Délmagyarország, 1998. március (88. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-12 / 60. szám

CSÜTÖRTÖK, 1998. MÁRC. 12. UNIVERSITAS III. könyvespolc Attenborough édenlcertje Több mint harmincöt évvel ezelőtt készítette első televíziós termé­szetfilmjét Dávid Atten­borough. Az akkor már híres (sót Hollywood­ban is forgató) rende­ző, Richárd Attenbo­rough öccsét a BBC bíz­ta meg azzal, hogy ké­szítsen a mozgalma­sabb televíziózásra vá­gyó brit nézők számára egy nyugat-afrikai so­rozatot Zoo Quest cím­mel. A sorozatnak óriá­si sikere lett. Ahogyan Cousteau kapitány a tengeralatti világ leghí­resebb népszerűsítője, Attenborough a száraz­földi természetfilmezés jelképévé vált. A magyar közönség 1990 óta négy sorozatát és hat könyvét élvezhette, utóbbiak néhány hónap alatt tűntek el a könyves­boltokból. A hetedik kiad­vány nemrég jelent meg a Park Kiadó gondozásában „Az első édenkert - A Földközi-tenger világa és az ember" címmel, és való­színűleg ez sem éri meg a könyvesboltokban a nyarat. Attenboroughnak ez a műve eredetileg 1987-ben jelent meg Londonban a Collinsnál. Legkiforrottabb természettudományos mun­kájának tartják, amelyet „jókedvében forgatott", ahogyan Cousteau is jóked­vében töltött egy évet Új­Zélandon. Persze könnyű jó könyvet írni a világ kö­zel 300 millió Földközi­tengert imádó emberének ­írta erről a szerző - hiszen itt található a világ négy legláttogatottabb turistacél­pontja: a Francia Riviéra, Itália, Egyiptom és főleg Görögország és a görög szigetek, ahol az európai kultúra bölcsője ringott. Attenborough - akit a legszebb angol nyelvet be­szélő tudósnak is tartanak - a földközi-tengeri térség gyógyíthatatlan szerelme­se. Minden érdekli, ami kultúra, természet, mítosz, történelem vagy földrajz, de mint kiérlelt gondolko­dót elsősorban a folyama­tok érdeklik. Hogyan ke­rült az első európai civili­zációt létrehozó ember Kréta szigetére, és milyen körülmények kellettek ah­hoz a ma már ismeretlenül harmonikus kultúrához, amelyet a mínosziak hoz­tak létre? Mi volt a szere­pük a krétai és az egyipto­mi szent állatoknak, me­lyek a knosszoszi palotá­ban éppúgy otthagyták nyomaikat, mint a nagy pi­ramisokban. Mi és a spa­nyol vagy Rhone-völgyi emberek - az első igazi festőművészek - titka? Ho­vá tűnt ebből az édenből az erdő, amely valaha az egész görög szigetvilágot (Krétát is) borította, s melyről Homérosztól is oly sokat olvasunk? Mi lett a görög .és a római kultúra hatása, amely a barbárrá vált Európában talán fele­désbe merült volna, ha ke­letről érkező betolakodók, az iszlám hívei nem élesz­tik fel? Izgalmas kérdések nemcsak a korábbi soroza­tok rajongóinak, hanem azoknak az olvasóknak is, akik egyszerűen többet akarnak tudni a nyaraláso­kon már megcsodált he­lyekről. Attenborough igazi me­sélő tudós és a legkevésbé sem sznob. Mesél a Santo­rini vulkánkitörése és a földrengések után újra és újraépített labirintoszról, mesél a görög olajbogyó szüretéről, amelyet ma is ugyanúgy végeznek, ahogy egy Kr. előtt 520 tájáról származó váza mutatja, ér­dekli a pestisjárvány és a bordeauxi borokat kis híján kiirtó filoxéra, a Borghiák mérgei és velencei hajó­had. Az édenkertről szóló mesék bódítóak és az em­ber csak azt sajnálja, hogy ez a gyönyörű fotókkal és szemléletes rajzokkal il­lusztrált könyv nem két­szer terjedelmesebb, mint amilyen valójában. (Dávid Attenborough: Az első édenkert — A Föld­közi-tenger világa és az ember; Park Kiadó) Panelt József • Máder Béla az összegekről Felsőoktatási tankönyvtámogatás • Budapest (MTI) A napokban hozzák nyilvánosságra a felsőokta­tási tankönyvtámogatási pályázat kuratóriumának döntését, de a testület az elmúlt évi 600 millió forint helyett az idén csak 450 milliót oszthat szét a ki­adók között - nyilatkozta Máder Béla, a kuratórium elnöke, a József Attila Tu­dományegyetem könyvtá­rának főigazgatója. A pályázat első évében, 1997-ben a képzési norma­tíva 3 százaléka (600 mil­lió forint) felett rendelkez­hetett a kuratórium, amely­ből több mint félezer könyv megjelenését támo­gatták a kiadási költségek felével. Az érintettek a hallgatói normatíva ismeretében és a hallgatói létszám növeke­dése alapján joggal remél­hették, hogy a felosztható összeg akár több száz mil­lióval gyarapszik. Az el­múlt évi költségvetési tör­vény azonban a képzési és létesítményfenntartási nor­matíva 1 százalékában (450 millió forint) szabta meg a felsőoktatási tan­könyvek és szakkönyvek támogatására fordítható összeget. Ebből a pénzből csak alig 250 kiadványt tud támogatni a kuratórium. A testület elnöke hozzá­tette: a kuratórium döntése során szinte teljes mérték­ben a szakzsűrik vélemé­nyére támaszkodik, általá­nos szempont az alaptan­könyvek támogatása és a magyar nyelvű tudomá­nyosság ápolása. Dr. Szeri István: soha nem készültem jogásznak. (Fotó: Miskolczi Róbert) • Gurul a hólabda: Szeri Istvánhoz „Ma is működik a kontraszelekció" Szalay István polgár­mester nem egyetemi embernek, hanem Szeri Istvánnak gurította a hólabdát. Mondván, nem árt, ha a helyi fel­sőoktatást megnézzük egy kívülálló szemével is. A Tisza Volán vezér­igazgatója, a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke per­sze csak részben kívül­álló. A JATE jogi karán végzett, azóta kamarai tisztsége és közéleti sze­repe révén is kapcsolat­ban van az universitas intézményeivel. O Igazgató úr, jó tanuló volt az egyetemen? Sokat tanult? - Cum laude végeztem, általában négyes rendű vol­tam. Nem tanultam sokat, legalábbis azokat a tárgya­kat nem, amelyeket kevésbé szerettem. Mindent az utol­só pillanatra hagytam. A vizsgaidőszakok így állandó rettegésben teltek, hogy be tudok-e vágni kétezer oldalt pár nap alatt. Mindig a gaz­daság érdekelt jobban, így a polgári jogi szerződések, az államjog, a nemzetközi ma­gánjog voltak a kedvenc tár­gyaim. Ezeket rendesen megtanultam, hozzáolvas­tam a kötelező tananyaghoz. Egy-két tárgyból volt utó­vizsgám, de egyszer nagyot buktam: nemzetközi jogból Nagy Károly professzornál. Csak dékáni engedéllyel si­került levizsgáznom, igaz, akkor ötösre. Addigra meg­tanultam az anyagot, a pro­fesszor pedig mindig a fel­készültséget nézte, nem azt, hogy kinek, milyen az elő­élete. O Úgy tűnik, soha nem készült jogásznak. - Valóban nem gondol­kodtam a jogi pályában, a családban sincs jogász. Ha­mar rájöttem, hogy ez a pá­lya nem nekem való, az egyetem után nem is jogász­ként helyezkedtem el. • Hogyan került a Vo­lánhoz? - Kiskunfélegyházáról jöttem az egyetemre, a fele­ségem viszont szegedi volt, így mindenképpen itt akar­tam maradni. A gazdasági jog, a közlekedés érdekelt, tgy a Volán, mint cég ideális munkahelynek tűnt. Igaz, először nem gazdasági vagy jogi munkakörbe vettek fel: klubvezető és népművelő voltam. Azután végigjártam a ranglétrát. Kereskedelmi osztályvezető-helyettes, majd üzletpolitikai önálló osztályvezető, később mar­keting önálló osztályvezető voltam. Innen pályáztam meg az igazgatói posztot 1990-ben. Közben levelezőn elvégeztem a budapesti köz­gazdasági egyetemet, és marketing szakközgazdász képesítést is szereztem. O Gondolom, saját pá­lyájának vargabetűje mi­att támogatja, hogy le­gyen Szegeden is közgaz­dászképzés. - A kamara erkölcsileg és anyagilag is támogatja a képzést. Nagy eredménynek tartom, hogy létrejött a tan­székcsoport, és remélem ha­marosan az önálló kar is megalakul. Persze, tudom, hogy óriási a vidékiek hátrá­nya a fővárosiakkal szem­ben. Már az én időmben is az számított közgazdásznak, aki Budapesten végzett, pe­dig akkor már Pécsett is volt képzés. De a helyi gazda­ságnak mindenképpen sokat jelent, hogy nem feltétlenül kell a fővárosba mennie an­nak, aki közgazdász akar lenni. Mert aki egyszer el­megy, nemigen jön vissza. # Milyennek látja a gaz­daság és az egyetemek, főiskolák kapcsolatát? - Többször jártam az Egyesült Államokban, és láttam, milyen egészséges szimbiózisban él ott a gaz­daság és a felsőoktatás. Az alapkutatást az egyetemek végzik, a vállalatok pedig anyagilag támogatják a fej­lesztési alapjukból. Az al­kalmazott kutatás részben az egyetemeken, de nagyobb részt kint, a vállalatoknál fo­lyik, egyetemi emberek irá­nyításával. Ez a szimbiózis azért működik jól, mert az amerikai" tudósok nincsenek elzárva az elefántcsonttor­nyaikba. Kint élnek a válla­latoknál, és megtalálták a hangot a technokratákkal. Magyarországon - nemcsak Szegeden - az egyetemi és a vállalati kutatás egészségte­lenül elkülönül egymástól. Jó néhány vállalat szerepza­varban van, mert olyan alap­kutatási témákkal is foglal­koznak, amelyekhez nincs meg náluk a megfelelő szür­keállomány. Ugyanakkor a magyar egyetemek is tudat­hasadásban vannak, mert olyan speciális alkalmazott kutatásba mennek bele, amely nem az egyetem fel­adata lenne. Olyan kutatási programokat indítanak, amelyekre nem vevő a gaz­daság. Márpedig a gazdaság csak olyan kutatásra ad pénzt, amit fel tud majd használni. Akkor lehetne rendet tenni, ha mindkét fél megtalálná a saját feladatkö­rét. O Szegeden hogyan le­hetne javítani ezen az együttműködésen ? - Nem Szegedben, hanem legalább a megyében kelle­ne gondolkodni, hiszen az egyetemek hatásköre jóval túlnő a városon. Többször javasoltam már - a formáló­dó Duna-Tisza-Maros régiót alapul véve -, hogy hozzunk létre egy megyei műszaki­tudományos, innovációs ta­nácsot a Szegedi Akadémiai Bizottság, az önkormányza­tok, a kamarák és a felsőok­tatási intézmények bevoná­sával, a területfejlesztési ta­nács mellett. Ennek a testü­letnek az lenne a feladata, hogy kidolgozza és koordi­nálja a műszaki fejlesztési és kutatási programokat. Sajnos a tanács, megfelelő gesztor híján nem jött létre. Az információ is kevés, mert annak ellenére, hogy a kamara és az egyetemek kö­zött jó a kapcsolat, nem tud­juk pontosan, hogy a felső­oktatási intézményekben milyen munka, kutatás fo­lyik. O A gazdaság számára hasznosítható kutatás alatt általában a termé­szet- és műszaki tudomá­nyokat értjük. Szüksége van-e egy vállalatnak a társadalomtudományok­ra? - Igen nagy szüksége van. Éppen most adtunk megbízást egy „társadalom­tudósnak" arra, hogy szinte­tizálja és elemezze a megye gazdaságáról megjelenő ér­tékeléseket. Fel lehet hasz­nálni a társadalomtudomá­nyokat a vállalati prognózi­sok, stratégiai tervek készí­tésében vagy fi piackutatás­ban is. A közlekedés terüle­tén például jó lenne ponto­san tudni, mit akar, mit gon­dol, mit vár el a társadalom, mit fognak csinálni az embe­rek, milyen motivációk alap­ján. Ilyen vizsgálatokra a vállalatoknak nincs kapaci­tásuk, hiszen a napi munká­val vannak elfoglalva. • A középfokú szakkép­zés a rendszerváltás óta a kamarák hatásköre, az egyetemek és főiskolák pedig most indítják a fel­sőfokú szakképzési prog­ramokat. Jó irányba ha­lad a magyar szakképzés? - Úgy látom, lassan elju­tunk ahhoz az ideális álla­pothoz, hogy valóban a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szakembereket képezzük. Korábban a szak­képzés és a felsőoktatás tel­jesen elkülönült egymástól, és valaki vagy szakmát ta­nult középszinten, vagy egy meglehetősen nehéz felvéte­li rendszeren keresztül öt évig tanult valamit az egye­temen, aminek vagy volt kö­ze az élethez, vagy nem. Most a kettő összeérni lát­szik, és rugalmas áthaladást biztosít a tanulni vágyók­nak. Vagyis a dolog jó irányba halad. Ami nagyon hiányzik Szegeden, az a mű­szaki értelmiség képzése. Ezt a hiányt jó lenne mie­lőbb pótolni. • Milyen tervei vannak a saját jövőjét illetően? Gondol-e esetleg politi­kai vagy államigazgatási szerepre? - Politikai szerepet nem vállalok, bár többször, töb­ben megkerestek már. A magyar önkormányzati rendszert alapvetően rossz­nak tartom, mert a polgár­mesternek nincs valós hatal­ma, a képviselők pedig el­bújhatnak a testületi dönté­sek mögé. Nincs felelőse annak, ha valahol éveken keresztül nem történik, nem fejlődik semmi. Ráadásul sok helyen a mai napig kontraszelekció működik. Nincs biztosítva a megfelelő visszavonulás sem; nálunk ma kudarcnak számít, ha valaki egy idő után úgy dönt, hogy leköszön. Az ál­lamigazgatás pedig nem ne­kem való, bár ilyen jellegű felkérést is kaptam. Nem tudnék elviselni olyan mun­kahelyet, ahol nagyobb a bürokrácia, mint egy válla­latnál. O Kinek gurítja tovább a hólabdát? - Szabó Imrének, a JATE kancellárjának. Egyrészt azért, mert ő az egyetemen belül a gazdasági ügyekért is felelős, másrészt, mert ta­nársegédsége idején az okta­tóm volt. Keczer Gabriella Távoktatási megállapodás • Budapest (MTI) Három megyei jogú vá­ros, Eger, Pécs és Szom­bathely polgármesterei tá­voktatásról szóló egyez­ményt Írtak alá a Buda­pesti Műszaki Egyete­men. A régiók gazdasági fel­lendülésének egyik leg­fontosabb feltétele a szel­lemi erőforrások jelenlé­te, enhek kapcsán pedig a gazdaság változó igényei­nek megfelelni képes munkavállalók képzése, átképzése. E felismerés vezette a feleket a megáll­apodás megkötésére - de­rül ki a tájékoztatóból. Az együttműködés sze­rint: a felek „a meglévő bázisokra építve megte­remtik a hagyományos és elektronikus alapokon nyugvó távoktatás beve­zetésének, valamint a kapcsolódó konzultációs és vizsgaközpont alapmű­ködésének feltételeit" a munkaerőképzés átalakí­tása érdekében. A megállapodás létre­jöttét Kiss Péter írásban köszöntötte. A levélben a munkaügyi miniszter fel­hívta a figyelmet arra, hogy a gazdasági átalaku­lás és a külföldi tőke be­áramlásának lényeges előfeltétele az új igények­hez gyorsan alkalmazko­dó munkaerő. Ezzel kapcsolatban a távoktatás lehetőségeire htvta fel a figyelmet a mi­niszter levelében. Technikai korszerűsítés • Munkatársunktól Az Alapítvány a Ma­gyar Felsőoktatásért és Kutatásért pályázatot hir­det felsőoktatási intézmé­nyek részére nagyműsze­rek, oktatástechnikai rend­szerek korszerűsítését és kihasználtságuk hatékony­ságának fokozását elősegí­tő kiegészítő alkatrészek, eszközök beszerzésére, szoftverfej lesztésekre. A felosztható forrás 51,5 millió forint. A pá­lyázatnak be kell mutatnia — a bővítésre, korszerűsí­tésre javasolt berendezés­sel, rendszerrel eddig elért tudományos és oktatási eredmények mellett - a megpályázott fejlesztés teljesítménynövelő hatá­sát. Az igényelhető összeg pályázatonként legfeljebb 1,5 millió forint. A pályázatok karonként vagy intézményenként nyújthatók be. Több pá­lyázat benyújtása esetén feltétlenül mellékelni kell a kari vagy intézményi rangsort. Interdiszcipliná­ris, több tudományág szá­mára dokumentáltan hasz­nosítható fejlesztések az elbírálásnál előnyben ré­szesülnek. A pályázati ciklus 1999. június 30-ával zá­rul. A pályázatot három példányban kell benyújta­ni az e célra készült for­manyomtatvány kitöltésé­vel március 16-ig az aláb­bi címre: Kurátor Alap- és Alapítványkezelő Kft. 1364 Budapest, Pf. 285. (1054 Budapest, Báthory u. 20.). A kuratórium má­jus 31-éig dönt a támoga­tott pályázatokról. A tá­mogatás folyósítása - a szerződéskötések ütemé­től függően - júliusban várható.

Next

/
Thumbnails
Contents