Délmagyarország, 1998. március (88. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-14 / 62. szám

1998. MÁRCIUS ÜNNEPI KÜLÖNKIADÁS 5 Képernyőkön lép a világ elé Szeged a virtuális vásár valóságos megnyitóján. Egy szál virággal: Katona András, Gyimesi Kálmán, dr. Péter László és dr. Szalay István. (Fotó: Gyenes Kálmán) • A forradalom évfordulóján A virtuális város Évszázadok óta fel-felvetődik a kérdés: milyen messzire is a vagyunk Európától és a világtól mi, magyarok és mi, szegediek. Amióta a számí­tástechnika zsebkendőnyire zsugorította a világot, egyszerre távol és közel kerültünk mindenhez. Autópálya egyelőre ugyan nem vezet Szegedre, repülővel sem igen lehet nálunk landolni, viszont komputereinken másodpercenként üzeneteket küldhetünk a legtávolabbi kontinensre is. A szükségből kovácsol erényt az a maroknyi, megszállott ember, akiknek évek óta fontos, hogy Európa vérkeringésébe bekapcsolódjon Szeged is. A nemzetközi vásár és lapunk stábja - a Pingvin Web Stúdió technikai segítségével - most megabyte-ok tucatjain üzen a „Virtuális Szeged" elnevezésű programmal. Az elmúlt években a szegedi emberek fejében is új fogalom született: a városmarketing. Ezt a gondolatot házasltja az új program az Intertenet kínálta lehetőségekkel. Nagy nemzeti ünnepünk éppen alkalmas újkori forradalmi tettekre. Ma ugyanis nem karddal és pisztollyal vívják harcukat a városok, a régiók a szebb jövőért, hanem - alkalmasint - számítógépekkel. Az új korszakot nyitó szegedi kezdeményezést Katona András, szegedi vásárigazgató, Dlusztus Imre, lapunk főszerkesztője, valamint a város képviseletében Szalay István polgármester, és Szeged díszpolgára, Péter László irodalomtörténész gondolatai bocsátják szárnyra. Szeged és Európa szövevényes kapcsolatáról elmélkedik ünnepi különkiadásunkban a Virtuális Szeged bemutatója kapcsán a helytörténész, Péter László. Péter László Szeged és Európa 1975. augusztus 23­án magyar vendéglátó­ink az Egyesült Államok­ból átvittek Kanadába. Mivel csak az USA-ba volt vízumunk, a hatá­ron kanadai vízumot kellett kérnünk. Adata­ink tollbamondásakor a szép tisztviselőnő annyi­szor írta le a Szeged ne­vet, hogy mosolyogva mondta: már megtanul­ta. A feje fölött a falon világtérkép függött. Odaléptem, s láttam, hogy a kicsiny Magyar­országban Budapest alatt Szeged olvasható. E két nyomtatott név be is töltötte az országot. Odamutattam. Büszkén, hogy a kanadai térké­pen hazámból második­ként az én városom volt föltüntetve. A leányzó valóban elcsodálkozott. Másik kezemmel meg­kerestem „álláspontun­kat". Légvonalban a tér­képen nincs is messze a kettő egymástól.... Európához pedig még kö­zelebb van. Pontosabban benne van. A tévhit, hogy Magyarország Kelet-Euró­pához tartozik, csak 1945 után rögzült meg a fejekben, mióta az Elbától keletre az ún. népi demokratikus álla­mok létrejöttek. Holott ha­zánk mind történelmi, mind földrajzi tekintetben Közép­Európa része. Ez volt ezer éve, ez volt minden ellenke­ző látszat ellenére 1945 és 1989 között is. Csak a ma­gyargyűlölő Metternich hir­dette, hogy Pozsonynál kez­dődik Ázsia! o Még itt sem voltak hon­foglaló őseink, amikor nyu­gati népek is meglakták ha­zánk földjét. A Kr. e. III—I. században a kelták, Kr. u. a 2-3. században éppenséggel a rómaiak. Őrállásuk itt volt valahol a Tisza-parton. S még mielőtt frásos em­lékek tanúskodnának Sze­gednek az európai szellemi élettel kialakult tartós kap­csolatáról, tanúskodnak Sze­ged kövei. A vármaradvány körüli kőtár emlékei bizo­nyítják, hogy Szeged a 11. századtól az európai építé­szettel párhuzamosan fejlő­dött. A várba a töröktől be­épített, a lebontáskor előke­rült, alföldi viszonylatban egyedülálló román kori, gó­tikus és reneszánsz emlékek nemcsak a Város gazdasági virágzását, a tiszai közleke­dés fejlettségét bizonyítják, hanem Szegedet az európai városépítészettel kapcsolják össze. Szeged kövei az euró­pai ihletésű budai, visegrádi, esztergomi, pécsi, gyulafe­hérvári építészeti emlékek­kel együtt tanúsítják város­fejlődésünk európai jellegét. Éppígy a szellemi kultúra emlékei is. Jelképes, hogy az alsóvárosi templom főoltá­rán (1713) és Aachen híres magyar kápolnájában (1769) a magyar szentek (István, László, Imre) közt áll a Csa­nádi egyházmegyét megala­pító olasz Szent Gellért és a Vajkot királlyá koronázó cseh Szent Adalbert szobra. Az egyház természetétől fogva Európával kapcsolt össze bennünket. A papok, különösen a szerzetesek nem csupán a kereszténység, hanem a műveltség terjesztői is voltak. A kolostorok a tu­domány és irodalom műhe­lyei is. A bencések már a 11. században, a ferencesek 1316 előtt, a domonkosok 1318 után már tevékenyked­tek Szegeden. A premontrei apácák Szentlélek monosto­ra legjelentősebb középkori női kódexíróműhelyünk. Az Apor-, a Lányi- és a Pozso­nyi kódex őrzi a szegedi zár­da írástudó szerzetesnőinek keze vonásait. A Szegedi kó­dex (1516 után) őrzi a legré­gibb név szerint ismert sze­gedi író, Márta nővér nevét. Ez az énekeskönyv egyéb­ként a középkori magyar ze­nei műveltség értékes emlé­ke. Ilyen eleven szellemi élet nem jött volna létre a Város európai beilleszkedése nél­kül. 1412-ből van az első adatunk szegedi ifjú külor­szági tanulmányairól. A kö­zépkor végén hazánkból alighanem szegedi diákok tanultak legnagyobb szám­ban külföldi egyetemeken. 1412 és 1601 között Bécs­ben 79, Krakkóban 69, Wit­tenbergben 14, Padovában 5, Bolognában 4, Heidelberg­ben 3, Bázelban, Ferrarában, Párizsban, Peruggiában, Sie­nában l-l szegedi diák ta­nult. 1515-ben Szegedi Ger­gely a párizsi egyetem, a Sorbonne doktora lett. A Bo­lognában deákoskodó Zá­kány Balázs Janus Pannoni­ust magasztaló latin verse az első, szegedi költőtől szár­mazó, 1522-ben nyomtatás­ban megjelent alkotás. Két év múlva ugyancsak Bolog­nában avatták doktorrá. Szegedi Kőrös Gáspár 1549 körül Padovában tanul­ta az orvostudományt, s lett hazatérve 1553-ban a huma­nista műveltségű dúsgazdag birtokos, a protestantizmust támogató Nádasdy Tamás háziorvosa sárvári várkasté­lyában. írásaival és orvosi működésével írta be nevét mind művelődés-, mind az orvostörténetünkbe. A szerzetesek a rendi al­kotmányuk alapján folyama­tosan fönntartották európai kapcsolataikat. Jászberényi Gáspár szegedi ferences gvárdián mint a magyar rendtartomány főnöke 1670­ben társával viszontagságon úton jutott el a spanyolorszá­gi Valladolidba rendjének egyetemes gyűlésére. Útjáról írt beszámolója a hazai uta­zási irodalom értékes alkotá­sa. Rendtársa, Kiss István 1766-ban Itálián át indult a Szentföldre. Szegeden írott műve, a Jeruzsálemi utazás (1792-1795) a magyar késő barokk prózairodalom klasz­szikus alkotása. A gazdasági kapcsolatok is kiépültek Nyugattal. Sze­ged volt a kiindulópontja az Itáliába irányuló marhake­reskedelemnek. 1510-ből van adatunk arra, hogy innen Alsó-Ausztriába hajtottak lá­bon ökröket. Bertrandon de la Brocquiere burgundi lo­vag 1433-ban 3-4 ezer lovat látott Szegeden. A török 1526-ban 70 ezer juhot haj­tott el innen. £ © Szegednek a török alóli fölszabadításában 1686-ban jeles osztrák, német és fran­cia hadvezérek játszottak szerepet, élükön Savoyai Je­nővel. Utána ugyan az ide­gen várparancsnokok rátele­pedtek a Városra, és sok küzdelmet kényszerítettek az önkormányzatra, de néme­lyikük tevékenysége előnyt is hozott Szegednek. Lotha­ringiai József herceg, akit kövérsége miatt a szegedi nép szüszogó princnek be­cézett, várbeli kertjében né­hány nyugati őszibarackfaj­tát honosított meg tájunkon. 1848-49-ben a magyar forradalom és szabadságharc európai ügy volt. Úgy is, hogy láncreakcióként Párizs­ból Bécsen, Pesten át jutott Szegedre, de úgy is, hogy honvédeink mellett osztrá­kok (!), olaszok, lengyelek is küzdöttek. A szőregi csatá­ban Alessandro Monti olasz és Józef Wysocki lengyel lé­gionáriusai a túlerővel szem­ben alulmaradtak ugyan, de hősiesen küzdöttek. Kossuth már 1848. október 4-én sze­gedi toborzó beszédében an­nak a reményének adott ki­fejezést, hogy „Európa sza­badsága Szegedről sugár­zand ki". Utolsó nyilvános hazai beszédében, a Kárász­ház erkélyéről 1849. július 12-én is még bizakodott: „Ha mint előre megjósolám Debrecen lesz a hely, hol ha­zánk függetlenségét kivív­juk, úgy Szegedről fog Euró­pának a szabadság kihirdet­tetni..." Jövendölése sajnos nem vált valóra. Petőfi már meg­érezte: Európa csendes, újra csendes, Elzúgtak forradalmai... Szégyen reá! lecsendesült, és Szabadságát nem vívta ki Nem ő volt az első, aki a magyarságnak Európa iránti viszonzatlan szerelmére hi­vatkozott: Magára hagyták, egy magára A gyáva népek a magyart; Lánc csörg minden kézen, csupán a Magyar kezében cseng a kard. Nagyjaink érezték, szóvá is tették, hogy a török ellen is magára hagyták a ma­gyart. Amerika fölfedezése után a keleti piacok s a köz­vetítő Magyarország elvesz­tette Európa számára gaz­dagsági, kereskedelmi jelen­tőségét; nem áldoztak többé „a kereszténység védőpaj­zsára". Zrínyi A török áfi­um ellen való orvosságban idézte a népi mondást: „aki­nek nem borja, nem nyalja"; „az mi sebünk senkinek úgy nem fáj, mint minékünk, senki nem érzi nyavalyánkat úgy, mint mi". Csak a 18. században érlelődtek meg a török kiszorításának európai föltételei. A fekete kolostor­ban és Trianonban éppen a rajongott franciák okozták a legnagyobb csalódást. 1956­ban is stratégiai érdekeknek esett áldozatul a magyar for­radalom támogatása. Emig­ráns költő írta keserűen: „A Nyugat csak ugat..." © De mi magyarok csalódá­saink ellenére hívek marad­tunk az európai tudomány­hoz, művészethez. Nemcsak Batsányi vetette vigyázó szemeit Párizsra, nemcsak Ady számára volt nyugalmas búvóhely Párizs; szegediek is jártak oda meg München­be, hogy lépést tartsanak ko­rukkal. Csáky József Párizs­ban lett a modern szobrászat úttörője, Szőri József is ott tanulta el az impresszionista festészet módszereit, Tóth Molnár Ferenc, Nyilasy Sán­dor, Károlyi Lajos Mün­chenben képezte magát. Sze­gedről indult Berlinbe, Wei­marba, Dessauba, majd Lon­donba és Chicagóba a mo­dern művészet világhírűvé lett újítója, Moholy-Nagy László. Az irodalom szegedi klasszikusai közül ugyan a két prózaíró, Tömörkény Ist­ván és Móra Ferenc, nem mutatott túlzott érdeklődést az európai modernség iránt, de írásművészetük híre túlju­tott határainkon. Szeged köl­tője, Juhász Gyula pedig Ba­bits Mihállyal és Kosztolá­nyi Dezsővel európai ihle­tésre újította meg a század eleji magyar lírát. Az „átuta­zó írók" (Mikszáth Kálmán, Babits Mihály, József Attila, Radnóti Miklós) világirodal­mi jelentősége vitathatatlan. Balázs Béla mint filmtudós vált híressé; az olasz neorea­lista filmművészet az ő taní­tásain nevelődött. A Szegedi Szabadtéri Játékokra 1934­ben különrepülőgépen érke­zett Schuschnigg osztrák kancellár. 1935-ben a Pa­rasztbecsületet szerzője, Mascagni vezényelte, s főbb szerepekben a milánói Scala művészei léptek föl. Később is számos európai vendégé­nekes tette emlékezetessé a dóm előtti zenés színpadot. 1972-ben pl. Verdi Otellóját a bolognai színház operatár­sulata mutatta be. Á rend­szerváltozás után, 1991-ben az eső miatt a dóm adott he­lyet az Európai Közösség If­júsági Zenekara Mahler­hangversenyének. A századfordulón jelent meg a nemzetközi sport. Az 1990. évi párizsi olimpián a Szegedi Torna Egylet tagja, a 18 éves Gönczy Lajos ma­gasugrásban bronzérmet szerzett. Világversenyeken sokan megismertették Sze­ged nevét. Ha Greminger Já­nos, Sándor Károly, Lakat Károly, Czene Attila nevét idézem, csak a jéghegy csú­csát jellemzem. Baróti Lajos neve is Európa-, sőt világ­szerte ismeretes. o Az európai tudomány eredményei napokon belül eljutottak Szegedre. Röntgen 1895 végén mutatta be Bécs­ben „csodasugarait", s Ho­mor István főreáliskolai ta­nár 1896. február 23-án a városháza közgyűlési termé­ben már elálmélkodtatta né­zőit, amint átvilágította Fluck Ferenc szabadsághar­cos főhadnagynak 1849-ben összeroncsolt, forradásos csontú kezét. A 20-as években Móra Ferenc mint régész szerzett Szegednek európai hírnevet. A Dél-Alföld szerencsés ke­zű ásatója olyan leleteket mentett be múzeumába, hogy 1925-ben a világhírű angol archeológus, Gordon Childe is ide zarándokolt a csókái kőkori leletek megte­kintésére. Az elűzött kolozsvári egyetem idetelepülésével a szegedi tudomány világhírre emelkedett. Már a húszas évektől „a matematikai isko­la" (Haar Alfréd, Riesz Fri­gyes, Kalmár László, Rédei László, Szőkefalvi-Nagy Bé­la stb.) munkássága révén, majd Szent-Györgyi Albert Nobel-díja (1937) után a biológiai kutatások révén. A Szegedi Biológiai Központ ezt az örökséget viszi tovább. Alföldi Lajos akadémikus a párizsi Paste­ur Intézetben dolgozott, Kondorosi Ádám akadémi­kus a francia nemzeti kuta­tási központ növénybioló­giai intézetének igazgatója, anélkül, hogy szegedi inté­zetét elhagyta volna. E be­számolómra készülve kér­tem a Szegedi Biológiai Központ főigazgatóját, je­lölje meg azt a négy-öt té­mát, amelyet legfontosabb­nak tart intézetének mai európai kapcsolatai közül. A másfél méteres faxon fölsorolt adatokból csak annyira jut itt hely és idő, hogy érzékeltessem e kap­csolatok gazdagságát. A központ Biofizikai Intéze­tének kutatói Frankfurt, Antwerpen, Madrid, Göt­tingen; a Biokémiai Intézet tudósai Innsbruck, Müns­ter, Athén, Nápoly, Köln, Párizs, München; a Geneti­kai Intézet munkatársai Genf, Párizs, Ulster, Bécs; a Növénybiológiai Intézet tudományos dolgozói Frei­burg, Warwich, Norwich, Nancy és Düsseldorf szak­mabeli kollégáival működ­nek együtt összesen 25 té­mán. Az egyetem természettu­dományi karának mióta Bor Zsolt akadémikus öt évet töltött Göttingenben együttműködési szerződése van az ottani egyetemmel: a szegedi kutatók rendsze­resen dolgoznak odakint. Az egyetemek európai kapcsolatai háromfélekép­pen szolgálják a kutatást: intézményi kapcsolatokkal, közös kutatásokkal és a kutatók egyéni vállalkozá­saikkal. Ez utóbbiak átte­kinthetetlenül gazdagok. A József Attila Tudománye­gyetem testvéregyeteme a göttingeni Georg August Egyetem, az udinei, turkui, brnói, odesszai, újvidéki, temesvári, lódzi és a szent­pétervári Herzen Egyetem. Kutatási megállapodásokat kötött a JATE az angers-i, strasbourgi, marseille-i, lille-i, veronai, maceratai és a lipcsei egyetemmel. Egy-egy tanszék számos nemzetközi kutatási prog­ramban vesz részt. (Folytatás a 6. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents