Délmagyarország, 1998. január (88. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-10 / 8. szám

10 KAPCSOLATOK SZOMBAT, 1998. JAN. 10. Gyöxike elment Szerette ha becéztük. Nemcsak a néki oly kedves kollé­ganőktől, hanem tőlünk, férfi munkatársaitól is elfogadta. Persze, ez a kedveskedő stílus tőle sem állott soha távol, hiszen Győzike szeretett minket, legalább úgy, mint aho­gyan mi szerettük őt. Győzike a humort is szerette. De csak azokat, amelyek amolyan óvodás szintig emelkedtek. Ha valaki mégis túlviccelte magát, arra rászólt: „Ne, ne be­szélj oktondiságokat, nem a té szádra való!" Amikor az 1960-as években a múzeum munkatársa let­tem néki is bemutattak. Szobájában fogadott, és rám kér­dezett: „Hogy hívnak?" És amikor a nevemet újfent mon­dottam. rám nézett és így szólt: „Nem té lükted lé negy­vennyócban az égyik kiállított dióverő puskát a paraván­ról? Éreztem, elpirultam. Én voltam, valóban. Akkor ugyan­is a kupolában negyvennyolcas szabadságharc-emlékkiál­lítás volt, amit ő rendezett. Csiklandozta érdeklődésemet a hosszú fegyver, hát megsimogattam, mire a fránya lószer­szám leesett. Olyan hatalmasat koppant a posztamensen, mint amikor puska durran. És hívták a tanár urat, aki föl­helyezte az áldozatot, majd szigorúan végigmért és elsie­tett. Lám, Győzike emlékezeit az esetre, és ki tudja mivéggel, reám is. Győzikének ugyanis nagy-nagy tudománya és munkaszeretete mellett csudajó volt a memóriája is. Pár napig tűrte, hogy magázzam, aztán rámförmedt: „Szerbusz, nahát!" Attól fogva minvégig tetű lettünk/ma­radtunk. Őt ugyanis mindenki tegezte, akivel kezelős kap­csolatban volt. Minthogy ő is szerbuszolt sok kortással, de a fiatalabb nemzedékkel is. Győzike mindenhez értett, amiről a múzeumban tudni kellett. Lettlégyen a kérdés a történettudomány bármelyik részéről, a néprajznak mezőiről, és legfőképpen a termé­szettudományok tarka térképéről való, Győzike mindég ha­sított szoros idősávjából annyit, amennyi idő alatt megért­tette a kérdezővel, miért bölömbika az a csöpp madár, hol terem felénk különleges páfrány, s hogy ki is volt az a szö­gedi nótafa, Dankó Pesta. A hetvenes évek elején a történeti osztály tárgyait kel­lett revízióznom, amely gyűjtemény az ő fennhatósága alá tartozott, akkor sokat, rengeteget tanultam tőle. Ő ugyanis ízig-vérig tudós, kutató, kiváló pedagógus volt. Amikor nyugdíjba ment, csupa lendület, csupa erő, szív és munkaszeretet volt még. Csodálkoztam is a suta törvé­nyen: Miért kell elmenni nyugdíjba olyannak, aki ilyen jól bírja magát, aki tán most lendül egy újabb termőségre? Kezdetben be-bejárogatott. Minden régi kollégát és kol­léganőt körbejárt. Hol itt, hol ott harsant andekdotáira a nevetés: életet, egy kis régi, a mainál tán szebb és vidá­mabb életderűt hozott közénk. Csakhogy Győzike „csak benéztem ". És máris sietett, mert mindég sok volt a dolga, így aztán nem csoda, hogy szinte észrevétlenül szálltak el fölötte az évtizedek: nemes munkákkal, teli kofferes évtize­dek. És most elment Győzike. A rosszalkodó szíve „vitte el". Vele egy igazi szögedi embör távozott közülünk, akit tu­dom, sokan megőrzünk emlékezetünkben. Győzike, Csongor Győző tanár úr Isten Veled. Ifj. Lele József Köszönet! A „KÓPÉ Alapítvány a Hóbiárt Basa Óvoda gyer­mekeiért" szeretné megkö­szönni Nagy Zoltánnak a Cserepes sori pékség veze­tőjének, Kerekesné Dékány Ida szalmakészítőnek, Za­kar Mihály cukrásznak. Molnár Hedvignek, a Gon­dolat Könyvesbolt vezetőjé­nek, hogy adományaikkal és segítségükkel hozzájárultak a „Szeretet napja" sikeres­ségéhez. A szentmihályi óvoda dolgozói és a gyerekek kö­szönik a Szentmihályi Új Élet Szövetkezetnek és a Colibri nagykereskedésnek azt a kedves támogatást, amivel örömtelibbé tették a Mikulás ünnepséget. A Klebelsbergtelepi óvo­da kicsinyei és dolgozói kö­szönik a szülőknek, Lipi bá­csi-Mikulásnak, a Méz-ért Kft.-nek, a Platán ABC-nek, az Alternatív Mozgássérült Egyesületnek, hogy támo­gatásaikkal az év végi ünne­peinket emlékezetesebbé tették. A Petőfitelepi I. Sz. Óvo­da szeretné megköszönni azoknak a vállalatok és ma­gánszemélyeknek a segítsé­gét, akik nélkül nem tudták volna megvalósítani tervei­ket. A Szegedi Környezet­gazdálkodási Kht. költség­térítés nélkül vágta ki a nyárfákat, a Mol Rt. pedig az udvari játékok felújításá­ban segédkezett. A decem­beri télköszöntő műsoruk mellett is sok szponzor állt, közülük kiemelkedő támo­gatást nyújtottak: Délma­gyarország Kft., Dégáz Rt., Centrum Áruház, Barát Bt., Háziasszonyok boltja, Mű­szaki Pince, Favorit pékség. Szeged I. sz. Posta, Építész­mester Rt. (Hódmezvővá­sárhely), a Flamenco, Zsu­zsanna és Nefelejcs virág­üzletek, Mc Donald's, Ki­rály patika, valamint Ko­vács Lászlóné és Csonka Ilona látszerész. A Somogyi-könyvtár kö­szönetet mond azon magán­személyeknek, akik adójuk 1%-át az intézménynek ajánlották fel. E támogtás­nak köszönhetően 1997-ben a tervezettnél 312 db könyvvel többet tudtak vá­sárolni. A szegedi Somogyi­könyvtár adószáma: 1548 4684-2-06. A Szegedért Alapítvány ezúton mond köszönetet tá­mogatóinak: ÁB-Aegon Biztosító Rt., Bába és Tár­sai Kft., Budapest Bank Rt. Szegedi Igazgatósága, Dé­gáz Rt., Dél-Magyarországi Gabonafeldolgozó Rt., Dél­magyarországi MÉH Rt., Délmagyarország, Déltáv Rt., Démász Rt.. DunaKá­bel Kft., Kereskedelmi Bank Rt. Szegedi Igazgató­sága, Külkereskedelmi Bank Rt. Szegedi Igazgató­sága, MKM Rt. kisteleki és szegedi kábelgyára, Medi­kémai Ipari és Kereskedel­mi Rt., Móra Ferenc Múze­um, MOL Rt. szegedi bá­nyászati üzeme, dr. Oláh Já­nos, OTP Bank Rt. Csong­rád Megyei Igazgatósága, P1CK Rt., dr. Szentgyörgyi Pál, Tisza Volán Rt.. UN1C­BANK Rt. szegedi fiók, Zoll-Platz Vámügynökség. Köszönetét fejezzük ki azoknak a magánszemé­lyeknek, akik személyi jö­vedelemadójuk 1%-ból 170 701 forintot adományoztak a Szegedért Alapítványnak. Az összeget az alapítvány törzsvagyonához csatolták, s hozadékát használják fel dijakra és pályázati támoga­tásokra. Adószámuk vál­toztlanul: 19079244-2-06. Még a fehérvári „szükséglakásokról" A székesfehérvári ci­gány szükséglakások ügyében a Délmagyaror­szág december 9-i szá­mában Takács József cik­ket írt, Fehérvári anomá­liák címen. A cikkíróval mindenben egyetértek, úgy gondolom, igen so­kan mások is. A cikkíró csak mérsékelten, ano­máliákat mond, holott törvénysértést és talán még többet mondhatott volna. Nos, a történteket majd szépen elfelejtjük, mert nincsenek sokan, akik megértik a jelentő­ségét. Látszólag nem nagy dologról van szó. Nyolc cigánycsalád nem volt megelégedve a részükre kiutalt szükséglakással. A belügyminiszter gondosko­dott róluk, kaptak pár milliót, hogy jobbat vehessenek ma­guknak. - így is elő lehet ad­ni, ami történt. De mi ennek a történetnek a valósága, a lé­nyege? Törvényeink szerint a kila­koltatandó részére az önkor­mányzat köteles szükségla­kást adni. Hogy az milyen le­gyen, a törvény előírja (helyi­ségek száma stb.). Ha az ér­dekeltek kifogásolják, mert nincsenek meg az előírt kel­lékek, úgy ennek megállapí­tása végett a bírósághoz for­dulhatnak. A bíróság, ha alaposnak találja a panaszt, a hiányok pótlására, vagy másik megfe­lelő lakás juttatására kötelezi az önkormányzatot. Ha nem találja alaposnak, elutasítja. A jogerősen elutasított pa­nasszal vége az ügynek. A kilakoltatott vagy igénybe veszi a lakást, vagy nem. ­Ez a törvény a szükséglaká­sok tekintetében, mely egya­ránt kötelező magyar és ci­gány honpolgárra. Már most jelen esetben a bírósághoz fordulás nem tör­tént meg. Ellenben beavatko­zás történt a polgármester jogkörébe. A törvényes eljá­rást azonban megkerülni, megmásítani, figyelmen kí­vül hagyni senkinek sem sza­bad, magas, még legmaga­sabb állású személynek sem. Szép dolog a kilakoltatottat segíteni, saját zsebből, ­azonban nem az államkasszá­ból. No igaz, itt nem 800 mil­lióról van szó, csupán kb. 30 millióról. Ennyit csak elbí­runk, állunk annyira jól!? - Jó volna név szerint megismerni azokat a közéleti személyeket, akik a tünteté­sen részt vettek vagy egyéb­ként kiprovokálták azt. Hősi­es kiállásukat méltányolnánk a következő választáskor. Nagyon jó volna ha a sze­gedi közéleti személyek nyi­latkoznának: törvényes dolog történt vagy sem. Ha egyezik véleményük Takács Józsefé­vel, s az itt leírtakkal, akkor tehetnének egy-két lépést ar­rafelé, hogy a törvényesség megőrzésére hivatott szervek figyelme fölhívassék. A fe­hérvári ügyészségre gondo­lok elsősorban, s ennek útján a legfőbb ügyészségre, hi­szen a jogkörében helyesen eljárt polgármester, azaz a törvényesség megvédése az ő feladatuk lenne. De még to­vább menve, végső soron az alkotmánybíróság mondhatná ki, hogy törvénysértés tör­tént-e vagy sem. Hiszen ha méreteiben talán nem is lát­szik egész nagynak az ügy, a legfőbb szinten megtörtént volta azzá teszi. Takács József cikkében az állampolgári lekiismeret szólalt meg. A tömegember hallgatni szeret, ha hibát ész­lel. így kényelmesebb és biztosabb - mondja ő. Na­gyon jó volna, ha a szegedi közéleti személyiségek, akikre szeretünk és szeret­nénk fölnézni pártállásra te­kintet nélkül, túl tudnák ten­ni magukat a tömegember álláspontján. Hiszen jósze­rint kötelességük is, hogyha hibát látnak, a köz érdeké­ben fölemeljék szavukat. Ha nem korrigáljuk, meg sem kíséreljük a hibákat kijavíta­ni, azok mindinkább elhatal­masodnak és végül minden jót megrontanak. Bottka Sándor István A MÁV válaszol... Az 1997. december 15­én a Délmagyarország „Csörög a Pannon GSM" rovatában megjelent „Mennyi" észrevételben leírtakat vizsgáltuk és az alábbiakat közöljük: A panaszos által használt, a 26 éven aluli fiatalok kedvez­ményére vonatkozó igényjo­gosultságot a Személyszállítá­si Üzletszabályzat III. része szabályozza, mely szerint: ,A vasűt 26 éven aluli magyar ál­lampolgárságú fiatalok részére kedvezményt biztosít." A panaszosnak kék színű személyi igazolványa van, melyet külföldi állampolgárok részére adnak ki. A vonaton szolgálatot teljesítő jegyvizs­gáló a fentiek alapján a Sze­mélyszállítási Üzletszabályzat szerint járt el. Amennyiben a jegyvizsgáló határozott fellé­pése az utas számára sérelmes volt, szíves elnézését kéljük. Kiskunfélegyháza állomáson téves tájékoztatást adó dolgo­zóval szemben felelősségi-vo­nást alkalmaztunk. Utasunktól az okozott kellemetlensége­kért szíves elnézést kérünk. • Az 1997. december 5-én a Délmagyarország „Csörög a Pannon GSM rovatába megje­lent „Vonatjegy" című észre­vételre azt alábbiakat közöl­jük: A kedvezmények felhasz­nálására vonatkozó feltételeket a Személyszállítási Üzletsza­bályzat II. és Dl. része szabá­lyozza. Az üzletpolitikai kedvez­mények kizárólag a magánuta­zásra vehetők igénybe. A munkaviszonnyal kapcsolatos hivatalos utazásra, munkábajá­rásra, dolgozók hazautazására és minden olyan esetben, ami­kor az utas utazási költségtérí­tésben részesül, csak egyes kedvemények használhatók fel. Az üzletpolitikai kedvez­mények igénybevevői az áfát nem igényelhetik vissza. A kedvezmények alapján kiszol­gáltatott menetjegyekről a va­sút csak magánszemély nevére szóló számlát szolgáltat ki. Az átvett mentjegy nyugtatarta­lommal bíró bizonylat. Állo­másainkon a számla kiadása biztosított, azonban a fenti elő­írás figyelembevételével törté­nik. A panaszból konkrétan nem derül ki, hogy a pedagó­gus és a gyermek melyik ked­vezmény felhasználásával uta­zott. Amennyiben a panaszos az igénybevett kedvezményt, illetve címét közli, részére részletes tájékoztatást kül­dünk. Kérjük a Csörögben K.-né P. G. néven bejelentést tett utasunkat a fentiekről tájékoz­tatni szíveskedjenek. Szíves közreműködésüket köszönjük. Személyszállítási osztály, Huszár Zoltán osztályvezető „Köszönetünket szeretnénk kifejezni a Szeged, Kálvária sugárúti egyesített szociális intézmények lakói és dolgozói nevében a Móra Ferenc Altalános Iskola tanulóinak és tanárainak, a nálunk előadott karácsonyi műsorukért, mellyel sikerült az otthon idős lakóinak életébe egy kis melegséget hozni. Reméljük, hogy nekünk is sikerült az otthon lakói által készített apró ajándékokkal a gyermekeknek ugyanolyan örömet szerezni, mint amilyennel ők örvendeztettek meg bennünket" - irta szerkesztőségünknek Zsótér Antal, az intézmény igazgatója, s fényképet is küldött az ünnepségről. • A hét fotója A hal magáért beszél íme, a hal, amelyik csak a karácsonyt úszta meg. Ezzel nyilván, lévén tükörponty, neki is szembe kell néznie. Egyébként a halak, ellentétben a horgászokkal és halászokkal, nem szeretik, ha kifogják őket. De mit is beszélek, a horgászok se szeretik, ha kifogják őket. A lényeg az, hogy a halak és a horgászok is a vizet kedvelik, a horgász mégis jobban érzi magát, ha a tüdejét levegő környékezi. Mindenkinek megvan a maga élőhelye. Hiába is gondolunk arra, ahogyan a gazdi egy idő eltelte után kezd hasonlítani a kutyájára, ugyanúgy a halakkal foglalkozó is a halra. De várjuk csak ki a végét, minden hal magáért beszél. (Gyenes Kálmán felvétele) Ezt a rovatunkat olvasóink irják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460

Next

/
Thumbnails
Contents