Délmagyarország, 1998. január (88. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-29 / 24. szám

CSÜTÖRTÖK, 1998. JAN. 29. BELFÖLD 7 Zsákutca F rei Tamás már megint nagyot alakított a rá sza­bott Dossziéjában. Az, hogy a néző rá van cup­panva szemileg a képernyőre, ha ott halálközeli vagy halálos események vagy dokumentumok peregnek, úgy néz ki, a maga módján lejáratott. Valószínűleg ez lehet az oka, hogy a Dossziét egyre jobban kor­szerűtlen műsornak érezhetjük, néha még tán unal­masnak is. De nem csak maga a műsor, hanem fősze­replője, Frei is lefelé járatja magát. A legutóbbi adás­ban, amelyben főként azokat szólaltatta meg, akiket a '89-es halálbüntetés eltörlése hagyott életben, szóval, ebben a műsorban Frei akkora bakit lőtt, mint hatvan elefántnyi beton. A riportalany mondja, hogy a kivég­zendők arcán többnyire apátiát látott, minek utána ri­porterünk vért izzadva, hogy egyáltalán valamit is ki­nyögjön, megkérdezi, látott-e apátiát a kivégzendők arcán. Mire szegény riportalany megismétli, hogy apátiát látott a kivégzendők arcán. Rendben, a műsor önmaga paródiája. De mi is az az apátia? Nem a Ti­hanyi Apátságban működő vallási csoportosulás. Frei arcán is apátia iil. Aztán beáll féloldalt a kamera elé, ahogy elviszpreszli, majd lassan szembefordul, érez­zük, meg van koreografálva a műsor, amelynek ele­jén, hogy ne söpörje szó a ház elejét, bemondja, hogy a gyermekek ne nézzék az elkövetkezendőket. De sze­rintem a felnőttek se nézzék, azoknak is van még lel­kük, tán. Egyszóval a blama és blődli kettős rántásá­ban szorongtak a kép- és hangsorok; „szegény" ripor­talanyokból mindenképp olyan mondatokat akart ki­húzni, ami félelmet kelthet, megrázhat, mélyen üthet, de ők mintha nem lettek volna vevők a riporter kérdé­seire. Ki ez a pasas, aki itt a legszemernyibb beleérzés nélkül vájkál a legsötétebb zugokat megjárt lelkünk­ben? Nem tudom. Zsákutca. Podmaniczky Szilárd A mítoszoktél tényékig Újjászülethet Szegeden a 70 éves Koldusopera Gengszlerlörténel és moralitás „A legnagyobb haladást az európai ember érte el." (Fotó: Miskolczi Róbert) A Szegedi Nemzeti Színház február 6-án több mint két évtizedes szünet után ismét be­mutatja a század egyik legnépszerűbb zenés já­tékát, az idén épp 70. születésnapját ünneplő Koldusoperát. Tegnap az alkotók a színház színpadán tartott sajtó­tájékoztatón beszéltek a készülő produkcióról. Az 1928-as ősbemutató óta Weill és Brecht darabja mindig hatalmas próbatételt jelent a színházak számára, ugyanis csak olyan együttes képes sikerrel megbirkózni vele, amely kiváló és jól éneklő színészek mellett fel­készült muzsikusgárdával is rendelkezik. Úgy tűnik, Szi­kora János rendező most megtalálta a szegedi prózai­és zenés társulat számára a megfelelő darabot a közös munkához. Igazi különle­gességet jelent már a szere­posztás is. Peacocknét pél­dául Vajda Júlia, az opera­társulat vezető magánéneke­se alakítja, akinek remek karakterábrázoló tehetségé­vel már sokszor találkozhat­tunk. Két másik operista is sze­repet kap a produkcióban: a nemrégiben Szegedre szerződött, s Gildaként már bemutatkozott Készei Bor­bála lesz Lucy, Réti Attila pedig a királynő hírnöke. A színház legjobb erőit láthat­juk a további szerepekben is, Peacock Rácz Tibor, Kocsma Jenny Fekete Gizi, Lóvé Mátyás Mészáros Ta­más lesz. Szikora korábbi rendezésében, a Lila ákác­ban már sikerrel bemutatko­zott Quintus Konrád és Ba­csa Ildikó ezúttal is szerel­mespárt játszik: Bicska Ma­xit és Pollyt. A nagy karakterszínészek álomszerepét, Tigris Brown rendőrkapitányt - Mentes Józsefre sokan emlékeznek a régi szegedi előadásból ­Szerémi Zoltán alakítja. Bicska Maxi dalát, a kikiál­tó hálátlan szerepében Kan­csár József énekli. A pro­dukció stilizált formavilágá­ban nagy szerepet játszó mozgásokat Csabai Attila koreografálja. Az előadás zenei irányí­tását kézben tartó Pál Ta­más zeneigazgatótól nem idegen a műfaj, fiatal korá­ban kávéházi zongoristaként tett szert némi kiegészítő jö­vedelemre, s Weill slágereit is gyakran játszotta, így már a kezdetektől fogva lelkesen támogatta Szikora János da­rabválasztását. Weill zenéjét fantasztikusan izgalmasnak véli, a német zeneszerző úgy komponálta meg a Kol­dusoperát, hogy bele tudta szőni a XIX-XX. századi zene fonákját: „kifordította a kabátot és megmutatja a bélést". Szikora János Bicska Maxi zárómonológjának há­rom kérdésére hívta fel a fi­gyelmet: „Mi egy fúró egy rész­vényhez képest? Mi egy bankbetörés egy bankalapí­táshoz képest? Mi egy em­ber meggyilkolása, egy em­ber alkalmazásához ké­pest?" Ezek a mondatok ne­gyedszázaddal ezelőtt a hi­vatalos kultúrpolitika örö­mére a kapitalista világ kri­tikájaként hatottak. Ám ma, a rendszerváltás - vagy ahogy egyesek hív­ják: gengszterváltás - után néhány évvel, amikor Ma­gyarországon is léteznek nyomorék koldusokat fog­lalkoztató vállalkozások, hi­hetetlenül felértékelődött az egyszerű gengsztertörténet­re épülő Koldusopera, amely valójában a szegé­nyek, kitaszítottak, elesettek iránti morális felelősségér­zetről szól. Hollósi Zsolt Az emberiségnek a múltja iránti kíváncsisá­ga minden jel szerint örök: ilyen az ember természete - mondja a nemzetközi szakmai te­kintélyű klasszika-filo­lógus, a görög és a ró­mai kor, valamint Bi­zánc történetének tudós kutatója és oktatója, Szádeczky-Kardoss Sa­mu, a JATE emeritus professzora. 1935-ben iratkozott be a szegedi Ferenc József Tudo­mányegyetem latin-történe­lem szakára (majd felvette a görög szakot is), ahol Förs­ter Aurél, Marót Károly, Banner János, a korszak ugyancsak nemzetközi is­mertségű tudósai tanították. Apróbb kitérőkkel folyama­tosan a szegedi egyetemhez kötődött. Életműve páratla­nul gazdag és sokoldalú. Első publikációja éppen hat­van éve jelent meg, jelenleg Az avar történelem forrásai című munkájának második kötetén dolgozik. Január 21­én töltötte be a 80. életévét. Azt mondja, a hosszú és te­vékeny élet titka: a jó lelki­ismeret. 0 Professzor úr emléke­iben melyik a legérdeke­sebb korszaka a szegedi egyetemnek? - Minden kétséget kizá­róan az, amikor Szent­Györgyi Albert megkapta a Nobel-díjat. Ő az egyetlen magyar tudós, aki itthon végzett kutatásaiért érde­melte ki ezt az elismerést, ez tehát igen nagy dolog a szegedi egyetem történeté­ben. Még hallgató voltam, elmentem a fölvonulásra, amellyel ünnepelték őt és amely számomra ma is ér­zelemteli emlék... Teniszez­tem vele. 0 És ki nyert? - Azt hiszem, nem volt rendes parti, csak ütöget­tünk. Félreértés ne essék, nem voltam rendszeres part­nere, de egyszer-kétszer úgy jött ki a lépés, hogy a SZE­AC-pályán összekerültünk. • Bölcsészhallgatóként tudta, hogy milyen nagy tudóssal teniszezik? - Hazudnék, ha azt mon­danám, pontosan föl tudtam mérni a professzorok „súly­csoportját". Mégis azt hi­szem, hogy hallgató korom­ban és az utána következő pár évben Szent-Györgyin kívül is számos nagy tudós és nagyszerű oktató dolgo­zott itt. Nevezetes volt Ke­rényi Károly ittléte: annak köszönhette az egyetem fa­lain is messze túlsugárzó hatását, hogy nem zárkózott be az ókortudomány körébe, akkoriban már legalább ugyanannyit foglalkozott lé­lektannal, filozófiával, vi­lágszemlélettel, egyszóval sokkal tágabb horizonton dolgozott, mint a szoros ér­telemben vett klasszika-filo­lógia. Három hónapig vol­tam együtt vele. megismer­tem csodálatos előadói ké­pességét. Mint érdekességet mondom: 1940 októberében a szegedi egyetem vissza­költözött Kolozsvárra, de míg ott katonai közigazga­tás volt, csak a professzoro­kat engedték ki. Mint fiatal gyakornok én csak 1941 februárjában mehettem, ám mivel lejárt az itteni szerződésem, egy hónapig közben Szentesen tanítot­tam - mások mellett Brusz­nyai Árpádot. Talán hallotta a nevét, '56-os mártír... Veszprémben volt a forra­dalom idején és éppenhogy el akarta kerülni a vérontást. 0 Érdekes lenne tudni: milyen gondolatokkal költöztek vissza Kolozs­várra a szegedi egyetem oktatói? - Kétféle erő dolgozott: voltak, akik tisztán látták, hogy ez csak átmenet lehet és nem akartak Kolozsvárra menni. Másokban erősebb volt a lelkesedés, hogy Ko­lozsvárott újra magyar, egyetem lehet, ők akartak menni. Professzorom, Förs­ter Aurél a lelkesebbek közé tartozott. Én ott születtem, hogyne mentem volna, de be kell vallanom, hogy am­bivalens volt a hozzáállá­som. A háború első napjától tudtam, hogy a németek el­veszítik... De önmagamat áltattam azzal, hogy - mivel a románok legalább annyira németbarátként fordultak szembe a Szovjetunióval Kardoss mint mi - talán megmarad­hat Kolozsvárott a magyar egyetem. Az embernek a vágyai néha erősebbek, mint a valóságérzéke. 0 Honnan tudta, hogy a németek elvesztik a hábo­rút? Az ókori történelem tudása segítette, hogy a jelenkori történelmet tisz­tán lássa? - Sajnos tévedtem, mert én azt jósoltam, hogy három év alatt veszítenek... A pesti tisztiiskolán, ahol - mint cseppben a tenger - képvi­selve volt a korabeli magyar intelligencia, negyven­kettőnk közül hárman tud­tuk, hogy a németek el fog­ják veszíteni a háborút. Pe­dig a többiek sem voltak egytől egyig németbarátok. Később is számos tapaszta­latot szereztem arról, hogy sajnos a magyar értelmiség nem a legtisztábban látó cso­portja a társadalomnak... • A fordulat éve után Gerő Ernőné lett az úrnő a szegedi bölcsészkaron. Milyen volt? - Nemcsak a bölcsészka­ron, az egész egyetemen. És Trencsényi-Waldapfel Imre, aki rektor volt. Gerőné intel­ligens volt, világlátott, sok nyelvet tudott. És persze ab­szolút politikus lény: a tudo­mány nagyon kevéssé volt sajátja. Engem személyesen nem bántott soha, de azért vannak rossz emlékeim. A régészeti gyűjtemény kiállí­tását csináltuk: a solutréen nevű paleolit korszakból olyan leletek vannak, ame­lyeket dárdahegynek is, de nyílhegynek is lehet tekinte­ni. Mivel Engelsnek A csa­lád, a magántulajdon és az állam eredete című munkájá­ban az ősközösségi fejlődés egy bizonyos foka az íj föl­találásával kezdődik, Gerőné ragaszkodott hozzá, hogy állapítsam meg: dárda vagy nyíl? Mondtam, hogy ezt senki sem tudja. Alig bírt a dühével és nagyon lenézett a tudatlanságomért... Én azért lettem ókortörténész, mert azt hittem, ez az a kor, amelynek semmi köze nem lehet a napi politikához. Té­vedtem. • Mindig a történelem érdekelte? - Minden érdekelt. Na­gyon kis lépés választott el attól, hogy matematikus le­gyek, mert a gimnáziumban messze a legjobb személyes viszonyom egy Csonka Mi­hály nevű piaristával volt, aki matematikát és fizikát tanított. De nagyon érdekelt a világtörténelem is. Gim­nazistaként Timur Lénkről adtam elő az önképzőkör­ben, japán történelemről ol­vastam sokat. Sokáig hezi­táltam és alighanem az dön­tött, hogy a matematika szá­momra mégis túl rideg, hi­deg, érzelmek nélküli világ­nak tünt. 0 Mi szükségünk van az ókorról való tudásra? - Erre egyik válaszom az, hogy az emberben él egy ér­deklődés a múlt iránt. Ilyen a természetünk. A fejlődés útja pedig az, hogy a múl­tunk számontartása egyre kevésbé mítosz, egyre in­kább a tények, az összefüg­gések láncolata kell legyen. A múlt tényszerű feltárása létező emberi szükséglet, még akkor is, ha a szó anya­gi értelmében vett haszna nincsen. A válaszom másik része az, hogy azért mégis van haszna az ókorról való tudásnak, hiszen sok minden eredetét nem érthetjük meg enélkül. Görög volt az első ember, aki megmondta, hogy a Föld kering a Nap körül és nem fordítva; az atom - görög szó, Démokri­tosz fogalmazta meg először az atom elméletét; a régé­szetünket Thuküdidész anti­cipálta, Arisztotelésznek egy csomó logikai tétele ma is tökéletesen igaz, az orvosi eskü ma is Hippokratész es­küje és sorolhatnám a végte­lenségig az antikvitás óriá­sait. Az egyetlen jogrend­szer, amit minden európai joghallgatónak ma is köte­lező ismerni, az a római jog. Az Újszövetséget görögül írták... Az európai civilizá­ció a görög-latin kultúrára épül, az pedig nem kétséges, hogy az emberiség történe­tében eddig a legnagyobb haladást az európai ember érte el, s terjesztette minde­nüvé földünkön. Sulyok Erzsébet Hogyan adóznak az őstermelők? • Munkatársunktól Az őstermelő 250 ezer forintos árbevétel alatt nem fizet agrárkamarai tagdíjat. Ezt követően 250 ezer és 2 millió fo­rintos árbevételig a tag­díj évi 3000 forint, 2 és 100 millió forint árbevé­telig minden millió után 2000 forintot kell plusz­ban fizetni. Az őstermelő 1997-re visszamenőleges hatállyal megváltoztathatja az adózás módját (például átalányadó­zásról költségelszámolásra, vagy éppen fordítva). Vi­szont 1998-ra vonatkozóan egyértelműen kell nyilatkoz­nia február 15-éig, illetve március 20-áig, hogy milyen adózási formát választ. Ha az őstermelő a költsé­geit tételesen számolja el, úgy a 250 ezer forintot meg­haladó, de 1 millió 500 ezer forintnál nem több éves be­vétele esetén - ha az adóév­ben nem volt más bevallási kötelezettség alá eső jöve­delme - adóbevallás benyúj­tása helyett egyszerűsített bevallási nyilatkozattal tehet eleget adókötelezettségének. A bevallási nyilatkozatban aláírásával igazolja, hogy éves bevételének legalább 20 százalékát kitevő összeg­ben rendelkezik a költsége­ket igazoló számlával. Ha más jövedelme miatt beval­lást kell benyújtania, akkor e nyilatkozatot a személyi jö­vedelemadó bevallásán tehe­ti meg. A bevallások és a nyilat­kozat benyújtására előírt ha­táridő: 1998. március 20. Ha az őstermelő áfa fize­tésére kötelezett, vagy alkal­mazottat foglalkoztat, vagy a személyi jövedelemadón kí­vül más adó bevallására is kötelezett, a bevallás be­nyújtására előírt határidő: 1998. február 15. Jogászbál • Munkatársunktál Bálra invitálja a Magyar Jogász Egylet Csongrád Me­gyei Szervezete mindazokat, akik kötődnek a jogi pályá­hoz, vagy netán csak arra lennének kíváncsiak, mitől is olyan utánozhatatlan han­gulatú egy jogászbál. Január 30-án, pénteken este 8 óra­kor a Tisza Szállóban a palo­tással kezdődik az ünnep, amelyet a Szegedi Nemzeti Színház Balett Tagozata ad elő, majd a színház magáné­nekeseinek előadásában ope­rett- és musicalkettősök szó­rakoztatják a vélhetően nagyszámú közönséget. Ter­mészetesen a jó vacsora mellé, s a hajnalig tartó tánc­hoz szalonzenét is kínálnak a rendezők. A bálra pedig je­gyeket válthat az, aki beje­lenti igényét dr. Zámbó Gé­zánál, a rendező bizottság elnökénél, a Rákóczi téri megyeháza épületében sze­mélyesen, vagy telefonon a 314-057-es, illetve a 483-583-as számon. A jogászbálhoz kapcsoló­dóan tudományos előadást is rendez január 30-án a Ma­gyar Jogász Egylet Csongrád Megyei Szervezete. A me­gyei bíróság dísztermében dr. Sárközy Tamás tanszék­vezető egyetemi tanár, a Ma­gyar Jogász Egylet elnöke délután 2 órától szól az in­tézményes privatizáció lezá­rásának magyarországi jogá­ról.

Next

/
Thumbnails
Contents