Délmagyarország, 1997. szeptember (87. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-12 / 213. szám

PÉNTEK, 1997. SZEPT. 12. KITEKINTŐ 7 Kedves Sándorfalviak! \jem tudom: örülnének-e, ha lenne almáskertjük? IV Gondolom, igen, mert a jó gyümölcs - érték. Gyanítom, akkor se dőlne össze a világ, hiszen a fold hálás, ha a szomszéd faluba kéne érte menni. Ha örökölnék ezt, lehet, hogy túladnának rajta, vagy éppen gondoznák szeretettel, mivel a „van"-tói sosem ijed meg az ember. (A baj a nincsből keletkezik.) Ma már a földek adhatók-vehetők. És, ha a tönkrement téesz almásából kellene részelniük? Nagyobb kitolást még kitalálni sem lehetne. Ha nem hiszik: olvassák majd el Bondorék történetét. Előre csak annyit, hogy a Sport utcai család a balástyai almaföldből kapta vissza az örökségét. Mivel József újgazda a szegedi gyufagyárban dolgozik, Marika asszonynak pedig csak könnyű otthoni munkát engedélyezett az orvostudomány, nekik a volt Móra Tsz almáskertje, hogy úgymondjuk: almás! Vagyis - használhatatlan. Osztatlan közös tulajdont kaptak. Ehhez képest az aranykorona szerinti osztás, a vagyonnevesítés, részarány-tulajdon vagy a kárpótlásra kijelölt terület - a többi parasztbibliai átokkal - kismiska. Ennél a jogi megoldásnál minden mindenkié és semmi senkié. A törvény, az törvény! Tja már itt tartunk, tudja ezt a perczeli Molnár gaz11 da is. Emlékeznek rá, augusztus második vasárnapjának virradójára, 60 anyajószágot léptettek meg az udvari hodályából. Azóta elgondolkodott néhány dolgon, s fölajánlott százezer forintot a nyomravezetőnek. A birkatolvajlások idején ez nem semmi... Birkatolvajlások idején • Almás az almás Mi terem a senki fáján? A balástyai almáskert egyáltalán nem hasonlít a bibliai édenre. (Fotó: Gyenes Kálmán) Amikor a birkák kerülnek a rács mögé. (Fotó: Gyenes Kálmán) Birkatolvajlások idején a gazdaember sohasem hagyatkozik teljesen a hivatalos nyomozásra. A minap is, amikor Kisteleken, az éj leple alatt elhajtottak hatvan anyabirkát, maga Molnár gazda is a tolvajok nyomába eredt. Csak a betonúiig jutott, onnét már a bűnüldöző szerv vette át a nyomkereső munkát. Mint Molnár gazdától a minap hallottuk, eddig nem sok sikerrel. Igaz, hogy a jószágait kereső ember néha idegesebb a kelleténél, s ilyenkor nem ismeri el a „lassú víz, partot mos" mondás igazát, és néha meggondolatlanul is okvetetlenkedik. A nyomozók nyugtatták, törvényben előírt határidőig még elkaphatják a lopókat, hiszen hamar a bikatolvajok nyomára vetették magukat. Amint megtudtuk, néhányuknak nagy a gyakorlatuk a nyomok, irányok föltérképezésében. És most sem tétlenkednek: nagy a kihívás. Hatalmas fogás 60 birka előkerítése. Nem is csoda, ha azt tanácsolták Molnár gazdádnak: ő a juhászat dolgaival törődjön inkább, a nyomozók tudják mi a tennivaló. Az is természetes, ilyenkor a fájdalmas birkatolvajlások idején, hogy Molnár gazda keresi a külön utakat az elbitangolt jószág visszaszerzésére. Amikor a vásárokat játja, arra gondol, ha fölismeri az anyabirkáit, nem azokat lopatja vissza, hanem majd a törvényes útját választja a visszaszerzésnek. Még csak gondolni sem mer az autólopásoknál alkalmazott eljárásra, amikoris megbíznak egyesek külömböző csoportokat, hogy „ha törik, ha szakad", hozzák vissza az eltűnt autót. Ajánlották melegen ezt a módszert juhásztársai, meg azt is, hogy tökéletes lopás nincs, valaki csak tud az esetről és előbb vagy utóbb el is árulja azt, de Molnár gazda, akit a környéke csak Bikajóskaként ismer, egyáltalán nem dőlt be az ilyen vásári beszédnek. Szerinte, ha meghirdeti a Szabad Földben, és ad a nyomravezetőnek százezer forintot, akkor is eléri a célját. Aki tudja, hogy kinél vannak a birkák, titokban jelentkezik. Mivel a magántulajdon szent és sérthetetlen nálunk, arra sem vállalkozik, hogy odamenjen a mezőn legelő nyájhoz és ott keresse az övéit, mert volt már rá példa, hogy a hívatlan vendéget igencsak elagyabugyálták - mi több: agyon is ütötték. Ezért Molnár József vár a sorára és hisz a krónikásnak, hogy az lenne az igazi, ha a birkák fognák magukat és visszaszöknének. M. T. Az újkeletű földosztás - a félreértések sorozata. A menetére majdhogynem rá lehet fogni: semmi se lett úgy, ahogy azt a politikai szónokok Ígérték. Annak jegyében már régen a végére kellett volna járniuk a birtokok szétparcellázásának, s nem kevés elégedett újgazdát illene látnunk, amint éppen a termésért kapott pénzt számolja. Hát, ez a kánaáninak híreit állapot még nem érkezett el. Söt. Az édenkertből szégyenkert lett. Bondor József ék mindaddig, míg kényszerű részesei nem lettek az újkeletű földosztásnak, hagyták során alakulni a dolgokat. Marika, a feleség, a Martonosi illetőséget még idejében átadta testvérének, s így az ő földügye hamar rendeződött. József helyett, mivel korábban Sándorfalvára költöztek, a Balástyán lakó édesapa intézkedett, hiszen annakidején az ősi birtok az ottani Móra téeszbe került. (Mint ismeretes: a tagok részarányt kaptak a bevitt föld után, de csak az, akinek a nevére volt íratva. Bondoréknál a földvisszavállalás joga az édesapát illette.) Időközben szomorú változás állott be a sándorfalvi család életében. • Munkatársunktól ... mindig télen szeretett volna aratni és nyáron nádat vágni, mert ilyenkor egyik sem lehetséges. A napokban mintha mégis igazolódni látszott volna a népi furfang. A balástyai határban nádazó emberek pojogtak. Igaz, hogy már lassan „őszbe csavarodik a természet feje", de még tart a nyár, s a nádvágók is csak kocsit rakni ruccantak a téli rejtekükből. Nem kévézték, kúpolták, hanem utaztatták a nádmező összeszálalt termését. Eldöcögtek aztán az erdőközi, ahol a legjobb helyre, a hodály mellé kűpozták azokat. Hadd csodálkozzék Böröcz gazda, hogy miért volt annyira fontos az efféle munka az egyszeri embernek. József ezt így foglalja össze: - Meghalt az apám 1995ben, örököltem utána 38 aranykorona földet. Mivel a téeszfölszámolás kezdetekor úgy nyilatkozott, hogy a föld maradjon továbbra is a téesz használatában, az én örökségem a végén „osztatlan közös tulajdonba" került. • Vagyis? - A tízhektáros almásból jelölték ki a nekem járó részt. • Hol ebben a hiba? - A hagyatéki tárgyalás után szerettem volna hozzájutni a területhez. • És nem sikerült? - Azt mondták, csak akkor lehet, ha a téeszt fölszámolják. 0 Megtörtént az is, idejében... - Közben kiadták az almáskertet egy bérlőnek, aranykoronánként 80 forintért. 0 Tiszta kép. A bevételt szétosztották. - Csak most januárban adták ide a bérleti díjat, s akkor tudtam meg, hogy 21 -en vagyunk tulajdonosok. Később mondták, hogy a bérlő nem használja tovább az almást, amennyiben nem tudják másnak kiadni: ki fogják nekünk osztani. 0 Eszerint ez meg is történt? - Márciusban levelet kaptam a szövetkezettől, hogy jelenjek meg a földterület átvételére és fizessek aranykoronánként 280 forint értéknövekedést. Azzal indokolták, hogy az almás értéke nagyobb, mint a szántóföldé, 42-43 aranykorona hektárja. A számított 3 hektár föld helyébe még egy hektárt se kapok. 0 Ha ez a szabály... - Ki is fizettem mindent, a rajzot, a kiméretést. Szerettem volna minél hamarébb a nevemre íratni a földet, de a földmérnök azt mondta, hogy engedély nélkül nem mérheti ki, mert az is szabály. Szerezzem be, akkor megcsinálja. 0 Két szék közül csak nem a földre ült?! - A volt földkiadó bizottság elnöke már nem adhatott engedélyt, a Földművelésügyi Minisztérium Csongrád Megyei Hivatala még nem adhatta meg. 0 Miért is? - Sok a dolguk. Annyi, hogy Balástyára csak a második félévben jutnak el. Kértem, hogy anélkül is kimérethessem, mert vevő lenne rá, de azt tanácsolták, hogy ha ki is mérik, nem számít, nem jelölhető külön, hogy melyik az én részem, mert ahhoz, hogy azt kaphassam, a többi húsz tulajdonos egyhangú beleegyezése kell. Az osztatlan közös tulajdonnak ez a lényege. A maradéknak szánták, meg azoknak, akiknek úgyis mindegy, hol a földjük. 0 Jól kitalálták, akik ezt kitalálták... - Nekem az fáj, hogy senki nem volt, aki az érdekünkben szólt volna. Olyan ember, aki tudja a sorát a földvisszavevésnek. Érzem, hogy nagyon megvezettek bennünket. Másik földet se kérhetek helyette. Van földem, de nincs földem. A másik helyett nem dönthetek, együtt meg szinte lehetetlen. Siralmas látvány, amikor arra járok. Látom tönkremenni a szép fákat, égig émek köztük a gazok, és mivel nincs bekerítve, hordhatja a termést bárki. A befizetett pénzt se adják vissza és most azt beszélik: még meg is büntethetnek, mert elhanyagolom a birtok ápolását. Összenézünk mindahányan, s azt állapítjuk meg, hogy ekkora fejetlenség már rég volt mifelénk. És a földnélküli-földes Bondor József sorolja, hogy mit nem ért még a mostani állapotokon, s azzal a népi bölcselettel zátja, amellyel a hoppon maradt gazdák egymást szokták vigasztalni: „komám, de jót ettem abból a nyúlból, amelyik még a mezőn szalad." Szomorú, hogy ez a megállapítás mifelénk teljesen igaz lehet... Majoros Tibor Faluzene • Munkatársunktól A zene szeretete nemcsak a nagyvárosi ember számára fontos. A kisebb települések lakói is igénylik a kultúrált szórakozást. Nem elég nekik, hogy csak a helyi kocsmák füstös asztalai mellett hallgassák a kopott hangfalakból szóló muzsikát. Ezért Kisteleken és Sándorfalván is sokat tesznek a település gyorsan fejlődő zenei életéért. Kistelek A településen 1973-ban alakult egy citerazenekar. A régi tagok közül már csak a vezetőjük, Rácz Imre játszik az együttesben. Jelenig két citerazenekar működik a városban. A nyolctagú felnőtt- (amihez egy 12 nyugdíjasból álló énekkar is csatlakozik) és a héttagú gyerekzenekar. Ez év márciusában a budapesti minősítő versenyen a közel harminc indulóból a harmadik helyet szerezték meg. A zenekar fellép a kisteleki falunapokon, búcsúkon, szüreti bálokon és a helyi nyugdíjasotthon rendezvényein. Nyaranta részt vésznek a tiszakécskei citerástáborban. Itt új népdalokat és technikákat tanulnak. Két éve alakult meg a kisteleki citerabarátok egyesülete. Évente citeraegyüttesek találkozóját rendezik meg a településen. A megyéből 7-8 zenekart hívnak meg a háromórás előadásra. Szeptember 20án tartják az ifjúsági citerazenekarok találkozóját. Erre aj első rendezvényre Forráskútról, Kiskundorozsmáról. Zákányszékről, Földeákról, Ópusztaszerről és Szentesről is várnak együtteseket. A citerásokon kívül a művészeti iskolában működik egy fúvós- és egy vonószenekar is. A legismertebb lakodalmasegyüttes pedig Sánta István zenekara. Sándorfalva A településen a zenei élet központja a művelődési ház. Itt az alapfokú művészeti iskolában 6-22 éves fiatalok tanulhatnak meg gitározni, furulyázni, zongorázni és citerázni. A házban működik a Budai Sándor citerazenekar is. A helyi nyugdíjasklubban alakult egy énekkar, „Őszirózsa" néven. A kulturális egyesület évente kétszer rendezi meg tavaszi hangversenyt, valamit a karácsonyi koncertet. A sándorfalvi zenekarok közül a legismertebb a Glóbus vendéglőben esténként fellépő Minor. Amit a helyiek csak egyszerűen ,Jugó"nak hívnak. Az évenként megrendezésre kerülő falunapon mindig neves énekeseket sikerült meghívniuk. Az idén Komár László, a Kozmix és a szegedi Riverside volt Sándorfalva vendége. A szórakozni vágyó idősebb korosztály esténként beülhet egy-egy hangulatos kisvendéglőbe, ahol a vacsora elköltése után akár táncolhatnak is élőzenére. A helybeli és a környéken lakó fiatalok kedvence pedffe a nemrég felújított Street diszkó. Az egyszeri ember... Nyáron kerül hodálytetőre a téli nád. (Fotó: Gyenes Kálmán)