Délmagyarország, 1998. március (88. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-19 / 66. szám

CSÜTÖRTÖK, 1998. MÁRC. 19. UNIVERSITAS III. Kényszerpályán A jugoszláviai magyar kisebbség a két világháború között olyan kényszerpályán mozgott, amelyet önerejéből nem tudott megváltoztatni. Ez az alaptétele A. Sajti Enikő nemrég megjelent könyvének. A Kényszerpályán, Magyarok Jugoszláviában, 1918-1941) logikus kiegészítése a nyolcvanas években megjelent Délvidék, A magyar kormányok délszláv politikája, 1941-1944 cimű könyvnek. A szerző ugyanis úgy véli, a magyar kormányok délszlávokkal kapcsolatos nemzetiség politikája nem érthető meg a jugoszláv királyság magyarságpolitikájának ismerete nélkül. A mostani könyv megszületése azért is fontos, mert magyar nyelvű összefoglaló munka, amely levéltári forrásokra támaszkodva írja meg a több mint félmilliós magyarság két világháború közötti történetét még nem jelent meg. A magyar kisebbségek sorsával foglalkozók jóval bővebb irodalmat találhatnak akár a Csehszlovákiában, akár a Romániában új állam keretei közé került magyarságra vonatkozóan. A Kényszerpályán három fejezetben, időbeni egymásutánban tárgyalja a magyarok helyzetét a politikai jogfosztás időszakában (1918-22), a Magyar Párt megalakulása után (1922-29) és a királyi diktatúrát követően (1929-41). A további fejezetek a Népszövetség kisebbségvédelmi rendszere által nyújtott lehetőségekkel, a jugoszláv oktatáspolitika és a magyar iskolaügy összefüggéseivel, a magyar kisebbség gazdasági helyzetével és az egyházakkal foglalkoznak. A szerző „a történelem látszólag legegyszerűbb, mégis legbonyolultabb kérdéseire" kereste a választ: milyen gazdasági, társadalmi, politikai, jogi körülmények közé kerültek az új államban a magyarok, ez milyen hatást gyakorolt nemzeti önmegőrzésük lehetséges formáira, miért hozott a várthoz képest csak részleges eredményeket a politikai párt formájában létrehozott szervezeti keret a kisebbségi érdekek érvényesítése terén, miért nem használták ki, használhatták ki a korszak által nemzetközi jogi kereteket sérelmeik orvoslására, miért volt „iskolacentrikus" a nemzetiségpolitikai stratégiájuk, hogyan alakultak Budapest kisebbségtámogató lehetőségei. Előszavában A. Sajti Enikő azt irja: „Ha a kötetet kézbe véve az olvasó úgy érzi, nagyobb empátiát érez a kisebbségi lét problémái iránt, akkor a szerző elérte célját". A könyv persze, ennél jóval többet ér el. A szerzőtől megszokott világos logikával, szigorú alapossággal megírt könyv a történészek számára hiánypótló munka, amely a levéltári dokumentumok alapján dolgozza fel és teszi magyar nyelven hozzáférhetővé a magyar kisebbségek történetének egy rendkívül fontos szegmensét. A Kényszerpályán a nem szakmabéli olvasó számára is tökéletesen érthető, következetes felépítésével és fegyelmezett gondolatmenetével élvezhető, témaválasztása okán izgalmas olvasmány. K. G. Szegedtől a Gulagig A Dorozsmai Napló szerkesztősége 1995-ben elhatározta, hogy kiadja a Kiskundorozsma halottai a második világháborúban című könyvet. A dokumentumok gyűjtése 1996-ban Dorozsmán szinte népmozgalommá vált. Ennek okán jutott el a szerkesztőkhöz Schwarcz Sándor visszaemlékezése. Azonnal tudták: a kézirat kiadásra méltó. A hetvenes évek végén született visszaemlékezés Schwarcz Sándornak és családjának Szegedtől a Gulagig vezető történetéről nemrég jelent meg Anderle Ádám szerkesztésében. A kéziratot A. Sajti Enikő rendezte sajtó alá. A Szegedtől a Gulagig című kötet a maga nemében egyedülálló. Szerzője volt ugyanis az egyetlen, aki édesanyjával, öccsével és néhány barátjával önként emigrált a zsidótörvények elől a Szovjetunióba. A magyar-szovjet határt 1941. május 28-án lépték át, hogy azután csaknem két évtizedes fogság és kényszerű Szovjetunióbeli tartózkodás után, 1960 júliusában térhessenek vissza Szegedre. Schwarczéknak még szerencséjük is volt a szerencsétlenségben, hiszen itthon nem nyilvánították őket a nép ellenségének, amelyért akár halálbüntetés is járt, hanem pusztán illegális határátlépésben mondták ki őket bűnösnek, így két évi, munkatáborban letöltendő sza; badságvesztést szabtak ki rájuk. A történelem azonban ismét közbe szólt. A háború miatt kiszabadulásukat felfüggesztették, tgy továbbra is a hatalom által kijelölt kényszerlakhelyen kellett élnie és dolgoznia. Végül nyugdíjba vonulásáig mozigépészként dolgozott Kiskundorozsmán és Szegeden. Schwarcz Sándor, a szegedi zsidó árvaház hajdani lakója, a későbbi szabóinas, majd török követségi alkalmazott és mozigépész a kisember történelmi kiszolgáltatottságát írja le saját sorsán keresztül. A sorok mögött felsejlik a szovjet állam és intézmények, a hatalom mindenhatósága, az egyes ember tökéletes kiszolgáltatottsága, a jogi paragrafusok mögé bújtatott jogtalanság, az Európa szerencsésebb felén élók számára elképzelhetetlen szűkösség. A visszaemlékezésből azonban kiderül, hogy az emberek: komik, magyarok, oroszok, kínaiak ilyen körülmények között is megpróbáltak boldogulni, éltek és túléltek. Schwarcz Sándor sajnos, már nem érhette meg visszaemlékezése kiadását, 1984ben meghalt. A kéziratot a szerző lánya, Péterffy Lászlóné, Vera juttatta el a szerkesztőkhöz. K. G. i Jugoszláviai magyarok a két világháború között Fel kell tárni a forrásokat Kényszerpályán címmel új könyvet írt A. Sajti Enikő, a JATE történész docense. A jugoszláviai magyar kisebbség két világháború közötti sorsának vizsgálata szerves folytatása a korábbi, a magyar kormány délvidéki politikájára irányuló kutatásnak. A. Sajti Enikővel a könyv kapcsán a kisebbségi történelem kutatásáról és a jugoszláviai magyarok lehetőségeiről beszélgettünk. A. Sajti Enikő 1967-ben a József Attila Tudományegyetemen végzett történelem-orosz szakon. Az egyetem elvégzése és rövid pécsi kitérő után először a helytörténeti kutatócsoportban dolgozott a Szeged monográfia munkálataiban, majd gyakornok lett. Ezután az Új- és Legújabbkori Egyetemes Történelem Tanszékre került. Ezt a tanszéket vezette 1985-től 95-ig. Kutatási területe a kelet- és középeurópai nemzeti, nemzetiségi kérdések, különösen a Balkán és Jugoszlávia XX. századi története, az ottani magyarság sorsa. G Hogyan alakult ki saját kutatási területe? - Lévén erdélyi az egész családom, mindig volt affinitásom a kisebbségi kérdések iránt. Csatári Dániel tanszékvezető igyekezett erősíteni a kisebbségkutatási profilt a tanszéken. A jugoszláviai magyarság, mint történeti kutatás tárgya nem létezett akkoriban Magyarországon. Ezek az okok együttesen alakították ki a kutatási területemet. Először a Délvidék visszacsatolása utáni szerb kérdéssel kezdtem foglalkozni. Azt vizsgáltam, hogy a magyar kormányok hogyan politizáltak a visszacsatolt szerbekkel kapcsolatban. G Nemrég új könyve jelent meg, a Kényszerpályán. A magyar kisebbség sorsának kutatása folytatása a magyar kormányok kisebbségi politikája vizsgálatának, vagy új terület? - Ez a könyv voltaképpen a habilitációs munkám. A magyar kormányok délvidéki szerb politikája után szakmailag indokolt, hogy megvizsgáljuk a jugoszláviai kisebbségpolitikát, hiszen a kettő között szoros összefüggés van. Némi kényszeresség is van a témaválasztásban, hiszen amikor az előző kutatási terület lezárása után felmerült a kérdés, merre tovább, az 1945 utáni jugoszláviai források szinte hozzáférhetetlenek voltak. G Hogyan függ össze a két állam kisebbségpolitikája? - A magyar kormány rendkívül kombattáns, szerbellenes fellépése ideológiailag többek között abban gyökerezett, hogy a jugoszláv kormány agresszíven magyarellenes volt. G Az első világháborút követő rendezés után hogyan reagált az idegen állam keretei közé került és kisebbséggé lett félmilliós magyar népcsoport politikai elitje az új helyzetre? - Azt azonnal felismerték, hogy valamilyen formában be kell kapcsolódjanak A. Sajti Enikő: A jugoszláv és a magyar kormányok kisebbségpolitikái hatottak egymásra. (Fotó: Karnok Csaba) az új állam politikai életébe, de a hogyan kérdése komoly belső vitákat váltott ki. Végül a politikai, és nem kizárólag a kulturális szervezkedés irányába történő elmozdulás mellett döntöttek. Ebben fontos szerepet játszott a magyar kormány erőteljes nyomása is. G Hogyan viszonyult a délszláv állam a magyar kisebbséghez? - A jugoszláv hatalom a magyar népességben mindvégig kifelé húzó erőt látott. Ugyanakkor a magyarok, több mint 500 ezres létszámuk ellenére sem képeztek olyan súlyt, hogy komoly alkudozásokra kényszerítsék a hatalmat. Ezért mindvégig sikeresen működött a kormánynak az a magyarokkal kapcsolatos politikája, amely rövid távú érdekeknek és a szerb-horvát ellentéteknek alárendelve kezelte a kisebbségi kérdést. Jugoszlávia eleve revizionistának tartotta a magyar kormányokat, de kollektíve az egész délvidéki magyarságot is. Belgrád politikáját alapvetően ez határozta meg, és a magyarság szűk érdekérvényesítő lehetőségeit is alapvetően ezek a koordináták jelölték ki. Mindez kombattáns szerb nacionalizmus formájában jelentkezett. G Mit tettek a kisebbségi magyarság politikai vezetői? - Sajnos e politikai elitből hiányoztak a nagyformátumú vezető egyéniségek is; gyakran kicsinyes viták, személyes torzsalkodások szűkítették tovább a magyarság egyébként is keskeny mozgásterét. A Magyar Párt megkísérelte egy pártba, a kisebbségi sérelmek nyomvonalán tömöríteni a sokféle társadalmi, gazdasági kötődésű, érdekű magyar társadalmat. Sikerükként könyvelhető el, hogy felvették a magyar választókat a választói névjegyzékre. Sikertelenül próbálkoztak viszont a magyarság gazdasági szövetkezeteinek megszervezésével. Az iskolahálózat lerombolását nem sikerült megakadályozniuk, és nem találtak utat a magyarság szegény rétegei felé. A délvidéki magyar kisebbség társadalmi kondíciói sem voltak éppen szerencsések. Egyébként is gyenge középosztályuk túlságosan is az államhoz kötődött korábban, az impériumváltás ezért hangsúlyosan kiszolgáltatottá tette ezt a réteget az új hatalommal szemben. G A Magyar Párton kívül létezett egy másik, a magyarokat képviselő politikai csoportosulás is. Mi volt az ő szerepük? - A szociális kérdéseket felvállaló baloldali, októbrista emigráció akarva-akaratlanul is Belgrád eszköze volt. Parlamenti tevékenységük gyenge és bátortalan volt, de az alsó- és középfokú közigazgatásban végzett munkájuk már sokkal sikeresebbnek tűnik. Kulturális szervezeteiket sikerült megőrizniük, ezek mindvégig a magyar kultúra, nyelv megőrzésének, fejlesztésének szinterei maradtak. G Mit tett az anyaország a Jugoszláviába szakadt magyar kisebbségért? - Magyarország kisebbségtámogató lehetőségei meglehetősen csekélyek voltak, és elsősorban a titkos anyagi és tanácsadói szerepre korlátozódtak. Ennek oka a két kormány közötti rossz viszony, valamint Magyarország külső és belső konszolidációs törekvései voltak. Egyéb támasz híján ugyanakkor ez a támogatás is életmentő volt. A két ország területén élő délszláv és magyar kisebbség létszámának jelentős eltérése miatt Jugoszláviának nem kellett attól tartania, hogy Magyarország komoly ellenlépésekkel válaszol a magyarokat ért sérelmekre. Ez mindig is gyengítette az anyaország fellépésének súlyát. G Fellépett-e a Népszövetség a kisebbségi jogok megsértése ellen ? - A Népszövetség kisebbségvédelmi rendszerét sérelmeik orvoslására a jugoszláviai magyarok egy politikai alku okán ki sem próbálták. A nemzetközi kisebbségvédelemnek ugyanakkor a jugoszláviai magyar kisebbség számára is megvolt az a pozitív hozadéka, hogy Jugoszlávia kénytelen volt egyes passzusait beemelni az alkotmányba. Mivel a délszláv állam az új európai rendnek köszönhette létét, nem kérdőjelezhette meg alapvetően annak kisebbségekre vonatkozó rendelkezéseit sem. Ugyanakkor mindvégig csak a kisebbségi jogok minimális teljesítésére volt hajlandó. G Milyen változást hozott a magyar kisebbség helyzetében az első világháború után kialakult nemzetközi rend felbomlása? - A magyarok számára a nemzetiségi lét megőrzésének táguló lehetőségeit paradox módon az első világháború utáni európai rend felbomlása, Magyarország közép-európai helyzetének megváltozása, Jugoszlávia külpolitikai veszélyérzetének felerősödése és belsó egységének felbomlása hozta meg. Ez egyrészt az anyaország kisebbségvédelmi politikájának felerősödésében, másrészt Belgrád fokozódó toleranciájában nyilvánult meg. Azonban még a két ország közötti legjobb viszony idején, a magyar-jugoszláv örökbarátsági szerződés megkötésekor sem sikerült Belgráddal elfogadtatni a kétoldalú, kisebbségekre vonatkozó szerződés gondolatát. G A kisebbség-ügy legalább annyira politikai, mint történelmi kérdés. Változott-e a terület kutatása a rendszerváltással, amikor (jó esetben) tűrt témából központi kérdéssé vált a határon túl élők sorsa? - A változás kedvezőtlen és kedvező következményekkel is járt. Veszélyesnek tartom, hogy nagyon sok megalapozatlan, felelőtlen, „kóklerkedő", publicisztikai jellegű írás jelenik meg a kisebbség-ügyről. Ugyanakkor örvendetes, hogy a szakmában megjelent és egyre erősödik az a szemlélet, hogy kizárólag alapos levéltári kutatómunka után, a források feltárásával lehet reális képet alkotni a kisebbségi történelemről. Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia esetében elkezdődött a korábban rajzolt kép átértékelése az újonnan feltárt dokumentumok alapján. Egy történész, bármennyire is törekszik rá, nem tudja teljesen kivonni magát saját korának hatása, politikai szemlélete alól. A baj ott kezdődik, ha a történész hagyja magát sodorni e szemlélettől, és nem a múlt, hanem a jelen koordinátáiban gondolkodik. Keczer Gabriella Finnország története • DM-információ A Fejezetek a független Finnország történetéből című előadássorozat részeként március 23-án este fél 6-kor Budapesten a finn nagykövetség könyvtárában Ohto Manninen, a Tamperei Egyetem finn történelemprofesszora tart előadást, amelynek témája: Finnország a második világháborúban a kutathatóvá vált orosz levéltári anyagok fényében. Az előadás finnül hangzik el, magyar tolmácsolással. Ohto Manninen kutatói munkásságának legújabb művei: A függetlenné válás első évei 1917-1920, és a Finnország a második világháborúban című kötetek. Manninen professzor jelenleg Molotov külpolitikáját kutatja a Finn Tudományos Akadémián. Vallási előadások • Munkatársunktól Ókori vallástörténet címmel új kurzus indult a Szegedi Társadalomtudományi Szakkollégiumban. Az első alkalommal dr. Wojtilla Gyula professzor, a József Attila Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékének vezetője tartott előadást Misztikus istenkép a visnuizmusban cfmmel kedd este fél 8-kor a Móra Kollégium magasföldszinti olvasójában. Ügyancsak kedd este fél 8-kor Szekták: áldás vagy átok? címmel dr. Máté-Tóth András teológus tartott előadást a református egyetemi és főiskolai gyülekezet nagytermében, a Kálvin tér 2. szám alatt. -esték • DM-információ Ebben a félévben is megrendezik az Eötvös-esték című előadássorozatot az Eötvös Kollégiumban. Ma 20 órakor Huszka Tibor értékeli a magyar konyha táplálkozási szokásait. Március 24-én ugyancsak este nyolckor Tar Ibolya tart előadást Öntörvényűség és államérdek - a római irodalom aranykora címmel. Ugyanez az előadó beszél március 31-én 20 órától a görög és római művészet viszonyáról. Áprilisban Wojtilla Gyula négy előadást tart. Az elsőt, amelyen az indiai társadalomról és a hinduizmusról lesz szó, április 7-én 19 órától. Április 14-ei 20 órakor kezdődő előadásának cfme: Meditációs technikák. Április 21-én szintén este nyolckor Az Ördög az indiai irodalomban és vallásban cfmmel hangzik el előadása, 28-án pedig 20 órakor a nirvánáról beszél. Közben április 16-án 20 órától Berta Árpád is tart előadást a magyar törzsnevekről. Hallgatói emlékérem • DM-informácó A József Attila Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézete idén immár negyedik alkalommal ismét átadja a Kathleen Heaslip Wodala Emlékérmet egy arra érdemes hallgatónak. Az angol tanszék egykori, kedvelt és elismert oktatójának emlékére alapított dfjat az intézet III. számú tantermében adják át ma délután fél 2-kor.