Délmagyarország, 1997. szeptember (87. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-19 / 219. szám

6 HAZAI TÜKÖR PÉNTEK, 1997. SZEPT. 19. Posztumusz kitüntetések • DM-információ Az amerikai IEEE Computer Society a „Computer Pioneer Award" posztumusz kitüntetést adományozta a hazai számítástechnika egykori két neves egyéniségének, Kalmár László akadémikusnak, a József Attila Tudományegyetem, és Kozma László akadémikusnak, a Budapesti Műszaki Egyetem volt professzorainak. A világ legnagyobb, 130 országban jelen lévő számítástechnikai szervezete által 1981-ben alapított díjat azok kaphatják meg, akik több mint 15 évvel ezelőtt maradandót alkottak a számítástechnikában. A díjat most először adják volt szocialista országok számítástechnikai úttörőinek, köztük a két magyar tudósnak. Kalmár László fő kutatási területe a matematikai logika volt, ennek művelésével jutott el az ötvenes években a logikai gépekig, majd a számítástechnikáig. Alapítója volt a jelenleg az ő nevét viselő szegedi Kibernetikai Laboratóriumnak, amelyben 1963-ban megnyitotta a város első számítóközpontját. Ugyancsak ő hozta létre a JATE-n a programtervező matematikus képzést. Kozma László az automatikus telefonközpontokkal foglalkozott. 1949-től a Budapesti Műszaki Egyetem tanára volt, ő alapította a villamosmérnöki kart. A díjat előreláthatólag a Neumann János Számítógéptudományi Társaság december 4-i választmányi ülésén adja át az IEEE képviselője a kitüntetettek hozzátartozóinak. Olasz diákok a Tömörkényben • DM-információ Az olaszországi Cento városbeli Liceo Cevolani gimnazistái és a szegedi Tömörkény István gimnázium zeneművész tagozatos olaszos és angolos diákjai között hat éve tartó cserekapcsolat keretében tizenöt olasz középiskolás érkezik Magyarországra szeptember 19-én. Vendéglátóikkal két napot töltenek Budapesten, meglátogatják a gödöllői királyi kastélyt, majd szombaton érkeznek Szegedre. Hétfőn tanórákon vesznek részt a gimnáziumban, ismerkednek az iparművészeti szakközépiskolások és a konzervatórium életével. A jövő héten ellátogatnak még Pécsre és Pusztaszerre, s szeptember 26-án indulnak haza. A magyar diákok is jártak Olaszországban, legutóbb az elmúlt tanév tavaszi szünetében. Bolognába, Ferrarába, Velencébe és Veronába kirándultak, megismereték Cento városát és a nagy múltú gimnázium életét. A Tömörkény gimnázium pályázat útján jelentős anyagi támogatást is kapott a cserekapcsolat céljára a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács és a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat jóvoltából. • Indul a hólabda: Csanády professzor jubilál „Új körképeket vettünk észre" Kemény, munkás, de izgalmas a szívgyógyászat. (Fotó: Mohos Angéla) Kettős jubileum, tizéves tanszékvezetői tevékenysége és 60. születésnapja alkalmából köszöntik a napokban dr. Csanády Miklós professzort, a II. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatóját, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem klinikai rektorhelyettesét. A Szegeden világszerte elismert kardiológiai iskolát teremtő kiváló tudóssal, számos hazai és nemzetközi tudományos társaság tagjával, vezetőjével, a kollégái és betegei körében humánussága, segítőkészsége, korrektsége révén tisztelt, népszerű kutatóorvossal ennek kapcsán beszélgettünk. 9 Professzor Úr! Most, hogy az évfordulók egy percre megállásra késztetik, s visszatekint, milyennek látja idáig vezető útját? - Munkásnak tűnik. Nem mondanám fárasztónak, mert szeretem, amit csinálok - de jó testi és szellemi kondíciót igényel. Csaknem teljes időmet, energiámat felemészti. 9 Családi motiváció, hajlam, vagy egyetemi inspiráció hatására lett orvos, szívgyógyász? - Bonyolult kérdés. Pedagógus szüleimmel néha beszéltünk arról, hogy orvos legyek, de csak a gimnáziumban alakult ki bennem, hogy biztosan az szeretnék lenni. Előbb nem gondolkodtam én komolyan ezen, játszottam, rosszalkodtam, sportoltam, mint más gyerekek. Az egyetemen gyakornokként az I. sz. Bélgyógyászati Klinikára kerültem, s megtetszett a kardiológia, kifejezetten élveztem, hogy hallom és meghallom a szívzörejeket. Viccesen azt szoktam mondani a hallgatóimnak, hogy azért lettem kardiológus, mert medikus koromban jó fonendoszkópom volt, de valójában volt egy kitűnő főnököm. Felkai Béla professzor, akitől nagyon sokat tanultam. És a klinikán kardiológusra volt szükség. Eleinte az EKG-t értékeltem, majd az intenzív osztályt szerveztem meg és vezettem, infarktusos, szívbillentyűhibás betegeket kezeltem, lassan, fokozatosan sodródtam a kardiológia felé. S 1973-ban a II. Belgyógyászati Klinikára hozva azzal bízott meg Cserháti István professzor, hogy a kardiológiai osztályt vezessem. Hólabda • Munkatársunktól Gyakran előfordul, hogy szakmai tevékenységük alapján jól ismert személyiségek „civil" életéről szinte semmit nem tudunk. Néha még a velük mindennapos munkakapcsolatban állók sem tudják egy-egy orvosról, kutatóról, oktatóról, ki a kedvenc írója, mi a hobbija, és főként: kik a barátai, kiket becsül, vagy éppen kiről olvasna szívesen. Ezért Universitas rovatunkban sorozatot indítunk, melynek címe: hólabda. A lényege pedig az, hogy mindig a megszólaltatott egyetemi polgár - oktató vagy hallgató - dönti el, kit mutassunk be legközelebb valamelyik társintézményből. Csanády Miklós professzor Merényi Kálmán főügyésznek gurította a labdát. 9 Miért éppen a familiáris szívizombetegségeket választotta egyik fő kutatási témájául? - A familiáris szívizombetegségek talán azért fogtak meg, mert néhány igen érdekes esetet láttam, amiket akkor még nem lehetett megmagyarázni. Új kórképeket vettünk észre, amelyek nem voltak ismertek. Gyakorlatilag a beteganyag adta, kínálta a lehetőséget. Olyan betegségekkel találkoztam, amelyek nem voltak benne a tankönyvekben, klinikai megfigyelésükkel gyűjtöttem, elemeztem az anyagot. Egy-egy új kórkép leírásához persze sokat kellett szakirodalmat olvasni is. És sok betegen végezni megfigyeléseket, észrevenni a jellemzőket. Amikor Hőgye Márta kollégámmal legutóbb összegeztünk, kiderült, hogy hatszáznál több cardiomyopathiás beteg anyagát dolgoztuk fel. 9 A nemzetközi szakirodalomba Csanády-syndroma megjelöléssel bejegyzett, 1987-ben leirt kutatási eredménye mit foglal magában? - Ez egy nagyon ritka fejlődési rendellenességet, egy speciális betegséget takar, ami szívizom megvastagodással és süketséggel jár. Kuriózum, amit mi írtunk le először. Majd az lesz persze igazán szép, ha a munkatársaim, akik foglalkoznak ezzel, megtalálják a genetikai okait. További kutatásainkkal célunk a génhibák fokozatos feltérképezése. 9 Sikerült olyan kardiológiai iskolát teremtenie, amit jegyeznek a nemzetközi tudományos életben. Intézetében két nagydoktori és tizenegy kandidátusi értekezés született. Nehéz volt ezt elérni? - Már Cserháti professzorral törekedtünk arra, hogy mind szakmailag, mind emberileg jó társaság gyűljön össze és dolgozzék a klinikán. Kemény, munkás, de izgalmas területen tevékenykedünk, ez többeket vonzott, jöttek, csatlakoztak azok a kollégák, akik magukévá tudták tenni azt a követelményt, hogy a problémákat meg kell oldani. A kitűnő, híres Hetényi Géza professzorról mondták, úgy állította össze a klinikáját, hogy munkatársai közül lehetőleg mindenki egy valamiben kicsit többet tudjon, mint ő. Ezt szeretném én is. Arra törekszem, hogy meglássam kinek mihez van tehetsége, mit szeret csinálni, és azt ha az hasznos - hagyom. A gyógyítás, kutatás, oktatás hármas egyetemi követelményében mindenki megtalálhatja a neki valót. És számomra öröm, ha munkatársaim sikeresek. 9 Mi mindent kellett tennie, hogy a klinikán a munkához jobb feltételeket teremtsen? - A feltételek megteremtése a legnehezebb, néha úgy érzi az ember, hogy valósággal elvész ebben. De fel kell vállalni az intézet érdekében. Sok mindent kellett csinálni. Volt, amikor műszerekre például echocardiographra kellett gyűjteni, vagy lobbyzni. Ez egy hálátlan terület, és nem az orvosnak kellene ezen munkálkodnia, neki csak használnia kellene a műszereket. A nyugati országokhoz képest egyébként mindig hátrányos helyzetben vagyunk. 9 Hogyan érintik a még hátrányosabb helyzetet teremtő egészségügyi megszorítások? - Rosszul érintenek. Nagyon sok elégedetlenségnek, bajnak alapja a hiány. Magyarországon igen keveset fordítanak egészségügyre, nem értem, miért van szükség ilyen nagyfokú és ésszerűtlen megszorításokra ebből a kevésből. Az ágyleépítés elhibázott lépés volt, nem nyertek vele semmit. Az elvonások következménye nagymértékű visszaesés lehet. Főleg a tudományban, hiszen az élvonalban maradás nagy anyagi támogatottságot igényel. S ha nincs, egyre nagyobb lesz a különbség, a lemaradásunk. Nem szabadna restikciót alkalmazni ilyen gyenge anyagi ellátottság esetében. Én az optimalizálás híve vagyok, szerintem jobban be kellene osztani a pénzt. Többet fordítani a vezető halálokok az infarktus, a rák - visszaszorítására. Szegeden például két szívkatéteres laboratórium kellene, a klinikánk hematológiai osztályán pedig a gyógyszerezés jelent problémát. 9 A színvonalas oktatásra futja-e még? Ön szerint, akit az elmúlt tanévben a medikusok az egyetem kiváló oktatójának választottak, mit díjaznak a diákok manapság? - Ha az oktatás színvonalas. Számomra egy derűsebb terület, jó a fiatalok között lenni. Szeretek a szakmáról beszélni, igyekszem élénken, sok szemléltetéssel előadni. Egy jól „pörgő" gyakorlat nem kerül sokba, „csak" energiába, felkészülésbe. Az a baj, hogy az oktatói tevékenységet, a pedagógiát általában nem értékelik megfelelően, nem mérik, nem honorálják igazán. 9 Ha mesebeli lehetősége adódna, mit kívánna? - Egészséget kérnék, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot és eredményeket. 9 Betegei, kollégái, olvasóink nevében kívánom; legyen! S megkérdezem, mit tesz a korábban aktívan sportoló professzor az egészségéért? - Rendszeresen pingpongozok, nyaranta sokat kerékpározok, úszók. És nem dohányzom. Emellett és azután kosaraztam 1957-ig, míg az NB Il-es csapatokat meg nem szüntették. 9 Mit tanácsol az infarktustól félőknek? - Nem szabad félni tőle, mert akkor hamarabb jön. Ne szorongjanak, ne éljenek stresszben! Ne dohányozzanak, ésszerűen egyenek, ne hízzanak el, rendszeresen mozogjanak. Szabó Magdolna • Az Universitas fejlesztési programja (1,) A Campus-gondolat A Szegedi Egyetem fejlesztési stratégiája nem egyszerűen a helyi felsőoktatási intézmények összevonását vagy néhány új épület létrehozását jelenti, hanem egy olyan cselekvésiátalakítási programot fogalmaz meg az elkövetkezendő évekre, amely biztosítja a fejlődést a tervek szerint legnagyobb vidéki felsőoktatási intézmény számára. Rácz Bélával, a JATE általános és integrációs rektorhelyettesével az átalakítás folyamatáról beszélgettünk. Sorozatunk első részében a közelmúlttal foglalkozunk. A rendszerváltást követően megindult az átalakítási program mind a magyar gazdaság, mind pedig az oktatás területén. A közoktatásban dolgozók ekkor még nagyon optimistán tekintettek a jövőbe, hiszen bíztak a magyar gazdaság gyors fejlődésében, illetve abban, hogy a stratégiailag rendkívül fontos területek - mint a felsőoktatás - komoly összegeket kapnak majd, amelynek eredményeképpen egy eddig soha nem látott fejlődés indul meg. Ennek megvalósítására dolgozta ki a Magyar Rektori Konferencia 1992 közepén „A magyar felsőoktatás fejlesztése 2000-ig" című anyagát, amelyben egyebek mellett vázolták az egyetemek és főiskolák fejlődésének lehetséges irányait. Rácz Béla szerint ekkor azok az emberek voltak döntési pozícióban, akik az amerikai egyetemi mintát ismerték és favorizálták, így aztán a Campus-koncepció került előtérbe. Abban az időben ezt a koncepciót erősítette az a tény is, hogy a volt szovjet laktanyák kihasználatlanul álltak az országban. Automatikusan adódott tehát az ötlet: a felsőoktatási intézmények költözzenek ki az üresen árválkodó laktanyákba. Ekkor a Dél-magyarországi Tervező Vállalat a város rendezési tervével összefüggésben megvizsgálta, hogy milyen módon lehetne az öthalmi laktanya területén a távlatban húszezer hallgatót befogadó Campust kialakítani. Tanulmányában az általános ismertetésen túl szó esik a területfelhasználásról, a Campus funkcionális rendszeréről, az építészeti kialakításról, valamint a költségekről. A Campuskoncepció a Világbanktól felveendő felsőoktatási fejlesztési kölcsönnek - amelynek végösszege országos szinten több mint kétszáz milliárd forint lett volna - az előkészületeit jelentette. A Campus-gondolatból végül semmi sem lett, mert azt számos fórumon kemény bírálat érte, mondván, az amerikai minta Magyarországon nem megoldható. Ennek következményeként a világbanki kölcsön lekerült a napirendről. Mindeközben a volt szovjet laktanyák átvétele-átadása folyamatosan zajlott, s 1994-ben a Szegedi Universitas Egyesülés megkapta a Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól az öthalmi laktanya használói jogát. Ezt követően végeztek vagyonértékelést és kárfelmérést a területen, amelyből kiderült, hogy a több mint száz hektáros katonai objektum területén lévő épületek jelentős része annyira rossz állapotban van, hogy már semmire sem lehet használni. Kivételt jelentettek a házgyári technológiával készült tiszti épületek. Mindennel együtt a volt szovjet laktanya értékét körülbelül egymilliárd forintra becsülték, ami azt jelentette, hogy a kiköltözés plusz anyagi forrásokat igényelt volna, ami Rácz Béla szerint sem rövid, sem pedig hosszabb távon nem képzelhető el. A Campus ellen szólt még egy geopolitikai és anyagi ok: a városképi jelentőségű felsőoktatási intézmények mind a belvárosban helyezkednek el. A közel tizenötezer egyetemi és főiskolai hallgató a város szívében tölti el mindennapjait, itt költi a pénzét. A fiatalok hiányát nemcsak a város polgárai, de az üzletek tulajdonosai is megéreznék. Az önkormányzat városfejlesztési tervében komoly helyet kapott a volt szovjet laktanya, ahol a tervek szerint ipari parkot, illetve lakóterületet hoznának létre. A távlati elképzelések szerint az ipari park elsősorban az élelmiszergyártás, a gyógyszeripar és a biotechnológia szegedi központja lenne, amelynek tudományos hátterét a város egyetemeinek nemzetközi szintű kutatómunkája adná. Az önkormányzat egyetértett azzal az elképzeléssel, miszerint az egyetemek és főiskolák a belvárosban egy felsőoktatási centrumot, egy úgynevezett latin negyedet alakítsanak ki. Ehhez segítséget is nyújtana. A tervek szerint ugyanis a város a volt szovjet laktanyáért cserébe belvárosi ingatlanokat adna az egyetemnek. Az ingatlancserével kapcsolatos tárgyalások során azonban kiderült: a szovjet csapatok igen komoly környezeti károkat hagytak maguk után. Egy felmérés szerint a környezetszennyezés kiküszöbölése akár 360 millió forintba is kerülhet. A környezeti károk felszámolásának menetéről azonban eddig nem született döntés, éppen ezért a tárgyalások sem haladnak addig előre, amíg nem tudják megállapítani, hogy mennyivel ér kevesebbet a terület. Az Universitas Egyesülés tavaly januárban kezdett igazán alapos előkészítő munkába, amikor Szegedre látogatott a Világbank néhány szakembere, hogy megvizsgálja a szegedi egyetem integrációs terveit. Ekkor kezdődött el az a tervező-fejlesztő munka, amelyben részt vett a József Attila Tudományegyetem, a SzentGyörgyi Albert Tudományegyetem, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Szegedi Főiskolai Kara, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriuma. A munka során többek között felmérték az egyes intézmények költségvetési struktúráját, megvizsgálták az intézményekben az átlagos óraszámot és a fluktuációt, s elkészítették az oktatott szakok jegyzékét. Egyszóval egy mindenre kiteijedő aprólékos adatbázist állítottak össze. (Folytatjuk.) Sx. C. Sz.