Délmagyarország, 1998. március (88. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-12 / 60. szám

IV. UNIVERSITAS CSÜTÖRTÖK, 1998. MÁRC. 12. Környezetvédelmi ankét • Munkatársunktól Immár hagyományosnak számító tudományos ülést rendeznek a környezetvédelemről a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában március 30-án, hétfőn 8 órai kezdettel. A konferencián helyi és az ország különbőzé részeiről érkező szakmeberek vitatják meg a tudomány és a környzetvédelem összefüggéseit. A harmadszor megrendezett ülésen előadást tartanak Merényi László és Kun-Szabó Tibor, a Veszprémi Egyetem oktatói „Erőművek építése vagy alternatív megoldások?" címmel, valamint Kun-Szabó Tibor és Kovács Béla „Környezeti menedzsment rendszerek a környezetvédelemért" címmel. „A geo-tudományok eredményeinek új rendszerű értelmezése, a geokörnyezet" címmel (art előadást Kaszab Imre, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Földrajzi Tanszékéről, „Környezetvédelem és a közúti közlekedés" ctmmel pedig Rigó Mihály. a Csongrád Megyei Állami Közútkezelő Kht. munkatársa. Az érdeklődők meghallgathatják Török József előadását a Maros-hordalékkúp vlzbázisvédelmi helyzetéről, a veszprémi Egyházy József és Kovács József pedig gázmotorok, gázturbinák kipufogógázainak denoxálásáról beszélnek majd. Az agrokémiai vizsgálatokra alapozott szaktanácsadásnak a környezetkímélő tápanyag utánpótlásában betöltött szerepéről hallhatnak Gilingerné Pankotai Máriától, Simándi Pétertől és Rácz Istvánnétól, a Debreceni Agrártudományi Egyetem szarvasi főiskolai karának oktatóitól. Tudományos világkonfrencia • Munkatársunktól Az UNESCO és a Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsa (ICSU) 1999 júniusában rendezi meg első ízben a tudomány világkonferenciáját. A Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezte, hogy a rendezvény helyszíne Budapest legyen. A magyar kormány meghívását az UNESCO főigazgatója elfogadta. A rendezvényre meghívják az ENSZtagállamok tudománypolitikai vezetőit, nagyhírű tudósokat, a fiatal kutatógeneráció képviselőit, illetve a legjelentősebb nemzetközi szervezeteket. A világkonferencia résztvevői áttekintik és értékelik, hogy a tudomány az új ismeretek feltárásával milyen hatással volt a huszadik század társadalmára, a gazdasági fejlődésre, az új technológiák kialakulására, a környezetre, az oktatásra és nem utolsósorban az etikára. Megvitatják továbbá azokat az új kötelezettségeket is, amelyeket a huszonegyedik század első időszakában a tudósoknak, a gyakorlati szakembereknek és a politikusoknak közösen kell vállalniuk. A világkonferencia jó lehetőséget nyújt a magyar tudomány, oktatásügy, műszaki fejlesztés és kulturális élet eredményeinek bemutatására. • Könyvbemutató a Rendezvényházban Az iskolai tudás • Munkatársunktól Tegnap délután előadással egybekötött könyvbemutatót tartottak a Rendezvényházban, amelyen a gyakorló pedagógusok és az iskolaigazgatók megismerkedhettek a napokban megjelent, Az iskolai tudás címú kötettel. A magyar iskolarendszer hatékonyságának megítélését szélsőséges nézetek jellemzik - írja a könyv szerkesztője, Csapó Benő a kötet bevezetőjében. A tanulók tudásáról egymásnak ellentmondó állítások fogalmazódnak meg: egyrészt gyakran idézik a tanulmányi versenyeken és a nemzetközi összehasonlító vizsgálatokon elért jó eredményeket, másrészt az ezeknek ellentmondó hétköznapi tapasztalatokat. Lehet-e egyidejűleg mindkét álláspontnak reális alapja? A József Attila Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszékének munkatársai egyebek mellett ezt tanulmányozták, kutatták a szegedi általános és középiskolákban, s tegnap vizsgálataik eredményeiről adtak számot. Csapó Benő elmondta, hogy milyen vizsgálati módszereket alkalmaztak, illetve hogyan mérték fel a diákok tudásszintjét, majd felolvasta a könyv utolsó, esszenciális bekezdését. Ebből idézünk: „Az utóbbi időben a magyar oktatási rendszer eredményeként megjelenő „iskolai tudás" a külvilág számára fokozatosan leértékelődik, éppen egy olyan időszakban, amikor történelmi lehetőségek kínálkoznak arra, hogy nemzetközi kapcsolataink kiteljesedjenek, értékeink megmutatkozzanak. " Az Osiris Kiadó gondozásában megjelent kötet szerzői: Bán Sándor, B. Németh Mária, Csapó Benő, Csíkos Csaba, Dobi János, Korom Erzsébet és Vidákovich Tibor. • Album Kopasz Mártáról Bűbáj és öserö Olyan emberre, aki valami oknál fogva különbözik társaitól - humorában, kiállásában, megnyilvánulásaiban, életvitelében, életrevalóságában, és még sorolhatnám a magatartásjegyeket - azt szokták mondani: ha nem lenne, ki kellene találni. A szegedi képzőművészet nagyasszonya, Kopasz Márta városképi jelentőségű. Ha nem lenne, ki kellene találni. A rendkívüli vitalitású, nyolcvanhat esztendős festő- és grafikusművészről tavaly év végén jelent meg egy album. A kötetben jóval több a reprodukció, mint a szöveg, s ez így van rendjén képzőművészeti kiadvány esetében. Omoljon rá az olvasóra a képek zuhataga, fürödjön a színekben, formálódjon a formák által. Mindezeken túl csodáljon meg egy darázsderekú, kalapos nőt, ott, az album legelején, aki a főgimnázium előtt (?) álldogált 1936-ban, s róla fényképfelvétel készíttetett. Aztán lapozzon bele a könyvbe, s ne csodálkozzon azon, hogy Kopasz Márta beregszászi származású édesanyját. Szeles Olgát a maga korában Szeged legszebb leányának tartották. Aki tizennyolc esztendős korában azzal vált híressé, hogy Munkácsy Mihály megfestette a Honfoglalás című képének nagy színvázlatán. A realista festészet mestere egyébként 1891-ben, a Belvárosi Kaszinó nyitóünnepségén ismerte meg Szeles Olgát, s azonnal lerajzolta, majd kérte, küldje el a fényképét, mert arca a legszebb hunavar arc, amit valaha látott. így lett Szeles Olga a vezéri sátor előtt álló, gyermekét tartó asszony. Kopasz Márta édesanyjától a szépséget, építész édesapjától pedig - aki nagyon fiatalon halt meg - a kézügyességet és a kreativitást kapta örökül. így indult könnyűnek cseppet sem mondható élete. Az elemi iskoláit Milotán, Túristvándiban és Szegeden végezte. A gimnáziumban már senki sem lehetett biztonságban a ceruzájától, mert bár orvosnak készült, szüntelenül rajzolt és festett. Az Iparművészeti Főiskolában olyanok voltak a mesterei, mint Simay Imre, Domanovszky Endre és Haranghy Jenő. Kopasz Mártának már ötödéves főiskolás korában jelentek meg illusztrációi a Magyar Úriasszonyok Lapjában, majd 1936-ban elnyerte a Székesfővárosi Kereskedelmi és Iparkamara kilencszáz pengős aktfestészeti díját. Hazatérvén tizennégy esztendeig volt a tudományegyetem grafikai lektora, majd azt követően a pedagógiai főiskola rajz tanszékén, illetve a Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskolában tanított. Mindeközben szorgalmasan alkotott. Kiállításai egymást követték bel- és külhonban, Makótól Jeruzsálemig, Pécstől Sanghaig. S ne feledkezzünk meg szakmaiközéleti tevékenységéről sem. Hiszen, mint ahogy azt Laczó Katalin írja könyvében, Kopasz Márta nemcsak alkotásaival, de esztétikai munkásságával is bejegyezte magát Szeged történetébe. Bár sohasem akart hivatásos művészettörténész lenni, mégis írásban és szóban számtalan alkalommal fejtette ki a művészetről vallott esztétikai nézeteit. A város egyik legegyénibb hangú alkotója több mint hat évtizedes pályája során számtalan szegedi szellemiségű fa- és linómetszettel, akvarellel, színes temperával, olajképpel és olajfóliával örvendeztette meg a szépségkeresőket. Kopasz Márta, mondhatni, a kezdetektől fogva tudatosan készült arra a szerepre, amit most betölt a város kulturális életében. Hozzá kell azonban tenni, hogy Kopasz Mártát nemcsak alkotásai miatt szeretik annyian. Van benne valami megmagyarázhatatlan, varázslatos erejű bűbáj és őserő, amely kevesek adottsága. (Laczó Katalin: Kopasz Márta; Megjelent a szerző magánkiadásában.) Sz. C. Sz. • Díjeső szegedi kutatóknak X t A gabonagenetika „fegyverténye" Horn Gyula miniszterelnök gratulál Frank Józsefnek. (MTI Telefotó) Országosan is egyedülálló sikert értek el a szegedi gabonakutatók. Negyvenkilenc pályázó közül ök hozhatták el a pálmát, azaz az innovációs nagydíjat, amelyet tegnap Budapesten, a Gellért Szállóban adott át Horn Gyula miniszterelnök dr. Frank Józsefnek, a Gabonatermesztési Kutató Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatójának. Ezzel azonban a díjeső még nem ért véget. A GK Kht. szakér, berei ugyanis a Földművelésügyi Minisztérium agrárinnovációs nagydiját is kiérdemelték. A szegedi kutatók a VI. Magyar Innovációs Nagydíj pályázaton „A búza biológiai alapjainak fejlesztése és annak hatása a magyar búzatermesztésre" című munkájukkal arattak osztatlan sikert. A mostani elismerés azért is nagy „fegyvertény", mert a 49 pályázó többsége az ipari kutatóintézetek és innovációs műhelyek köréből került ki, ahol sokkal nagyobb pénzügyi háttér áll rendelkezésre a kutatásfejlesztésre, mint a mezőgazdaságban. - Közel kétmilliárdos többletbevételhez juttatják évente a szegedi búzafajták a hazai termelőket - mondta a díjátadás után érdeklődésünkre dr. Frank József. Az elmúlt években 31 kenyér- és 6 új tésztabúza fajtát kísérleteztünk ki, amelyek közül 11 szabadalmi védelmet is kapott. A hazai 1,2 millió hektáros "búza-vetésterület felét ma már a szegedi fajták uralják. Nem is csoda, hiszen évi 3-5 százalékos termésnövekedésre, genetikai többletre „kódolták be" a legkorszerűbb gabonanövényeket a kutatók. Ez azt jelenti, hogy évente 2 mázsa többlettermés takarítható be hektáronként ezekből a fajtákból. A szegedi gabonakutatás közel háromnegyed százados múltra tekint vissza, s évtizedek óta gabonafélék és ipari növények elismert fajtáit és vetőmagjait adja a köztermesztésnek. A tavaly augusztus óta közhasznú társaság formájában működő kutatóintézet évi 1 milliárd forintos árbevétel mellett háromszáz alkalmazottat foglalkoztat. Az egyre inkább nemzetközivé váló szakmai megmérettetésben eddig sem kellett szerénykedniük a szegedi kutatóknak. Az elmúlt évtizedek során felhalmozódott tapasztalat 16 növényfaj 135 fajtájában és a hozzájuk tartozó agrotechnikában testesül meg. A másfél milliárdos vagyoni tőke mellett közel hasonló nagyságrendűre tehető a genetikai- és biológiai anyagok értéke. A nem régiben megalakult fehérjenövény és innovációs osztály már a kutatási kör bővítésére, szélesítésére hivatott. Várhatóan több új szójafajta és egyéb fehérjenövény kerülhet innen a köztermesztésbe. A gazdag genetikai háttér és a széles nemzetközi együttműködésben folyó napraforgó nemesítés világviszonylatban is kiemelkedő eredményességű. Az élő külkapcsolatokat mi sem jelzi jobban, mint az, hogy 17 országban, közel 2 millió hektáron termelnek szegedi érdekeltségű fajtákat. A tegnapi díjesővel ezt a magas színvonalú kutatómunkát ismerték el. R. G. Az úrhölgy kiállítása Ez nem déja vu, ilyen már történt: Mészáros Rezső és Kopasz Márta a megnyitón. (Fotó: Karnok Csaba) • Munkatársunktál 1938. március 8-án. a Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem rektora, Gelei József a következő értesítőt küldte Kopasz Márta egyetemi lektor úrhölgynek: „Grafikai munkáinak egyetemünk dísztermében 1938. évi március hó 9. és 10. napján történő kiállttására engedélyt adok. Erről egyetemi lektor úrhölgyet a bölcsészettudományi kar útján előterjesztett kérelmére tudomás és miheztartás végett értesítem." Pecsét, aláírás. Hatvan évvel később, szép számú érdeklődő jelenlétében, napra és helyszínre pontosan ugyanakkor és ugyanott nyílt meg Kopasz Márta festő- és grafikusművész retrospektív tárlata. Mint ahogy hatvan éve, most is az egyetem rektora nyitotta meg a kiállítást. Mészáros Rezső elmondta: az, hogy most tiszteleghetünk Kopasz Márta művészete előtt, két dolgot jelent: a művésznő él, virul és jó egészségnek örvend, s még az egyetem is fennáll. A megnyitón elhangzott, hogy a szegedi környezetet képzőművészeti rangra emelő Kopasz Márta minden kiállítása nagy érdeklődést vált ki a helyi polgárokban. A tárlat - amelynek anyagát Laczó Katalin tudományos főmunkatárs válogatta és rendezte - március 21-ig tekinthető meg a József Attila Tudományegyetem Dugonics téri épületének aulájában.