen­két dühös emberre készül­tünk. A próbák közben az asztalnál ülve lerajzoltam a kollégáimat. A realizmus és a karikatúra közötti rajzok születtek, végül ezekből ké­szítették el a produkció pla­kátját. Sokszor eszembe jut, milyen más, amikor az em­ber egyedül alkothat egy mű­terem magányában, vagy épp a szabadban állíthat fel egy festőállványt. A színház és a film egészen más: alkalmaz­kodási kényszerrel terhelt kollektív művészet. Én pedig nehezen tudok alkalmazkod­ni. A rajzolás és a festés ta­lán nyugdíjas koromra ma­rad... # Néhány nap múlva ün­nepli 50. születésnapját. Készít valamiféle számve­tést? - Folyamatosan készül a leltár. Jó lenne nem arra gon­dolni, hogy az 50. születés­nap a hatodik X-be lépést je­lenti. Inkább megfordítanám az idő kerekét, szeretnék sok­kal nyitottabb, érdeklődőbb, fogékonyabb, lazább és sza­badabb lenni. A fiam 15 éves, ma már tőle várom a legizgalmasabb információ­kat. Többet és intenzívebben szeretnék dolgozni, jobban odafigyelve a többiekre. Sze­retném a tapasztalataimat is átadni. Nem tanítással, ha­nem munka közben. Szeren­csére akadnak fiatal kollégák, akik igényt tartanak rá. • Ma is szenvedélyes fo­cirajongó? - A Fradi-kölyökben fo­ciztam az ötvenes-hatvanas évek fordulóján. Az érettségit is a Fradi-pálya melletti Szé­chenyi Gimnáziumban sze­reztem. Naponta néztük az edzéseket, meccseket. Ké­sőbb sokáig szenvedélyes Fradi-szurkoló voltam. Lel­kesedésem csak Varga Zol­tán dobbantása után hagyott alább, ma már nem töröm magam, hogy ott legyek a meccseken. Boldog lettem volna, ha Varga létre tudott volna hozni egy igazi focisu­lit. Ő a profi nyugat-európai gondolkodást képviselte a Fradinál, amire nagy szüksé­ge volt a csapatnak. A mai magyar futball egészéről azt gondolom: hibernált állapot­ban van. Talán Bicskeiben lehet némi reményünk. Hollási Zsolt O Munkatársunktól Erdélyi Estek címmel öt­részes sorozat indul a Soros Alapítvány támogatásával a szegedi Közéleti Kávéház programjának részeként. Az első rendezvényt ma este 6 órától a Royal Szállóban tartják: A magyar nyelvű te­levíziózás és rádiózás jelene Erdélyben című beszélgetés házigazdája Sári Zsuzsa, az MTV Szegedi Körzeti Stúdi­ójának szerkesztő-riportere. Vendégei: Bardócz Sándor, a kolozsvári tv-stúdió ma­gyar nyelvű adásának szer­. a ,8 Kolozsváriak a Royal ban kesztő-riportere és Leopold Erika, a Kolozsvári Magyar Rádió munkatársa. Az esten Dálnoky Zsóka színművész­nő tolmácsolásában Szeged­ről és Kolozsvárról szóló versek hangzanak el. Az Erdélyi Estek ötlet­gazdája és szerkesztője, Kosztándi Melinda változa­tos programot válogatott -i:«•:< sloází zonálfitlA i.oi össze. Április 22-én a Bálint Sándor Művelődési Ház ad otthont Marius Popescu zon­goraművész koncertjének. A kolozsvári Zeneművészeti Líceum tanára Kosztándi Ist­ván hegedűművész, a Szege­di Szimfonikus Zenekar koncertmesterének közremű­ködésével Brahms-szonátá­kat játszik, valamint meg­• Visszavárják a szegedieket A Requiem sikere • Munkatársunktól Március közepén az Erkel-bérlet tulajdonosai is meghallgathatták a Szegedi Nemzeti Szín­házban Verdi Requiem­jét, amellyel az elmúlt hetekben nagy sikerrel vendégszerepelt Francia­országban és Spanyol­országban Pál Tamás vezetésével egy váloga­tott együttes. A turnét szervező impresszárió elégedettségét jelzi: máris újabb vendégjá­tékra hívta vissza a sze­gedi muzsikusokat. A tizenkét koncertből ­Verdi Requiemjét és Beetho­ven IX. szimfóniáját hat-hat estén játszották - álló turné valamennyi hangversenyét az impresszárió kérésére Pál Tamás dirigálta. A zeneigaz­gató a színház zenekarából és a szegedi szimfonikusok­ból, valamint a színház kóru­sából és a Vaszy Kórusból állította össze a szegedi „ze­nei válogatottat". A szólókat a szegedi és a budapesti ope­ratársulat magánénekesei: Gémes Katalin, Farkasréti Mária, Sáfár Mónika, Szon­da Éva, Daróczi Tamás, Kiss B. Attila, Rácz István és Szabó Bálint énekelték. A produkciót Franciaországban és Spanyolországban is min­denütt telt ház fogadta, Per­pignanban például a Requi­emmel nyitották meg a nagy hagyományokkal rendelkező egyházzenei fesztivált. A hangverseny után azonnal meghívást kapott az együt­test a következő évi feszti­válra is, s a koncertek kö­zönségsikerét látva az imp­resszárió egy nagyszabású Verdi-gálára adott felkérést. A szegedi együttes egyik fe­le a napokban érkezett haza, a másik fele pedig Gyüdi Sándor karigazgató vezeté­sével négy koncertet ad ezen a héten Spanyolországban: Bach János passióját és H%cndel Messiását játsszák. Kazinczy­díjat nyertek • Munkatársunktól A pedagógusjelöltek 26. országos Kazinczy-verse­nyén idén is kiemelkedően szerepeltek a szegediek. A kaposvári döntőn Ka­zinczy-érmet nyert a Juhász Gyula Tanárképző Főisko­láról Géczi Katalin ne­gyedéves latin-német sza­kos és Kis Ágnes Veronika harmadéves magyar-ének szakos hallgató, a József At­tila Tudományegyetemről pedig Füköh Borbála har­madéves magyar-angol sza­kos diák. szólaltatják Sigismund Todu­ta, erdélyi modem zeneszer­ző egyik szerzeményét. Má­jus 20-án a fiatal erdélyi köl­tőnő, László Noémi mutatko­zik be, május 27-én pedig Sajtószabadság és újságírás Erdélyben címmel kolozsvá­ri újságírók részvételével rendeznek beszélgetést. A sorozat az erdélyi magyar színjátszásról rendezett fó­rummal zárul, amelyre neves színművészeket várnak. Az Erdélyi Estekre meghívják a szegedi román főkonzulátus munkatársait is. OREX KERESKEDŐHÁZ Itt. Húsvéti engedményes akció az OREX-nél április 11 -ig egyes arany ékszerek 10-20%, karórák 10% engedménnyel kaphatók az OREX Kárász utcai boltjában. Minden kedves vásárlónknak kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk! ÍKMOOEI i rfi . l riluy i ő i f.üi: io U . ssü tu d

Next

/
Thumbnails
Contents