Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-02 / 281. szám

Mérlegen A

Z egyik oldalon ott a példa nélküli tolerancia és demokrácia. Az ugyanis, hogy az Európai Uniónak annyi a hivatalos nyelve, ahány a tagországa. Halványan sem tételezhető föl tehát, hogy az integrációs szervezetben veszélyben lennének a nemzeti kultúrák. A másik oldalon ott az életünk valósága. Az ugyanis, hogy léteznek hegemón helyzetű nyelvek és kultúrák, meg a kicsik és a még kisebbek. Hogy a világnak van már elfogadott szabálygyűjteménye az emberi jogokról, de a nyelvi jogokról nincs. Hogy Európában számos etnikum hátrányos helyzetben van az anyanyelvi (és a tágabb kulturális) jogok tekintetében. Akik foglalkozásszerűen teszik mérlegre az integrációt, vagyis profi módon képesek értékelni, mire számíthatunk majd EU-tagországként, egyelőre édeskeveset foglalkoznak a - kultúrával. Könnyen belátható, hogy roppant kockázatos is jóslásokba bocsátkozni éppen most, amikor egy kommunikációs világfordulat kellős közepén tartunk. Nehezen képzeljük el egyelőre, hogy miként fogja megváltoztatni az egész emberi civilizációt az a másik integrációs folyamat: a kommunikációs világhálózatok működése. Mindazonáltal tény: pillanatnyilag éppen az Európai Unió - a maga nyelvi-kulturális demokráciájával - kínál lehetőséget a földrészen élő etnikumoknak arra, hogy megőrződjön az európai kultúra szivárványos sokszínűsége és ezzel az etnikumok egyenrangúsága és szabadsága. (Még akkor is, ha a közösség egyik hegemón nyelve az angol és közvetítésével gáttalannak tetszik az amerikai kultúra világhódítása. Még akkor is, ha idővel, a tagországok számának gyarapodásával fontolóra kell majd venni a hivatalos nyelvek számának ésszerű szűkítését.) De az is nagyon valószínűnek látszik, hogy az egyes tagországok etnikus kultúrájának mindenkori színvonala-fejlődése javarészt ezen országokon múlik. Egészen pontosan: a nemzeti oktatás „természetén" és színvonalán. A törvényszerűségeket jól ismerjük. Vegyük Magyarországot! Hiába az elitiskolák, amelyekben a világon mindenütt beváltható általános kulturáltságot és korszerű szakértelmei lehet szerezni! Ha nem a teljes népességnek, csak a „kiválasztottaknak" lesz esélye a nemzetközileg konvertálható ismeretek elsajátítására, akkor a veszteségeink (a tehetségek elkallódása) olyan rohamosan fognak halmozódni, hogy képtelenség lesz szembeszállni a leszakadás veszélyével. A munkaerő szabad áramlásának körülményei között inkább előbb, mint utóbb kerül így „Európa hátsó udvara"-helyzetbe az ország. Mert a mindenkori csúcstechnika nem kap nálunk munkaerőt. Mármost az esélyegyenlőség az oktatásban kizárólag akkor képzelhető el, ha erre az illető országban tudatosan törekednek. Bárha a világtudomány nyelve és mindenfajta kommunikáció legfontosabb nyelve máris az angol, bárha alapvető és jó cél, hogy az anyanyelve mellett mindenki legalább egy (hegemón) idegen nyelven kommunikáljon - anyanyelvi kultúra nélkül nem lesz esélyegyenlőség. Tja a tudományok legújabb eredményei nem leszlL nek hozzáférhetők anyanyelven (csak mondjuk angolul, a mindenkori elit számára), akkor túl sokan túl sokáig lesznek kirekesztve abból, hogy elsajátíthassák. A kör itt zárul. A következtetés logikus: nemzeti kulturális stratégia és ennek mindennapi, céltudatos megvalósítása nélkül Magyarország nem tud egyenrangú tagja lenni semmilyen nemzetközi közösségnek. Kusza Európa? • A régiók és a kapuszerep Térségi „feeling ## Számunkra: nem térkép e táj. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Munkatársunktól A régiók Európája. Számunkra is ismerős „szlogen". Az Európai Unió működésének szabályait kóstolgatva Magyarország megyéi is rádöbbentek: nő piaci értékük, ha kisebb régiónak nevezik önmagukat. De „a régiók Európája" nem csupán szlogen, alapelv is. Az országhatárokat semmisnek tekintő regionális kapcsolathálótól nem lesz kusza Európa. Sót! Magyarország határszéli területei három eurorégiós szervezetben érintettek. Hazánk megyéi közül a határmenti Komárom, Pest és Nógrád, „belülről" pedig Veszprém és Tolna megye nem kötődik regionális kapoccsal más ország régióihoz. Az „euró" jelzőt jelenleg egyedül az AlpokAdria regionális együttműködés használhatná joggal, ugyanis ennek legalább egy országa, Ausztria tagja az Európai Uniónak. Az Alpok-Adria regionális együttműködés résztvevői: Ausztria, Szlovénia, Horvátország és Magyarország egymással érintkező területei; a hazai megyék közül: Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala, Somogy és Baranya. A Kárpátok-Tisza regionális együttműködés térsége: Ukrajna, megfigyelőként két romániai megye, továbbá Magyarországról Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megye. A legifjabb, a Duna-Maros-Tisza régió. Ebben is érintett Jász-NagykunSzolnok megye, továbbá Magyarországról Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye, illetve Romániából négy megye és Jugoszláviából egy tartomány. *** A ^ • -ír Az uniós politika számára kiemelten fontos a regionalitás, hiszen sok problémát csak ilyen együttműködések segítségével lehet megoldani. Ezt tükrözi, hogy a közösségi költségvetés 30 százalékát költik regionális támogatásra - mondotta, többek között, lapunknak Csatári Bálint kandidátus, geográfus. Dr. Csatári Bálint geográfus egy rendkívül hosszú nevű, de nagyon fontos szerepet betöltő intézményt vezet: ő a kecskeméti székhelyű Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének igazgatója. Az elismert szaktekintélyt a régiók Európai Unióban betöltött helyéről faggattuk, illetve arról, hogy Magyarország és kisebb területi egységei mire számíthatnak a közösségben. • Mi a szerepük a Unióban a régióknak? - Az Európai Unióban a nemzetek fölötti, politikaigazdasági integrációs rendszer alatt létezik a nemzeti szint, de az uniós politika elsősorban az ezt követő szintet támogatja. Ez pedig a régiót jelenti. Az emberek számára az Európai Közösségek nagyon távoli fogalom, éppen ezért egy olyan egységet kellett megfogalmazni, amely a mindennapok viszonyait tükrözi. Amikor az Unió megalakult, a területi tagozódást leginkább az agrártámogatások rendszerén lehetett figyelemmel kísérni. Az egyre nagyobb tért hódító regionális szemlélet alapja az, hogy az Unión belüli térségi egyenlőtlenségek megoldását szolgálja a jól működő régió. # Milyen alapok, források szolgálnak arra, hogy ezeket az elmaradottabb területeket felzárkóztassák? S milyen elvek mentén történik mindez? - Rendkívül sok, hangzatos szlogent sorolnak, így például figyelembe veszik a szubszidiaritást, a decentralizációt, a nyilvánosságot, a komplexitást, a koordinációt, a kooperációt, koncentrációt. Azonban ez a rendszer nagyon precíz tervezési, területfejlesztési folyamat révén biztosít egy-egy régiónak támogatást. A támogatás egyik formája azokat az államokat érinti, amelyeknek nemzeti jövedelme nem éri el az uniós átlag 75 százalékát. Az ország belügye, hogy az így megkapott öszszegeket hogyan osztják el, de természetesen a pénzekkel el kell számolni. A másik eset, amikor nem az egész országot nyilvánítják elmaradottnak, hanem csak egy régióját. Például Ausztrián belül Burgenland nem éri el a 75 százalékos limitet, s nem Ausztria, hanem ez a tartomány kapja a támogatást. A területek jellegéből kiindulva léteznek további alapok, mint például a mezőgazdasági területek fejlesztési alapja, az ipari válságterületek, vagy a határmenti területek támogatása. Érdekesség, hogy skandináv nyomásra a különösen ritkán lakott régiók számára is biztosítanak támogatást - ezen az alapon. A mi helyzetünk különleges, mert 2000-től a támogatási rendszert felülvizsgálják, vagyis ha minket 2002-ben felvesznek az EU-ba, ránk az újfajta szabályozás lesz érvényes. Várható, hogy összeurópai szinten jobban koncentrálnak bizonyos problémákra, hiszen miután nő a tagállamok száma, nem lesz lehetőség a brüsszeli bürokrácia hatékony működésére. 9 Az új tagállamoknak „köszönhetően" csökkenni fog a GDP-átlag is. Hogyan számolnak ezzel az EU vezetői? - Valóban, az új tagállamok oJyan mértékben lecsökkentenék az átlagot, hogy a ma támogatásban részesülő Görögország, Írország, Dél-Olaszország, Portugália egyből kikerülnének a kedvezményezetti körből. Viszont az unió eddigi története azt bizonyítja, hogy az újabb tagfelvételeket mindig sikerült úgy megoldani, hogy a már bent lévők pozíciói lényegesen nem gyengültek. Hozzá kell tenni, hogy 15-20 évvel ezelőtt ezek a támogatások a közösségi költségvetés 8-10 százalékát tették ki, mára azonban 30 százalékra nőtt az arány. • A napokban megalakult a Duna-MarosTisza eurorégió, melyben három ország megyéi fognak össze. Hol lehet a helye ennek az együttműködésnek akkor, amikor reményeink szerint 2002-ben az EU határa Magyarország határait jelentik, egészen másfajta berendezkedéssel és előnyökkel, mint a határ túloldalán? - Maguk a tervezési régiók, a kistérségek konkrét, kézzel fogható kérdésekkel foglalkoznak. Ezzel szemben a nemzeti szint és az EU között létezik egyfajta szellemi-területi együttműködés. Ezeknek a filozófiáját egyfajta „feeling" alapján lehet elképzelni, s a legkülönbözőbb alapokon szerveződnek. Ide tartozik az Alpok-Adria-együttműködés, amelynek az olaszok által képviselt célja, hogy az európai német-francia centrumot megtörjék. Valami hasonlót jelez a Duna-Tisza-Maros eurorégió, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy a különböző országokban vannak hasonló szellemiségek. Ebben a szerveződésben időnként találkozhatnak a területfejlesztés különböző szakemberei, s ennek nemcsak nálunk, hanem a határ másik oldalán is vannak előnyei. Létezik erre vonatkozóan egy elmélet a különböző együttműködések kapu-szerepéről. Nem szabad gazdasági csodát várni ettől, de azt igen, hogy ezeknek a kapuknak politikailag, eszmeileg, propagandisztikusan nagy lehetőségeik vannak. Teljesen világos, hogy ilyen jellegű regionális összefogás csakis széles társadalmi támogatással létezhet. Ennek az emberek természetesen reakcióin, igényein kell alapulnia. Ami hiányzik, hogy nálunk egyelőre nincsenek professzionálisan működő kistérségek. A területfejlesztési tanácsok is csak egy éve dolgoznak, s hiányzik a kiépült szakmai háttér, az igények felmérésére, a javak elosztására, ennek koordinálására létrehozott intézmények. S ebben a helyzetben már itt kopogtat a régió, s egyszerre szeretnénk délalföldi régiót és eurorégiót. Hiányoznak ehhez a képzett, profi szakemberek, s valószínűleg eltart még egy darabig, mtg ezt a fajta gondolkodást az emberek szívből magukénak érzik és akaiják is. • Mi lehet mindebben a megye szerepe, amely végülis egy „csinált" államigazgatási képződmény? - Belefér a megye, csak ne a megyével akarjuk megoldani a regionális feladatokat. Várható, hogy egész Magyarország részesül a regionális támogatásokban, s az már a mi dolgunk lesz, hogy a pénzt elosszuk. Egészen világosan látom, hogy a kistérségeknek és a megyéknek is lesz szerepe, de ha egy feladatra a megye kevés, az ország pedig sok, akkor ott van a kettő között egy megfelelő egység, a régió. Minden szintre szükség van, ezt be kell látni, s nem kell a különböző szinteknek a másikra „megsértődniük". Mert ha valaki ránéz Európa térképén az Alföldre, akkor világosan látszik, hogy igen, ez egy régió. Arató László Zsákutca • Munkatársunktól Ünnepeltek és tüntettek Dunaföldváron a hétvégén: demonstrációt rendeztek a vidék „legfiatalabb", 70 esztendős hídjának születésnapján. Jelezve ezzel, hogy a kormányzat adása a vidéknek, hiszen amíg Budapesten 34 közúti sáv köti össze a Duna két partját, addig Pesttói délre mindössze 4 keskeny sáv szolgálja a közúti forgalmat. Ha például Dunaföldváron hídjavítás vagy baleset miatt nem lehet átjutni a hídon, akkor a kerülő út csak Baján, vagy az M0ás körgyűrű hídján át vezet. A dunaföldvári demonstráción nemcsak a helyi elöljáróság, valamint a hídra váró, Duna-parti települések polgármesterei jelentek meg, hanem a környező megyék kamaráinak vezetői, valamint Pécs elsó embere is. Nem véletlenül, a Duna jelenleg ugyanis elválasztja a délnyugati- és a keleti régiókat. Hiába jelölik ki a közlekedési útvonalak tekintetében a déli korridort az országban, ez gyakorlatilag nem létezik. így Baranya megyében Pécs olyan régió központja, ami jelenleg zsákterületnek számít, a nemzetközi közlekedési útvonalaktól elzárt rész. De nemcsak a vidéknek, Budapestnek is fontosak lennének a hidak, hiszen csökkenhetne a főváros közlekedési terhelése. Az országos területfejlesztési koncepció előirányozza az S8 jelű gyorsforgalmi út kiépítését Veszprém-DunaújvárosKecskemét-Szolnok-Eger között. Ha ennek az útnak Szabadbattyán-DunaújvárosKecskemét közötti szakasza elkészülne, megfelelően átjárhatóvá válna a Duna az ország közepén, csökkenne Dunaföldvár közlekedési terhelése és elodázhatóvá válna a kétszer 3 sáv építése az M7-es autópályán. Az UVATERV prognózisa szerint a Veszprém-Dunaújváros-Kecskemét-Szolnok között tervezett gyorsforgalmi út és a dunaújvárosi híd járműforgalma megközelítené az M1 -es autpálya forgalmának kétharmadát! Kiszombor: átkelő • DM/DV-információ Hamarosan az utolsó akadály is elhárul a kiszombori határátkelőhely megépítése elől - tudtuk meg a minap Nagy Tibortól, Kiszombor polgármesterétől. A helyi önkormányzat ugyanis a napokban megkapta azt az írásbeli értesítést, miszerint a magyar és a román kormányfők legutóbbi találkozóján megállapodás született az átkelő megépítéséről is. Ezt várhatóan követi majd a kormányközi megállapodás is. Ez utóbbi döntésre elsősorban a Phare-CBC-hez beadott útépítési pályázat miatt van szükség. A leendő kiszombori határátkelőhelyhez a tervek szerint ugyanis nem Kiszomboron keresztül vezet majd az út: a falu házai egy nemrég elkészült felmérés szerint nem bírnák ki egy nemzetközi útvonal forgalmát. Ezért a 43-as út kezelője, a megyei Közútkezelő Kht. pályázatot adott be az út megépítésének támogatására. A két kormányfő megállapodását közlő dokumentumot most csatolták a pályázati anyaghoz, és felkészülten várják a döntést, mivel már a jogerős építési engedélyt is megkapta a terv.