Délmagyarország, 1998. február (88. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-26 / 48. szám

6 HELYI TÜKÖR CSÜTÖRTÖK, 1998. FEBR. 26. • Nem érdemes Pestre menni Bódébontás a nagybanin? • Dan Ofry a Royalban A kapocs: a magyar nyelv Az árusok kinőtték a négyhektáros területet. (Nagy László) A kiskundorozsmai nagybani piac kereskedői petícióban tiltakoztak az ellen, hogy lebontsák bódéikat és a várhatóan tavasszal megépülő csarnokba költözzenek. A piac vezetője szerint az árusoknak semmi közük nincs ahhoz, mikor és milyen körülmények között jön létre a beruházás. A szegedi közgyűlés csütörtökön dönt arról, hogy a csarnokban engedi-e tulajdonhoz jutni a kereskedőket vagy sem. Egy átlagos termelőnek, aki Barkasszal jár, az ország délkeleti részéből 15 ezer forintba kerül eljutni Budapestre, hogy ott eladhassa a portékáját. A magas költségek rákényszerítik a Szeged tágabb környékén gazdálkodókat, hogy a kiskundorozsmai nagybani piacon szabaduljanak meg árujuktól. A minél jobb kiszolgálás érdekében a megyeszékhely közgyűlése júniusban fogadta el a terület rendezési tervét, mely több mint 30 millió forintos beruházással jár. - Korábban az egy hektáros földes területen derékig érő sárban árultak a termelők és teljes joggal szidtak minket - emlékezik Szilasi László, a dorozsmai nagybani piac vezetője. Azóta bitumenes burkolat került a földre. A közlekedést ősz óta mágneskártyás be- és kiléptető rendszer segíti, így megszűntek a belső forgalmi dugók, melyekből gyakran egy óra alatt sem lehetett kijönni. Az újításoknak gyorsan htre ment. Mtg a múlt év elején 350-400 autó állt be a piac parkolóhelyeire, addig idén februárban A századforduló legismertebb, ünnepelt színésze volt Újházi Ede (1841-1915), a Nemzeti Színháznak (akkor még csak egy volt, a pesti) 1870-től legendás tagja, 1903-tól örökös tagja, anekdoták hőse. Jeles színészpedagógus is. Nevét azok is ismerik, akik nem tudják, ki volt. Az Újházi-tyúkleves minden valamirevaló vendéglő étlapján megtalálható, receptje pedig minden valamirevaló szakácskönyvben. Juhász Gyula pesti egyetemi hallgató korában, a század első éveiben, statisztált a Nemzeti Színházban. 1919ben Mikor a Nemzetiben játszottam címmel így emlékezett: „A legkedvesebb emlékeim a nagy Újházihoz fűznek. Coriolanusban a tömegjelenetekben közénk vegyül, és az ő örök gyermeki kedélyének aranyát hintette el, persze úgy, hogy csak mi hallottuk, népség és katonaság. Kenyeret a népnek! ordítottuk szent meggyőződéssel, mire ő félhangon felelt: Marhák, szelídebben ordítsatok! A felvonás végén, mikor Bakó László izzadtan a nagy szavalástól, rohant hajlongani. Újházi szivart vett elő, és elégedetten dörmögte: Nagy marha ez Shakespeare, de érti a dolgát!" Constantin abbé A legújabb színházi lexir nem ritka a 600-800, a vasárnapi csúcson pedig az ezernél is több kocsi. Kinőtték a négyhektáros területet, de a szomszédos labdarúgópálya miatt terjeszkedni sem tudnak. Csak akkor, ha lebontják a zöldséget, gyümölcsöt áruló kereskedők és a büfések bódéit, melyek helyett tavasszal a nagybani piac oldalán építenek nagykereskedelmi bázist - ha a közgyűlés jóváhagyja a Kft. üzleti tervét. Az árusok tiltakoznak a kon többek közt ezt írja róla: „Az ország szinte minden színházában szinte minden szerepkört kipróbált, még operettben és balettben is szerepelt. Páratlan volt színészi eszközismerete, mesterségbeli tudása. Kiapadhatatlan komikusi vénája a tragikus és komikus elemeket ötvöző vígjátékokban tette legsikeresebbé. Hauptmann Crampton mestere illett hozzá leginkább, ezért kortársai ezentúl mindenütt Mesternek szólították." Ludovic Halévy (18341908) francia íróról szólva Benedek Marcell híres irodalmi lexikona (1927) szükségesnek látta, hogy legkiválóbb magyar tolmácsolójaként Újháziról is megemlékezzék: „népszerű volt úgymond — L'abbé Constanin c. regénye (1882), amely színpadra alkalmazva máig is megőrizte naiv bájosságát, és nálunk különösen nagy sikert aratott Újházi Ede jóvoltából." Az előbb idézett színházi lexikonban pedig ezt olvassuk: „A Nemzeti Színház 1892-i bécsi vendégjátéka alkalmával az ottani közönséget is meghódította Halévy Constantin abbé címszerepében." A századfordulón gyakran vendégszerepelt Szegeden is, a kilencvenes években többek közt éppen a Constantin abbé főszereplőjeként. Mint száz éve is, 1898 február végén, márciterv ellen. Petíciójukban három pontban foglalták össze kifogásaikat. - A bódék a mi tulajdonunkban vannak - tájékoztat Vöíí Zoltán kereskedő. Még nem tudjuk, hogy a tervezett épületben saját jogot vagy csak bérleti jogot biztosítanak számukra. Ha biztosítják is a tulajdonjogot, garanciát kérünk arra, hogy itt maradhatunk hosszú távon. A tervek szerint az építkezés áprilisban kezdődik, így viszont a főszezonban lehetetus elején. „Az est folyamán a közönség ki nem fogyott a kacagásból" - számolt be a vendégjátékról a Szegedi Napló március elsején. S ugyanakkor számolt be Újházi mester" szőregi vendégszerepléséről" is. Vendégjáték Szegeden A dolog megértéséhez tudni kell, hogy Trianon előtt Szőreg vasúti csomópont volt: háromfelé ágazott el a vasút: Temesvár, Nagybecskerek és Makó felé. Herczeg Ferencnek A Gyurkovics fiúk című híres regényéből tudtam meg valamikor magam is, hogy Szőregen - megállt a gyorsvonat! „Szőregen egyszerre nagy izgatottság vett erőt Gyurkovics Gézán." (Herczeg Ferenc Munkái. Gyűjteményes díszkiadás 10. k. 108. lap.) Leszállt újságot venni, mtg állt a vonat... Történt pedig, hogy a nagy kártyás hírében álló Újházi Ede 1898. február 26-án este a pesti New York kávéházban alaposan belemerült az alsós kalábriászba. A pincérnek kellett figyelmeztetnie, hogy elkési a szegedi gyorsot. Újházi fölcihelődött, és megbízta hűséges kibicét, Náday Ferencet, hasonszőrű, bohém színészbarátját, hogy játsszék helyette tovább, és len állapotok alakulnának ki a piacon. Sokkal kedvezőbb lenne az őszi kezdés, amikor nincs nagy forgalom. - Szeged városának csütörtöki közgyűlése dönt arról, hogy engedi-e tulajdonhoz jutni a bódéval rendelkező kereskedőket vagy sem. A piac területe ugyanis önkormányzati tulajdon - válaszol a petícióban megfogalmazott kifogásokra Szilasi László. Az árusoknak semmi közük nincs ahhoz, hogy mikor kezdődik az építkezés, a végeredményről táviratban (ahogy akkor írták és mondták: sürgönyben) tájékoztassa. Ő pedig gyorsan kihajtott a vasúthoz. Alig volt ideje jegyet váltani. Fölugrott az első osztályú kocsiba, kényelembe helyezkedett, és eltűnődött a kártyalehetőségeken, mi lesz, ha Náday veszt, s ő nem győzi kifizetni... „E gondolatok és tépelődések közepette elszunyókált a Mester, éppen mint Constantin abbé az első felvonásban." így a Szegedi Napló névtelen jegyzetírója, gyanúm szerint Móricz Pál. A kalauz Albertirsánál bekopogott az elsötétített fülkébe, hogy a jegyet átlyukassza. Utána rácsukta a művész úrra az ajtót, ő pedig édesdeden aludt Pusztapéterig. Itt fölébredt, s megkérte a kalauzt, hogy Szegeden okvetlenül keltse föl. A kalauz a busás borravaló reményében fogadkozott is, ám végül mégis megfeledkezett ígéretéről. A vonat tovább vitte a Mestert - Szőregig. Most tessék jól megfigyelni a Szegedi Napló betűhíven idézett szövegét: „Mielőtt a vonat berobogott a szőreghi pályaudvarra (!), Újházi az ismételt szunyókálásból fölébredt, és megkérdezte a kalauzt (aki csak Szegedről jött a ugyanis a mi feladatunk biztosítani a zavartalan működést. Az sem igaz, hogy szeptemberben kisebb a forgalom, mint nyáron. Egy őszi vasárnap ugyanúgy megfordul itt 1200-1500 autó, mint tavasszal vagy nyáron. Egyébként egy tavaly júniusi önkormányzati rendelet kimondja, hogy a bódékat, melyeket engedély nélkül építettek fel, egy éven belül el kell bontani. Ezért is sürget minket az idő. Töth-Szenesi Attila vonattal), hogy mikor érnek Szegedre? - Szőreghen vagyunk mindjárt - válaszolt nevetve a kedélyes kalauz." Újházi félálmosan vitába szállt a kalauzzal, hogy ne vicceljen vele, nincs még április elseje. A vasutas mentegetőzött, hogy de bizony ő nem űz térfát az úrral. „Ebben a pillanatban szólalt meg a vonatvezető harsány hangon: - Szőregh! Egy perez! Erre már Újházi is kénytelen volt gyorsan fölkászálódni és leszállni. Az állomásfőnökhöz fordult. - Hát mit tegyek most, főnök úr? - Amit tetszik - volt a nem túl udvarias válasz. - Szeretnék bemenni Szegedre. - Tessék; egy óra alatt beérhet gyalog. - Köszönöm, de gyalog mostanában nem utazom mondta, sarkon fordult, és ott hagyta a vendégszerető polgártársat. Szőregi élmények Begyalogolt a faluba. (Akkor még nem volt beépülve az állomás - bocsánat, pályaudvar! - környéke.) Gondolom, a mai pékség táján találkozott az éjjeliőrrel. Kedden Szegeden, a Közélet! Kávéházban nagyszámú érdeklődő gyűlt össze, hogy személyesen is megismerhesse a világhírű, magyar származású izraeli írót, újságírót, Dan Ofryt. A Magyarország 2000 konferencia vendégeként hazánkban tartózkodó neves személyiség - lenyűgöző stílusú szegedi estje vélhetően sokáig emlékezetes marad a program résztvevői számára. A tökéletes magyarsággal beszélő Dan Ofry bemutatkozásképpen elmondta: Jeruzsálemben és New Yorkban végezte egyetemi tanulmányait. Jelenleg TelAvivban él, ahol a legnagyobb, naponta 650 ezer példányban megjelenő lap, a héber Jediot Achron hasábjain olvashatóak Írásai. Emellett a magyar származású zsidóság részére - egy napilapot szerkeszt, Új Kelet címmel. Ennek formája, nyelve - mint mondta - magyar, de szellemisége izraeli. Tartalma azonban nem csak az Izraelben élő mintegy negyedmillió, magyar nyelvterületről származó zsidónak szól, hanem a világ minden táján élő társaikhoz is. Összekötő - nyelvi - kapocsnak szánják az újságot, amely hírt ad a Kárpát-medencéből elkerült zsidók sikereiről is. Mivel a vendég - újságírói • Munkatársunktól A hódmezővásárhelyi székhelyű Villeroy & Boch Magyarország Rt. vevőankétot rendez ma, csütörtökön délelőtt 10 órától a szegedi Forrás Hotelban. Az egykori - Lehet a faluban kocsit kapni? - Jó pézér lőhet itt mindönt kapni, plébános úr, dicsértessék a Jézus Krisztus. Nyilván fekete öltönye, köpenye miatt nézte az atyafi papnak Újházit. Stílszerűen a Constantin abbé címszerepében másnap föllépő színészhez. Az éjjeliőr a tisztes köszönés ellenére is gyanúsan nézte a jövevényt: el nem tudta képzelni, mit keres a plébános úr virradatkor a falu szélén? Az első utcában (nyilván a Magyar utcában) betértek egy házhoz, s a gazda kész volt befogni a kocsiba, hogy befuvarozza Szegedre az ismeretlen vendéget. Subát is terített rá, nehogy megfázzék a hűvös éjszakában. Újházi a saroglyában pár nyaláb szalmán gubbasztott. A fuvarosgazda egész úton hallgatott. Mikor a vámházhoz értek (ez még megvan, most laknak benne), hátrafordult: - Plébános úr, mondok, a hídpénzt maga fizeti, mer ha nem, hát visszafordulok. - Hogyne fizetném nyugtatta meg a gazdát Újházi. - Hát aztán hova hajtsak, ha Szögedre érünk? - A Tisza Szállodába. Lassan poroszkálhattak a lovak, ha a tudósító szemunkája mellett - több ismert könyv szerzője is, közülük ez alkalommal „Az érem másik oldala" ctmű politikai vezércikkgyűjteményét dedikálta. Természetesen a beszélgetés során szó esett a Herzl-díjjal kitüntetett „Izrael győztes hat napja", valamint a kilenc kiadást megért „A jom kipuri háború" című könyvekről is. Dan Ofry ezek kapcsán beszélt a Közel-Keleten kialakult politikai helyzetről. Kiemelte: Izrael eddigi öt háborúja során mindig a puszta létért küzdött, amikor a kevesek harcát vívta a túlerővel szemben. Győzelmeik pedig nem mással magyarázhatók, mint tudományos és technikai ismereteik magas fokával. Tudni kell, hogy országuk ugyan nukleáris potenciálját tekintve a hatodik helyen áll a világban, de azokat reményeik szerint soha sem kell bevetniük. Békét szeretnének, amelyhez azonban két fél kell. Az esetleges provokációkat természetesen nem hagyhatják figyelmen kívül, mivel az a zsidóság jövőjét veszélyeztetné. Megnyugtató azonban az, hogy a világ 168 országa áll diplomáciai kapcsolatban Izraellel és annak - a Bibliában 640-szer szereplő, magyarul a béke városát jelentő - Jeruzsálemre való jogát a palesztinok kivételé veí mindenki elismeri. N. Rács Judit Alföldi Porcelángyár Rt. vezetői fél 12-tól tartanak tájékoztatót a cég tavalyi eredményeiről és idei terveikről. A rendezvény vendégeit pénteken egésznapos gyárlátogatásra is várják a szervezők. rint jó órai utazás után állt meg a kocsi a Tisza Szálló előtt. „A portás, a bérszolga a szállodaajtó üvegjén kikandikálva jóízűen nevettek a szekéren jövő subás vendégen, akire ügyet sem vetettek, mert bánsági svábnak nézték." Újházit elhagyta a türelme, és a szekérről nagy bosszúsan elkiáltotta magát: - Portás vagy ki emberfia, szobát kérek! A portás kiszólt az ajtón: - A Páva kocsma a városháza mögött van; oda menjenek! A fuvaros a lovak közé csapott, hogy a Pávához hajtson, de Újházi megragadta a gyöplűt, megállította a kocsit, lefordította magáról a subát, és leszállt. Amint suba nélkül megpillantották, rohant elébe a személyzet, hajlongva kértek bocsánatot a művésztől, aki végül maga is jóízűt nevetett mulatságos utazásán. Mit látott Szőregen? Mikor reggel elbeszélte ismerőseinek kellemetlen kalandját, megjegyezte, hogy nem bánta meg, mert Szőregen látta azt, amit Pesten sohasem. - Vajon mi lehet az, Mester? - kíváncsiskodtak hallgatói. - Hát hogy mint fogják a lovakat a kocsiba. Mert odafenn csak azt láttam, hogy a lovakat mint-fogják ki! Péter László Újházi Ede vendégszereplése Szőregen Vevöankét a Forrásban