Délmagyarország, 1998. január (88. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-10 / 8. szám

SZOMBAT, 1998. JAN. 10. STEFÁNIA-RIPORT 9 • Szeged peremén (10.) Sárral birkózik Petöfitelep Csikós Mikályné szerint e szép kertvárost jó emberek lakják. Jó néhány fiatalnak minden bizonnyal meglepetést okozunk, de mégiscsak eláruljuk: Szeged Petöfitelepét, ezt a körtöltéshez kívülről támaszkodó városrészt egykoron Somogyitelepnek hívták. Szeged szegényebb embereinek osztottak itt valaha portákat, kis pénzért, nagyobb kockázattal. Hiszen attól kellett tartaniuk, hogy ha megint áradással támad a városra a Tisza, bizony elsöpri minden vagyonkájukat. Nos, a szeretett folyó megkímélte Szegedet, Tápét, s persze Somogyi-Petőfi telepet is. így aztán ma már arról vitatkozhatunk, hogy a nagy nemzeti kültönk nevét viselő lakókörzet Szeged sáros utcákkal, sok talajvízzel megátkozott peremkerülete, vagy egy olyan kertvárosrész, ahova örömmel építkeznek még a szupergazdagok is? Petőfitelep főterén még arra se volt nagyon időnk, hogy ilyen kérdéssel háborgassuk az éppen arra járó nénit, Csikós Mihálynét, máris szolgált egy mosolygós mondattal, miszerint: - Petőfitelep nagyon szép, nyugodt, jó levegőjű városrész ám, ahol derék, barátságos emberek laknak. Nekem aztán elhiheti, hiszen 30 éve itt lakom már, ide mentem féijhez, s azóta sem kívánkoztam én máshova. Aszfaltra várnak Csikós Mihálynétól még azt is megtudtuk, hogy három évtizeddel ezelőtt éppen egy cserére alkalmas szegedi lakással, meg 15 ezer forinttal kellett rendelkezniük ahhoz, hogy házat tudjanak venni itt, kívül a körtöltésen. Ma pedig egy petőfitelepi otthonért úgy 7 millió forintot csak illő elkérni, ha már ilyen szépen emelkednek Magyarországon az árak. - Jönnének is ide a népek, csak üres telek nem nagyon akad már. És még az se veszi el a vásárlástól a kedvüket, hogy sok utcában még hiányzik a csatorna, máshol meg sártengeren kell átgázolni, ha át akarnak jutni a kocsiút túloldalára kaptunk egy kis Ízelítőt a gondokból is. Egyelőre csak szóban, majd pár perccel később már a szem is elcsodálkozhatott azon, mire is képes az eső, ha nincs szilárd burkolat az úton. Egészen pontosan a Lővy Sándor utcában kellett nagy óvatossággal botorkálnunk ahhoz, hogy szóba elegyedhessünk két petőfitelepi polgárral, Árgyelán Gáborral és Sramkó Józseffel. Éppen azon fáradoztak, hogy csákánnyal vágjanak kis lefolyócsatornát az út kellős közepén parádézó víznek. S közben már csak annyi idejük maradt, hogy nagy szomorkodva elmondják: gondozatlanok, megteltek iszappal, sárral a vizelvezető-csatornák, így aztán már a kertekben is bokáig áll a lé. - Már máskor is foglalkozott a mi bajunkkal az újság, de hát láthatja, segítség azóta sem érkezett. Arról meg aztán végleg fogalmunk sincs, mikor lesz itt aszfalt az útra, netán még szennyvizek levezetésre is alkalmas csatorna. Hej, de nagyon kéne, mert mély fekvésű terület ez, sokat kínlódunk a víz miatt mondják szinte egyszerre. Mi pedig - látván egy tengelyig sárban rekedt autót a sarkon, beleselkedvén egy kerítés fölött a szomszédos portára - nem is kételkedhetünk szavuk igazában. - Egyébként nagyon jó környék lenne ez - védi meg beszélgetésünk végén Argyelán úr Petőfitelepet. Amikor mi költöztünk ide a családdal, tudja, Somogyitelep volt ez, számozott utcákkal, meg házakal. Nekünk éppen a 8-as utca 400as telek juott, de hát ez már régi történet. Azóta nem csak neveket kapott ez a környék, de mint láthatja, egyre szebb, nagyobb házak is szegélyezik már az utakat. Csak hát a csatorna, meg a köves út... Az az itteniek nagy vágya... Szegényedők panaszai Petőfitelep ismert kereskedője, Toldi Ferenc, aki még egy újságnak, a helybéliek, no meg a baktóiak és a tápaiak gondjával foglalkozó „Körtöltésen kívül" című kicsinyke információs magazinak is a gazdája, már inkább általános bajokat emlegetett. - A petőfitelepieket is az sújtja, ami az egész országot. A fokozódó elszegényedés. Egy boltos is már csak akkor tudja megtartani a vevőit, hogy folyamatosan enged az árrésből, ha állandóan akciózik. Különösen igaz ez Öreg-Petőfitelepen, hiszen ide az elmúlt évtizedekben mindig a kisebb pénzű polgárok költöztek. Ma már építkeznek itt a tehetősebb rétegből is, de a nagy átlagnak meg kell gondolnia minden kiadott fillér sorsát. Most például legutóbb a tejtermékek árának növelése miatt panaszkodhatott vevő is, eladó is. De mivel máshol sem könynyebb, a petőfitelepiek nem is nagyon vágynak el ebből a kerületből. Jómagam 1942-ben születtem, s életem során csak egy-két esztendőt töltöttem el máshol. De sajnos azt is látni már, hogy sokakat a kényszer visz rá arra, hogy eladják a házukat. Mert a kapott pénzből, ugye, tudnak venni egy panellakást, itt, a körtöltés túloldalán, a megmaradt pénzüket beosztva aztán eléldegélnek valahogy panaszolta Toldi úr. A Hunyadi János iskolnál viszont már csak nevetéssel találkoztunk. Apró iskolások örültek éppen a télbe beköltöző tavasznak, gyerekzsivajtól volt hangos a Lidicei tér. Csupán maga az iskolaépület szomorkodhatott joggal. Hiszen aki csak ránéz homlokzatára, azonnal látja: kemény harcokat vívott ez a ház már sok év óta a természet viszontagságaival, s bizony ezt a háborút már megnyerte a rombolás. Vagyis nagyon elkelne már egy homlokzatfelújítás összegezhettük véleményünket. Ám ilyen benyomásoktól már nem kell annak tartania, aki Uj-Petőfitelepen akar házakat nézni. Egyik szép otthon ámulatából eshet az idegen polgár a másik palota csodálatába. S bár az algyői útról letekinve e városrészre, nem is gondolnánk, néha már kihívóan szép díszletek között élhetnek itt a tehetősebbek. Csatornák és belvizek Sokkal felemelőbb lett volna a többszintes, kertes boldogságról kvaterkázni Petőfitelep városházi képviselőjével, Gila Ferenccel, én mégis inkább az öregebb körzet gondjainak sorolásával indítottam beszélgetésünket. Tehát: csatornázás, utak, sár, belvíz... - Mielőtt e konkrét felvetésekre válaszolnék, hadd szóljak Petőfitelep múltjáról is. E körzetben Somogyi Szilveszter polgármesterségének ideje alatt osztották ki az első házhelyeket, majd több, jelentősebb fejlesztési ütem eredményeként alakult ki a városrész mai arculata. A hatvanas években például megnyitották a Csap utcát, ami Petőfitelep főutcája lett mára. A nyolcvanas évek végén a csatornázás megkezdésével nyílt lehetőség arra, hogy nagyobb területeket hódítsanak itt meg a kertesházakat építők. A kilencvenes évek közepén újabb csatornázás, a főgyűjtőcsatorna építése teszi még komfortosabbá e peremkerület életét. Jómagam, mint városházi képviselő ezt az utolsó korszakot kísérhettem leginkább figyelemmel, amikor is közel 150 millió forintot költött a város itt csatornázási beruházásokra. Vagyis azt el kell ismerni, hogy a petőfitelepiek joggal panaszolják még ma is a több helyen még áldatlan csatornázási és útállapotokat, de az is érzékelhető, hogy e területen sikerült sok eredményt is fölmutatni. Hiszen Petőfitelep pár évtizede még Szeged legelmaradottabb negyede volt, ma meg már közkedvelt kertvárosrész lett, ahol mind többen szeretnének házat venni. No, persze ez kevéssé vigasztalja azokat, akiknek utcájában még ott a sár, s talajvíz miatt kell szomorkodniuk. Éppen ezért mind a csatornaépítési, mind az útépítési munkálatok folytatódnak. Sajnos olyan gonddal is szembe kell néznünk, mint a korábban már szilárd útburkolattal ellátott utak pusztulása. Van olyan negyede Petőfitelepnek, ahol még a nagy olajipari beruházások idején kapott több utca is szilárd burkolatot, ám mára azok elhasználódtak, s bizony újabb milliókat kell ott is költeni a rekonstrukciójukra. Éppen ezért nagyobb költségű útépítések megkezdésére csak akkor van lehetőség, ha a képviselői alap pénzei mellé fölsorakozik a lakosság is saját befizetéseivel - mondta Gila képviselő. Akitől azt is sikerült megtudni - megemlítve a Lővy Sándor utcában lakók panaszáról -, hogy arrafelé valószínűleg már az idén alapos fordulat következik be a közállapotokban, ugyanis mind a csatorna, mind az utat fedő szilárd burkolat elkészülhet. Illegális szivattyúk - S ha már Petőfitelep komfortjáról esik szó, hadd mondjam el azt is, e körzetben már teljes a telefon-ellátottság, 1998-ra kínálati piac alakult ki. Ennek, természetesen, mindenki örülhet. Annak viszont már kevésbé, hogy aki éjszaka járkel Petőfitelep utcáin, csak zümmögést hall minden irányból. Ilyenkor dolgoznak ugyanis a búvárszivattyúk, s küldik a vízelvezető árkokba, sajnos nem is kevesen, de annál illegálisabban háztartásuk szennyvízét. Hát ettől senkit nem vet föl a boldogság - panaszolta Gila Ferenc. Majd - miközben Szeged várostérképe fölé hajolva mutatta, hogyan is kanyarog az Acél utcában az a határvonal, ami Új-Petőfitelepet választja el az öreg negyedtől - szóba kerültek a fejlesztési lehetőségek is. Mert bizony Szegedről valóban egyre többen költöznének ebbe a kertvárosba, örökre maguk mögött hagyván a panellakótelepket. Csak hely nem nagyon van, ahova építkezhetnének. Nos, a nagyszilléri domb ideális építési terület lehetne, csak éppen jelenleg ott elég kusza tulajdonviszonyok uralkodnak. Találtatik önkormányzati parcella, s mellette hol nagyobb, hol kisebb magánbirtokok. Tervszerű városfejlesztés csak akkkor képzelhető el e körzetben, ha az itteni földdarabok egy nagy, közös földalapba kerülnének, majd újra fölosztanák azt, immár építési telkeket kialakítva. Igen ám, de ezt leginkább a kisbirtokosok nem fogadják örömmel, hiszen akkor hova is esik majd, ugye, az öregapám ültette diófa. A város vezetése nem akar hatalmi szóval háborgatni, így aztán csak arra várhatunk, hogy lesz olyan nagyvállalkozó, aki üzleti alapon teremt rendet a nagyszilléri földügyekben - utalt nem is oly' csendes vitákra Petőfitelep szenátora. S ha már szóba került, hogy Új-Petőfitelep is épült az évek során az öreg rész mellé, beszéljünk arról is, itt mi bántja leginkább a polgárokat. Nos, az új-petőfitelepiek legnagyobb sérelme, hogy körzetükben még nem indultak el a csatornázási munkák. E gond megoldására már készültek tervek. Azt viszont nem tudni, miként is lehetne kárpótolni az itt élőket azért, mert a közeli olajmező, a gázüzem áldásait, a fáklyák fényét, a gázüzem zaját kell elviselniük. Mert mitagadás, a Szeged melletti, híres olajoscentrum káros hatásainak leginkább a petőfitelepiek vannak kitéve. Van, aki ezt könnyebben viseli, de azt viszont már nehezen tudja elfogadni, hogy lakónegyedében még mindig nincs például kábeltelevízió. Gila képviselő úr elmondta: ÚjPetőfitelepen talán már a belátható jövőben kiépül ez a rendszer, de sajnos ÖregPetőfitelepen még türelemre kell kérni a polgárokat. * Es a közösségi ház? Ám mivel lehet biztatni azokat, akik mondjuk örömmel fogadnának e körzetben egy olyan közösségi házat, ahol Új-Petőfitelep polgárai, ha kedvük úgy hozza, összeülhetnének egy kis beszélgetésre, vagy akár nagyobb társas rendezvényeket is szervezhetnének? adódik a kérdés, ismét csak a térkép fölé hajolva. Ugyanis a rajz jól mutatja, most ilyen épület nem áll rendelkezésre. - Az Acél utcai egykori pártház tölthetné be ezt a funkciót - mondta Gila Ferenc - ám az most népkonyhaként funkcionál. Ezzel a döntéssel nem aratott osztatlan sikert a város vezetése a petőfitelepiek körében, de a most zajló fejlesztések, bővítések azt sejtetik, hogy hosszabb távon meg kell barátkozniuk az itt lakóknak ezzel a létesítménnyel. Ez a barátkozás már meg is kezdődött - mind több borjúnagyságú kutya őrzi az ingatlanok értékeit. Mert hát hiába is tagadnánk, az itt étkező városi szegények közé bizony szép számban vegyülnek a lopástól annyira azért nem irtózó lumpenek is - kaptunk egy rövidke helyzetismertetést a szép házak közé szorított szegénységről a szenátor úrtól. Aki így összegezte Petőfitelep közeljövőjének lehetőségeit: - Az lehet, hogy új közösségi ház egyhamar nem szolgálja az itt élőket, de alighanem ezt még megbocsátják a petőfitelepiek. Hiszen ennél sokkal inkább égető gond mindaz, amiről beszélgetésünk elején szóltam. Vagyis a csatornázás, a vízelvezető árkok állapota, a talajvíz magassága, s persze az utak és a járdák állapota. A jövőben éppen ezért arra koncentrál a város vezetése, hogy e területekre összpontosítsa a meglévő pénzeket. De annak is nagyon örülnék, ha legalább homlokzatában megújulhatna a Lidicei téri iskola is, hiszen nemsokára ünnepli felépítésének 70. évfordulóját - köszönt el Gila képviselő úr. Emlékezvén a Hunyadi János általános iskola Lidicei térre néző, sok sebből vérző ábrázatára, ezt a tervet mi is csak támogatni tudjuk. Hát még mennyire helyeselhetik a petőfitelepiek... Bátyi Zoltán